Nagyszülők vs. nagyszülők a gyermekláthatásban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A két nagyszülőpár kapcsolattartási joga egymástól független, a Kúria eseti döntése.
A tényállás
A felperesek (anyai nagyszülők) az unokájukkal való kapcsolattartás szabályozását kérték a gyámhivataltól arra figyelemmel, hogy a lányuk, az unokájuk édesanyja elhunyt, volt házastársával, unokájuk édesapjával pedig a kapcsolatuk megromlott. Kérelmükben a folyamatos kapcsolattartást kéthetente péntek délután 18 órától vasárnap 18 óráig kérték szabályozni.
Ezen időszak alatt az apai nagyszülők is terjesztettek elő kérelmet a kapcsolattartás szabályozására oly módon, hogy páros hétvégéken, vasárnap 9 órától 18 óráig láthassák a gyermeket.
A közigazgatási eljárás
Az első fokú hatóság az ügyeket egyesítve szabályozta az unokával való kapcsolattartást:
– az anyai nagyszülők vonatkozásában a folyamatos kapcsolattartás minden páros hétvégén, szombaton 9 órától szombat délután 18 óráig tart
– az apai nagyszülők vonatkozásában a folyamatos kapcsolattartás minden páros hétvégén vasárnap délelőtt 9 órától vasárnap délután 18 óráig tart.
A felperesek fellebbezése folytán a Megyei Kormányhivatal határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A bírósági eljárás
Kereseti kérelmében a felperes amellett érvelt, hogy az alperes nem vette figyelembe, hogy az apai nagyszülők kapcsolattartás iránti kérelmüket visszaélésszerűen igényelték. Eljárási szabálysértésként értékelték, hogy az apai nagyszülők kérelemének előterjesztéséről az első fokú határozat kézhezvételét megelőzően nem volt tudomásuk, arról értesítést nem kaptak. Álláspontja szerint, amennyiben az alperes a tényállást kellően feltárta volna, úgy figyelemmel kellett volna lennie arra, hogy az apai nagyszülők ténylegesen mennyi időt töltenek az unokájukkal, így indokolt különbséget tehetett volna a két nagyszülői oldal kérelmei között.
A bíróság megállapítása szerint a felperesek az általuk indított eljárásban minősülnek kizárólag ügyfélnek, kereshetőségi joguk is kizárólag azzal kapcsolatban lehet, tehát a határozat azon részét vitathatják, amely a felperesek unokájukkal való kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az apai nagyszülők kapcsolattartásával összefüggésben kereshetőségi joguk a felpereseknek nincs, annak szűkítését nem kérhetik, mivel az apai nagyszülők szintén önálló ügyfélként kérhették a kapcsolattartás rendezését. A határozatban a két nagyszülőpár pusztán az ügyek egyesítése folytán szerepelt, a két nagyszülőpár kapcsolattartási joga egymástól független, mondta ki a bíróság. Az apai nagyszülők által kezdeményezett eljárásban a felpereseknek azért nincs jogi lehetőségük a másik nagyszülői kapcsolattartás kérdésében állást foglalni és bizonyítási indítványt tenni, mert abban az eljárásban nem ők az ellenérdekű felek, hanem a gyermeket nevelő beavatkozók, ugyanúgy, mint a felperes által indított eljárásban.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperesek hangsúlyozták, hogy az apai nagyszülők és az apa között a gyámhivatali eljárást megelőzően nem volt vita, hogy mikor láthatják az unokájukat, márpedig a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló kormányrendelet alapján a gyámhivatal vita esetén szabályozza a kapcsolattartást. Vita hiányában a benyújtott kérelem célja az anyai nagyszülői kapcsolattartás lehetőségének csorbítása volt. Így azzal, hogy az apai nagyszülők is kérelmet terjesztettek elő a kapcsolattartás szabályozására, a felperesek jogai, jogos érdekei jelentős érdeksérelmet szenvedtek, ezért ügyfélnek tekinthetők az apai nagyszülői kapcsolattartás iránti eljárásban is.
A Kúria megállapításai
A Kúria álláspontja szerint a felperesek felülvizsgálati kérelmükben jogszabálysértésként a bizonyítékok szabad mérlegelését támadták, amikor azt állították, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése kirívóan okszerűtlen, illetőleg a logika szabályaival ellentétes volt. Ilyen esetben a jogerős ítélet érintésének csak akkor lehet helye, ha a tényállás iratellenes, vagy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat azok egybevetésekor nem a maguk összességében értékelte, mérlegelése kirívóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A Kúria úgy ítélte meg, hogy a bíróság a tényállást megfelelő alapossággal tárta fel és rögzítette az ítéletének indokolásában, továbbá a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésére és mérlegelésére megfelelően került sor. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem iratellenes, a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, mérlegelése logikai ellentmondást nem tartalmaz.
A Kúria megerősítette, hogy annak ellenére, hogy a határozatban a felperesek ügyfélként szerepeltek, a határozat az apai nagyszülők kapcsolattartására vonatkozó rendelkezéseit nem vitathatják, mert kereshetőségi joguk a határozat azon rendelkezéseivel kapcsolatban állapítható meg, amelyek rájuk vonatkoznak, hiszen a két nagyszülőpár kapcsolattartási joga egymástól független. Az apai nagyszülőknek adott kapcsolattartás pedig nem bővebb, mint amely a felpereseket megilleti.
Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv. III. 37 333/2013/7.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2014/6. számában jelent meg.
