Tíz éve hatályos a Ptk. – Szemelvények a Polgári Jog Online folyóiratból (15. rész) – Ten years before – Honnan indultunk és hol tartunk ma? Mérlegen a Ptk. első tíz éve

Sorozatunk tizenötödik, utolsó részében Török Soma írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2024. évi 7-8. számában jelent meg.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott polgári törvénykönyv. Ebből az alkalomból közlünk szemelvényeket a 2016-ban útjára indított Polgári Jog Online szakfolyóiratból, amelynek középpontjában olyan kérdések állnak, amelyeket az újrakodifikált kódex előkészítésének folyamata vetett fel, és amelyek esetleg máig nem kerültek nyugvópontra, vagy a törvény alkalmazási gyakorlata hozott felszínre. Sorozatunk tizenötödik, egyben befejező részében Török Soma írását ajánljuk figyelmükbe, mely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2024. évi 7-8. számában jelent meg.

Már elérhető a Ptk. 10. évfordulójára összeállított Polgári Jog Modul, mely nagykommentárokkal, magyarázatokkal, szakkönyvekkel és szakcikkekkel, továbbá iratmintákkal és társasági jogi navigátorokkal nyújt segítséget a mindennapi munkához.

Török Soma: Ten years before – Honnan indultunk és hol tartunk ma? Mérlegen a Ptk. első tíz éve

Tíz éve, 2014. március 15-én lépett hatályba a magyar jogtörténet második írott, egységes kódexbe foglalt polgári törvénykönyve, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.). Tíz év pedig, különösen a 21. század közmondásosan, voltaképpen közhelyszerűen, ugyanakkor mégiscsak jól érzékelhetően felgyorsult és hektikus társadalmi, gazdasági és politikai viszonyai között elegendő idő a magánjogi kódex első tapasztalatainak az e viszonyokban lezajlott változások tükrében történő értékelésére. Erre vállalkoztak az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének oktatói – akik közül a Ptk. megalkotása során többen maguk is meghatározó szerepet játszottak – és meghívott előadók a karon a tanszék által 2024. március 22-én megrendezett „Honnan indultunk és hol tartunk ma? – Elemzések és gondolatok a 10 éve hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről” című egész napos konferencián.

1. Bevezető gondolatok

[1] Legkésőbb a 20. század második felében, a világháborúk pusztítása után valami végleg megváltozott a modern ipari társadalmak életében. A nagy narratívák kora véget ért, a világ tiszta ész általi megismerhetőségébe és megalkothatóságába vetett feltétel nélküli bizalom szavatossága lejárt:^[1] a felvilágosodás örökségét egy decentralizált, alárendelések helyett mellérendeléseket és felsorolásokat alkalmazó, átláthatatlan, átrendezhető és minden elemében átjárható kulturális térszerkezet váltotta fel.^[2] A termékek előállítását alacsony fajlagos költség mellett magas sorozatszámban lehetővé tévő gépi gyártósorok, valamint a konténeres tengeri szállítás elterjedése nyomán kialakuló tömegtermelés mind minőségileg, mind mennyiségileg alapjaiban formálta át az addig fennálló gazdasági rendet.^[3] Ennek porondján új főszereplőként megjelent a fogyasztó, akinek a kegyeiért a termelő és szolgáltató nagyvállalatok versengenek, jóléte felett kormányok, hatóságok és közpolitikák őrködnek, és aki – polgári jogi jogviszonyaiban legalábbis – Karinthy Frigyes ismert fricskáját parafrazeálva oly egyénként tűnik fel, „mely nem vél, nem lát és nem gondol semmit”.^[4] A nemzetközi szervezetek növekvő befolyása és az államok közötti, sok esetben gazdasági szükségszerűségek által vezérelt együttműködések mélyülése eleve meghatározott pályán tartja a nemzeti jogalkotást, amelynek működése pedig egyre esetlegesebbé vált és válik.^[5] [2] A 20. század második felének tapasztalatai – amint azt Vékás Lajos bemutatta – a polgári jog nagy narratívájának elképzelhetőségét és általában véve a létjogosultságát is komoly kihívás elé állították: kérdésessé vált, hogy alkotható-e egyáltalán egységes, átfogó, a privátautonómia joganyagát rendszerezve magában foglaló törvénymű a megváltozott körülmények között is.^[6] Tanulmányában Vékás Lajos a kétkedésre okot adó tényezők lajstromba vételét követően végül is meggyőző érvek felsorakoztatásával jutott igenlő válaszra a kérdést illetően. Véleményét pedig osztotta a magyar Kormány is, amely a „történelem vége” és a rendszerváltozás után nagyon is első kézből érezhető posztmodern tapasztalatok dacára, ugyanakkor éppen a körülmények változására való tekintettel új polgári törvénykönyv megalkotását határozta el. [3] A jelen beszámoló szerzője harmadéves egyetemista volt, amikor a még újként emlegetett, de valójában már az akkor frissen kiadott első kommentárban^[7] is saját jogán, jelző nélkül szereplő, ebbéli minőségét azóta pedig egészen biztosan kinővő 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én, tíz évvel ezelőtt hatályba lépett. Ebből adódóan – a jogászi gondolkodásmóddal való ismerkedés kezdetén járó, érdeklődő, a részletekben azonban a tanulási folyamat természeténél fogva némiképp elveszni hajlamos joghallgató szűrőjén keresztül – személyesen, valós időben kísérhette figyelemmel a Ptk. megalkotását, elfogadását és hatálybalépését övező szakmai diskurzust. Jól emlékszik így a társasági és a családjog Ptk.-ba ültetésével, a társasági jog diszpozitív alapokra helyezésével, a sérelemdíj bevezetésével, a hitelbiztosítéki jog teljes megújításával, a kontraktuális és a deliktuális felelősség szétválasztásával stb. kapcsolatos, olykor-olykor vitába hajló párbeszédre. [4] Az, hogy a kodifikáció során zajlott viták és felmerült aggályok mennyiben bizonyultak alaptalannak vagy éppenséggel jogosnak, a Ptk. hatálybalépése óta eltelt tíz év távlatából és tapasztalatainak tükrében önmagában is mérlegre tehető. Aligha volna azonban teljes körű ez a mérleg az elmúlt tíz év társadalmi, gazdasági és politikai történéseinek figyelmen kívül hagyása mellett. Ki láthatta volna előre ugyanis a törvénykönyv megalkotásának elhatározásakor, illetőleg a kodifikációs előmunkálatok során, hogy milyen jelentős társadalmi és gazdasági folyamatok játszódnak majd le rögtön a Ptk. első tíz éve alatt is? Hogy egy világméretű gazdasági válságból kilábalva milyen lesz a gazdasági szereplőknek a Ptk. által kínált bizonyos jogi megoldásokra adott reakciója? Hogy keletkeztet-e, és ha igen, milyen típusú új igényeket a legváltozékonyabb irányokba burjánzó technológiai fejlődés? Hogy a felpörgetett, a jogszabályokat gyakran adott cél megvalósításának eszközeként felfogó jogalkotás^[8] – indokoltan vagy szükségtelenül – hány alkalommal nyúl majd hozzá az évtizedes előkészületek eredményeképpen megalkotott törvényműhöz? Hogy a határokon átívelő, illetőleg a tartós szerződéses jogviszonyokat előbb világjárvány, majd háborúk teszik próbára? Azaz, összefoglalóan és általánosságban, hogy milyen hatással lesz a 20. század második felében indult világméretű társadalmi és gazdasági átrendeződés nemcsak a kodifikáció absztrakt jelenségére, de a változások között ténylegesen meg is alkotott kódex életére és működésére? A Polgári Jogi Tanszék oktatói és vendégeik ennek megfelelően nem kevesebbre vállalkoztak tehát, mint hogy következtetéseiket a konferencia keretében a Ptk. első tíz évére vonatkozóan mindezen szempontok figyelembevételével vonják le. [5] A Ptk. megalkotása – amint arra megnyitóbeszédében Sonnevend Pál, a Kar dékánja is emlékeztetett – egyébként is erős szálakkal kötődik a Karhoz és a Polgári Jogi Tanszékhez. A Kormány által 1998-ban létrehozott Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság és Szerkesztőbizottság első elnöke Harmathy Attila professzor volt, akit 1999-től kezdődően Vékás Lajos professzor követett ugyanebben a tisztségben. Oktatói és munkatársai révén a Tanszék pedig mind ezekben, mind a kodifikációs munkálatok folytatása és befejezése céljából 2010 után ismét életre hívott munkabizottságokban képviseltette magát. És bár az út a Ptk. 2013-as elfogadásáig a polgári jogi kodifikáció magyar történetéhez híven korántsem volt mentes az ismert, ma már ugyancsak a jogtörténet részét képező vargabetűktől, a kódex megalkotása során ekként végig erős akadémiai-egyetemi hatás érvényesült. Erényként hivatkozott a Ptk. keletkezéstörténetének e vonására Szeibert Orsolya egyetemi tanár, a Polgári Jogi Tanszék tanszékvezetője is, aki köszöntőjében a jubiláló törvénymű közös értékelésére hívta fel a konferencia résztvevőit és a hallgatóságot, kiemelve egyúttal, hogy a Ptk. nem légüres térben működik; a megalapozott értékeléshez így nem hagyhatóak figyelmen kívül a társadalmi és a gazdasági körülmények sem.

2. A Ptk. és a jogrendszer kapcsolata

[6] Amely körülmények – mutatott rá előadásában Vékás Lajos professor emeritus – mindkét magyar polgári törvénykönyv születésekor és életében determinisztikus jelentőséggel bírtak. A szociális piacgazdaság paradigmája a jelenlegi Ptk. létrehozásának elhatározásakor ugyan adott volt már, a kodifikáció megkezdése előtt azonban ettől függetlenül is választ kellett adni az olyan előkérdésekre, mint hogy – egyebek mellett – szét kell-e bontani alanyai alapján a polgári jog anyagát, vagy hogy legyen-e az elkészítendő kódexnek általános része. Intézményes reformok kidolgozására – mint amilyen például a személyiségi jogok megsértésének vagyoni szankciójaként bevezetett sérelemdíj, az alapvetően diszpozitívvá tett jogi személy szabályozás, vagy a kontraktuális és deliktuális felelősségre bomló kártérítési rendszer – csak a koncepcionális-strukturális kérdések tisztázását követően kerülhetett sor. [7] A társadalmi és a gazdasági körülmények mellett a kódex életét nem kevésbé befolyásolták – és befolyásolják folyamatosan –, ugyanakkor a politikaiak sem. Láttató erővel mutatja ezt, hogy hatálybalépése óta a Ptk.-t a jogalkotó – olykor csupán technikai, olykor egészen alapvető fontosságú részleteiben – több mint harminc alkalommal módosította. Ezek egy részét Vékás Lajos nyilvánvalóan feleslegesnek és elkapkodottnak minősítette, másokat az idő által utólag igazoltként fogadott el. Akárhogy legyen is azonban, a jogalkotói tevékenység olykor túlzásba vitt intenzitása – mint bevezetőnkben is utaltunk rá – mindenképpen jellemző tapasztalata napjainknak. Gadó Gábor ügyvéd, az első Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagja szerint a probléma éppen ezért nem a Ptk. szabályaival vagy azok alkalmazásával, hanem a jogi környezet és a privátautonómia tereibe való állami beavatkozás kiszámíthatatlanságával van. Márpedig a vele szemben megfogalmazódó társadalmi elvárások, és talán egyre inkább az ad hoc politikai ambíciók függvényében az állam a magánviszonyok rendjébe mind gyakrabban avatkozik bele. [8] Így például akkor, amikor a „segítő” állam tartós szerződéses jogviszonyokat módosít (enyhítendő a devizaalapú kölcsönszerződések adósainak helyzetét); a „hívő” állam a polgári jogi szabályozásban is világnézeti szempontokat juttat kifejezésre (amint tette ezt az élettársak státuszának vagy az egyedülálló személyek általi örökbefogadásnak a szabályozásakor); az „oktató” állam – a dogmatika félreértésével – magánjogi intézményeket vet be közfeladatainak ellátásához (amikor a felsőoktatás szervezésére vonatkozó kötelezettségeit sajátos alapítványokba szervezi ki); valamint az „osztó” állam megszabja egy adott piacra való belépés kritériumait (a közbeszerzések lebonyolításának mikéntjével és koncessziók útján). A „magántulajdon nélküli magánjog” korszakát így mintha a közérdek nélküli magántulajdoné váltotta volna fel az utóbbi években. A Ptk. tehát – bár presztízse vitathatatlan, értékei pedig feltétlenül védelmet érdemelnek – nem függetleníthető a politikai, gazdasági, de még csak a jogi környezettől sem.

3. Technológia és digitalizáció

[9] A Ptk. szabályait és gyakorlatát döntően meghatározó társadalmi és gazdasági körülmények minden bizonnyal egyik legmarkánsabb erővonala a technológiai teljesítmény növekedése és a digitalizáció. Az első tapasztalatok és a lehetséges irányok értékelése során ezért nem kerülhető meg annak mérlegre tétele sem, hogy mennyiben felel meg jelenlegi állapotában a Ptk. a technológia és a digitalizáció által támasztott elvárásoknak, és milyen módosítások valószínűsíthetőek, illetőleg látszanak szükségesnek erre a kontextusra való tekintettel. Darázs Lénárd egyetemi tanár értékelése szerint a közelmúlt európai uniós szakpolitikai-szabályozási hullámának jogalkotási termékeivel összevetve a Ptk. korszerű, modern kódex, amelynek technológiasemleges megoldásai összhangban állnak a digitalizációs környezet követelményeivel. Az adatgazdaság átfogó szabályozására tett és teendő kísérletek, továbbá az adatok jogi természetének rendezése iránti igények azonban – dacára a szabályozás nyitottságának – várhatólag a Ptk.-ra is felforgatóan hatnak majd.

4. Szellemi alkotások

[10] A szellemi alkotások jogával kapcsolatosan a Ptk. megalkotása során – amint azt Lukácsi Péter adjunktus és Gubicz Flóra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vezető szellemi tulajdonjogi stratégája bemutatták – mindenekelőtt koncepcionális kérdésekre kellett választ adni. A szellemi alkotások jogának rendszertani helye, szoros összefonódása a polgári joggal a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) hatálya alatt sem volt kérdéses. A Ptk. koncepciója ugyanakkor – a külön törvények meghagyása mellett – egyértelműen kifejezésre juttatta a szerzői, a szabadalmi és a védjegyjog, valamint a polgári jog és az új kódex közötti viszony pregnánsabbá tételére irányuló szándékokat. Így szükséges volt először is tisztázni, hogy a szellemi alkotások jogának mely szabályai kerüljenek a monista alapokon álló törvényműbe – kapjon-e például önálló részt a szellemi alkotások felhasználását célzó licenciaszerződés mint nevesített szerződéstípus –, és hol legyenek ezek a szabályok. [11] A szakterületi vélemények megoszlottak. Egyes szervezetek a szellemi alkotások joga általános szabályainak Ptk.-ba ültetésére tettek javaslatot. Mások megfelelőnek tartották az akkori status quo-t, megint mások egyenesen kerülendőnek ítélték a meglévőnél részletezőbb szabályozás kialakítását. A felhasználási szerződés Ptk.-ba foglalását viszont egyik szakterületi vélemény sem tartotta indokoltnak. [12] A szellemi alkotások jogát átfogó külön törvényekre utaló rendelkezés végül is a Ptk. második könyvének végén kapott helyet, a terület – a vagyoni jelleg teljes körű elismerése és fenntartása mellett – rendszertanilag így a személyiségi jogokkal került szorosabb kapcsolatba. És noha a felhasználási szerződés végül is nem lett a Ptk.-ban nevesített szerződéstípus, a vállalkozási szerződés altípusaként a kutatási szerződés, valamint a Ptk. által újonnan bevezetett jogátruházás a külön törvényekkel együtt megfelelő intézményi és dogmatikai hátteret biztosít a szellemi alkotások védelmének és forgalmának biztosításához.

5. Társasági jog, családjog és személyi viszonyok a Ptk.-ban

[13] Ugyancsak alapvető kérdésekben kellett döntést hozni a jogi személyek szabályozása és a Ptk. viszonya kapcsán is. Mint ismeretes, a jogi személyek általános szabályai, továbbá bizonyos jogi személyek és a gazdasági társaságok joganyaga végül is szerves részévé váltak a Ptk.-nak. Amint pedig Kisfaludi András professor emeritus felelevenítette, e konstrukció elfogadását és megvalósítását pro és kontra érveket egyaránt felvonultató komoly viták előzték meg. Az elmúlt tíz év azonban végül is – jegyezte meg Kisfaludi professzor – a kodifikátorok álláspontját igazolta. Az egyesülés és a társulás szabadsága éppúgy a piacgazdaság alappillérét képezi, mint a magántulajdon és a szerződési szabadság: a privátautonómia hatóköre alá esnek, és ekként helyük van a kódexben. A Ptk. e szerkezeti megoldását nemzetközi szinten is előzmény nélküli, egyedülállóan eredeti jogalkotási teljesítménynek minősítette Csehi Zoltán egyetemi tanár, az Európai Unió Bíróságának bírája is. A szóban forgó joganyag Ptk.-ba ékelésével a jogalkotónak ugyanis sikerült meghaladnia a jogi személyek és a társaságok formalisztikus, szervezeti és cégjogi felfogását, meghonosítva ezzel egy, a társuló felek szabadságát és üzleti akaratát középpontba állító vagyonjogi szemléletet. A Ptk.-ba illesztett jogi személy könyv és társasági jog továbbá az állandóságot képviseli az egyébként gyorsan változó jogi környezetben. Bizonyítja ezt, hogy igény az átfogó módosításra – az alkalmazás körüli zavarok hiányában – a hatálybalépés óta sem merült fel. [14] Mint ahogyan nem okozott valódi gondot a Ptk. területét érintő másik paradigmatikus újításának, a diszpozitív alapra helyezett jogi személyi szabályoknak az alkalmazása sem: a társuló feleknek érzékelhető igénye van a törvényi szabályozástól való eltérésre. A kódex hatálybalépésével a jogrend részévé tett további vívmány: a vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szemben fennálló, a társasággal egyetemleges felelősségének tesztjére azonban már nem volt idő. A jogalkotó – reagálva a piac irányából megfogalmazódó, talán kevésbé megalapozott aggályokra –az előtt módosította a kérdéses rendelkezést, hogy az a gyakorlatban is megjelenhetett volna. [15] Noha másik látványos szerkezeti reformként a kodifikáció a jogi személyekre vonatkozó szabályozás mellett a családjog teljes anyagát is a Ptk. rendszerébe integrálta, mégis „megfontolt haladás”-ként értékelte a Negyedik könyvvel a családjogba bevezetett intézményi és technikai újdonságokat Szeibert Orsolya egyetemi tanár. Indokolt volt ugyanakkor az 1952-es családjogi törvény átfogó felülvizsgálata, hiszen az – a több mint fél évszázados szolgálati ideje alatt a demográfiai és vagyoni viszonyokban bekövetkezett változások miatt – nem volt már alkalmas a házassági vagyonok sorsának kielégítő rendezésére. A Ptk. ezért több vagyonjogi alternatívát is elérhetővé tett a házastársak számára, amelyek közül azonban a közszerzeményi rendszer egyelőre nem látszik gyökeret verni a gyakorlatban. Módosított a Ptk. a gyermekeket érintő szabályozáson is: fontos újításként lehetővé tette például a szülői felügyelet váltott gondoskodás keretében történő gyakorlását, de változtatott a közös szülői felügyelet részletein is. [16] Az egyén autonómiájának, döntési szabadságának határait lényegét tekintve határozza meg a polgári jogi cselekvőképesség terjedelme: ennek korlátozása gondnokság alá helyezés útján következésképpen erőteljes emberi jogi kérdéseket is felvet. Amint Kussinszky Anikó, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának vezető főtanácsosa megállapította, a cselekvőképesség és a gondnokság alá helyezés Ptk. által alkalmazott jelenlegi szabályai megfelelnek ugyan a nemzetközi jog eredményeinek, a fennálló helyzet mégiscsak évtizedes jogfejlődés folyományaként alakult ki. A szociálpolitikai célkitűzések tényleges megvalósulásához pedig a jogi szabályozás összhangja az emberi jogi standardokkal önmagában nem elegendő. Ahhoz társadalmi szintű szemléletváltozásra, mindenekelőtt a támogatott döntéshozatal mint koncepcionális alap megerősödésére és terjedésére, valamint a személyközpontú, szükségletekhez igazodó ellátásformák és egyéb infrastruktúrák fejlesztésére is szükség volna.

6. Dologi jogi kérdőjelek

[17] A jogalkotó hajlama a Ptk. indokolatlanul gyakori, nem túlságosan átgondolt, horribile dictu dogmatikai vagy logikai ellentmondásokra vezető módosítgatására 2023-ban a korlátolt dologi jogok körének bővítésében tetőzött: az építményi jog régi-új intézménye – amint Tőkey Balázs egyetemi docens utalt rá – vélhetően az épület önálló ingatlanná minősítésének alternatívájaként jelent meg újonnan a használati jogok között. A lehetséges biztosítéki szerep hangsúlyozása mellett a jogalkotó azonban a módosítás indokolásában elmulasztott kitérni arra, hogy milyen épület – például társasház vagy üzlethelyiség – létrehozására alapíthatnak építményi jogot a felek. A normaszöveg jelenlegi állapotából pedig nem derül ki, hogy mi volna a forgalomképes építményi jog átruházásának a következménye, mint ahogyan az sem, hogy az építményi jogot alapító szerződés a felek gazdasági akaratát tükröző jogcímként funkcionál-e, avagy az maga a dologi jogváltozást ténylegesen kiváltó rendelkező ügylet. [18] Az építményi jog intézménye ugyanakkor korántsem ismeretlen a magyar polgári jogi gondolkodás, valamint a jogalkotási és -alkalmazási gyakorlat számára. Amint Kurucz Mihály egyetemi tanár levezette, az építményi jog eredendően az alapul fekvő telek és a rajta álló épület tulajdonjogának különválásából adódó nehézségeket volt hivatott áthidalni, annak bejegyzése azonban komoly gondokat okozott a telekkönyvi gyakorlatban éppúgy, mint az Osztrák Polgári Törvénykönyv végrehajtásának kezdeti időszakában. Az építményi jognak a későbbiekben számos egyéb felhasználási módja terjedt el, hogy a háború előtti magánjogi irodalomban lezajlott vitákat követően az 1959-es Ptk. hatálybalépésével végül a használati jogoknak adja át a helyét. A jogtörténeti tabló egyértelműen rávilágított, hogy az építményi jog sokrétű, a megelőző történelmi korszakokban összetett gazdasági célokra alkalmazott jogintézmény, amely lényegesen többet is tudhatna annál, mint amilyen aktuális célokra a jogalkotó ezúttal a Ptk.-ba foglalta. [19] Különösen aktívnak bizonyult a jogalkotó a Ptk. első tíz évében a hitelbiztosítékok, kiváltképpen pedig a zálogjog szabályainak módosítását illetően. Ahogyan Csizmazia Norbert egyetemi tanársegéd áttekintéséből kiderült, hatálybalépésével a Ptk. – jelentős újításként – a biztosítéki célú tulajdonátruházás és engedményezés, valamint a vételi jog biztosítéki célú alapításának semmisségét mondta ki, a banki refinanszírozás biztosítására új konstrukcióként bevezette továbbá a különvált zálogjogot. Mindössze két évvel a Ptk. hatálybalépését követően ugyanakkor 2016-ban a jogalkotó a gazdaság szereplőinek igényeire hivatkozva máris jelentősen lazított a teljes fiduciatilalmon, a különvált zálogjogot pedig az önálló zálogjogra cserélte le. A Ptk.-val való összhang megteremtése érdekében ezt követően került sor a csődtörvény és a hitelibiztosítéki nyilvántartás szabályainak módosítására is; jóllehet, mint a statisztikák mutatják, tranzakcióikban a piaci szereplők inkább a megszokott eszközöket részesítik előnyben a 2016-ban fogant újításokhoz képest.

7. Alaki kérdések

[20] Bár a jogalkotó, amint az említett tapasztalatok is mutatják, kétségtelenül hajlamos túlzásokba esni, az állam a privátautonómia minél szélesebb körű érvényesülése érdekében a polgári jog keretei között ideális esetben csak ott és annyiban korlátozza a jogalanyok cselekvési szabadságát, ahol és amennyiben ezt közpolitikai okoknál fogva szükségesnek tartja. Ennek megfelelően – fejtette ki Faludi Gábor címzetes egyetemi tanár – a jognyilatkozatokra és szerződésekre is csupán akkor ír elő kötelező alakisági kellékként írásbeliséget, ha ezzel a nyilatkozatot tévő személyeket fokozott gondosságra kívánja ösztönözni, tartós jogviszonyok esetében könnyebbé akarja tenni a bizonyítást, vagy ha harmadik személyek érdekei így kívánják. Napjaink digitalizált gazdasági környezetében éppen ezért – derült ki fájó hirtelenséggel a koronavírus-járvány miatti kényszerű távolságtartás idején is – különösen fontos, hogy a Ptk. szabályainak tükrében milyen eszközzel, formában vagy formátumban tett (szerződéses) jognyilatkozatok tekinthetőek írásba foglaltnak. És ami talán ennél is fontosabb, hogy vajon megállapíthatják-e a nyilatkozók saját jognyilatkozataikra nézve az írásbeliség jogszabályi követelményeit teljesítettként? Az írásbeliség szabályainak alakulását a Magyarország Magánjogi Törvénykönyvéről szóló 1928. évi magánjogi törvényjavaslattal kezdődően számba véve úgy tűnik, hogy a belső viszonyaikban igen; az aláírás kötelezettségétől és az írásba foglalással azonos joghatású jognyilatkozat szabályaitól azonban nem térhetnek el. [21] Az aláírás léte és mikéntje kiemelkedő jelentőséggel bír tehát egy jognyilatkozat írásbeli minőségének elismertetése vagy vitatása esetén. A technológia fejlődésének köszönhetően azonban – ahogyan Kósa Ferenc ügyvéd, a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség Egyesület elnöke bemutatta – elérhetőek már olyan megoldások, amelyek kiválthatják, egyszerűbbé vagy hatékonyabbá tehetik a kézjegy papíron, tintával történő otthagyásának onerózus feladatát. Az elektronikus aláírások mindemellett az ekképpen aláírt dokumentum hitelesítésére, tartalma megváltoztathatatlanságának biztosítására és az aláíró személyének azonosítására is alkalmasak. Azaz, az elektronikus aláírással ellátott jognyilatkozatok bizonyosan megfelelnek a Ptk. által az írásba foglaltnak tekinthetőséggel szemben támasztott követelményeknek. Így – noha az elektronikus aláírások és okiratok szabályozása kívül esik a felek cselekvési szabadságán – aligha meglepő, hogy ezek felhasználása nemcsak a hivatalos eljárásokban, de a gazdasági szereplők között is egyre szélesebb körben terjed.

8. Dogmatikai tisztázás

[22] Az írásbeliséggel kapcsolatosan a jövőben felmerülő kérdések megválaszolása során egyértelműen nagy szerep hárul majd a jogászi gondolkodás fogalomalkotó módszerére, a dogmatikára, amely sokat vesztett ugyanakkor magyarázó erejéből a szocializmus időszakában, a tervgazdaság viszonyai között. A Ptk. előkészítőinek a kodifikációs munkafolyamat során így kifejezett célja volt e dogmatika eszköztárának egyrészt a helyreállítása, másrészt a fontolva haladó megújítása. Amint Gárdos Péter egyetemi docens felidézte, ékes példája volt a polgári jogi dogmatikai felfogás halványodásának az ezredforduló egy emlékezetes ítélete. Ebben az akkori Legfelsőbb Bíróság egy részvényátruházás kapcsán mosta össze egymással a kötelező és a rendelkező ügylet – a gyakorlatból addigra, mint az ítéletben megjelenő érvelés is mutatja, kikopott – fogalmait. E kategóriák kifejezett megjelenítésével, a birtokátruházás, az átruházással történő tulajdonszerzés, az engedményezés és az adásvétel szabályainak reformjával a Ptk. mindazonáltal egyértelmű helyzetet teremtett. A dogmatikai megközelítés segítette a kodifikátorokat az olyan új szerződéstípusok megalkotásában is, mint például a faktoring, amelynek a Ptk.-ban szerepeltett modelljét az engedményezés és az adásvétel szabályaival, valamint a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmával kellett összehangolni. Mindehhez pedig árnyalt fogalomalkotó és -elemző módszerre volt szükség. [23] Termékenyen járult hozzá ez a módszer az engedményezés szabályainak Ptk. általi jelentős megújításához, kibővítéséhez is – húzta alá a dogmatika fontosságát Lévayné Fazekas Judit egyetemi tanár. A tulajdonátruházás kettős ügyleti rendszerének adaptálása a követelések átruházására ugyanis nem pusztán önmagában tetszetős elméleti konstrukció, de a normaszöveg szintjén is nyilvánvalóvá téve, hogy az engedményezés jogutódlást kiváltó kötelmi rendelkező ügylet, következetes választ ad a jövőbeli követelések átruházhatóságának kérdésére is. A faktoring Ptk. által kínált modellje az engedményezéshez képest ugyanakkor inkább tűnhet a l’art pour l’art jogászkodás eredményének: minthogy az üzletszerűen faktorálással foglalkozó vállalkozások hajlamosak a faktoring nemzetközi gyakorlatban alkalmazott formuláit választani a Ptk.-éi helyett, nem teljesen világos, hogy van-e a Ptk. faktoringszabályainak önmagán túlmutató jelentősége.

9. Fontolva haladás a kártérítési jog terén

[24] Ahogyan Menyhárd Attila egyetemi tanár utalt rá, nehéz helyzetben van a mindenkori jogalkotó a kártérítési felelősség szabályozásakor – annak törvényi úton ugyanis legfeljebb a struktúráját tudja meghatározni. A felelősségi jog minden más összetevője bírói mérlegelés eredménye. Az 1959-es Ptk. a magyar jogfejlődésben az addigi felfogáshoz képest ráadásul komoly változást hozott, a Ptk. kodifikátorai így a háború előtti jogirodalom eredményeihez sem tudtak támpontként visszanyúlni. [25] A felelősség jelenleg is irányadó, magatartás-alapú szemléletét napjaink körülményei: az iparosodás, a tömegtermelés és a technológiai fejlődés egyébként is nyomás alatt tartják. A társadalom részéről fokozódó elvárás, hogy az viselje az adott tevékenységgel járó kockázatokat, akinél a tevékenységből keletkező hasznok is megjelennek. A digitális technológiák és a mesterséges intelligencia korában továbbá bonyolult mérlegelést igényel annak eldöntése is, hogy melyek azok a valóban új jelenségek, amelyek a meglévő eszköztáron túl további felelősségi alakzatok kialakítását teszik szükségessé. Ahogyan pedig előadásában Cseke Ivett, a Veszprémi Törvényszék kollégiumvezető bírája két példán keresztül bemutatta, mindezen tényezőkön túlmenően a 21. századi felelősségi jogot nagymértékben határozza meg az anyagi és az eljárási jog együtt- és egymásra hatása, szoros egymás mellett élése. [26] Az általános kártérítés mértékét mind az 1959-es Ptk., mind a jelenlegi Ptk. ismerte, illetve ismeri: ha a kár mértéke nem állapítható meg, a bíróság szabad mérlegelés alapján kötelezi a károkozót a károsult kárának kiegyenlítésére alkalmas kártérítési összeg megfizetésére. Kérdéses azonban, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény értelmében a jogállításhoz való kötöttségre tekintettel ítélhet-e meg a bíróság általános kártérítést abban az esetben is, ha erre a fél a keresetében nem hivatkozott. Ugyancsak kérdéses továbbá, hogy milyen alapon támadható meg jogorvoslati eljárásban a kártérítés mérlegeléssel megállapított összege, azaz anyagi vagy eljárásjogi alapon kerülhet-e sor az ítélet felülbírálatára. A kártérítési jogi normák tartalmának érvényesülését végső soron az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszok determinálják.

10. Újdonságok az öröklési jogban

[27] A Ptk. társadalmi és gazdasági viszonyok közé ágyazottságát mutatja, hogy a hatálybalépése óta eltelt időszakban még egy olyan, a köztudatban viszonylagos állandóságot képviselő terület módosítása is szükségessé vált, mint amilyen az öröklési jog. A Ptk. Hetedik könyvének elmúlt tíz évéből Molnár Hella adjunktus először is a bizalmi vagyonkezelés kötelesrészi vonzataival és a vagyonkezelő hagyatéki tartozásokért fennálló felelősségével, valamint az önkormányzat törvényes öröklésével kapcsolatos törvényi módosításokat emelte ki. Jóllehet, aktív volt az öröklési jogi könyv első tíz éve annak alkalmazása szempontjából is. Az Alkotmánybíróság több öröklési jogi tárgyú határozatot is hozott, a Kúria jogegységi határozatban állapította meg, hogy a végrendelet tanúja személyazonosságának az okirat alapján nem kell megállapíthatónak lennie, és számos öröklési jogi kérdésben fogalmazott meg véleményt az Új Ptk. Tanácsadó Testülete is. A Ptk. öröklési jogi részének bírói gyakorlatából korreferátumában pedig Orosz Árpád, a Kúria kollégiumvezető bírája hozott eseteket. [28] Egy ügyben a Kúria kimondta például, hogy a végintézkedések érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló perek bár tulajdoni jellegűek, mégsem tulajdoni, hanem öröklési perek; hiszen az érdekeltek közötti vita tárgya nem a hagyaték tulajdonjoga, hanem a jogszerzést megalapozó jogosultság léte vagy nemléte. Egy másik ügyben, amelyben az egyik örökhagyó azért nem tudott életmentő segítséget nyújtani a másiknak, mert hirtelen rosszul lett, így mind a ketten meghaltak, a Ptk. által újonnan bevezetett kiesési ok terjedelme kapcsán megállapította, hogy közös veszélyhelyzet csak akkor állt volna fent, ha a két halálesetet közös kiváltó ok idézte volna elő. A szóbeli végrendelet szükségszerű követelményeként rögzítette továbbá, hogy az örökhagyó a nyilatkozatát végintézkedésnek tekintse, a végrendeleti tanúk pedig tudatában legyenek annak, hogy szóbeli végrendelet tételénél tanúi minőségben működtek közre.

11. A jövő fürkészése

[29] Nagyszabású történelemfilozófiai munkáját a 20. század elején Oswald Spengler a történelem előre való meghatározásának legelső kísérleteként határozta meg.^[9] Hogy a jövőt kifürkésznie mennyiben sikerült neki, és mennyiben sikerülhet ez bárkinek is, arról legalábbis megoszlanak a vélemények. A Ptk. következő tíz évére nézvést konkrétumot tartalmazó előrejelzéssel szolgálhatni a jelen sorok szerzőjének így aztán végképp nem áll módjában. A technológia teljesítményének fokozódása valószínűleg még inkább érezteti majd hatását a társadalmi érintkezésben és a gazdaságban, ennek összes polgári jogi implikációjával együtt. A természeti környezet káros túlhasználatából adódó ökológiai válságnak pedig éppúgy meglesznek a maga társadalmi és gazdasági, és így a polgári jogi következményei is. Mindezekből adódóan a kiéleződő társadalmi egyenlőtlenségektől, a fogyasztóvédelem kívánalmaitól és a szerződéses viszonyok megrendülésétől is ösztönözve a privátautonómia tereibe történő állami beavatkozás is várhatóan intenzívebbé válik majd. A polgári jog által az egyén számára biztosított szabadságot ugyanakkor önértékként becsülve, ezzel együtt is reménykedve idézzük e helyütt ismét Vékás Lajost, kívánunk egyúttal a Ptk.-nak további gyümölcsöző éveket: „[a] magánjog – a szabályozás számára alkalmas területeken – megőrizte hatékonyságát. S ezek a tanulságok alapot adnak arra a következtetésre, hogy a magánjog a ma látható jövő kihívásaira is választ fog tudni adni.”^[10]

Lábjegyzetek:

^[1] Jean-Francois Lyotard: A posztmodern állapot. In: Jürgen Habermas – Jean-Francois Lyotard – Richard Rorty: A posztmodern állapot. Századvég, Budapest, 1993, 8.

^[2] Gintli Tibor – Schein Gábor: Az irodalom rövid története. Jelenkor, Pécs, 2007, 596.

^[3] Pogátsa Zoltán: Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás. Kossuth Kiadó, Budapest, 2023, 63-67.

^[4] Karinthy Frigyes: Kis kalauz az irodalom kedvelőinek, bizonyos fogalmak végleges tisztázása céljából. In: Karinthy Frigyes: Én és énke. Móra, Budapest, 1981, 131.

^[5] Pongrácz Alex: Nemzetállamok és új szabályozó hatalmak a globális erőtérben – avagy megszelídíthető-e a globalizáció? Dialóg Campus, Budapest, 2019, 77-78.

^[6] Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. HVG-ORAC, Budapest, 2001, 15-28.

^[7] Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex, Budapest, 2013.

^[8] Harmathy Attila: A polgári jog a változó jogrendszerben. In: Lamm Vanda – Sajó András (szerk.): Studia in honorem Lajos Vékás. HVG-ORAC, Budapest, 2019, 142.

^[9] Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II. Kossuth Kiadó, Budapest, 2023, 17.

^[10] Vékás Lajos: A magánjog kihívásai – Történeti visszapillantás és mérleg. Magyar Jog, 2023/7-8. sz., 399.

---