Mezey Barna: Jogászegylet tradícióval, tekintéllyel, digitális reformmal

A Magyar Jogász Egylet jövőképét a tradíciókon alapuló tekintély megőrzésében, ezzel párhuzamosan a digitális társadalomhoz való igazodásban látja Mezey Barna, az ELTE volt rektora, aki joghallgató kora óta tagja az MJE-nek, s a december 20-ai tisztújító közgyűlésen felkérésre indul az elnöki tisztért. Ez alkalomból adott interjút a Jogászvilágnak.

Önnek – ilyen-olyan minőségben – van már vezetői tapasztalata; 2010 és 2017 között az ELTE rektora volt, korábban az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, jelenleg pedig a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéket vezeti. Hogyan értékeli rektori időszakát, sikerült-e az elképzeléseit megvalósítani, s milyen intézményt adott át az utódjának?

Nehéz, de szép időszak volt. A megválasztásom lényegében egybeesett a kormányváltás utáni drasztikus pénzügyi megszorítással, így a hivatali működésemet szinte azonnal egy, az ELTE-t érintő 4,5 milliárdos forráselvonással kellett kezdenem 2011-2012 fordulóján. Ez lényegében egy válságmenedzselést jelentett, amivel a megválasztásom előtt nem számolhattam. Sajnos a megszorítás kényszerűen sok elbocsátással jár, amit nagyon nehezen éltem meg. Ráadásul egy új felsőoktatási koncepcióval kellett szembesülnöm, majd mindezt „megfejelte” a kancellári rendszer, aminek a rektori konferencia elnökeként akkor az egyik leghatározottabb ellenzője voltam. A vezetés duplikálása általában is inkább ütközést jelent, semmint harmonikus, konstruktív együttműködést. Tudom, mert másfél évet így kellett dolgoznom, ennek kereteit nekem kellett kialakítanom, végigtárgyalnom. (Szerencsémre a kinevezett kancellárban kompromisszumkész partnerre találtam.) Az ELTE az ország legnagyobb, csaknem negyvenezer fős felsőoktatási intézménye. Az említett körülmények mellett és ellenére eredménynek tartom, hogy az egyetemet sikerült megtartani Magyarország legjobbjaként a felsőoktatási rangsorok legtöbbjében, mint ahogy a tudományos kutatásban is komoly eredményeket tudtunk felmutatni, nagy nemzetközi hálózatokban lehettünk ott alapítóként. Ezek a programok ma is működnek. Minden vezetőnek vannak extra vágyai, nekem is voltak, melyekből néhányat a körülmények ellenére sikerült megvalósítani. Ilyen a Kárpát-medencei Nyári Egyetem, amelyen részt vett a régió összes felsőoktatási intézménye, amelyikben magyar nyelvű oktatás folyik. Bár átmenetileg a kutatási tevékenységet időszűkében korlátoznom kellett, az oktatásról nem mondtam le, hiszen ez adja egy egyetemi tanár lényét. Ráadásul oldotta a vezetéssel járó feszültséget, ami ezt az időszakot terhelte. Ez nekem fontos volt, bár a hallgatóim sajnos rosszul jártak, mivel az óráimat sokszor késő este tudtam csak megtartani. Amit rektorként elképzeltem, többé-kevésbé sikerült megvalósítanom. De ezt csak egy jó csapattal tudtam megtenni, olyan kollégákkal, akik sokat segítettek ebben a nehéz időszakban, nélkülük nem ment volna.

Vállalná-e újra ezt a megbízatást?

Semmiképp. Bár két ciklus után már nem is tölthetném be a posztot. Ennyi idő éppen elég egy ilyen funkcióban, a stafétát át kell adni, így is terveztem. Ami biztos, szépen fejeződött be ez a korszak, a kollégáimtól bensőséges, meleg búcsúztatásban volt részem. Annak ellenére, hogy egy rektor sok sérelmet okozhat például szabályzatok következetes betartatásával vagy munkaügyi döntésekkel. De erre utaló visszajelzést utólag sem kaptam. Hiszem, hogy egy választott tisztség, mint amilyen a rektori is, megtisztelő szolgálat, annak a közösségéé, amelyik méltónak talált erre a feladatra.

Jelenleg az ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékét vezeti, a Magyar Jogász Egylet Jogtörténeti, Római Jogi és Egyházjogi Szakosztályának pedig immár 2007-től az elnöke. Miben áll ez utóbbi munka lényege és a két tudományos funkció hogyan kapcsolható össze?

A jogászegyleti munkám nagyon eltér az oktatói feladattól. Tanárként a diákok érdeklődését, ezáltal a tanulás iránti igényét kell felkeltenem. Az MJE Jogtörténeti Szakosztályában nemcsak jogtörténészek vannak, hanem az e terület iránt érdeklődő, de más jogágakból, jogterületről érkező szakmabeliek is. Annyiban viszont összekapcsolódik a két feladat, hogy a szakosztályban is olyan témákat kell felkarolni, prezentálni, melyek felkeltik a kíváncsiságot. Nemcsak konferenciákat szervezünk, hanem beszélgetéssorozatokat, például Sólyom Lászlóval a történeti alkotmány fogalmáról, helyéről, szerepéről, vagy Habsburg Györggyel a Habsburgok és Magyarország viszonyáról, kapcsolatáról. Emellett ugyancsak nyitott konferenciákat tartottunk számos, például Erdély joga vagy a magyar-horvát kiegyezés témakörében. Ezek igen népszerű rendezvények, van, amikor 400-500 fős hallgatóság gyűlik össze rajtuk. Megtartásukhoz a Budapesti Ügyvédi Kamara, az ELTE és az MTA szokott háttérsegítséget adni.

Önnek mit jelent, illetve miért fontos a Magyar Jogász Egyletben való aktív szerepvállalás?

Mezey Barna

Mezey Barna szerint fontos, hogy a Magyar Jogász Egylet központja komoly szolgáltatója legyen a helyi, megyei szervezeteknek és a szakosztályoknak

Tagként már egyetemi hallgatóként részt vettem a jogászegylet munkájában, mely akkoriban Magyar Jogász Szövetség néven működött. A jogtörténeti kutatás fontos, összehasonlító munkát is jelent. Nem önmagáért való, hiszen a mai viszonyok meghatározottságában nagy jelentősége van az előzményeknek. Azt kell megmutatni, hogy egy-egy jogtörténeti esemény, korabeli aktus hogyan csatolódik a mai viszonyokhoz, mi mihez vezet, vezetett. Ezek ok-okozati összefüggések. Példaként említhető, hogy az Alaptörvénybe bekerült a történeti alkotmány fogalma. De hogy valójában mi is ez, hogyan fogható meg a lényege, ezt egzakt módon rendkívül nehéz definiálni. Léteznek ugyan egymástól független elméleti kutatások, vannak bizonyos válaszok, de célzott, átfogó tudományos munka eddig nem folyt e kérdésben. Sok-sok mindent kellene vizsgálni, aminek mai hatása van és lehet: például az 1945 előtti kúriai határozatok mennyiben lehetnek relevánsak a mai jogalkalmazásban, vagy milyen szerepe lehet a sok évszázados szokásjognak. Véleményem szerint a Magyar Jogász Egylet (Jogtörténeti Szakosztálya) például kezdeményezője, sőt szakmai házigazdája és „terepe” lehetne egy ilyen nagyszabású munkának. akár vitabeszélgetések indításával, majd a kutatások rendszerezésével. Az Alkotmánybíróság több határozata is hivatkozik a történeti alkotmányra, ám átfogó jogtörténeti-tudományos meghatározás híján ez kevés és esetleges. Ugyanis az Országgyűlés egy írott alkotmány mellé rendelt egy mindeddig közelebbről és pontosan nem definiált történeti alkotmányt. Ezt a problémát pedig az Alkotmánybíróság egymaga, jogtörténeti támogatás nélkül – úgy gondolom – nem tudja megoldani.

Hamarosan, december 20-án tisztújítás lesz a jogászegyletben, melynek fővárosi szervezete önt javasolja következő elnöknek. Mi sarkallta arra, hogy elfogadja a jelölést a jelenlegi elnökkel, Sárközy Tamással szemben?

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem saját ötlettől vezérelve jelentkeztem be az elnöki megmérettetésre, hanem több szervezet ösztönzésére vállaltam el a kandidálást. Kifejezetten formálisan valóban a fővárosi szervezet jelölt, de mások is támogatnak ebben. Amiért igent mondtam – az egyébként öt évre szóló – felkérésre, az a felém megnyilvánuló bizalom. Csaknem fél évszázadnyi munka után nagy megtiszteltetés egy ugyancsak választott funkció, különösen egy ilyen nagy múltú, rangos civil szervezet esetében. A Magyar Jogász Egylet tekintélyes intézmény, mely korábban is fajsúlyosan volt jelen a jogásztársadalomban. A véleményét, ajánlásait szinte kötelező, de mindenképp ajánló jelleggel vették figyelembe a jogalkotás során. Nem véletlen, hiszen első, alapító elnöke a kiváló jogtudós, politikus, az 1878-as büntető törvénykönyv atyja, Csemegi Károly volt, aki e tisztségre először Majláth Györgyöt, a Magyar Királyi Kúria elnökét ajánlotta maga helyett. Utóbbi, bár ezzel nem élt, de alapító tagként részt vett az egylet munkájában, ahogy mellettük a kor egy sor neves jogásza is. Bárhogy is alakuljon a december 20-ai tisztújítás, Sárközy Tamással egy nyílt, izgalmas versenyben mérettetünk majd meg. Ha netán alul maradok, Sárközy Tamással továbbra is megmarad a kiegyensúlyozott, kollegiális kapcsolatunk.

Ha megválasztják, mik a célkitűzései, milyen szerepet szán a civil szakmai szervezetnek a következő években?

Alapvetően két irányt jelölnék meg: egyfelől, ami bevett és jól működik, azt folytatni kell, másfelől természetesen vannak jövőbe mutató elképzeléseim is. Az mindenképp meghatározó, hogy a Magyar Jogász Egylet az egyetlen szervezet Magyarországon, amelyik valamennyi hivatásrend tagjait magában foglalja. Megtaláljuk benne a bírák, az ügyvédek, az ügyészek, a jogtanácsosok, az oktatók képviselőit éppúgy, mint a tudomány szakembereit. Számomra ez egy olyan fórum, mint az egyetem, ahol joghallgatóként még mindannyian együtt voltunk. A jogászegylet ma is egy nagy szervezet és nagy erőt képvisel, fókuszba hordja, összekapcsolja a problémákat és közös válaszokat keres rájuk. Ami az MJE mai szerepét illeti, rangját tovább lehetne erősíteni. Jó példa erre, hogy az új polgári perrendtartást országos körúton véleményezték az egylet szervezetei. Ami pedig személy szerint engem illet, fontos a hivatásrendek képviselőivel találkozni, megismerni a véleményüket, részt venni számos érdekes, hasznos, különleges vidéki programon. Ha megválasztanak elnöknek, elsődleges célom a szervezet tradíciókon alapuló tekintélyének a megőrzése és erősítése, a hivatásrendekkel való folyamatos, konstruktív együttműködés, benne a jogászgyűlések és a jogásznapok folytatásával. E tradícióhoz pedig hozzátartozik a jogalkotás és a jogalkalmazás aktív szakmai támogatása is, és remélem, ehhez sikerül megszerezni az érintettek támogatását is. Kiemelendő a mai világunknak megfelelő szervezeti-szemléleti korszerűsítés, különös tekintettel a digitális társadalom kihívásaira, lehetőségeire. A kapcsolattartás rendszerében, az ügyintézésben, az archiválásban és az internetes szakmai publikálásban is erősíteni és használni kell a digitális formákat, lehetőségeket. Fontos, hogy az MJE központja komoly szolgáltatója legyen a helyi, megyei szervezeteknek és a szakosztályoknak. Természetesen egy ilyen szolgáltató központ megteremtéséhez az anyagi háttér biztosítása is fontos, ehhez pedig szükség lesz a kutatási és pályázati források erőteljesebb felkutatására és bevonására is, az egyleti munka, különösen a megyei szervezetek erőteljesebb támogatására. Ez arra is lehetőséget ad, hogy felfutassuk az MJE nemzetközi kapcsolatait, kezdve a környező országok hasonló szervezetivel való szorosabb együttműködéssel.

Ön jelenleg is tanszékvezető az ELTE-n. Ha a közgyűlés elnökké választja, jut-e elég ideje mindkét megbízatásra?

Annak idején dékánként és rektorként is megmaradtam oktatónak, s aktívan dolgoztam a szakosztályban is. Ám ami ennél „tárgyszerűbb”, hogy 65 év fölött jogszabályilag nem tölthetem be már a tanszékvezetői posztot. E tisztséget jövő júliustól amúgy is át kellene adnom, tehát bizonyosan jut elég időm és energiám az elnöki funkcióra, ha a választáson élvezem a többség bizalmát.

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét
2019. augusztus 21.

Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét

Alábbi cikkünkben, a 2019/141–142. számú Magyar Közlönyökben megjelent újdonságok és közelmúltban megjelent bírósági döntések közül válogattunk.

Teljességi záradék és joglemondás
2019. augusztus 16.

Teljességi záradék és joglemondás

A teljességi záradékban az összes szerződő fél azon szándékát kell kifejezésre juttatni, hogy az írásba foglalt szerződésen kívül semmilyen egyéb nyilatkozat, kötelezettségvállalás nem képezi a szerződés tárgyát, még akkor sem, ha arra korábban konszenzus jött létre. Nem lehetséges csak egy kiragadott feltételre „teljesítési szerződés” kötése, de a megtett nyilatkozat a tartalma alapján még tartalmazhat joglemondást – a Kúria eseti döntése.

Közbeszerzési Jog online – A közösség szolgálatában
2019. augusztus 15.

Közbeszerzési Jog online – A közösség szolgálatában

A Közbeszerzési Jog online (KJO) kéthavonta megjelenő szakfolyóirat a közbeszerzés iránt érdeklődőket és a szakmai közösséget kívánja segíteni tudományos igényességgel, egyben kifejezetten a gyakorlat igényeire figyelemmel. A szakfolyóirat célja, hogy a tág értelemben vett közbeszerzés és határterületeinek izgalmas kérdéseit, a közbeszerzési törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazása során felmerülő problémákat és lehetséges megoldásukat, a joggyakorlat fejlődését egyaránt bemutassa európai, illetve nemzetközi kitekintéssel. A periodika rovatai – tanulmányokkal, jogesetelemzésekkel, valamint az előző két hónap döntvényeivel és egyéb aktualitásokkal – ezt a célt szolgálják. Interjú az online szakfolyóirat főszerkesztőjével, dr. Németh Anitával.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában IV. rész
2019. augusztus 15.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában IV. rész

Az elmúlt időszakban a Kúria és az alsóbb bíróságok jelentős számú esetben semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – jellemzően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal döntéseit –, azon oknál fogva, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek megítélése körüli bizonytalanságok, továbbá az ügyek száma és hordereje vezetett végül a Kúria 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatához.