Mentesülés környezetkárosodásért való felelősség alól


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A környezetkárosodásért való felelősség alóli mentesülés nem írható felül, ha a szennyező fizetésképtelenné válik – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, 1982-től a Nagyszénás állomáshoz tartozó ún. pálmatéri területen pakuralefejtő és hozzá tartozó berendezések üzemeltek. A terület tulajdonosa a magyar állam, vagyonkezelője a felperes, aki a területen működő telepet bérbe adta a Szövetkezetnek. A pakuralefejtést és -tárolást a terület akkori bérlője, a Szövetkezet végezte. A telepen 2005-ben környezetszennyezés történt, ami miatt az illetékes környezetvédelmi hatóság a Szövetkezet felelősségét állapította meg, aki a kötelezésnek fedezethiányra hivatkozva nem tett eleget, és a kármentesítés végrehajtása is elmaradt. Ezt követően a Szövetkezet felszámolás folytán jogutód nélkül megszűnt. A felperes a kármentesítéshez szükséges környezeti tényfeltárási dokumentációt elkészítette, de 2014-ben a hatóság beavatkozási és kármentesítési monitoringterv benyújtására is kötelezte. Az elsőfokú hatósági döntést az alperes is jóváhagyta.

 

Az elsőfokú bíróság eljárása

A bíróság elutasította a felperes keresetét. Nem vonta kétségbe, hogy a Szövetkezet okozta a tényleges környezetszennyezést, viszont kiemelte, hogy a környezetvédelmi törvény alapján [1995. évi LIII. törvény 102. §] a környezetkárosodásért annak bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terheli a felelősség. A tulajdonos akkor mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. Mivel a Szövetkezet jogutód nélkül megszűnt, az ő további felelősségét megállapítani nem lehet, így az egyetemlegesség szabályából következően a tulajdonos helytállási kötelezettsége állapítható csak meg. A vagyonkezelőt megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei, ennek következtében a vagyonkezelő ugyanúgy helytállni köteles a tulajdonost terhelő kötelezettsége okán, mint maga a tulajdonos.

Nem találta megalapozottnak, hogy a hatóságnak a teljesítés kikényszerítését a felszámolási eljárás keretében kellett volna megkövetelnie. Mivel a környezeti terhek rendezésére a Szövetkezet vagyona nem nyújtott fedezetet, a felszámoló a bíróságnál jogszerűen kezdeményezett egyszerűsített felszámolást, amely alapján a törvényszék jogszerűen állapította meg a Szövetkezet megszűnését. Ezek után pedig már a Szövetkezet felelősségre vonása nem volt lehetséges.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogsértő, mivel a bíróság nem vette figyelembe, hogy a környezeti terhekért fennálló felelősség rendszere kettős. Egyrészt a szennyező elvének megfelelően a környezetszennyező felelőssége áll fenn, másrészt a terület tulajdonosát és használóját is terhelheti, azonban ez alól a terület tulajdonosa magát kimentheti. Úgy ítélte meg, hogy mivel a szennyező a Szövetkezet volt, ezért a felperest felelősség nem terheli, és a sikeres kimentés ellenére a bíróság azon téves következtetésre jutott, hogy az egyetemlegesség szabálya miatt a tulajdonos helytállási kötelezettsége megállapítható.

[htmlbox pp_termekek]

 

A Kúria megállapításai

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre. A közigazgatási hatóságok már 2005-ben egyértelműen megállapították, hogy a környezetszennyezést a Szövetkezet okozta. Mindebből egyértelmű, hogy a felelősség ezért kizárólag, mint a terület használóját, a Szövetkezetet terheli. Emiatt a felperes a felelősség alól véglegesen mentesült, melynek hatálya a továbbiakra is kiterjed. Az a körülmény, hogy a Szövetkezet képtelenné vált a teljesítésre, illetőleg jogutód nélkül megszűnt, és ezért nem lehet a kötelezés alanya, nem eredményezi a felperesi felelősség feléledését. Ha a felelősséget jogerős határozat rögzíti, az utóbb nem változtatható meg.

Mivel a területet a Szövetkezet használta, és e tény megállapításra került, ezért a környezetvédelmi törvény alapján a tulajdonosi felelősséget rögzítő vélelem és a felperes, valamint a használó egyetemleges felelőssége véglegesen megszűnt. A felelősség feléledését nem eredményezheti az sem, hogy a felperes hajlandónak mutatkozott a szennyezés feltárására. A mentesülés nem enyészhet el, ha a kármentesítés folyamata megindult, pusztán azért, mert a kármentesítés folyamata szakaszokra bomlik és az szükségszerűen csak lépésről lépésre végezhető el.

A Kúria egyetért azzal, hogy ha a szennyezőnek a károkozásért való felelőssége vagyon hiányában nem érvényesíthető, és ha a környezeti károsodás jelentős, a károk felszámolása a központi költségvetést terhelő állami feladat. A környezetvédelmi hatóság kötelezettsége, hogy a környezeti károkért felelőssel szemben fellépjen, a mulasztása az ingatlantulajdonosra (vagyonkezelőre) nem hárítható.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet és a az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv.II.37.314/2016.) a Kúriai Döntések 2018/3. számában 95. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.