Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A gyermektartásdíjra való jogosultsága nem szűnik meg annak a 20. életévét még be nem töltött, középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek, aki ugyan egy nála fiatalabb személlyel élettársi kapcsolatot létesített, amelyből gyermeke is származott, azonban az élettárs is középiskolás, jövedelme nincs – a Kúria esti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felek a házassági bontóperben kötött egyezséggel a közös gyermeket (M) az alperesnél helyezték el, a felperes pedig jövedelme 20%-ának megfelelő, de legalább havi 8000 forint gyermektartásdíj megfizetését vállalta. A felperes összesen havi 16 500 forint gyermektartásdíjat fizetett 1999. július 1-től 2014. április végéig, 2015 júliusában azonban a tartásdíj teljesítését egyoldalú döntéssel megszüntette.
M 2015. február végéig élt az alperesnél, ekkor terhességére tekintettel gyermeke apjához költözött és azóta is vele, valamint az apa családjával él közös háztartásban. Az ügy elbírálásakor M még nem rendelkezett szakképzettséggel, tanulmányainak várható befejezését és az érettségi letételét 2017. júniusára prognosztizálták. M saját jogán havi 14 800 forint iskoláztatási támogatást, 25 650 forint gyest és gyermeke után havi 12 200 forint családi pótlékot kap. Az apa kiskorú, szakközépiskolában nappali tagozatos tanuló, saját jövedelme nincs, tartásáról édesanyja gondoskodik. A született gyermeket szülei közösen nevelik és gondozzák. Az alperes M.-et elköltözése óta pénzben, természetben támogatja.
A felperes keresetében 2015. július 1. napjától kezdődően kérte M után a tartásdíj-fizetési kötelezettségének megszüntetését. Álláspontja szerint a gyermek nagykorú, gyermeke született, élettársi kapcsolatban él és megfelelő jövedelemmel rendelkezik, ezért tartásra nem szorul. Kiemelte továbbá, hogy a tartásra amúgy is érdemtelen, mivel a felperessel évek óta nem tartja a kapcsolatot, unokája születéséről is más rokonoktól értesült. Az alperes a kereset elutasításának szükségessége mellett hangsúlyozta M tartásra szorultságát. Arra hivatkozott, hogy nem rendelkezik önálló jövedelemmel, a gyesből és a családi pótlékból saját kiskorú gyermeke tartására köteles. Alaptalannak tartotta az érdemtelenséget is, és megjegyezte, hogy a felperes a házasság felbontása óta nem tarja a kapcsolatot gyermekével.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Úgy foglalt állást, hogy a kiskorú gyermek tartására rászorultságának vélelme a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb a 20. életévének betöltéséig – fennáll, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Az időközben nagykorúvá vált gyermek tanulói jogviszonyának folyamatosságát nem érintették az olyan tények, mint hogy egy évre átmenetileg magántanulói státuszba került és a gyermek megszületése. A felperes tartásdíj-fizetési kötelezettsége szempontjából nem releváns az sem, hogy M-nek gyenge a tanulmányi eredménye, hogy pótvizsgára utasították és az sem, hogy a jelenlegi, érettségire felkészítő nappali tagozatos képzése milyen rendszerben folyik.
Kiemelte, hogy M egyedüli jövedelme az iskoláztatási támogatás, a családi pótlékot és a gyest gyermeke után folyósítják részére, amelyből kiskorú gyermeke eltartásáról kell gondoskodnia, így azok jövedelemnek nem minősíthetőek. M nem kötött házasságot, szakképzettséggel nem rendelkezik, tanuló és emellett elsődleges kötelezettsége saját gyermekének ellátása, gondozása, felügyelete, nincs törvényi kötelezettsége bármilyen jövedelemszerző tevékenység folytatására. Mivel az apa maga is kiskorú és eltartott, csak a gyermekével szemben áll fenn tartási kötelezettsége. Az érdemtelenséggel kapcsolatban kiemelte, hogy olyan nagykorú gyermekkel szemben fel sem vethető, akinek tartására a kiskorú gyermek tartására vonatkozó törvényi rendelkezések az irányadók. Mindezek alapján jogellenesnek ítélte a tartásdíj egyoldalú megszüntetését a felperes részéről.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Külön kiemelte, hogy M továbbtanulási szándékára vonatkozó, Ptk.-n alapuló tájékoztatási követelmény megsértette, ezért nem jogosult tartásdíjra.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy a Ptk. vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett és a vélelem alkalmazásának lehetőségét nem korlátozza a gyermek kiskorúságának idejére [4:214. §], az legkésőbb a gyermek huszadik évének betöltéséig fennáll, ha nagykorúságának betöltése után is középfokú iskolai tanulmányokat folytat. A tartásra való rászorultság vélelme annak bizonyításával dönthető meg, hogy a gyermek képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni, mivel középfokú tanulmányokat nem folytat, és az indokolt szükségleteit a munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi. Ezt a vélelmet a Kúria szerint a felperesnek nem sikerült megdöntenie, mivel a gyermek nagykorúságának betöltésekor és még a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában is nappali tagozaton, a kiskorúsága idején megkezdett középfokú tanulmányokat folytatott. A törvényi vélelem érvényesülését és a tanulói jogviszony folyamatos fennállását a tanulmányok folytatásának mikéntje a Kúria szerint sem befolyásolja. Kiemelte, hogy az M részére folyósított iskoláztatási támogatást, a családi pótlékot és a gyest, továbbá a született gyermek nevelési ellátását segítő családi pótlékot nem a közös nagykorú gyermek jövedelmének, hanem az állam által meghatározott célra nyújtott ellátásnak, támogatásnak kell tekinteni.
Mindezekből következően a Kúria szerint a középfokú tanulmányokat folytató M-et tartásra rászorultnak kell tekinteni, a részére folyósított támogatások a csak a tartásdíj mértékének meghatározása során értékelhetők.
Hangsúlyozta, hogy a Ptk. a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultságára vonatkozó szabályai között írja elő, hogy a nagykorú gyermeket az ilyen tanulmányok tekintetében terheli a szülő tájékoztatására vonatkozó kötelezettség. A szabály alkalmazása szempontjából szükséges tanulmánynak az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges, a felsőfokú képzésnek nem minősülő képzés vagy tanfolyam, illetőleg a felsőfokú képzés, illetőleg szakképzés tekinthető. M középfokú végzettséghez szükséges érettségire felkészítő, de szakképzettséget nem biztosító képzésben vesz részt, ezért a Kúria szerint a felperes alaptalanul kifogásolta a gyermek továbbtanulási szándékára vonatkozó tájékoztatási követelmény megsértését.
A tartásra szoruló, középfokú tanulmányokat folytató, a 18. életévét betöltött, de a 20. életévét el nem érő gyermek esetleges érdemtelensége a rokontartás általános szabályai alapján, a nagykorú személyek tartásra érdemtelensége szerint bírálható el [Ptk. 4:194. § (2) bekezdés]. Mivel az elsőfokú és a másodfokú eljárásnak ezen a jogszabályhelyen alapuló érdemtelenség nem volt tárgya, így a felülvizsgálati eljárásban ennek vizsgálatát és elbírálását a Pp. kizárja.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 21.240/2016.) a Kúriai Döntések 2017/7. számában 227. szám alatt jelent meg.
A kép forrása: itt
