Szokásos tartózkodási helynek minősül-e a harmadik országbeli állampolgár szálláshelye perköltség-biztosíték adása szempontjából?


A perköltség-biztosíték adása kapcsán a lakóhely – ideértve ebben az esetben lakóhely hiányában a szokásos tartózkodási helyet is – nem szűkíthető le a lakcímnyilvántartási törvény szerinti lakóhelyre, hanem azon minden olyan helyet érteni kell, ahol a természetes személy fél a rendszeres, huzamos tartózkodás céljával ténylegesen él, vagy tartózkodik – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az idegenrendészeti hatóság a felperes tanulmányok folytatása célú tartózkodási engedélyét visszavonta. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatot helybenhagyta. Ez ellen a felperes keresetet terjesztett elő.
Az alperes azt kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze a felperest 70 000 Ft értékű perköltség-biztosíték nyújtására. A Pp. 595. § (1) bekezdése szerint ugyanis az a felperes, akinek lakóhelye, székhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, valamint nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban van, az alperes kérelmére, az alperes perköltsége fedezése céljából biztosítékot köteles adni, kivéve, ha a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként rendelkezik, a felperes személyes költségmentességben részesült, vagy a felperesnek az alperes által elismert követelése, vagy a belföldi ingatlan- vagy egyéb közhitelű nyilvántartásba bejegyzett vagyona megfelelő biztosítékul szolgál. Kifejtette, hogy esetleges pernyertessége esetén perköltség iránti igényének nem tud érvényt szerezni azon külföldiek tekintetében, akik a lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény (Nytv.) szerinti lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem, csak szálláshellyel rendelkezhetnek. A felperes lakóhelye Nigéria területén található, azaz a felperes sem az EU tagállamában, sem az EGT-ről szóló megállapodásban részes államban, vagy nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban nem rendelkezik lakóhellyel. Nincs továbbá tudomása arról, hogy a felperes a perköltség-biztosíték fedezetéül szolgáló belföldi ingatlannal, vagyonnal rendelkezne, illetve, ha mégis, abból az alperes esetleges perköltség igényének kielégítése aránytalan nehézséggel járna.

Az elsőfokú bíróság döntése
A törvényszék elutasította a kérelmet. Megállapította, hogy a felperes a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény alapján Magyarországon tartózkodik, így a szokásos tartózkodási helye Magyarország területén van, ezért jelen perben perköltség-biztosíték adására a felperes nem kötelezhető. Az, hogy a felperes esetleges pervesztessége folytán olyan személynek fog minősülni, aki nem rendelkezik magyarországi szálláshellyel és tőle a perköltség behajtása aránytalan nehézséggel járna, nem ad alapot a Pp. 595. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelmen kívül hagyására, jelesül arra, hogy jelenleg felperes szokásos tartózkodási helye Magyarország területén található, így perköltség-biztosíték adására nem kötelezhető.

A fellebbezés tartalma
Az alperes szerint tekintettel arra, hogy a Kp. és a Pp. nem tartalmaz a lakóhely és tartózkodási hely értelmezésére vonatkozó fogalom meghatározást, azt az Nytv. szerint kell értelmezni. Azt, hogy a Magyarországon tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek nem rendelkeznek magyarországi lakóhellyel (tartózkodási hellyel) alátámasztja, hogy a tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár az ideiglenes letelepedési engedély, a nemzeti letelepedési engedély, illetve az EK letelepedési engedély iránti kérelme előterjesztésével egyidejűleg terjeszti elő az első magyarországi lakóhelyének létesítése iránti kérelmét. A letelepedett státusszal rendelkező személyek már rendelkeznek magyarországi lakóhellyel, szerepelnek a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban, beletartoznak az Nytv. által meghatározott személyi körbe, a jogszerűen tartózkodó, tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, akik nem tartoznak az Nytv. hatálya alá, nem szerepelnek a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban.

A Kúria megállapításai
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perköltség-biztosíték adása szempontjából a harmadik országbeli állampolgár szálláshelye szokásos tartózkodási helynek minősül-e. A Pp. értelmében a „lakóhely (lakóhely hiányában tartózkodási hely)”, illetve a „kézbesítési cím (ha lakóhelytől vagy tartózkodási helytől eltér)” a természetes személy azonosító adata. Ebből következően a Pp. alkalmazása során a lakóhely – ideértve ebben az esetben lakóhely hiányában a tartózkodási helyet is – nem szűkíthető le az Nytv. szerinti lakóhelyre, hanem azon mindazon helyet érteni kell, ahol a természetes személy fél a rendszeres, huzamos tartózkodás céljával ténylegesen él vagy tartózkodik. Ezt támasztja alá az értelmező rendelkezés következő fordulata is, amely szerint kézbesítési cím jelentőséggel csak abban az esetben bír, ha az a lakóhelytől vagy tartózkodási helytől eltér.
A Pp. szabályai a perköltség-biztosíték adása iránti kötelezettség alapját már nem a fél állampolgárságához, hanem a harmadik országbeli lakóhelyéhez, illetve szokásos tartózkodási helyéhez kötik. Az alperes érvelésének elfogadása tulajdonképpen arra vezetne, hogy a fél szokásos tartózkodási helye az állampolgársága alapján lenne megítélhető, ami így ellentétes lenne a Pp. hatályos szabályozási koncepciójával is. A Pp. fogalomrendszere a „szokásos” tartózkodási helyet csak a perköltség-biztosíték jogintézménye kapcsán használja. Ebből következően a „szokásos” tartózkodási hely fogalma a tartózkodási helyhez képest olyan többlettartalommal rendelkezik, amely a tartózkodás rendszerességét, életvitelszerűségét hangsúlyozza. Nincs jelentősége annak sem, hogy a Pp. 595. § (1) bekezdése szerinti lakóhelyet vagy a szokásos tartózkodási helyet mely hatóság, mely jogszabályi rendelkezés alapján, milyen elnevezéssel tartja nyilván.
A lakóhelynek vagy a szokásos tartózkodási helynek a kérelem elbírálásakor kell fennállnia. Nem értékelhető így az sem, hogy a felperes a pervesztességét követően (várhatóan) hol tartózkodna.
A perköltség-biztosíték adás célja annak biztosítása, hogy az alperes a felperes által letett biztosítékból könnyen kielégítést nyerjen abban az esetben, ha a perköltség tekintetében hozott magyar határozatot csak külföldön, a végrehajtás helye szerinti külföldi állam belső joga alapján lehetne végrehajtani. Ilyen esetben ugyanis a külföldi végrehajtás kezdeményezése körülményesebb a belföldi végrehajtásénál, amennyiben pedig nincs olyan jogi norma, amely a határozat külföldi végrehajtásának jogi alapját képezhetné, az alperes csak a felperes általi önkéntes teljesítés esetén juthatna hozzá követeléséhez. A külföldi végrehajtás az adós (jelen esetben a felperes) külföldön található végrehajtható vagyona, jövedelme esetében értelmezhető, mindezért a szokásos tartózkodási hely fogalmát ennek fényében értelmezve megállapítható, hogy az életvitelszerű tartózkodás – és így az annak államában nagy valószínűséggel fellelhető végrehajtható vagyona, jövedelme – és nem a tartózkodás adminisztratív nyilvántartása bír döntő jelentőséggel.
A Kúria rögzítette, a perköltség-biztosíték adása kapcsán annak van jelentősége, hogy a rendelkezésre álló és a felek által nem vitatott adatok szerint a felperesnek az alperes kérelme előterjesztésének időpontjában és annak elbírálásakor Magyarországon volt a szokásos tartózkodási helye. Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Kpkf.IV.41.154/2021.) a Kúriai Döntések 2022/4. számában 113. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2016. évi CXXX. törvény 595. §; 1992. évi LXVI. törvény 4. § (1) bekezdés; 2007. évi II. törvény 73. § (3) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2022. április 22.

Általános szabály vagy gyorsított per – van választási lehetőség?

Bűncselekménnyel okozott kár vagy sérelemdíj megtérítése iránti igény érvényesítése esetén a felperes a perindítás joghatásának beállásáig választhat, hogy az általános szabályok vagy a gyorsított per szabályai szerint kívánja-e fennálló követelését érvényesíteni – a Kúria eseti döntése.
2022. április 8.

Eltérés a közös egyezségtől

A bírói egyezségtől a felek közös megegyezéssel – a szerződésmódosítás szabályai szerint – eltérhetnek, arra azonban az egyezséget jóváhagyó végzés anyagi jogerőhatása miatt nincs mód, hogy a fél (társasház) az abban foglaltakat a közgyűlés kötelmet keletkeztető határozatával vitássá tegye – a Kúria eseti döntése.