Személyiségi jogsérelem betegség szintjét el nem érő pszichés elváltozás miatt


Személyiségi jogsérelmet megalapozhat a betegség szintjét el nem érő pszichés elváltozás is, azonban ezt a károsultnak (sértettnek) kell bizonyítania – a Kúria eseti döntése.


Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:42. §, 2:43. § a) pont, 2:52. § (1)-(3) bekezdés, 6:519. §, 6:521. §; 2016. évi CXXX. törvény 263. §, 279. §, 294. §, 316-317. §; 1997. évi CLIV. törvény 244. § (2) bekezdés.


Ami a tényállást illeti, felperes harmadik gyermekének születése után, a szoptatási időszakban, 2019. júniusában azért kereste fel az alperes magánrendelőjét, mivel a bal emlőjében diónyi nagyságú csomót érzékelt. Az alperes ezt a szoptatással együtt járó tünetnek minősítette, további vizsgálatokat nem rendelt el, szóban azt közölte a felperessel, akkor menjen vissza kontrollra, ha már fáj a csomó és piros. A felperes 2019. augusztus végén egy másik nőgyógyászhoz is elment, aki további vizsgálatokat rendeltek el, melynek hatására a felperes bal emlőjének rosszindulatú daganatát állapították meg. A felperes ezt követően emlőeltávolító műtéten esett át.

A felperes 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mivel álláspontja szerint az alperes a vizsgálat során tanúsított magatartásával megsértette az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogait. Állította, hogy lelki traumát, sérelmet okozott számára, hogy a közjegyzői eljárásban beszerzett szakvélemény elkészültéig abban a tudatban élt, hogy amennyiben az alperes megfelelően járt volna el, és haladéktalanul megtörténtek volna a szükséges vizsgálatok, úgy betegsége nem kerül előrehaladott, áttétes állapotba. Az alperes szerint ő a vizsgálat során a szakma szabályai szerint járt el.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. A bíróság szerint azzal, hogy a felperes az alperes magánrendelésén jelent meg, és kért tőle panaszai alapján vizsgálatot, tájékoztatást és ellátást, a felek között egészségügyi, társadalombiztosítási elemeket is magában foglaló megbízási szerződés jött létre, ezért az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 244. § (1) bekezdése megalapozta az alperes felelősségét a személyiségi jogsértés tekintetében is: „Az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott kárért és személyiségi jogsértésért az egészségügyi szolgáltató tartozik felelősséggel, illetve helytállással. Ha a törvény alapján az egészségügyi dolgozó a saját nevében és felelősségére nyújtott egészségügyi szolgáltatást, az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben okozott kárért és személyiségi jogsértésért az egészségügyi dolgozó tartozik felelősséggel, illetve helytállással”.

A bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette az Eütv.-ben foglalt dokumentációs kötelezettségét, ezért nem tudta bizonyítani a szakmai szabályszegésének, illetve mulasztásának hiányát. Megítélése szerint az alperes a rendelésén előadott panaszokhoz képest nem a szakma szabályainak megfelelően, nem kellő gondossággal járt el. Kiemelte, hogy az alperes eljárása, szakmai hibája a felperes túlélési esélyeit nem befolyásolta, ugyanakkor ezek okozati összefüggésben álltak a felperes által átélt lelki sérülésekkel, ideges lelkiállapotával, és megalapozták azt a szakértői vélemény megismeréséig fennálló érzését, amely szerint az alperes nem megfelelő eljárása hozzájárult betegsége súlyosbodásához, gyógyulási esélyeinek romlásához.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy az Eütv. 244. § (2) bekezdése az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott vagyoni és nem vagyoni hátrányok miatt érvényesített kártérítési és sérelemdíj iránti igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni. Az alperes felróhatóságát a másodfok is bizonyítottnak látta, mivel az orvos a hiányos orvosi dokumentáció folytán nem tudta bizonyítani, hogy a szakma szabályainak megfelelő gondossággal vizsgálta meg a felperest és adott tájékoztatást a részére. Ugyanakkor mellőzte az elfogult tanúk vallomását és egy szakértő, érdektelen tanú előadását vette figyelembe, aki azt tapasztalta, hogy a felperes pszichés állapota az aktuális problémáival arányos volt. A bíróság retrospektív vélekedése önmagában nem bizonyította a felperesnek a vizsgálatot követő, az egészségsértést eredményező, negatív irányú pszichés állapotváltozását. Mindezek alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesnél a nem kellően gondosan elvégzett alperesi vizsgálattal okozati összefüggésben álló személyiségi jogsértés objektív ténye nem állapítható meg, ezért a keresetet elutasította.

Jogászdíj 2023 széles fekete

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Sérelmezte, hogy barátnője és házastársa tanúvallomását a másodfokú bíróság kirekesztette a bizonyítékok köréből, előadásuknak érdekeltségük és elfogultságuk miatt nem tulajdonított bizonyító erőt.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes – szakvélemény által igazolt – mulasztásai személyiségi jogsértőek, illetve neki a betegségen, valamint a betegségtudaton kívül pszichésen olyan többletterhelést okoztak, amely a sérelemdíj iránti igényét megalapozza. Egyetértett a felperessel abban, hogy sérültek a Pp. 263. § (tényállás szabad megállapításának elve) és 279. § (bizonyítás eredményének mérlegelése) szabályai, mivel a másodfokú bíróság alaptalanul mellőzte a két tanú vallomását. A tanúvallomások bizonyítékként történő értékelésénél figyelembe kell venni az esetleges elfogultságra, érdekeltségre utaló körülményeket, ugyanakkor ez nem jelenti minden esetben azt, hogy a közeli hozzátartozó, ismerős, barát tanúvallomása elfogultság okán ne lenne bizonyítékként értékelhető. A felperes lelkiállapotát érintő körülmények, hatások és az abban bekövetkezett változások tekintetében éppen a közeli, bizalmas viszonyban álló személyek előadása tekinthető hitelesnek, tehát ez okból a tanúvallomások bizonyítékok köréből való kirekesztésének nem volt alapja. Ezen eljárási jogszabálysértések azonban csak akkor vezetnének a felülvizsgálat eredményességére, ha azok az érdemi döntésre kihatással lennének. Ezt nem találta a Kúria megállapíthatónak.

A Kúria szerint a felperes a konkrét esetben nem tudott igazolni olyan személyiségi jogsérelmet, amely a sérelemdíj alapjául szolgálhatna. Valóban megalapozhat ilyen igényt a betegség szintjét el nem érő pszichés károsodás is, azonban a felperes az alperes magatartásával összefüggésben a betegségen, a betegségtudaton kívül ilyet nem igazolt, az alperes magatartásával szoros összefüggésben álló, negatív pszichés elváltozást nem tudott bizonyítani. Mivel a sérelemdíj jogintézménye az általános személyiségvédelem eszköze, annak jogalapja valamely személyhez fűződő jog megsértése, ennek megsértését a felperes nem bizonyította, ezért a sérelemdíj iránti követelése megalapozatlan.

Kiemelte továbbá, hogy a szakértői vélemény az alperes szakmai hibáiról szólt, valamint arról, hogy a szakmai hibák nélkül sem változtak volna a felperes túlélési esélyei. A szakvélemény ugyanakkor nem állapított meg olyan esetleges lelki sérülést az alperes magatartásával összefüggésben, amely alkalmas lett volna a felperes által állított személyiségi jogsérelem alátámasztására. A felperes pszichés többletterhelése körében a bíróságok a tanúvallomásokat értékelték. Bár a másodfokú bíróság megalapozatlanul rekesztett ki két tanúvallomást a mérlegelendő bizonyítékok köréből, azt helyesen állapította meg, hogy az alperes nem kellően gondosan elvégzett vizsgálatával összefüggésben személyiségi jogsértést a felperes nem tudott bizonyítani. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.III.21.258/2021/6.) a Kúriai Döntések 2023/5. számában 130. szám alatt jelent meg.




Kapcsolódó cikkek

2023. május 26.

A pertárgy értéke és az illeték mértéke marasztalási jellegű igényen alapuló jogorvoslati eljárásban

Ha kereset a szerződés érvénytelenségére hivatkozással a teljesített szolgáltatás állított túlfizetése miatt az alperes marasztalására irányul, a pertárgy értéke a keresetben megjelölt marasztalási összeg. Az ítélet elleni fellebbezés esetén a jogorvoslati illeték alapja (a vitássá tett követelés) a felperes fellebbezésében fenntartott marasztalási igény.