Zavaros jogcímek, rossz hivatkozások
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem feladata sem a hatóságnak, sem a bíróságnak, hogy a fél által akár valótlanul, akár tévesen megjelölt jogcímeket összhangba hozza a pontos és helytálló hivatkozásokkal, illetve fordítva. A Földforgalmi tv. által támasztott alakszerűségi előírásoknak való megfelelés ugyanis a nyilatkozatot tevő felelősségi körébe tartozik – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a perben nem álló haszonbérbeadók és a haszonbérlő haszonbérleti szerződést kötöttek a haszonbérbeadók ½-½ tulajdonában álló ingatlanokra. A haszonbérlő a szerződésben akként nyilatkozott, hogy a Földforgalmi tv. alapján olyan földműves, aki helyben lakónak minősül. A kifüggesztett haszonbérleti szerződésre a felperes elfogadó nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy a Földforgalmi tv. alapján, mint helyben lakó családi gazdálkodó földművest előhaszonbérleti jog illeti meg. Nyilatkozott továbbá, hogy az egyik ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonában áll, így ezen ingatlan vonatkozásában is fennáll „elővásárlási joga”. A felperes az elfogadó nyilatkozatot „elővásárlásra jogosult földművesként” írta alá.
Az alperes eljárása
Az alperes határozatával a haszonbérleti szerződést a haszonbérbeadók és a haszonbérbevevő között jóváhagyta, a felperes vonatkozásában a haszonbérleti szerződés jóváhagyását megtagadta. Kifejtette, hogy a nyilatkozat a haszonbérleti szerződés elfogadásáról szólt, ugyanakkor abban a vételi ajánlatot elfogadó tulajdonos adatai szerepelnek, a felperes továbbá a nyilatkozathoz csatolt iratokat, amelyekre jogosultságát alapozza, az azonban elővásárlási jogot említ. A szomszéd ingatlan vonatkozásában a hivatkozási alap nem pontos, mert a Földforgalmi tv. helyben lakó szomszéd pontjára [46. § (1) bekezdése b) pont] utal, de annak nem létezik a nyilatkozatban szereplő (4) pontja. Hangsúlyozta, hogy az elfogadó nyilatkozat tartalmi ellentmondásai miatt azt nem lehet figyelembe venni, ezért a felperest a megjelölt előhaszonbérleti jogosultság nem illeti meg, így nem előzi meg a haszonbérlőt a haszonbérleti jogosultak sorrendjében.
Az elsőfokú bíróság eljárása
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jognyilatkozat megjelölése szerint haszonbérleti szerződés elfogadásáról szólt, ugyanakkor több helyen keverednek benne az elővásárlási, illetve az előhaszonbérleti nyilatkozatra vonatkozó elemek. Rögzítette a nyilatkozat előhaszonbérletre és elővásárlási jogra vonatkozó elemeit, majd rámutatott, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat mint alakszerűségi követelmény, akkor érvényesül teljes egészében, ha az elfogadó jognyilatkozat egyértelműen és kizárólag előhaszonbérleti jognyilatkozatra vonatkozó elemeket tartalmaz, és nem vegyülnek az elővásárlásra vonatkozó elemek a nyilatkozatban. A perbeli esetben olyan mértékű ellentmondások, hibák és pontatlanságok szerepelnek a felperesi jognyilatkozatban, amelyek alapján a felperes nyilatkozata nem tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt előhaszonbérleti jognyilatkozatnak. A jognyilatkozat ellentmondásai, pontatlanságai a jognyilatkozatot benyújtó felperes felelősségi körébe esnek, ezen mulasztás jogkövetkezményei a hatóságra nem háríthatók.
Mivel a perbeli esetben nincs helye hiánypótlásnak, így az alperes helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a tartalmi hibák és ellentmondások miatt a felperes jognyilatkozatát nem lehetett figyelembe venni.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes érvelése szerint a Földforgalmi tv. nem írja elő a mérlegelés nélküli megtagadásról való döntést abban az esetben, ha az okirat elírást tartalmaz. Azt állította, hogy az előhaszonbérleti jog gyakorlása tekintetében a Földforgalmi tv. szerinti alakszerűségi követelmény a jognyilatkozat legalább teljes bizonyító erejű okiratba foglalása, ami a perbeli esetben megtörtént. Az elsőfokú ítélet azon megállapítása, amely szerint a teljes bizonyító erejű magánokirat, mint alakszerűségi követelmény akkor érvényesül teljes egészében, ha az elfogadó jognyilatkozat egyértelműen és kizárólag előhaszonbérleti jognyilatkozatra vonatkozó elemeket tartalmaz, a felperes szerint a közigazgatási perrendtartásba (Kp.) és a Földforgalmi tv.-be ütközik, azt ugyanis az elsőfokú bíróság jogszabályi indokolás nélkül állapította meg. Úgy vélte, hogy a benyújtott előhaszonbérleti jogot gyakorló nyilatkozat megfelel az alakszerűségi követelményeknek, mert azt ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalták. Nincs olyan jogszabályi előírás, amely a Földforgalmi tv.-ben előírtak szó szerinti idézését kötelezővé tenné, az elsőfokú bíróság által megállapítottak ezen túlmenően ellentétesek a Kúria következetes gyakorlatával, amely szerint a nyilatkozatok vizsgálata során nem a jogszabály szó szerinti idézése a lényeg, hanem az a tartalom, amelyet a mondat összefüggésében takar. Nem vitatta, hogy az elfogadó nyilatkozata elírásokat tartalmaz, azonban azt állította, hogy azok csupán nyilvánvaló elírások.
Utalt továbbá arra is, hogy az alperesi határozatból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes megfelelően értelmezni tudta a nyilatkozatot, hiszen a határozat indokolása szerint meg tudta állapítani az előhaszonbérleti nyilatkozatot tevő személyét, azt a tényt, hogy a felperes előhaszonbérleti nyilatkozatot tett, továbbá annak jogalapját és a nyilatkozattal érintett ügyletet is be tudta azonosítani. Ezen túlmenően az alperes azt is megállapította, hogy a felperes teljes körűen elfogadta a szerződésben foglaltakat.
A Kúria megállapításai
A Kúria szerint az elsőfokú ítélet helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetések vont le, az ítéletben kifejtettekkel teljes mértékben egyetért. Kiemelte, hogy az alperesnek és a bíróságnak is jogszabályértelmezési és -alkalmazási kötelezettsége van, amely a felperes állításával ellentétben nem foglalja magában a felek ellentmondásos nyilatkozatainak tartalmi elemzésére és a nyilatkozat egyes részeinek »kiválogatására« vonatkozó kötelezettséget. Nem feladata sem a hatóságnak, sem a bíróságnak, hogy az igénylő által akár valótlanul, akár tévesen megjelölt jogcímeket összhangba hozza a pontos és helytálló hivatkozásokkal, illetve fordítva. A Földforgalmi tv. által támasztott alakszerűségi előírásoknak való megfelelés ugyanis a nyilatkozatot tevő felelősségi körébe tartozik.
A Kúria megállapította, hogy a felperes által előterjesztett elfogadó nyilatkozat a törvényi követelményeknek nem felelt meg, hiszen a nyilatkozatban keverednek az előhaszonbérletre és az elővásárlási jogosultságra vonatkozó elemek, a nyilatkozatot pedig a felperes, mint elővásárlásra jogosult írta alá. Hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a jognyilatkozatot tevő a mások között létrejött szerződésbe privilegizált helyzeténél fogva beléphessen, szükséges, hogy az előhaszonbérleti jogosultság gyakorlása magából a jognyilatkozatból egyértelműen és félreérthetetlenül kitűnjön. E követelménynek nyilvánvalóan nem felel meg az az elfogadó nyilatkozat, amely egymással keveredő jogcímeket tartalmaz, és amelyet az elfogadó nyilatkozatot tevő nem is a fent megjelölt és – előadása szerint – gyakorolni szándékozott privilegizált helyzetének megfelelő minőségében (mint előhaszonbérletre jogosult) lát el a kézjegyével.
Az előhaszonbérleti jog gyakorlása anyagi jogi kérdést jelent, így a nyilatkozat esetleges „javítására” is az anyagi jogszabályt kell alkalmazni. Bármely „javítás” a korábban tett jognyilatkozat módosítását jelenti, amely új jognyilatkozatot jelent, melynek megtételére a Földforgalmi tv. nem ad lehetőséget. Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.II.37.204/2021.) a Kúriai Döntések 2022/2. számában 55. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi CXXII. törvény 46. §, 49. §, 51. §, 2017. évi I. törvény 2. §.
