Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A névviseléshez való jognak a szólásszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával való ütközésének megítélésénél két azonos szinten védett jog gyakorlását kell összemérni a korlátozás szükségességének és arányosságának szem előtt tartásával. A közszereplőket is megillető személyiségvédelmi eszközök és a véleménynyilvánítás szabadsága határának megvonása esetén nem lehet az egyes személyiségi jogok között különbséget tenni – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes a miniszterelnök veje, az alperes Budapest főpolgármestere, aki a választási kampányban a főpolgármester-jelölti programja egyik elemeként, a társadalmi különbségek csökkentése érdekében olyan adónem bevezetését javasolta, amelyet a vagyonosabbaknak, a mintegy félmilliárd forint értékű budapesti ingatlanok tulajdonosainak kell majd megfizetniük. A beszedett adót pedig a lakhatási válság enyhítésére, a fiatalok lakáshoz jutásának segítésére, bérlakásprogramra és a rossz állapotú önkormányzati lakások felújíttatására javasolta fordítani (Tiborcz-adó). Erről – a sérelmezett kifejezést rendszeresen használva – számos alkalommal beszélt, bejegyzést tett ki a kampány során, a bejegyzéseket több helyen a felperes arcképével illusztrálta.
A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a névviseléshez fűződő, valamint a becsülethez való személyiségi jogát azzal, hogy a sérelmezett kifejezés használatával és terjesztésével a nevét jogosulatlanul felhasználta: amikor az általa bevezetni kívánt adónemet róla nevezte el, és a személyét súlyosan sértő, lealacsonyító kijelentéseket, a személyét lejárató nyilatkozatokat tett, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy ő a budapestiek kárára jogellenesen gazdagodott meg.
Az alperes szerint a sérelmezett kifejezést a közteherviselés és azzal összefüggésben az állami, önkormányzati újraelosztás mint közügy megvitatása körében használta, amely az Alaptörvény által védett tevékenység. A felperes személye a miniszterelnök közeli hozzátartozójaként és a gazdasági életben való részvétele, vagyonosodása, közpénzeket és közbeszerzéseket érintő ügyeihez kapcsolódóan közérdeklődésre tart számot, ezért e témákban való megnyilatkozásokat fokozottan tűrni köteles, a sérelmezett kifejezés pedig nem öncélú sértegetés volt. A felperes kivételes közszereplő, aki önként lépett a nyilvánosság elé. A köztudatban Magyarország leggazdagabb emberei között tartják számon, az ingatlanfejlesztés területén piacbefolyásoló erővel rendelkezik. A névviseléshez való jog egyébként is csak a személynevek érintett hozzájárulása nélküli kereskedelmi célú felhasználásával szemben szab korlátot.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság szerint a felperes tevékenysége, családi kapcsolatai, illetőleg közszereplései alapján kivételes közszereplőnek tekinthető. A közteherviseléssel, adózással összefüggő kérdések a közügyek közé tartoznak, amelyek egy választási kampányban hangsúlyos szerepet kapnak, és az alperes a választási kampányban vetette fel ezt a témát. A felperes az ingatlanpiac egyik legjelentősebb vállalkozója, ezért személyének összekapcsolása a nagy értékű budapesti ingatlanok utáni közteherviseléssel nem okszerűtlen, a sérelmezett kifejezés a véleménynyilvánítás körébe tartozó közlés. A névviseléshez való jog a személy másoktól való megkülönböztethetőségét biztosítja. Ezért az a körülmény, hogy a felperes nem járult hozzá az adónem róla való elnevezéséhez, önmagában még nem eredményezi a névviseléshez való jogának a megsértését. Ezzel ugyanis az alperes nem gátolta a felperest a névviselésében, nem gúnynévként használta. A névviseléshez való jog ugyanis a személyneveknek az érintett hozzájárulása nélküli, kereskedelmi célból történő felhasználásával szemben jelent korlátot.
A becsülethez való jog megsértését azért nem tartotta megállapíthatónak, mert megítélése szerint a felperes családnevének az adózással való együttes említése nem minősül öncélú sértegetésnek, kifejezésmódjában sem indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. A közteherviselés mindenkinek képessége és lehetőségei szerint kötelessége, amelyben mindenki teherbíró képességének arányában köteles részt venni. Az alperes választási kampányában a felperes üzleti életben folytatott tevékenységével összefüggésben, a bevezetendő adó céljának közérthetőbbé tétele érdekében használta a felperes nevét. A felperes tűrési küszöbének a határa az emberi méltóság megsértése. A sérelmezett kifejezés azonban nem lépte át ezt a határt, amelynek megállapítását a felperes szubjektív érzete önmagában nem alapozza meg.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes nevének jogosulatlan felhasználásával, a sérelmezett kifejezés használatával és terjesztésével megsértette a felperes névviseléshez való jogát. A névviseléshez való jog megsértése kiterjed minden olyan esetre, amikor a jogosulatlan névhasználó nemcsak saját maga megjelölésére, hanem bármilyen más módon, engedély nélkül, a névtulajdonos számára el nem fogadható, számára hátrányos kontextusban használja akár a pontos nevét, vagy akár csak a családnevét. Az is idetartozik, ha valamilyen gúnynevet kapcsol a névtulajdonos személyéhez. A névviselési jog megsértését nem lehet azokra az esetekre szorítani, amikor valaki kereskedelmi, gazdasági vagy reklám célból használja más nevét engedély nélkül. Azok az esetek is idetartoznak, amikor a névhasználó nem konkrét, „forintra váltható” gazdasági előny érdekében használja, torzítja más nevét, hanem bármilyen más hasznot, előnyt remél attól. A bíróság megállapította, hogy a felperes ugyan nem gazdasági előnyök, de választási esélyeinek javítása, azaz politikai haszonszerzés érdekében, a felperessel szembeni vélt negatív társadalmi értékítéletet kiaknázandó nevezte el az új adónemet éppen a felperesről.
A felperes nevének egy adott adónemhez való felhasználása önmagában ugyan nem jogsértő, a név használata azért lehet sérelmes a felperes számára, mert az adónemnek az alanyi köre egy negatív társadalmi megítélés alá eső csoport. Az adónem bevezetéséhez fűzött és számos alkalommal megfogalmazott indokolás alapján az alperes az új adót egy olyan társadalmi csoportra javasolta kivetni, akik vagyonukat nem tisztességes, nem becsületes módon, hanem a budapestiek kárára szerezték. Az alperes lényegében a felperest is ebbe a csoportba tartozónak minősítette. Arra azonban a perben semmilyen adat nem merült fel, hogy a felperes valóban ebbe a negatív társadalmi megítélés alá eső csoportba tartozna. Nem bizonyított, hogy a felperes a vagyonát jogtalanul, a budapestiek kárára, méltatlanul, tisztességtelen úton szerezte volna. Így tehát nevének ilyen módon való engedély nélküli felhasználása egyértelműen sértő.
Kimondta ugyanakkor a becsületsértés kapcsán, hogy a felperes ugyan nem indult a közéleti vitának fórumot teremtő önkormányzati választáson, közhatalmat sem gyakorolt, de a gazdagok adóztatásának kérdése érinthette őt is. Ezért az egyedi mérlegelés alapján – ezzel a témával kapcsolatos közéleti vitákban – a felperes kivételes közszereplőnek tekinthető. A személyiségi jogainak érvényesítése során a Ptk. alapján fokozott tűrési kötelezettség terheli.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes a keresetnek részben helyt adó rendelkezés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A Kúria megállapításai
Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani; a személyiségi jogok a Ptk. védelme alatt állnak. Ezzel összefüggésben a nevesített személyiségi jogok között a Ptk. a névviselési jog megsértésének általános tilalmát fogalmazza meg. A névviseléshez való jog alapvetően a személy azonosítását és másoktól való megkülönböztetését biztosítja, de a személyiségvédelem általános tartalmából eredően a más nevének a tiszteletben tartására is kötelez. Így magában foglalja azt, hogy a személy a nevét zavartalanul használhassa, titokban tartsa, vagy éppen nyilvánosságra hozza, illetve a jogosan viselt azonos vagy hasonló név használatával ne éljenek vissza, a névviselési jogot ne vonják kétségbe, ne sértsék más személy nevéhez fűződő jogos érdekeit.
A Kúria álláspontja szerint a névviselési jog tartalmát és a jogsértés módját a Ptk. nem határozza meg. A névviseléshez való jog a személyiségvédelem általános körén belül azonban magában foglalja azt, hogy a jogosult mindenki más jogellenes cselekvését kizárhatja, ami őt a személynevének használatával a személyiségében zavarja. A névviseléshez való jog megsértése nem csupán más nevének a használó által saját azonosítására való jogosulatlan használatával valósulhat meg. Nem kizárt a jogsértés megállapítása olyan esetekben, ha más személy nevét – jogosulatlanul – nem a személynév eredeti rendeltetésének megfelelő körben, azaz nem személynévként használják fel. A személynév az egyediesítő, megkülönböztető funkciójából eredően valakinek a személyét jelöli, a személyiséghez szorosan kapcsolódik. A más nevének a személynév eredeti rendeltetésétől eltérő körben történő jogosulatlan használata a személyiségi jogok tiszteletben tartásának követelményébe ütközik, a név jogosulatlan használatát jelenti. A névviseléshez való jog ilyen esetben rendszerint az emberi méltóságból fakadó más személyiségi jogokkal (jóhírnév, becsület, magánszféra védelmével) együtt szenved sérelmet. Mindebből következően az elsőfokú bíróság téves indokok alapján állapította meg a jogsértés hiányát önmagában amiatt, hogy az alperes a felperest nem akadályozta meg a nevének viselésében.
Az Alkotmánybíróság döntésében önálló alapjognak tekintette a névjogot, rögzítve, hogy mindenkinek joga van a saját nevéhez és annak viseléséhez. Egyrészt korlátozhatatlan alapvető jogként definiálta, hogy a meglévő – állam által regisztrált – neve senkitől sem vehető el, illetve az állam az érintett beleegyezése nélkül senkinek a nevét nem változtathatja meg. Másrészt kimondta, hogy a névjog egyes részjogosítványai – így a névválasztáshoz, a névváltoztatáshoz, illetve a névmódosításhoz való jog – a szükségesség és arányosság tesztje alapján korlátozhatók. Ez a korlátozás arra az esetre is alkalmazandó, ha a sérelmezett névhasználatra a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelme vonatkozik. Ezért a bíróságoknak a névviseléshez való jog más, azonos szinten védett jogokkal – elsősorban a szólásszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával – való konfliktusának megítélésénél két azonos szinten védett jog gyakorlását kell összemérnie a korlátozás szükségességének és arányosságának szem előtt tartásával.
A Kúria is kiemelte, hogy meghatározó jelentőségű, hogy a sérelmezett kifejezés a közlés témája alapján közéleti vita körébe tartozó kérdésben, választási kampány időszakában hangzott el, amellyel a közszereplő alperes a politikai véleményét fejezte ki, ezért ahhoz fokozottabb alkotmányos védelem kapcsolódik. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az átlagosnál fokozottabb tűrési kötelezettséget megalapozó ún. kivételes közszereplői minőségét már maga sem vitatta. Téves ugyanakkor a felperesnek az az érvelése, hogy e fokozott tűrési kötelezettsége kimerül abban, hogy hozzá közérdeklődésre számot tartó témákban kérdéseket intézhetnek.
A Kúria egyetértett az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a közszereplőket is megillető személyiségvédelmi eszközök és a véleménynyilvánítás szabadsága határának megvonása esetén nem lehet az egyes személyiségi jogok között különbséget tenni. A közügyet érintő témában, választási kampányidőszakban, közszereplő részéről elhangzott politikai vélemény esetén a véleménynyilvánítás határai tágabbak, ezért azt az érintett személy, függetlenül attól, hogy mely személyiségi jogának sérelmére hivatkozik, fokozottan tűrni köteles. Az eljárt bíróságok ugyanakkor tévesen mellőzték a névviselési jog és a véleményszabadság mint azonos szinten védett jogok ütközése során a szükségesség-arányosság teszt alapján elvégzendő mérlegelést.
Az Alkotmánybíróság szerint a sérelmezett kifejezés értékelése nem történhet csupán „megragadva a kijelentés direkt tartalmánál”. A politikai viták felfokozott körében ezek megítélésére a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával nem kerülhet sor. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy a kijelentés a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a kampányüzenetek címzettjei, a választópolgárok számára. Ennek az értékelésnek a szemléletét az határozza meg, hogy a közügyek demokratikus vitája során a vita érintettjei a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások, különösképpen a kampányolás figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel.
Az adott esetben az alperes a kivetni javasolt új adónem elnevezésére a felperes személynevét a felperes és a hozzá hasonlóan vagyont szerző emberek „minősítésére”, választási kampányban, közéleti témát érintő vita során használta. A névhasználattal a felperes és a hozzá hasonlóan vagyont szerző emberek vagyonosodásával kapcsolatban az elmarasztaló véleményét fejezte ki. Ezért a sérelmezett kifejezés mint politikai vélemény a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartozik. A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. Mindebből következően a Kúria azt állapította meg, hogy az adott esetben a felperes a személynevének a politikai véleményt tükröző használatát tűrni köteles. Az alperes kommunikációjában a felperes személynevének használata kétségtelenül sértő tartalmú, és a névviselési jog magában foglalja a személy tárgyiasítása elleni tiltakozás jogát is. A személyiségvédelem részeként e jognak a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjoggal való ütközése esetén azonban a személyiségvédelem korlátozása indokolt, ezért a névviselési jog sérelme nem állapítható meg.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét – eltérő indokolás mellett – helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.IV.20.867/2021/6.) a Kúriai Döntések 2022/8. számában 206. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:44. § (1) bekezdés, 2:49. § (1) bekezdés; Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdés.
Kép forrása: itt.
