Sokaknak kedvez az új árfolyamgát

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A devizahitelesek megsegítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXIII. törvény november 9-én lépett hatályba, és érdemben több helyen módosította az árfolyamgátra vonatkozó szabályokat, azonban természetesen nem jelenthetjük ki azt, hogy ezáltal minden devizahiteles problémája akár rövid vagy hosszú távon megoldódott volna.

A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény megalkotásának célja az volt, hogy kezelje a korábbi időszak devizakölcsönzése következtében kialakult társadalmi szintű problémát, átmenetileg tompítsa az egyes devizák jelentős árfolyam-ingadozási hatását és ezáltal egyrészt kiszámíthatóbbá tegye a devizakölcsönnel rendelkezők helyzetét, másrészt megelőzze a lakóingatlanok egyidejű, tömeges kényszerértékesítésének és az ingatlanpiacra gyakorolt káros hatásait.

Ezt a célt azonban az MNB novemberben közzétett pénzügyi stabilitásról szóló jelentése szerint nem érte el a jogszabály első verziója, ugyanis az árfolyamgát intézményének kihasználtsága várakozások alatti maradt, amely növelte a nemteljesítés kockázatát is.

A jelentés részletesen kitér arra is, hogy mik lehettek a háttérben a kihasználatlanság okai. Eszerint a legnagyobb arányt azok képviselték, akik attól tartottak, hogy a programban való részvételt követően túl magasra fog emelkedni a törlesztésük. Ezen felül nagyban fokozta a kihasználatlanságot az is, hogy sokan jobbra vártak, vagy bizalmukat vesztették ebben a körben, illetőleg többen voltak, akik a jogszabályi feltételek szűkre szabása miatt nem voltak jogosultak a részvételre, holott az MNB jelentése szerint szinte mindenkinek szüksége lett volna az áttörő segítségre, hiszen alig 6%-ot képviselt azon csoport, akik tagjai nem szorultak rá arra. Ha részletesen elemezzük a jelentést, az is kiderülhet számunkra, hogy sajnos a legszegényebb réteg használta ki legkevésbé az árfolyamgát adta lehetőséget, míg a középrétegbe tartozók jelentős hányada élt a segítség ezen formájával.

Az árfolyamgát kihasználatlansága, valamint a devizahitelesek megoldatlan problémájának súlya késztette arra a törvényalkotót, hogy módosítson a jogszabályon, annak érdekében, hogy csökkenjen a teljesíteni nem tudók aránya. Így született meg a novemberi törvénymódosítás, mely kiszélesítve a jogosultsági köröket, nagyban kitárta kapuit a rögzített árfolyamot eddig igényelni nem tudók előtt.

Miről szól és miben más a módosított árfolyamgát? 

A devizahitellel rendelkező adós a jogszabály szerint gyűjtőszámlára vonatkozó hitelkeret-szerződést köthet a hitelező pénzügyi intézménnyel, melyet írásban kell kezdeményeznie. Ezt követően egy rögzített árfolyam kerül meghatározásra, mely amennyiben a hitelszerződés devizaneme svájci frank volt, akkor a 180 HUF/CHF, ha eurót választott annak idején az adós, akkor a 250 HUF/EURO, valamint ha japán jenben volt nyilvántartva a hitelösszeg, akkor a 2,5 HUF/JPY a pénzügyi intézmény által – a hitelkeret szerződés megkötését követően – alkalmazható rögzített árfolyam. A pénzügyi intézmények ezen kötelezettsége azt jelenti, hogy a fenti árfolyamok használata kötelező az adóssal szemben, függetlenül attól, hogy ennél akár jóval magasabb árfolyamokat jegyez a piac a hitelkeret-szerződés futamideje alatt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hitelintézetnek kötelessége el is engedni a piaci és a rögzített árfolyam közötti különbséget, a szabályozás csupán annyi könnyebbséget enged az adósoknak, hogy nem kell számolniuk az árfolyam-ingadozás és a magas szinten helyet foglaló árfolyamokkal a rögzítés futamideje alatt. Ez az időszak nem egyenlő az alap devizahitel szerződés futamidejével, ugyanis a rögzített árfolyamot maximálisan 5 évre lehet beállítani, feltéve, hogy ez nem lépi túl az alap hitel futamidejét. A rögzített árfolyam megállapított határideje két esetben mégis felülírható, mégpedig akkor, ha az adós az alacsonyabb – rögzített – árfolyamon számolt hiteltörlesztő összegével is késedelembe esik, valamint amennyiben a hitelintézet a fedezeti ingatlannal szemben végrehajtást kezdeményez. Előbbi esetben 180 napig jogosult várni a pénzintézet, majd a 181. napot záró időpontként kell elkönyvelnie, utóbbi esetben pedig a hitelintézettől indított felmondás napja számít a rögzített árfolyamot lezáró időpontnak. Ebben a tekintetben nagy könnyebbséget jelent a novemberi módosítás az adósoknak, ugyanis ezt megelőzően csak 90 nap tartozást nézhettek el a pénzintézetek következmények nélkül. A rögzített árfolyam alkalmazási időszakának lényege az, hogy bár ez idő alatt a  pénzügyi intézmény kizárólag a fentiekben írt árfolyamokon számíthatja ki és fizettetheti meg az adóssal törlesztési kötelezettségét, a piaci árfolyamokkal számított összegekhez képest fennmaradó törlesztő részletek mégsem vesznek el a pénzintézet számára, ugyanis ezekre a keletkező különbözetekre gyűjtőszámlahitelt folyósít és ezzel biztosítja az árfolyamok közötti különbségek forint összegének megfizetését.

A gyűjtőszámlára vonatkozó hitelkeret-szerződés nem csak a fentieket tartalmazza, hanem például azt is, hogy a pénzintézet ezen szerződésből következően az adóssal szemben nem állapíthat meg semmilyen fizetési kötelezettséget a rögzített árfolyam alkalmazási időszaka alatt. Ezt követően is csak az annuitás szabályainak megfelelően – azaz minden hónapban egyenlő részletekben – követelheti a gyűjtőszámlahitelben felhalmozódó tartozást. Ezzel egyetemben a felszámítható ügyleti kamat is szabályokhoz van kötve, mind a rögzített árfolyam időszaka alatt, és ezt követően is, megakadályozva ezzel azt, hogy az adós újra szorult helyzetbe kerüljön a kamatok hirtelen megemelkedése folytán. Az adósnak kedvez az a szabály is, hogy a kamaton kívül egyéb fizetési kötelezettséget nem érvényesíthet vele szemben a hitelintézet, sem járulék, sem pedig díj jogcímén. Azonban talán mégsem ez a legnagyobb könnyítést jelentő szabály a hiteladósokra nézve, hiszen létezhet akár olyan része is a törlesztési kötelezettségüknek, amelyet bár normál esetben meg kellene fizetniük, a gyűjtőszámlahitellel mégis szabadulhatnak alóla. Ilyen például az az eset, amikor az árfolyam a jogszabályban rögzített legmagasabb érték fölé emelkedik. Ez svájci frank esetén 270 HUF/CHF, euró esetén 340 HUF/euró, japán jen esetében pedig 3,3 HUF/JPY. Amennyiben ezeket az értékeket meghaladja az árfolyam, a pénzintézet nem jogosult ezen összeget a hiteladóssal szemben érvényesíteni. Az állami szerepvállalás része azonban, hogy ezt a törlesztési kötelezettséget a Magyar Állam a pénzintézet részére negyedévenként megtéríti. Szintén kedvezményt jelent az adósok számára az, hogy a jogszabály meghatároz egy úgynevezett mentesített követelésrészt is, amely a jogszabályi fogalomból kiindulva az a kamatjellegű díj vagy költség jogcímén számítható követelésrész, amely a rögzített árfolyam feletti részre lenne alkalmazandó, azonban a hitelintézet ezt sem jogosult érvényesíteni az adóssal szemben.

A fentiekkel egyetemben nem elhanyagolható a Magyar Állam készfizető kezessége sem, amely abban az esetben lép életbe, ha az adós 180 napot meghaladóan késedelembe esik törlesztőrészletei megfizetésével, és az ennek okán megszűnő rögzített árfolyam-alkalmazási időszakot követően a pénzintézet a hitelszerződést felmondja. A kezesség érvényesíthető akkor is, amennyiben a fedezeti ingatlannal szemben végrehajtás megindítása válik szükségessé. 

Melyek a részvételi feltételek? 

Először is fontos tudnunk, hogy kizárólag természetes személyek vehetik igénybe a gyűjtőszámlahitelt, akik az euró, svájci frank vagy japán jen devizanemű hitelükkel egyaránt „benevezhetnek” a programba, amennyiben forintban teljesítik törlesztési kötelezettségüket, vagyis akik anno deviza alapú és nem devizahitelt vettek fel. Ebbe a körbe tartozónak minősíti a jogszabály a pénzügyi lízingszerződéseket is. Ezen felül az alapvető feltételek közé tartozik még az is, hogy a felvett kölcsön fedezete kizárólag Magyarország területén fekvő lakóingatlan legyen, és további szabály az is, hogy lakáshitel-szerződésből eredjen a követelés.
A hiteladós részéről fontos kötelezettség mielőtt igényelné a rögzített árfolyam alkalmazását, hogy rendezze az esetleges késedelmes tartozásait. Ennek hiányában ugyanis vele szemben nem áll módjában egyik pénzintézetnek sem a könnyítéseket alkalmazni.

A novemberi módosítás a részvételi feltételek tekintetében hozta a legtöbb újdonságot és ezáltal könnyítést is, mivel eltörölt a jogszabályból számos olyan pontot, amelyek ez idáig jelentős mennyiségű adóst zártak ki a programból. Ilyenek voltak például a 90 napot meghaladó fizetési késedelem megléte, a húszmillió forint feletti eredeti hitelösszeg, valamint a pénzügyi lízingszerződések esetében a 2011. december 15. napja utáni szerződéskötések. A módosított jelenlegi jogszabály részvételi feltételekre vonatkozó pontja a sok eltörölt feltétel mellett csupán kettőt hagyott meg, ez pedig egyrészt az az igazolandó tény, hogy a devizakölcsön fedezeti ingatlana tekintetében nincs végrehajtás folyamatban, másrészt pedig az, hogy az adós nem áll más állami fizetéskönnyítő program hatálya alatt. Ezeken kívül egyéb új belépési feltételt nem határoz meg az új verzió, ami egyértelműsíti azt a feltevést, hogy a jogosultság kiszélesítése volt a fő cél a módosítás megalkotásakor.

A fentieken kívül az adósok részére továbbra is fennáll az a segítség, hogy a jogszabály alapján a hitelintézet kizárólag annak a fedezeti ingatlannak a kényszerértékesítését kezdeményezheti, amelyet ilyen célra előzetesen a törvény szerint kijelölt. Ez úgy történik, hogy a pénzintézet minden negyedév első napján meghatározza azokat az ingatlanokat, amelyeket értékesíteni kíván, majd a negyedév végére kezdeményezi is az eljárást. Ebben a körben azonban a hitelintézetnek van egy igen szoros határvonala az értékesítés darabszáma tekintetében, ugyanis az nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott kvótát. A jelenlegi plafonként 4% van meghatározva, amely a hitelintézet által kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok számának a pénzintézet összes fedezeti ingatlan számához viszonyított arányában állapítható meg. A jelenlegi szabályozás szerint 2014. év végéig tart ez a kvóta szintű korlátozás, mely jövőre kicsit ki is szélesedik, ugyanis 5%-ra emelkedik az értékesítési határ.

Az előzőekhez kapcsolódóan fontos tudni azt is, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény is módosult november hónapban, amely szintén segítséget nyújt a hiteladósoknak, ugyanis kimondja azt, hogy a végrehajtónak 2014. április 30-a utáni időpontra kell elhalasztania a lakóingatlanok kiürítésének foganatosítását.

A devizahitellel rendelkező adósok helyzete és annak már-már társadalmi szintre emelkedése igen sürgősen megoldandó problémaként nyomja az érintettek vállát. A vélemények megoszlanak arról, hogy kiknek és milyen mértékben szükséges megadni a segítséget, ám azt biztosan kijelenthetjük, hogy a novemberi törvénymódosítás csak rövid távra tudja megoldani a devizaadósok helyzetét. A lecsökkent részvételi feltételek sokkal több adóst mentenek ki jelenleg a komoly anyagi probléma terhe alól, azonban a devizahitellel rendelkezők a rögzített árfolyam záró időpontját követően akár újra szorult helyzetbe kerülhetnek. Ezáltal pedig nem megoldásnak, csupán elodázott problémának tekinthetjük a deviza adósok helyzetét átmenetileg kisegítő törvénymódosítást.

---