Nem becsületsértő valakit fasisztának nevezni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Valakit fasisztának vagy kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a terhelt különböző hatósági és szakigazgatási ügyek miatt a helyi önkormányzattal, valamint a polgármesterrel és a jegyzővel haragos viszonyban állt. Nem értett egyet a községben 2011-ben végzett fakivágásokkal, emiatt az önkormányzat és vezető tisztségviselőinek tevékenységét éles kritikával illette. Amikor a településen megkezdték a fák kivágását, a terhelt a helyszínen tiltakozott ellene, majd a neki a hatósági iratokat bemutató és őt jogkövető magatartásra felszólító polgármesterre a „maga egy fasiszta” kifejezést használta, később pedig a polgármesterre és a körjegyzőre a „rohadt kommunisták” kifejezést tette. A polgármester magánindítványt terjesztett elő.

 

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

A járásbíróság bűnösnek találta a terheltet becsületsértés vétségében, és megrovásban részesítette a fasisztázás miatt. Ugyanakkor a terheltet az ellene a kommunistázás alapján 2 rendbeli rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokon eljárt törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A bíróság szerint a „fasiszta” kifejezés nem hozható összefüggésbe a közügyekkel, a fakivágás jogosságával, az már megvalósítja a becsületsértést, szemben kommunista kifejezéssel, amely köznapi használata miatt nem bír a mai felfogás szerint becsületcsorbításra alkalmassággal.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A terhelt indítványa a cselekmény jogellenességének hiányát állította, hangsúlyozva, hogy a bűncselekményként terhére rótt magatartásával csak az Alaptörvényben biztosított szabad véleménynyilvánítási jogát gyakorolta. A terhelt szerint a „fasisztázó kifejezés” nem sértette a polgármester emberi méltóságát. Mind az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind az Alkotmánybíróság rendszeresen kifejti határozataiban, hogy a politikai töltetű szólást a korlátozásokkal szemben kitüntetett védelemben kell részesíteni. A polgármesternek különösen ki kell tennie magát a választópolgárok kritikájának, ami a rendkívül éles, támadó jellegű kritikát is magában foglalja. Érvelése szerint a szólásszabadság intézményesült korlátozását mind a jogalkotónak, mind a jogalkalmazónak megszorítóan kell értelmeznie, ami irányadó a méltóságvédelem során is, ezért a szólásszabadság határát kizárólag az emberi mivolt legbensőbb lényegét érintő közlések képezhetik. Állami tisztségviselőket és más politikusokat érintő bírálatok közül csak azok sorolhatók e körbe, amelyek teljesen elszakadnak a bírált személy közfunkciójától, politikusi minőségétől, és direkt módon magát az embert, az emberi státuszt érintik. Ezért a közügyek megvitatásával összefüggésben meg lehet fogalmazni olyan bírálatot is, ami már nem tartozik a vélemények szólásszabadság által védett tartományába, és a politikust szükségképpen emberi, nem pedig közhatalom-gyakorlói minőségében éri. Meglátása szerint csak akkor lett volna bűnössége törvényesen megállapítható, ha az annak alapját képező véleménynyilvánítás, a „maga egy fasiszta” kifejezés nem a polgármester közfunkciójára tekintettel történt volna. Álláspontja szerint a szólásszabadság tágabb határaira kell következtetni, a kijelentés jó- vagy rosszhiszeműsége pedig közömbös, az ezzel ellentétes álláspont ugyancsak a tartalomsemlegesség elvét sérti.

A Legfőbb Ügyészség szerint a „maga egy fasiszta” kijelentés a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezés, és használatával a terhelt meghaladta a véleménynyilvánítás alkotmányos jogának gyakorlását, és túllépte azt a mértéket is, amelynek elviselése a politikus közszereplőtől e minőségére tekintettel elvárható. Meglátásuk szerint az is megállapítható, hogy a terhelt az emberi méltóságot súlyosan sértő kifejezést a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével összefüggésben használta. Kiemelték, hogy a gyalázkodó és az emberi méltóságot sértő nyilatkozatok még akkor is alkalmasak bűncselekmény megvalósítására, ha formálisan kritikai megjegyzésként hangoznak el.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria rámutatott arra, hogy a rágalmazás és a becsületsértés jogi tárgya egyaránt a becsület. A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy, azonban a rágalmazás és becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn, a két bűncselekmény elkövetési magatartásai különbözőek. A rágalmazás tényállítással vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával, a becsületsértés pedig a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával vagy egyéb ilyen cselekménnyel valósítható meg. A rágalmazó tényállítása eseményt, történetet tartalmaz, és ezért az objektív valóság hitelének látszatát kelti. A becsületsértés elkövetési magatartása viszont értékítéletet fejez ki, a kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma. A rágalmazás tényállítása arra alkalmas, hogy annak alapján a tudomást szerző maga alkosson értékítéletet, míg a becsületsértő a saját értékítéletét adja tovább. Alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére apellál, avagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. Előbbi a hallgatót meg akarja győzni saját igazáról, utóbbi viszont már készen szállítja a saját álláspontját, értékítéletét.

A Kúria a tényállásszerűség követelményének megállapítása érdekében különbséget tett tényállítás és értékítélet között. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás. Értékítélet pedig a valósághoz fűzött következtetés. Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.

Ezek alapján a Kúria szerint az ügyben a „maga egy fasiszta” megnyilatkozás azt jelenti, hogy amit a sértett csinál, az a terhelt megítélése szerint olyan, mintha fasiszta tenné. Nem azt jelenti, hogy a sértett fasiszta bűnt követ vagy követett el, amint a tényállás szerinti „rohadt kommunisták” kifejezés sem azt jelenti, hogy a terhelt szerint a sértettek valamely kommunista bűn elkövetői. Ha valakiről azt mondják, hogy valamit ellopott, akkor az rágalmazó tényállítás, ha viszont azt, hogy tolvaj, vagy hajlama van a lopásra, akkor az becsületsértő lehet. Ha pedig önmagában azt mondják róla, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni. Jelen ügyben tehát a fasiszta szó is valójában puszta értékítélet.

 

A nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve, az Emberi Jogok Európai Bírósága is kifejtette, hogy a köz érdeklődésére számot tartó ügyekre vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság védelmét biztosító szabályok irányadóak olyan esetekben, amikor egy személyt „nácinak” vagy „neonácinak” neveznek, és a nyilatkozónak alapos oka van feltételezni, hogy az így nevezett személy – különösen politikus vagy más közéleti szereplő – szimpatizál a náci ideológiával, vagy az befolyásoló hatással van rá. De más döntésében is a „helyi neofasiszta” és ehhez hasonló kifejezéseket mindig is értékítélet kategóriába tartozónak ítélte. Kiemelte továbbá, hogy a „neofasiszta” és „náci” szavakkal minősítés az e szavakhoz kapcsolódó sajátos megbélyegzésre alapítottan nem eredményez automatikusan becsületsértés miatti elítélést. Hangsúlyozta azt is, hogy az „idióta” és a „fasiszta” szavak mint általánosan sértő kifejezések bizonyos körülmények között elfogadható kritikai megnyilvánulásoknak minősülhetnek. Egy személy fasisztának, nácinak vagy kommunistának bélyegzése nem tekinthető a megbélyegzett személy politikai párthoz tartozására vonatkozó tényállításnak.

A Kúria kifejtette, hogy valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges az elkövető felfogása szerint, a sértett felfogása szerint, vagy objektív ismérv szerint. A becsület csorbítására való alkalmasság objektív ismérv, így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot.

Valamely sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető leegyszerűsítés csupán értékítélet lehet, s mint ilyen, nem válhat büntetőjogi fenyegetés célpontjává. Ezért az ügyben a „maga egy fasiszta” kijelentés nem képezi büntetendőség alapját, mivel nem tényállásszerű magatartás. Így ez a becsületsértés vétsége tekintetében nem tényállásszerű magatartás. A Kúria szerint emiatt az eljárt bíróság helytelenül járt el, amikor elkülönítette a „kommunista” kifejezést a másiktól és önállóan kezelte. A tényállás tartalmazta a „rohadt kommunisták”, illetőleg a „maga egy fasiszta” kifejezést is, azonban csupán a „fasisztázó” kifejezés vonatkozásában végezte el a becsület csorbítására alkalmasság vizsgálatát, „ugyanis a bíróság szerint a kommunista kifejezés köznapi használata miatt nem bír a mai felfogás szerint becsületcsorbításra alkalmassággal”. A Kúria szerint azonban a két kifejezés közötti ilyetén különbségtétel nem helytálló, egyik terhelti kifejezés sem tényállásszerű. A Kúria ezért a megtámadott határozatot megváltoztatta, és a terheltet az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól (mert a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény) felmentette.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 1.125/2016.) a Kúriai Döntések 2017/5. számában B11. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.