Változzon-e a jogi szakvizsga?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ÜgyvédVilág olvasói számára köztudott, hogy a 2011 decemberében még hatályos jogszabály értelmében, ha a jogi diplomával rendelkező szakvizsgázni szeretne, akkor a bíróságon, ügyészségen dolgozó fogalmazónak, ügyvédi irodában elhelyezkedő ügyvédjelöltnek, cégeknél tevékenykedő jogi előadónak stb. hároméves joggyakorlaton kell részt vennie, és függetlenül attól, hogy hol dolgozik, ugyanazt a „jogi képesítő vizsgát” kell megszereznie. Ezt a közös vizsgát mindig az igazságügyi minisztérium (IM, IRM, jelenleg KIM) szervezte. A vizsga három részvizsgából áll: egy adott témából álló írásos részből, (vádirat, ítélet, viszontkereset) és a szóbeli vizsgákból, amelyek 2003 óta tíz vizsgatárgyat jelentenek.


Az elmúlt évek folyamán sok bírálat érte a szakvizsga rendszert. A vizsgázók többnyire a hosszú joggyakornoki időt sérelmezik, valamint azt, hogy rendkívül nagy anyagot fog át, és ezért nagyon nehéz a vizsgára felkészülniük. A külföldről érkező elemzők pedig azért kritizálják, mivel véleményük szerint a vizsga nem alkalmazkodik kellőképpen a jövőbeli szakmai követelményekhez. Főleg az írásbeli vizsgák fontosságát emelik ki, nem véletlenül, hiszen a legtöbb jogalkalmazói feladat elvégzése megkívánja, hogy a jelölt kiváló íráskészséggel rendelkezzen. A különböző döntéseknél, de a benyújtott kereseteknél, fellebbezéseknél, észrevételeknél egyaránt fontos, hogy a jogász jól érveljen. Egy-egy feladat elvégzése sokszor több jogterület ismeretét igényli.

Az európai véleményeknél maradva tisztán látszik, hogy mit vár el tőlünk Európa, ezen belül is az Európai Bizottság és az EJTN.

Az EJTN – European Judicial Training Network, magyarul az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat – intézményét 2000-ben alapították. Feladata az uniós nemzeti képzési központok, akadémiák közötti együttműködés, valamint a tagállami ügyészek, bírák között ún. csereprogramok szervezése és egy uniós képzési standard kidolgozása. A legutóbbi konferenciájukon, 2011 novemberében az EJTN főtitkára is elmondta a véleményét. Luis Pereira szerint nagyon fontos, hogy egyrészről a tagállamokon belül egységes képzés valósuljon meg, másrészről pedig elengedhetetlen, hogy a tagállamok között is létrejöjjön egyfajta együttműködés és közös képzés. Annak ellenére, hogy az egyes országokra a különböző társadalmi, kulturális különbségek jellemzőek, de épp ezekből az „eltérésekből adódhatnak olyan, mások által nem használt módszerek, amelyeknek a megismerése fontos és eltanulható”. Pl. Hollandiában, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre, ezen belül is a jogi ismeretektől független kommunikációs módszerekre. A képzéseken résztvevő ügyészek és bírák megtanulják, hogy a tárgyalóteremben hogyan bánjanak a felekkel, azok érzelmeivel, a személyeskedésekkel, és hogyan kerülhetik el a váratlan helyzetekből adódó nehézségeket, pl. a verbális agressziót a felek részéről, a maguk részéről pedig a hatalmi fölényeskedést.

Az is megtanulható, hogy mennyire fontos a tárgyaláson a testbeszéd, hiszen ez sokszor szavak nélkül is elárulja a bennünk lappangó és ki nem mondott érzelmeket.

Hollandiában a bírák továbbképzésekor videóra veszik a tárgyalásokat, s ezek visszanézése nemcsak azért fontos, mert kívülről nézhetik saját magukat, hanem azért is, mert a hibák szembesüléséhez pszichológusi segítséget is kapnak, így lehetőségük van arra, hogy a rossz beidegződések megváltozzanak.

Ha a hazai helyzetnek megfelelően megnézzük az aktuális szakvizsga tételsorunkat, akkor azt látjuk, hogy a szakvizsga nem igazán a gyakorlati ismeretek számonkérésére épül, és nem a tárgyalási helyzetek megoldási nehézségeinek elemzésére irányul. Pedig a jogi egyetem elvégzése után, túl az államvizsgán, már nem az lenne a cél, hogy az alapképzésen megtanultakat, kiegészítve az aktuális módosításokkal bemagolja a vizsgázó. Ugyanakkor a szakvizsgáról szóló rendelet kimondja: a jelölt feladata, hogy a vizsgán adjon számot „gyakorlati szaktudásáról és jogalkalmazási készségéről. (…) A vizsgabizottság a jelölt vizsgáját akkor fogadja el, ha meggyőződött a jelölt rendszerező- és ítélőképességéről, valamint arról, hogy a vizsga joganyagát a gyakorlatban megfelelően alkalmazni tudja.” Mindezeket a jelenlegi szakvizsgán egyrészről kideríteni nem lehet, másrészről pedig el kellene gondolkodnunk azon, hogy pl. egy ügyészségi fogalmazó esetében, aki büntető ügyszakon szeretne ügyész kinevezést kapni, mennyire kell ismernie a társadalombiztosítási jog hétköznapjait.

Visszatérve a tételsorra, az egyik megkérdezett vizsgázó éppen arra utalt, hogy a tételsort rosszul állítják össze. Nem gondolják végig az arányokat, ez pedig azt is eredményezi, hogy egyes tételekre adott válaszok két-három mondatban megválaszolhatók, addig mások kifejtéséhez több mint száz szakaszhelyre vagy oldal megtanulására van szükség. (pl. a részvénytársaság; egyes EK rendeletek).

Köztudott, hogy a KIM meg akarja változtatni a jelenlegi rendszert, és át akarja alakítani a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet által szabályozott eljárás húsz éves rendszerét. Az elképzelések szerint a jogi szakvizsga folyamata, a számonkérés formái, ma már nem felelnek meg a kilenc képzési helyről kikerülő 3000–3500 jogász végzettségű személy gyakorlati, az egy-egy szakterületen szerzett elmélyült tudás megfelelő értékelésének, ezért a szervezési rendszer megújítása szükséges. A szabályozás célja annak biztosítása, hogy a jogászi oklevéllel rendelkezők az egyetem elvégzését, illetve meghatározott gyakorlati idő megszerzését követően gyakorlati szaktudásukról és jogalkalmazási és jogértelmezési készségükről objektív keretek között, a gyakorlati jogalkalmazás szempontjaira koncentráló módon, átfogó jelleggel számot adhassanak. A jogi szakvizsga mindig és mindenhol azt igazolja, hogy a jelölt joggyakorlati ideje alatt megfelelően elsajátította a hivatása gyakorlásához szükséges ismereteket olyan módon, hogy azokat a továbbiakban már irányítás nélkül is, önállóan, felelősségteljesen képes alkalmazni.

 

Az egyik kérdés, hogy a jövőben egységes marad-e a jogi szakvizsga?

Valószínű, hogy igen. A módosítás kiindulópontja, hogy a jelenlegi (egy írásbeli részvizsga és 3 szóbeli) vizsga rendje felcserélődne: három írásbeli vizsgára kerülne sor, illetve egy általános szóbeli vizsgán kellene majd megfelelnie a jelölteknek. A minisztérium egységesítené az írásbelire összeállított feladatsorokat.

A vizsgázók helyzetének könnyítése céljából az írásbeli vizsgát Budapest mellett több (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) vidéki nagyváros egyetemein is teljesíteni lehetne az elképzelések szerint.

Azon szakvizsgázók esetében, akik vizsgáikat még a régi rend szerint kezdték meg, egy év állna rendelkezésre vizsgáiknak az eredeti rendszer szerinti letételére. Választásuk szerint azonban meglevő vizsgáik megfeleltetésével szakvizsgájukat az újabb rend szerint is befejezhetnék. A két rendszer egy évig még párhuzamosan működhetne.

A szakvizsga bizottságban természetesen továbbra is az egyes hivatásrendek képviseltetnék magukat.

A jövőbeli módosítás több jogorvoslati lehetőséget is biztosítana, például az ismételt szóbeli vizsgához kapcsolódó új szabályként akarnák bevezetni, hogy a vizsgán a jelölt ne kerülhessen olyan vizsgabizottsághoz, amelynek a tagja annak a vizsgabizottságnak is tagja volt, ahol a jelölt sikertelen vizsgát tett. Ez a szabály a visszaéléseket akarta kiküszöbölni.

Módosulna azonban a jogi szakvizsga követelményrendszere. A joggyakorlat teljes ideje továbbra is három év lenne, amelyből azonban az írásbeli vizsgákat már két év joggyakorlati idő elteltével meg lehetne kezdeni.

A különböző területen szerzett joggyakorlatok idejét továbbra is össze lehetne adni. A korral haladva, a jogi szakvizsgára elektronikus úton is lehetne jelentkezni. Erre egyébként már 2011 januárjától lehetőségük van a régi rendszerben jelentkezőknek is. A jelentkezéshez kapcsolódó valamennyi értesítés elektronikus úton történne majd.

Az írásbeli vizsgákkal kapcsolatban: a jelölt polgári jogi, büntetőjogi és – választása szerint – európai közösségi jogi vagy alkotmányjogi-közigazgatási részvizsgát tenne, azaz összesen két kötelező és egy választható írásbeli vizsgát kellene letennie. Az írásbeli vizsgák több vizsgatárgyat fognának át a jogágak felépítéséhez igazodva.

A polgári jogi és a büntetőjogi tantárgyai változatlanok maradnának. Az alkotmányjogi-közigazgatási részvizsga alkotmányjog, közigazgatási jog, munkajog tantárgyakból, és az európai uniós jogi vizsga az Európai Unió intézményi és jogforrási rendszerét, az Európai Unió Bírósága előtti eljárásokat, valamint a belső piac jogát és a négy szabadságot foglalná magában.

Az írásbeli vizsgákon a jelölt a minisztérium honlapján közzétett tájékoztatóban meghatározott joganyagból és annak gyakorlati alkalmazására irányuló példákból – vizsgatárgyankénti bontásban – összeállított írásbeli feladatlapot töltene ki, erre három óra állna rendelkezésére, segédanyagot nem használhatna. Ennek indokául szolgál, hogy a jelenlegi írásbeli feladatok immár elavultak, közkézen forognak, és nem felelnek meg az új vizsgarendszerben felvázolt követelményrendszernek sem.

Új szabály lenne az is, hogy ha a jelölt az írásbeli vizsgán valamelyik vizsgatárgyból nem felelt meg, az a vizsga elégtelennek minősül, és meg kell ismételnie. Mint írtuk, nem lenne használható sem jogszabályszöveg, sem egyéb segédanyag, vagy segítség az írásbeli vizsgán. Egyes képzettségeket egyenértékűnek fogadnának el az írásbeli vizsgával, így azokból az írásbeli vizsgát – kérelemre – nem kellene letennie a jelöltnek.

A módosítás már 2012. január 1-jén lépett volna hatályba, de most úgy tűnik, hogy ez elmarad, mert olyan nagy ellenállást váltott ki az egyeztetésre megküldött szervektől, hogy bizonytalan lett a módosítás sorsa. Mindenképpen újra kell majd gondolni a jogi szakvizsga megreformálására vonatkozó egyes kérdéseket.

 

A cikk az Ügyvédvilág 2012. januári számban jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2022. június 27.

Jogszabályfigyelő 2022 – 25. hét

E heti összeállításunkban a hitelmoratórium és az árstop meghosszabbításával kapcsolatosan a hitelintézeteket és a kereskedőket terhelő tájékoztatási kötelezettségek szabályairól olvashatnak.

2022. június 27.

A kitagadási okok tartalmának alakulása és fejlődése a régi Ptk. hatályba lépését követő bírói gyakorlatban V. rész

Az elkészült első polgári jogi kódex Ötödik, utolsó részében találjuk az öröklési jogra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a korábbiakban alkalmazott rendelkezésekhez képest jelentős változást mutatnak ugyan, de fellelhetőek benne a régi jog elemei is. Kiemelve az öröklési jog területről a kitagadás jogintézményét jelen cikksorozat azt vizsgálja, hogy a régi Ptk. kitagadási szabályai miként érvényesültek a bíróságok joggyakorlatában.

2022. június 24.

Segédletet készített az ÁSZ a közbeszerzés témakörében

Magyarország Alaptörvénye szerint a közpénzekkel gazdálkodó szervezeteknek a rájuk bízott közpénzekkel és nemzeti vagyonnal az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell gazdálkodniuk. Az Állami Számvevőszék küldetése a jól irányított állam működésének támogatásához való hozzájárulás, tanácsadó eszközeivel a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá és eredményesebbé tétele, éppen ezért segédletet készített a közbeszerzések témakörében. A segédlet célja, hogy a kitöltő szervezetek értékeljék saját működésük szabályosságát, közbeszerzési gyakorlatukat.