„Mindenképp elengedhetetlen nemcsak a jogterületek, hanem az iparágak működésének speciális ismerete is” – Interjú dr. Hetényi Kingával Jogászdíj

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Hetényi Kingával, a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda Office Managing Partner ügyvédjével beszélgettünk a jogászi munkáról, legaltechről, csapatokról, és hogy milyen előnyök-hátrányok merülhetnek fel női vezetőként a munkában.

A Jogászdíjon a Schönherr négy kategóriában is elvitte az év legjobb csapatának járó díjat és több kategóriában lettek mellette jelöltek. Látszik, hogy a csapatmunka nemcsak fontos Önöknél, de jól is működik. Hogyan szoktak dolgozni, mi az elvárás a csapatoktól?

Igen, minden esetben csapatmunkában dolgozunk. Jogterületenként vannak fix csapataink, és minden kolléga legalább egy csapatba, néha kettőbe is tartozik. Ezeket a csapatokat practice group-oknak nevezzük. Vannak azonban bizonyos iparágakra szakosodott csoportjaink is, amelyek gyakran több különböző jogterületen dolgozó kollégát fognak össze. Ha olyan ügy adódik, akkor természetesen ad hoc teamek is összeállnak. A csapatban mindig van egy partner, de legalább is egy szenior kolléga és egy vagy több juniorabb kolléga. Számunkra fontos, hogy mindenkinek legyen egy mentora, egy csapatvezető, aki átlátja, hogy az illető összességében mennyit dolgozik és hogyan, mennyi a munkateher rajta, miben kell fejlődnie, hogyan lehet őt támogatni. Akkor jó egy csapat, ha mindenki tudja, hogy mi a feladata, ha jó a kommunikáció, világosak a hatáskörök, felelősségek, határidők. A hozzánk jelentkező fiatalok szokták is kérdezni, hogy mennyire vannak nálunk csapatok, és ezek mennyire kőbe vésettek – nyilván szeretik és szükséges is, ha a specializációjukon kívül másra is van némi rálátásuk, és mi is figyelünk rá, hogy más területeket is lássanak, nem utolsósorban azért is, hogy könnyebb legyen megbirkózniuk a szakvizsgával.

Említette a fiatalokat – Önök mit várnak el a kezdő jogász kollégáktól, joghallgató gyakornokoktól – mit tanácsolna nekik, mire érdemes készülniük?

Én azt nézem főképp, hogy valóban érdeklődik-e az ügyvédi munka és az általa megjelölt terület felől. Azaz már az egyetem alatt is hajlandó volt-e a minimum elvárásokon felül valami extrát is teljesíteni, és nemcsak éppenhogy elvégezte azt, de valójában még mindig nincs fogalma a dolgokról. De leginkább megfordítanám a kérdést, és másik oldalról mondanám, hogy mi a legrosszabb interjúztatóként: amikor valaki jön, és azt mondja, őt minden érdekli, majd még meglátja, hogy mit szeretne. Azt gondolom, hogy ha valaki nem tudja megmondani, hogy a jognak mely része érdekli, akkor nem is merült még igazán el benne még elvi, azaz egyetemi szinten sem. Így nehéz őt elhelyezni egy szervezetben, hiszen kell, hogy kapjon egy pozíciót, területet, amikor hozzánk kerül. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy ha nem korlátozzák be magukat előre, akkor nagyobb esélyük van elhelyezkedni, de szerintem ennek pont az ellenkezője igaz. Hiszen elképzelhető, hogy a létező álláslehetőségeknek x százaléka kiesik, ha azt mondja, hogy őt például kifejezetten a versenyjog érdekli, mivel nyilván nem fogják behívni egy ingatlanjogos helyre állásinterjúra. Viszont összességében – még ha kevesebb is az interjúlehetőség –, azokon a helyeken, ahol éppen versenyjogászt keresnek, sokkal nagyobb esélye lesz, és jobban fognak örülni neki, ha ez az érdeklődés látszik is az önéletrajzában – mert pl. már a szakdolgozatát is ebből írta, részt vett ilyen jellegű moot court versenyen, OTDK-ra jelölték, demonstrátorkodott a tanszéken, gyakornoki munkát végzett ezen a területen stb.

A kezdeti munkán túl is az ügyvédi munka során valóban elengedhetetlen valamilyen szintű irányválasztás – az Ön tapasztalata szerint mennyire fontos az, hogy valaki egy adott terület specialistája legyen? Egyre inkább ezt várják el az ügyfelek? Például két díjazott pályázatuk – egy lakástakarékpénztári tranzakció, illetve egy a naperőművek megvalósításához kapcsolódó termék – is igen egyedi ismereteket igényelt.

Igen, mindenképp elengedhetetlen nemcsak a jogterületek, hanem az iparágak működésének speciális ismerete is, ez egyre fontosabb. Az ügyfél működését érteni kell, legalábbis amikor a gazdasági életben, tehát cégeknek, vállalkozásoknak dolgozik egy ügyvéd, ott abszolút rá kell látni arra, hogy mik a céljaik, mit keres egy befektetésnél egy private equity vagy egy kockázati tőke befektető, hogyan működik a bank, mitől értékes egy ingatlanbefektető számára egy ingatlan, milyen veszélyeket hordoz a digitalizáció az egészségügyben, milyen kihívásokkal szembesül egy HR-igazgató, milyen irányba fejlődik pl. a távközlés, az IT, vagy az energiaipar.

Egyik nyertes pályázatuk az „Innovatív jogi megoldások a járványhelyzet kihívásaira” kategóriában lett díjazott – ez a Koronavírus infosarok – a teljes körű tájékoztatás és a jogbiztonság szolgálatában. Önök hogyan élték meg a tavaly tavaszi bezárásokat összehasonlítva az ideivel, mennyire volt kihívás, hogy úgy folytassák a napi munkát, ahogy azt megszokták?

Az elején mi is áttértünk a home office-ra, és az valóban elég hirtelen és elég drasztikusan történt. Mindenki otthon maradt, és csak recepciós és minimális asszisztensi ügyelet volt az irodában.

De azonkívül mindenki dolgozott otthonról folyamatosan – ez annyiból nem volt újdonság, hogy előtte is létezett már nálunk ilyesfajta munkavégzési lehetőség, csak kevésbé volt elterjedt. Szerencsére kiderült, hogy a hálózat is abszolút bírja a terhelést, és gördülékenyen sikerült átállnunk gyakorlatilag egyik napról a másikra erre a munkavégzési formára, annak minden hozadékával. Nyilván kellett alkalmazkodni, az otthoni körülmények eltérőek, és mindenkinek voltak különböző, az otthoni adottságokból fakadó nehézségek, amiket át kellett hidalnia, de sikeresen megugrottuk ezt az akadályt is. Tavaly ősszel költözött is az irodánk az épületen belül – egy nagyobb, tágasabb helyre rendezkedtünk be –, ezért idén tavasz óta a munkatársak nagy része már napi szinten, önkéntesen bejár. Nem tettük kötelezővé, teljesen rugalmasak vagyunk, ha valaki otthonról szeretne dolgozni, de azt látom, hogy a társaság nagyobb része igényli, hogy bent legyen. Az infrastruktúránk is tudott ehhez a megváltozott, hibrid helyzethez alkalmazkodni.

A trendek azt mutatják, hogy a vállalatok nagy része egyre inkább elvárja a velük együtt dolgozó partner ügyvédi irodáktól, hogy használjanak technológiai megoldásokat. Önöknél fel sem kell tennem azt a kérdést, hogy használják-e a szoftverek adta lehetőségeket, hiszen „Digitális szakértői megoldások a jogi szakmában” kategóriában nyertek a Saját fejlesztésű legaltech eszközök ügyfeleink szolgálatában című pályázatukkal. Általában az ügyféligények hozzák magukkal a fejlesztéseket, vagy Önök egy-egy gyakran felmerülő kihívás alapján szokták azt mondani, hogy akkor erre találjunk megoldást a legaltech segítségével?

A fő mozgatórugó az ügyféligény – nem igazán konkrétumban jelenik meg, hogy ők most ezt vagy azt szeretnék, hanem inkább közvetve azáltal, hogy igényük van arra, hogy hatékonyan dolgozzunk, a dokumentumok gyorsan elkészüljenek, azok formálásával, fordításával, rendszerezésével és rendelkezésre bocsátásával stb. ne töltsünk különösebben sok időt. Egyre fontosabb, hogy a folyamatok digitalizálva és sztenderdizálva legyenek, amennyire csak lehet – nyilván a jogi területen komolyan határt szab a foglalkozásoknak a jellege, de előfordulnak olyan területek, pl. társasági jogban, ahol ezt nagymértékben meg lehet valósítani. Vannak persze saját igényeink is, amikor adott esetben fárasztó, hosszas keresgélést, editálást, szerkesztést és elemzést tudunk megspórolni a különböző tech eszközökkel, a távollevőkkel is hatékonyan tudjuk tartani a kapcsolatot és ügyleteket is tudunk digitálisan lebonyolítani.

A technológiához is kapcsolódik, de inkább tágabb értelemben kérdezném, hogy Ön szerint, hol fognak tartani az ügyvédek az ügyvédi munka jellegét tekintve 5–10 év múlva?

Úgy gondolom, hogy ez egy lassú folyamat – nem egy „fejtetőre állító” drasztikus változás. Persze a home office elterjedését felgyorsította a járványhelyzet, de más dolgokban azt gondolom, hogy fokozatosan fogunk haladni abba az irányba tovább, amit már elkezdtünk. Nem látok olyan kirívó, forradalmian új dolgot, amitől holnaptól az emberek helyére csakis gépek tudnának „beülni”. Bizonyos részfolyamatok tevődnek át, formálódnak át a technológia segítségével, és ez a folyamat valóban felgyorsult, mint ahogy a világ is. Ez a trend valójában már húsz-harminc éve elkezdődött: először az írógéppel, aztán azzal az írógéppel, amelyikkel már szerkeszteni is lehetett, majd jött a számítógép, a szövegszerkesztő – de említhetem azt is, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor még nem volt e-mail, hanem faxon ment a kommunikációnak az része, amit most e-mail-en küldözgetünk egymásnak. Úgy látom, hogy lépésről lépésre alakulnak ezek a dolgok, persze nyilván az ügyvédeknek is haladni kell a kor megoldásaival és az sem árt, ha a fejlődés élvonalában vannak. A Schönherrnél mi ezen a területen az élvonalban vagyunk.

Egyre több a női vezető a jogászi szakmában, Ön – visszatekintve a saját karrierútjára – hogyan élte meg, mi volt a tapasztalata – nehezebb nőként, vagy női vezetőként érvényesülni, más kvalitásokkal kell rendelkezni, mint egy férfi vezetőnek?

Nagyon érdekes ebből a szempontból Magyarország, mert főleg ezen a területen nagyon sok a női vezető, és Nyugat-Európával szemben, a női ügyvédek, senior ügyvédek és (managing) partnerek aránya is sokkal nagyobb itthon. Ott szinte alig látok nőket ügyvédi irodák vezető pozícióiban. Azt mondanám, hogy a szokásos nehézségekkel kell itt is szembenézni a nőknek, mint amivel más szakmákban.

Ha kifejezetten a jogászi részét nézem, akkor látható, hogy ahogy minden gyorsul fel a világban, úgy a jogalkotás is egyre sűrűbb, és így nőként kiesni a munkából egy-három évre, ha szül az illető, akkor ott be kell hozni azt a tudást. A fiatalabb kolléganőknek emiatt kicsit nehezebb, ugyanakkor érzékenyebb is lett a társadalom ezekre a női kihívásokra, és ma már inkább az az üzenet, hogy ezt el kell fogadni, esélyt kell adni, türelemmel kell lenni feléjük, hogy adott esetben egy kiesés után legyen idejük bepótolni, ami kimaradt. Úgy kell hozzáállni, hogy ha előtte jól teljesítettek, akkor utána is jól fognak teljesíteni, csak egy kis türelemmel kell lenni, hiszen be tudják hozni a kimaradt tudást. Nem szeretem az e fajta általánosításokat, de előnyként talán azt mondanám, hogy empatikusabb képességeinknél fogva nőként könnyebben észreveszünk például egy ügyféligényt, de ugyanez a képesség a kollégák vezetésében és a csapat összekovácsolásában is előny tud lenni.

Mivel szokott kikapcsolódni, hogyan tartja meg a work-life balance-ot – ha megtartja?

Muszáj figyelni rá, az ember tönkremegy, ha nem tartja be. Futással lehet jól stresszhormonokat kivezetni az ember szervezetéből, és nekem az a tapasztalatom, hogy nemcsak ellazulni segít, de energetizál is – ha fittebb vagyok, nagyobb a lendületem a munkában is. Nyáron szeretek természetes vizekben úszni is – olyankor egy órán belül ki sem jövök a vízből – és mellette, amikor tehetem, járok lovagolni. A lovaglás olyan sport, ahol nagyon ott kell lenni fejben,
és ez tud engem igazán kikapcsolni, mert nem lehet közben agyalni, muszáj a lónak és a környezetnek is minden rezdülésére odafigyelni.

Az interjú a Wolters Kluwer Jogászdíj kiadványában jelent meg, mely teljes egészében ingyenesen letölthető innen.

---