Sporttal a gyermekekért
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az önkéntességnek, az érdek nélküli segítségnyújtásnak ezer arca van: van úgy, hogy néhány kilométer lefutásával, vagy pár szelet süteménnyel az ember többet segít, mint mások az életük során bármikor. A Bátor Tábor Alapítvány
a létrejötte óta eltelt 11 évben nem kevesebb, mint 1900 önkéntest foglalkoztatott a daganatos, és súlyosan beteg gyermekeknek és családjaiknak nyújtott gyógyterápiák során – az ügyvédi hivatás és a jótékonyság kapcsolatán túl arról is kérdeztük dr. Eörssy-Farkas Dominikát, hogy ők a Pintér Aurél Ügyvédi Irodán belül hogyan próbáltak meg részt vállalni a nemes ügyből.
Hogyan léptek kapcsolatba az Alapítvánnyal?
Egyik ügyfelünk egy céges rendezvény keretében szervezett egy önkéntes napot az alapítvány hatvani táborában, ahol az őszi turnusok előtt tudtunk segíteni: szépítgettük a területet, festettünk, ágyakat pakoltunk, kertészkedtünk. Amikor megérkeztünk Hatvanba, a szervezők levetítettek nekünk egy kisfilmet – amely az interneten is megtalálható –, amiben az akkor még jelen sem lévő gyerekekkel voltak interjúk. Hihetetlen ereje volt, negyvenen lehettünk körülbelül, de nem sokan tudtuk száraz szemmel végignézni. A betegséggel folytatott küzdelmek hatására a gyerekek sokkal érettebbek voltak a koruknál. Megdöbbentő volt az is, hogy a helyzetüket tényként el tudják fogadni, sőt, kihívásként tekintenek arra, hogy hogyan tudják megoldani, kiküszöbölni az azzal járó hátrányt. A tábor pedig a kalandpályájával, a lovagoltatással, evezéssel, színjátszással, sportolással, és még sorolhatnánk, olyan önbizalmat és élményt ad nekik, aminek hatására rendkívül feltöltődve tudnak visszatérni a hétköznapokba, és folytatni a mindennapi küzdelmet. Mindehhez azonban nemcsak táborhely szükséges, hanem azoknak az önkénteseknek – a táborban cimboráknak hívják őket – az áldozatos és kreatív munkája, akik „életre keltik” a lehetőségeket. Minden tiszteletem azoké, akik ebben részt vesznek, akik – persze teljesen ingyen – erre a szabadidejükből áldozni tudnak, áldozni mernek.
(fotó: Balkányi László)
És a tanítás, miszerint a sportnak jellemformáló ereje van, itt láthatóan be is bizonyosodott.
Szerintem fontos, hogy a sport része legyen az ember mindennapjainak. Szeretek futni, így amikor a kolleganőm továbbított egy felkérést, hogy futótársakat keresnek egy váltóversenyhez, ami apropóján a Bátor Tábor javára gyűjtenek támogatást, nagyon megörültem a lehetőségnek. Csakhogy mire bejelentkeztem, betelt az a bizonyos két hely. De ez nem vetette vissza egyikünk lelkesedését sem, végül is külön csapatban, de mindketten be tudtunk nevezni, szerveztünk saját csapatot. Akiket megkerestem, szerencsére azonnal igent mondtak, de mindenkiben volt egy kis bizonytalanság: az volt egy kitűzött célja az Élménykülönítménynek, hogy csapatonként 200 000 Ft-ot gyűjtsünk össze, és hát a maratoni táv is „csak” ötfelé volt felosztva… Maga a futóverseny egyébként a 27. Spar Budapest Maraton volt 2012. október 7-én, amelyen, mint később kiderült, közel 20 ezer futó indult, vagyis ez volt az eddigi legnagyobb létszámú tömegsport rendezvény.
Hogyan kezdtek hozzá a gyűjtéshez?
A Bátor Tábor önkéntesei elláttak minket rengeteg hasznos tanáccsal, információval, ráadásul még futóedzéseket is szerveztek, így mondhatni teljes körű volt a felkészítés. Két éve találták ki először a gyűjtésnek ezt a formáját külföldi példákból merítve, de kreativitásuk és lelkesedésük hatására idén már olyan nagy létszámban vettek részt futók, és gyűltek adományok, ami szerencsére felülmúlta a várakozásokat. „Fogadj örökbe egy kilométert!” – ez volt az egyik jelmondat, hiszen nem nagyösszegű felajánlásokra számítottunk, hanem az volt a cél, hogy minél többen ismerjék meg a tábor tevékenységét, és akár csak 1-2 ezer forinttal járuljanak hozzá a gyűjtéshez. Meglepő módon nagyon hamar összejött a tervezett összeg nagy része.
Mi volt ennek a szó szerinti megmozdulásnak a legfontosabb tapasztalata?
Azt látom, hogy igenis személyessé kell tenni az adománygyűjtést. Személyessé tenni, vagyis aktívan, szívvel-lélekkel részt venni az egész dologban – legyen az a tevékenység bármi – és ez, ennek az eredményessége itt nagyon szépen megmutatkozott. Amikor bizonyos alapítványok körül egyesek zsebében pénzek süllyednek el nyomtalanul, amikor gyanús ügyletek során nem azokhoz jut el a pénz, akiknek égető szükségük lenne rá, az emberek bizalma természetes, hogy megrendül. Szerintem ezért is fontos személyessé tenni a segítségnyújtást, melléállni és hitelt adni egy-egy kezdeményezésnek. Ezen kívül az is visszatarthatja az embereket az adományozástól, hogy adott esetben neki vagy a családjának is szüksége lehet arra a pénzre. De ha nem kérünk sokat, és ha egy picit összefogjuk az embereket, megpróbáljuk őket egy adott cél felé irányítani, akkor még mindig megmozgathatók. És ez remek tapasztalat, remek érzés. Tulajdonképpen csak ezt tettük mi is. Szerveztünk jótékonysági sárkányhajózás edzést, nagyon jó érzés volt, hogy annak ellenére, hogy ramaty időjárással kellett szembenéznünk, egész szépen sikerült a gyűjtés, – persze itt a hála elsősorban a csapattársainké… Mivel a futótársaink egy kivétellel ügyfelünkhöz, a navigációs szoftveréről híres NNG Kft.-hez köthetők, így őket is „megtámadtuk”: sütöttünk süteményeket, már itt is volt segítségünk, majd az is nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ezzel is sokakat megmozgattunk, és szép összeg is összegyűlt.
Hiába tudunk ellenpéldákat felsorolni jócskán: a laikusnak mára nem feltétlenül az a kép él a fejében, hogy az ügyvéd a gyengék és az elesettek védelmezőjeként száll szembe a világgal.
Pedig valójában ez az ügyvédi hivatás alapja: hogy az ügyvéd segít.
(fotó: Balkányi László)
Igen, de amikor a szakmán kívüliek legtöbbször a celebféle rágalmazási perek, és holmi pénzügyi visszásságok kapcsán látja munkában az ügyvédkollégákat, meglehetősen nagy az esély arra, hogy – például az Önök Bátor Táborbéli tevékenységét – észre sem veszi.
Én nem annyira az ügyvédképpel kapcsolnám egybe (bár ez a beszélgetés is egy szaklapban fog megjelenni), a sportot és a jótékonykodást is inkább egyéniséghez kötném, mint bármiféle hivatáshoz. A sport például az ügyvédi létnél jóval régebbi ügyem: újságíró- és nem ügyvéddinasztiából származom, a nagypapám, Szabó Béla a Nemzeti Sport (akkor ugyebár még a Népsport) főszerkesztője volt, így tehát a zsurnalizmus és a sport alaposan része volt az életemnek. Amikor úgy istenigazából érdekelni kezdett a jog, már az írással is kacérkodtam: a szakmától végül az egyetem alatt távolodtam el jó időre, hiszen egy nemzetközi ügyvédi irodában kezdtem el dolgozni. Mikor is: ennek már 13 éve. Viszont, nagy szerencsémre részben az a társaság maradt együtt azóta is, akik már ott a kollégáim voltak, velük együtt alapítottuk meg az ügyvédi irodánkat, dr. Pintér Aurél vezetésével, akitől az ügyvédi hivatás alapjait is elsajátíthattam. A sárkányhajózás három éve lépett be komolyabban az életembe, szintén a már említett ügyfelünknek köszönhetően. Egy céges csapatépítőn belekóstoltam, majd szerencsémre nem sokkal később épp volt egy alakuló csapat, ahová csatlakozhattam. Furcsa volt a téli edzésekkel kezdeni egy vizes sportot, de tavaszra legalább gyűjtöttem némi erőt… azóta ez is része a mindennapjaimnak.
Előbb képzelnék különben brutális vikingharcosokat az evezők mögé, mint csinos, kiskosztümös ügyvédnőket…
Hát egy rendes edzés, vagy verseny után vizesen kikászálódva a hajóból nem éppen az elegancia az első, ami eszébe jut az embernek. De ez is szép a sportban, nincs kosztüm, nincs jelmez, nincs képmutatás, az van, amit az ember tényleg meg tud mutatni, csinálni. Egyébként pedig csodálatos élmény a lemenő napban, vadkacsák között lapátolni!
Hogy képzeljünk el egy sárkányhajós edzést?
Kicsit olyasmi, mint a futás, de talán komolyabb, több annál, mivel az erőnlét fejlesztésén túl inkább az összecsiszolódásról szól. Télen, a szárazedzések során tornatermekben, alapozó erőnléti edzésekkel és játékos formában készülünk fel, a tanmedencés edzés már nem annyira leányálom, hűvös, koszos, vizes és fárasztó, de megéri, mert egyrészt rettentő jól kikapcsol, másrészt tavasszal meghálálják az izmok, bírni fogják a szabadtéri edzést. Április végén már alig várjuk, hogy kiszabaduljunk, és újra élvezhessük a sárkányhajózást. Nem véletlen különben, hogy újabban a sárkányhajózás az egyik legnépszerűbb csapatépítő sport, hiszen az egység megteremtése az egyik elsődleges feladat. Képzeljünk el egy hajót, mindkét oldalon 10-10 emberrel egy meglehetősen szűk helyen: egyszerűen muszáj alkalmazkodni. Plusz még ugye követni a ritmust, nem lemaradni, és így tovább. Élménysportág. Nemre, korra, felkészültségre tekintet nélkül el lehet kezdeni, fesztiválokon különböző kategóriákban és távokon lehet versenyezni. Mondhatni családias sportág, több csapattársunknak lejár edzeni a gyereke is, van, aki a párját csábítja le, mi is együtt edzünk a férjemmel. Amatőr, nem olimpiai sportág a sárkányhajózás, de nemzetközi és nemzeti szinten is rendelkezik szakszövetséggel, versenyrendszerrel. Olyannyira, hogy a Magyar Sárkányhajó Szövetség elnyerte a nemzetek közötti világbajnokság a rendezési jogát 2013-ra, amit a szegedi Maty-éren fognak megrendezni, 2011-ben 2000 méteren szerzett világbajnoki címét itt megvédheti a magyar válogatott!
