Óvadék és zálogjog alapján kezelt ingó-végrehajtás alóli mentesítés – Vht.-nagykommentár, 8. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi sorozatunkban a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadványból közlünk részleteket – ezúttal az óvadék és zálogjog alapján kezelt ingóság, készpénz végrehajtás alóli mentesítésének lehetőségéről.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadvány jogerős bírósági döntések teljesítéséhez fűződő alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. Az alábbiakban a Vht. Második részének a kommentárjából olvashatnak egy részletet az ingó-végrehajtásról szóló fejezetből. A részlet szerzője dr. Udvary Sándor.

Az óvadékot a Ptk. [2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről, a szerk.] 5:95. §-a a korlátolt dologi jogok között szabályozza, az a funkcióját tekintve a szerződést, a kötelezett teljesítési képességét biztosító mellékkötelezettség. Óvadék alapítható pénzen és értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen, illetve betétszerződésből eredő követelésen vagy egyébként jogszabály rendelkezése szerint számlavezetőként erre feljogosított intézmény által vezetett számlán nyilvántartott követelésen, továbbá jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon. Óvadék a készpénzen és hagyományos értékpapíron kézizálogként alapítható, a dematerializált értékpapíron, számlakövetelésen, jogszabályban meghatározott tárgyon pedig akként, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon az óvadék kötelezettjének hatalmából az óvadék jogosultjának hatalmába kerüljön, vagy az óvadék kötelezettjének korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerüljön.

Amennyiben a végrehajtó a készpénz, fizetési számla vagy a jogszabály alapján óvadékként meghatározható, ténylegesen úgy meghatározott vagyontárgyat lefoglalja, az főszabály szerint nem mentes a végrehajtás alól, de külön feltételek fennállása esetén mentesíthető.

– A mentesítés iránt kérelmet kell előterjeszteni, ennek formáját a Vht. [1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, a szerk.] nem határozza meg, így az általános szabályok irányadók rá (jogi képviselő elektronikus úton, jogi képviselő nélkül eljáró személy hagyományos beadványban). Ilyen kérelmet akár az adós, akár az óvadék jogosultja is előterjeszthet, nincsen kizárva a közös kérelmük sem. A kérelemnek határozottnak kell lennie, és az óvadék végrehajtás alóli mentesítésére kell irányulnia, címzettje a végrehajtó. A kérelemhez – annak alátámasztására – az óvadék alapjául szolgáló szerződést is csatolni kell. A szerződésnek egyben tanúsítania kell az óvadék visszaadásának feltételeit is, hogy a következő elem megítélhető legyen. A kérelemre határidőt nem szab a Vht., ezért mindaddig, amíg a vagyontárgy értékesítése (felosztása) nem történt meg, addig az álláspontunk szerint előterjeszthető.

– A végrehajtó mérlegelési körébe tartozik a kérelem teljesítése. A végrehajtónak a harmadik feltétel fennállását, valamint a határidőt kell vizsgálnia, elutasító döntése esetén a mentesítést – jegyzőkönyvben – megtagadja, helyt adó döntése esetén az óvadék tárgyát – jegyzőkönyvben – mentesíti. A jegyzőkönyv ellen kifogás emelhető. A mentesítés határideje: amíg az óvadék visszaadásának feltételei nem állnak fenn. A Ptk. erről külön nem rendelkezik, azt a felek szerződésének tartalma alapján lehet megítélni. Ha az feltételhez, nyilatkozathoz kötött, akkor azt a mentesítésről szóló döntésben egyértelműbben meg kell határozni.

– Az óvadék alóli mentesítés lehetőségét kizárja, ha az óvadék biztosítása hozzátartozók között, illetve többségi befolyás alatt álló szervezet tekintetében áll fenn. A negatív feltétel hiányát a kérelmezőnek kell igazolnia, így például az adósnak a kérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy az óvadék jogosultja és közte nincsen hozzátartozói viszony. A végrehajtó aggály (például a családnév azonossága) esetén nyilatkozattételre is felhívhatja a kérelmezőt az adatok pontosítása érdekében. Szervezetek tekintetében ehhez hasonlóan igazolni kell a többségi befolyás hiányát, mint negatív előfeltételt. Ezt a Ptk. 8:2. §-a határozza meg: e szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik. A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására vagy a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek. A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a fentiek szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak. Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni. A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

Példával illusztrálva, ha az adós természetes személy saját vagy hozzátartozója személyére tekintettel 50 százalékot meghaladó, többségi befolyást gyakorol annak a gazdálkodó szervezetnek a működése felett, amely javára óvadékként különítette el vagyonának egy részét, ezzel azt a végrehajtás alól elvonva, akkor az ilyen mentesítés nem adható meg, mert a negatív feltétel – a többségi befolyás hiánya – nem áll fenn. Ennek megítélése szintén a végrehajtó mérlegelési körébe tartozik, s természetesen döntése kifogás útján vitatható.

Hasonló a helyzete a zálogjogosultat illető egyes vagyonelemeknek. Három vagyonelem mentesíthető:

– az adóshoz befolyt és (konjunktív feltétel) elkülönítve tartott készpénz. Az elkülönítve való kezelés tényét – az adós nyilatkozatát is figyelembe véve – a végrehajtónak célszerű a feltételek bizonyíthatósága érdekében is a foglalási jegyzőkönyvben rögzíteni,

– az adós birtokába került egyéb vagyontárgy, vagy

– az adós által érvényesíthető követelés.

Valamennyi vagyonelem közös jellemzője, hogy az a zálogjogosultat illeti meg, pontosabban csak akkor mentesíthetők ezek, ha ezt a feltételt hitelt érdemlően igazolják. A mentesítés iránti kérelmet a végrehajtóhoz kell címezni és intézni, alaki feltételeire, határidejére az óvadéknál írottak megfelelően irányadók. A határozott kérelemnek a mentesítésre kell irányulnia, alapját tekintve pedig elő kell adni és hitelt érdemlő módon igazolni, hogy a vagyontárgy a zálogjogosultat illeti, az adós pedig nem tulajdonosi, hanem zálogjogosulti bizományosi pozícióban áll. Ennek fogalmát a Ptk. 5:96. § (1) bekezdése határozza meg: „A követelés jogosultja, illetve több ilyen jogosult együttesen a zálogszerződésben vagy egyébként írásban zálogjogosulti bizományost jelölhet ki. A kijelölést írásba kell foglalni. A zálogjogosulti bizományos a saját nevében – az őt kijelölő jogosultak, mint zálogjogosultak javára, ideértve saját magát is, ha a követelésnek is jogosultja – zálogszerződést köthet.”

A zálogjogosulti bizományos személye az ingatlan-nyilvántartásba, a lajstromba vagy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezhető, ekkortól az harmadik személyekkel szemben is hatályos. Bejegyzés esetén az ingatlan-nyilvántartás, a lajstrom és a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem tartalmazza azoknak a zálogjogosultaknak a nevét, akiknek javára a zálogjogosulti bizományos eljár, a bejegyzett zálogjogosulti bizományost a zálogjogosult jogai illetik és kötelezettségei terhelik, e körben a zálogjogosulti bizományos a saját nevében, a zálogjogosult javára jár el.

A Vht. e szabályára vetítve a mentesítés tehát akkor kérhető sikerrel, ha az adós akár a fenti nyilvántartásba történt bejegyzésekkel, ezek hiányában az írásbeli szerződéssel igazolja, hogy ő a zálogjogosulti bizományos pozíciójában van, és ugyan saját neve alatt, de nem saját javára kezeli az adott vagyonelemet. Kizárja a zálogjogon alapuló mentesítés lehetőségét, ha a végrehajtás éppen a zálogszerződésből, illetve a zálogjogosulti bizományosi jogviszonyból eredő követelés behajtása iránt folyik.

A végrehajtó a mentesítést megadó vagy megtagadó határozatát jegyzőkönyvbe foglalja, amely ellen kifogás terjeszthető elő.

A sorozat első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt , az ötödiket itt, a hatodikat itt, a hetediket pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---