Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A social media-platformok az online nyilvánosság első számú terepeivé váltak, melyeknek nincs közmegegyezésre számot tartó definíciójuk. Jelen tanulmányában a szerző azonos megítélés alá helyezi a YouTube-ot, a Facebookot és a Twittert, mivel tevékenységük szólásszabadsággal összefüggő része hasonló, és hasonlóan is ítélhető meg. E szolgáltatások mindegyike képes a felhasználói tartalmak korlátozására, és időnként erre a jogi szabályozás kötelezi is. Az EU új irányelve is közös regulákat alkot e két eltérő szolgáltatásra: a hatálya alá tartozó audiovizuális tartalmak mind a videómegosztó, mind a social media-platformokon megjelennek.
Az alábbiakban olvasható tanulmányt, mely az In Medias Res folyóiratban jelent meg, folytatásokban közöljük; az első rész itt, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható el.
4. Magánszabályozás a platformok által
4.1. Bevezetés
Az előző, 3. pontban azon eseteket tekintettük át, amikor az állami szabályozás kényszeríti egyfajta szerkesztői szerepbe a social media-platformokat, döntést várva tőlük a tartalmak jogellenessége felől, és ennek megfelelően adott esetben eltávolításukra kötelezve őket. Jelen pont ennek a tevékenységnek a másik oldalát mutatja be, vagyis azt, amikor a platformok saját szándékaik szerint járnak el és döntenek a felhasználói tartalmak ügyében. Jack Balkin ezt magánirányításnak (private governance) nevezi,207 mások keményebben fogalmaznak, és a „magáncenzúra” (private censorship) kifejezést használják,208 de nevezhetjük magánszabályozásnak is. Ama esetekről van szó, amelyekben a platformszolgáltató a platformhoz fűződő tulajdonjoga és a felhasználókkal kötött szerződése alapján, a tevékenységére vonatkozó jogszabályok által védett vagy engedett módon befolyásolja a felhasználók által a platformon közzétett tartalmak nyilvánosságra jutását vagy további elérhetőségét.
Amint arra Balkin figyelmeztet, az állami szabályozásnak való megfelelés és a magánszabályozás egymástól élesen elválasztva nem értelmezhetők megfelelően, ugyanis az állami szabályozás magánszabályozásra ösztönzi a platformokat, mert azok abban érdekeltek, hogy lehetőleg megelőzzék a számukra terhes állami beavatkozást.209 Az állami „ösztönzés” jelentheti akár a közvetett nyomásgyakorlást is.210 Ennek jelentősége nem elhanyagolható, mert mennyiségileg ma már sokkal több beszéd és vélemény jelenik meg a social mediában, mint a hagyományos média felületein, és ugyan e fórumok tulajdonjogi értelemben – illetve a jogi doktrínák megközelítése szerint – ezzel együtt sem tekinthetők közfórumnak,211 abban az értelemben mégis azok, hogy a közügyek vitáinak, a társadalmi nyilvánosságnak fontos helyszínei.212
A platformszolgáltatóknak ezen túlmenően egyéb motivációi is vannak a magánszabályozás alkalmazására. Ezek közül evidens módon a legfontosabb a gazdasági érdekeik védelme. Abban érdekeltek, hogy a felhasználók biztonságban érezzék magukat, amíg a platformot használják, és lehetőleg ne találkozzanak sértő, felháborító vagy zavaró tartalmakkal. Ezek moderálása és törlése nem a szólásszabadság jogi korlátainak figyelembevételével történik, azaz olyan tartalmak is törölhetők e logika alapján, amelyeket a jogi szabályozás egyébként védene, illetve nem feltétlenül törlik azokat, amelyek egyébként túllépnek a szólásszabadság védett határain. A jellemzően amerikai székhelyű és tulajdonú platformok érdekes, skizofrén helyzetben vannak: miközben tevékenységüket az Első Alkotmánykiegészítés és a CDA védi, és fejlesztőik, dolgozóik maguk is az amerikai szólásszabadság-kultúra emlőin nevelkedve látszólag annak alapvetéseit vallják, az általuk alkalmazott magánszabályozás jóval kevésbé védi a nyilvános beszédet, mint az amerikai jogrendszer.213 Ebből a zavaros helyzetből, európai szemmel nézve, furcsa következmények fakadnak. Például a holokauszttagadást Európában széles körben tiltják, az Első Alkotmánykiegészítés által viszont védett beszédnek minősül. A szólásszabadság zászlóját lobogtató Mark Zuckerberg ennek megfelelően nem akarja tiltatni az ilyen megnyilvánulásokat a Facebookon,214 de a német kormány jelzi neki, hogy ez ennek ellenére a kötelességei közé tartozik.215 Bizonyos értelemben a Facebooknak nincs más választása, mint igazodni a német (és általában az európai) szabályozáshoz, különben felmerül tárhelyszolgáltatói felelőssége, illetve a tagállami jogszabályok alapján is büntethetővé válik (a büntető törvénykönyv szerint akár személyesen a platform tulajdonosa, akár a platform működését érintő speciális szabályozás alapján maga a működtető jogi személy). Másfelől a Facebook olyan tartalmakat is töröl, amelyek megkérdőjelezhetetlenül védettek még az európai szólásszabadság szerint is, annak érdekében, hogy biztonságos teret biztosítson felhasználóinak.216
A magánszabályozás egyik fő problémája tehát az állami szabályozáshoz képest részben szigorúbb, részben megengedőbb, egyúttal ennek következtében kiszámíthatatlan tartalomszabályozás. A másik fő gond a döntéshozatalra vonatkozó megfelelő eljárás hiánya, ami jobbára nélkülözi a jogi eljárásokban érvényesülő alkotmányos garanciákat, például az érintett felhasználó megfelelő értesítését, a fellebbezési lehetőséget, a nyilvános eljárást, a megismerhető döntéshozót, az írásba foglalt és megismerhető döntést stb. A „megfelelő eljárás” (az amerikai alkotmányjogban a due process,217 Európában a tisztességes tárgyaláshoz való jog, azaz a right to a fair trial 218) hiánya jelentősen hozzájárul a magánszabályozás alkalmazásával született döntések átláthatatlanságához és a nyilvánosság fontos fórumain érvényesülő szabályok mibenlétének bizonytalanságához.
A magánszabályozás nem csak a platform által nem-kívánatosnak tekintett tartalmak törlése által valósul meg. Ennél jóval jelentősebb hatású, és nem az egyedi tartalmak vonatkozásában, hanem a teljes tartalomfolyamot érintő módon történhet az egyedi felhasználó szeme elé táruló tartalmak szerkesztése, platform általi sorrendbe állítása, egyes tartalmak előtérbe helyezése, mások elrejtése. Ezzel a platform növeli a jól látható tartalmak népszerűségét és hatását, más tartalmakat pedig képes marginalizálni, hatásukat csökkenteni. Mindez a személyre szabott szolgáltatásnyújtás szellemében, az egyéni (a platform által vélt) felhasználói igények kiszolgálása érdekében történik, és szoros összefüggésben áll a szóban forgó felhasználóról gyűjtött adatokkal, korábbi online jelenlétével, a platform által kialakított profiljával. A felhasználó így tudtán kívül és ténylegesen kifejezett akarata hiányában is befolyásolja a számára nyújtott szolgáltatás tartalmát, miközben a platform maga is aktívan hat a felhasználói akaratra, illetve képes a felhasználó befolyásolására. Ennek pedig következményei vannak nemcsak a felhasználó mint fogyasztó döntéseire, hanem a közügyek vitájára, az információkhoz jutásra és a vélemények sokszínűségére, azaz a demokratikus nyilvánosság minőségére nézve is.
4.2. A magánszabályozás jogi alapja: szerződési feltételek
A szólásszabadság érvényesülése a social media-platformokon sokkal inkább múlik a platformok által alkotott szabályokon és azok gyakorlati alkalmazásán, mint a szólásszabadságra mint alapvető jogra vonatkozó állami (jogi) szabályozáson. A platformok irányelvei, szabályzatai és felhasználási feltételei gyors és tömeges döntéseket eredményeznek, amelyekkel az esetlegesen induló, lassan folyó jogi eljárások hatása nem vetekedhet. Marvin Ammori megállapítása szerint a platformszolgáltató jogászai óriási hatást gyakorolnak a szólásszabadságra, és ez a hatás globális szintű.219
Amint az előző pontban említettük, ez a magánszabályozás – amelynek fő szempontja a szolgáltató gazdasági érdekeinek védelme – nem az Első Alkotmánykiegészítés doktrínáinak világszintű kiterjesztést jelenti, bár egyes elemeit tekintve felfedezhetők benne az amerikai szólásszabadságjog szempontjai. Azonban a platformok globális jellegéhez igazodva ugyanígy megjelennek benne a más államok szólásszabadságot érintő jogi szabályozásának és célkitűzéseinek elemei is, illetve még akár azokon is túlnyúlhat.220 Az üzleti jellegű célokon kívül a platformok más, emelkedettebb, társadalmi célt is maguk elé tűzhetnek. Zuckerberg ennek megfelelően beszélt például a Facebook „társadalmi missziójáról”, amely „a világ információs infrastruktúrájának” újraszervezésében ölt testet egy olyan hálózat révén, melynek szabályait alulról – azaz a felhasználók szintjéről – határozzák meg, ellentétben az állami szabályozás felülről oktrojált szabályaival.221 E célkitűzés legalábbis meglepő annak fényében, hogy a platformon érvényesülő szabályokat a Facebook alkotja (mégpedig felülről lefelé a felhasználóknak előírva, éppúgy, mint egy állam), és a felhasználók hírfolyamát is maga állítja össze, igaz, a felhasználók által befolyásolt módon. De ez az utóbbi körülmény nem változtat azon, hogy a Facebook képes a tartalmak cenzúrázására (ami természetesen, tulajdonjogából fakadóan, nem vehető egy kalap alá az állami cenzúrával), és gyakorolja is e jogát.222
A platform és a felhasználó közötti szerződés – a platformokra vonatkozó tulajdonjogon kívül – az a jogi alap, amelyre építve a platformok beavatkozhatnak felhasználóik szólásszabadságába. E szerződések tartalmát a platform maga határozza meg, megváltoztatását a felhasználó nem kérheti, a megkötés után a platform egyoldalúan módosíthatja, és a szerződés minden felhasználóval azonos tartalommal jön létre. Annak ellenére, hogy a szerződés és az annak alapján eszközölt beavatkozás alkotmányos jog gyakorlását érinti, a platformon pedig tömegesen és pillanatnyi szünet nélkül zajlik sok-sok vita, beszélgetés, információcsere, amelyek közügyeket is érintenek, a platform beavatkozása nem tekinthető „állami cselekvésnek”, a platform maga pedig nem közfórum.223 Amit a platform tesz, adott esetben felhasználója véleményét korlátozva, az nem tudható be az államnak, így a szólásszabadság alkotmányos garanciája sem állhat neki ellen.224
Az alkotmányos doktrínák helyett tehát, némileg kijózanító módon, a szerződési jogban kell keresnünk a megoldást akkor, ha a platformszolgáltató és a felhasználó között érdekellentét, vitás helyzet áll elő, amely érinti a szólásszabadság érvényesülését.225 Ha a felhasználó úgy dönt, hogy regisztrál a platformra, és egy egyszerű kattintással elfogadja a szerződési feltételeit, a magánszabályozás „hatálya” alá kerül, beleértve a tartalmat érintő szabályokat is, és a platformhoz fűződő viszonyában már nem érvényesülnek a szólásszabadság garanciái.226 Márpedig a nagy platformok szerződései alaposan átgondolt, precízen megírt – vagy, a szolgáltató mérlegelési lehetőségeit növelve, tudatosan elnagyolt rendelkezéseket tartalmazó – dokumentumok. Michael Rustad és Thomas Koenig összehasonlító elemzése részletes képet rajzol e szerződési feltételekről.227 A vizsgálat számos fogyasztóvédelmi jellegű problémát tárt fel, például a szöveg nehezen érthető voltát, a szerződésben megnevezett bíróságnak való alávetés rendelkezését, amely megnehezíti, hogy a felhasználó pereljen, a bizonytalan tartalmat stb.
A Facebook felhasználási feltételeinek 3.2. pontja kötelezővé teszi a szintén a szolgáltatás által kialakított közösségi alapelveknek való megfelelést, a szerződés részévé téve a szabályzatot.228 A szabályzat tartalommal kapcsolatos előírásairól majd a következő pontban szólunk, egyelőre elég annyi, hogy ezen előírások első ránézésre olyanok, mintha jogszabályok lennének, csak elnagyoltak, pontatlanul vannak megfogalmazva, és néhol kissé csapongónak, túlzottan terjengősnek, bizonytalan tartalmúnak tűnnek. Ez a szabályzat a Facebook-felhasználó szólásszabadság-kódexe, amelyet elfogad, és ezzel aláveti magát a Facebook-moderátorok ellenőrzésének és döntéshozatalának is.
Formáljogi és alkotmányos szempontból a platform működésének ezen aspektusával szemben nem emelhető kifogás. A jogi szabályozás jelenleg nem bocsát erős eszközöket a felhasználó rendelkezésére, ha vitába keveredik a platformmal. Az amerikai CDA 230. szakasza ugyan a magánszabályozás (magáncenzúra) ellen motiválja a platformokat, amikor immunitást biztosít számukra a jogellenes tartalmakkal kapcsolatban felmerülő felelősség tekintetében, de nem tiltja a magáncenzúrát.229 Az európai tárhelyszolgáltatói felelősség pedig – az Eker. irányelv 14. cikkén alapulva – egyenesen bátorítja a platformokat a magáncenzúrára. Tekintettel a szolgáltató és a felhasználó közötti erőegyensúly hiányára, jelenleg a közöttük kialakuló, a szerződés alkalmazását érintő viták a fogyasztóvédelmi jog keretei között folytathatók le.230 Ez a lehetőség csak abban az esetben áll nyitva, ha a felhasználó fogyasztónak minősül, azaz az ‘intézményes’ felhasználók (így például a médiavállalkozások) számára nem járható ez az út.231
A fogyasztóvédelem azonban egyébként sem biztosít széles lehetőségeket a felhasználói szólásszabadság megvédésére abban az esetben, ha a platform szabályai vagy azok alkalmazása észszerűnek tűnik, indokolható, nem önkényes. Márpedig maguk a szabályok jellemzően ilyenek, és még ha lehet is vitatkozni velük, ez a lehetőség önmagában nem bizonyítéka a fogyasztóvédelmi jellegű felhasználói sérelemnek. Az alkalmazásukkal szemben is nehezen lehet jogi értelemben kifogást emelni, mert a platform maga határozhatja meg e szabályokat, instruálhatja moderátorait, és eközben nem kell tekintettel lennie a szólásszabadság alkotmányos védelmére és jogi doktrínák által meghatározott korlátaira. A felhasználó egyetlen esélye, ha bizonyítja, hogy a platform olyan tartalmat távolított el, amelyhez nem volt joga,232 ez pedig – a szélesen meghatározott tartalomkorlátozások és a platform számára rendelkezésre álló széles körű döntési mérlegelési lehetőség miatt – szinte lehetetlen. Talán még a diszkriminációt tiltó szabályokra való hivatkozással kezdhet valamit a felhasználó, ha megsértik az egyenlő elbánáshoz való jogát, de ezt nehezen tudná bizonyítani (töröltek valamit, amit más felhasználó esetében nem), és a vitatható tartalmak tömege, valamint a platform monitorozási kötelezettségének hiánya – amelyekre a platform védekezésként hivatkozhat – sem kecsegteti e tekintetben nagy reményekkel a felhasználót.
Két további érv is említhető még, amelyek a platform döntési szabadságát erősítik. Az egyik szerint a platform maga is rendelkezik szólásszabadsággal, így amikor a felhasználói tartalmak között válogat, illetve összeállítja a felhasználók által látható, könnyen elérhető tartalmakat, akkor tulajdonképpen e jogát gyakorolja.233 Persze ez ellen vethető, hogy a tartalmak szabályzat alapján való törlése még nem hordoz értékelhető önálló jelentést, hogy beszédként vagy véleményként lenne értékelhető, hacsak azt nem, hogy a platformnak fontos, hogy a felhasználói számára békés, nyugodt, biztonságos, ártalmaktól mentes környezetet biztosítson. A másik érv szerint egyetlen platform sem olyan hatalmas, hogy a nyilvános szféra kizárólagos ura legyen, a magáncenzúra áldozatává váló felhasználó pedig szabadon elmondhatja a véleményét máshol, saját blogján, weboldalán, e-mail-listáján stb.234 Eme érv meggyőzőereje azonban gyengül, ha azt látjuk, hogy egyes platformok (elsősorban a Facebook és a keresőmotorok közül a Google) olyan óriásivá nőttek, akkora tömeg használja őket nap mint nap, hogy az valójában megkerülhetetlenné teszi őket a nyilvános kommunikáció folyamatában. Az egyedi felhasználó beszélhet ugyan máshol, szabadabban, mint e platformokon, beszédének hatása feltehetően jóval csekélyebb lesz.
Két újabb német ügy is rámutat, hogy ellentmondáshoz és félreértéshez vezet, ha a social media-platform és a felhasználója közötti szerződéses viszonyra alkalmazzák az alkotmányos szólásszabadságjogi tételeket. A Themel v. Facebook Ireland ügyben235 a bíróság szerint a Facebook szerződésszegést követett el a kérelmező hozzászólásának törlésével, ugyanis a platformnak tiszteletben kell tartania a véleménynyilvánítás német alkotmányban rögzített jogát (Grundgesetz, 5. cikk). Ami az ügy tényállását illeti, 2018. augusztus 7-én a német Spiegel Online hírportál a Facebook-oldalán cikket tett közzé „Ausztria határellenőrzést jelentett be” címmel. Parázs vita alakult ki a Facebook-bejegyzés hozzászólásaiban, amelyben Heike Themelre, a jobboldali AfD párt tagjára „náci ribancként” utaltak. Ő a szóban forgó hozzászólásra egy idézettel válaszolt, és hozzátette: „Nem versenyezhetek Önnel a meggyőzésben, mert velem szemben fegyvertelen, és ez nem igazán lenne tisztességes a részemről.” A Facebook törölte a hozzászólást, és 30 napra felfüggesztette a politikus fiókját. E döntést a Facebook közösségi alapelveinek 5. cikke 2. bekezdése alapján hozták (amely tiltja a gyűlöletbeszédet a platformon). Themel a panaszát a bíróság elé terjesztette, amely megállapította, hogy az 5. cikk 2. bekezdése rendelkezésének alkalmazása sértette a német polgári törvénykönyv 241. cikkének 2. bekezdését, amely kimondja, hogy „egy [szerződéses] kötelezettség is, tartalmától függően, arra kötelezheti a feleket, hogy tartsák tiszteletben egymás jogait, jogi és más érdekeit.” Minthogy a közösségi alapelvek felhatalmazzák a Facebookot arra, hogy maga döntse el, melyik bejegyzés vagy hozzászólás sérti meg a szabályzatot, a bíróság szerint e hatalom ellentmond a polgári törvénykönyv által támasztott követelménynek. A bíróság hangsúlyozta, hogy a Facebook social mediaként ‘nyilvános piacteret’ biztosít a nézet- és véleménycseréhez, és hogy a jogilag megengedhető véleménynyilvánítások nem törölhetők a platformról. Mivel Themel hozzászólása nem volt gyűlöletbeszédnek tekinthető, a Facebook jogtalanul törölte azt, és függesztette fel Themel fiókját.236
Egy másik német ügyben (User v. Facebook Ireland, Inc.)237 a bíróság teljesen ellentétes következtetésre jutott, és elutasította a kérelmező állítását, miszerint sérült a véleménynyilvánításhoz való joga. A döntést megelőzően, 2018 júliusában egy Facebook-felhasználó megjegyzést fűzött egy, a németországi menekültek integrációjáról szóló bejegyzéshez: „Tisztelet! Ez a kulcsszó! A fundamentalista muzulmánok puhány pogányoknak és disznózabálóknak, asszonyainkat pedig kurváknak nézik. Nem tisztelnek minket.” 2018. július 16-án a Facebook törölte a felhasználó hozzászólását, és fiókját 30 napra felfüggesztette. Mivel a Facebook megtagadta döntése visszavonását, a kérelmező előzetes intézkedésért folyamodott a heidelbergi törvényszékhez. A bíróság számára a fő kérdés az volt, hogy a Facebook jogosult volt-e törölni a felhasználó hozzászólását, és felfüggeszteni a fiókját, illetve hogy a Facebook közösségi alapelvei összeegyeztethetők-e a polgári törvénykönyv 307. cikkével, amelynek 1. bekezdése szerint „a szabályos üzlet szempontjából semmisek azok a rendelkezések, amelyek – a jóhiszeműség követelményével ellentétesen – indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozzák a felhasználóval szerződésben álló felet. Akkor is indokolatlan hátrány származhat a rendelkezésből, ha az nem világos vagy érthető.” A bíróság megjegyezte, hogy a Facebook alapelvei felsorolják a nem védett véleménynyilvánítás fajtáit, és meghatározzák a korlátozottnak tekinthető szólás határait. Emellett a szabályzat megjelöli azokat a következményeket is, amelyeket az e szabályokat megsértő felhasználóknak vállalniuk kell. Ennek megfelelően a bíróság szerint az, hogy az alapelvek nem tekinthetők átláthatatlannak, és nem tesznek különbséget a felhasználók között, következésképpen a Facebook szabályzata kellőképp figyelembe veszi a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, és noha a sértő véleményeket és a szélsőséges kifejezéseket is védi az alkotmány, a Facebooknak mint magánszereplőnek nem kell biztosítania felhasználóinak a véleménynyilvánítás államilag, alkotmányos összefüggésben adott teljes jogát.238
E két döntés eltérő utat járt be. Az utóbbi beleillik az általában alkalmazott jogi keretbe, elismerve a platform tulajdon- és szólásszabadsághoz való jogát, és megengedi a Facebooknak, hogy törölje az általa kifogásolhatónak talált felhasználói tartalmak nagy részét, az előbbi viszont e tekintetben korlátozza a platform hatáskörét. E döntések jól szemléltetik a szerződési jog magánfelek között kialakuló, szólásszabadsággal kapcsolatos jogviták megoldására való felhatalmazásának lehetséges előnyeit és hátrányait.
Lábjegyzetek:
207 Balkin i. m. (83. lj.) 1182.
208 Marjorie Heins: The Brave New World of Social Media Censorship. 127 Harvard Law Review Forum (2014) 325.
209 Balkin i. m. (83. lj.) 1193.
210 Uo., 1194.
211 L. e fejezet 2.3. alpontját.
212 Balkin i. m. (83. lj.) 1194.
213 Uo., 1195.; Klonick i. m. (44. lj.) 1625.
214 Zuckerberg in Holocaust denial row. BBC, 2018. július 19., www.bbc.com/news/technology-44883743
215 Janosch Delcker: Germany to Zuckerberg: There Won’t Be Holocaust Denial on German Facebook. Politico, 2018. július 19., www.politico.eu/article/germany-to-zuckerberg-there-wont-be-holocaust-denial-on-german-facebook/
216 L. pl. a meztelenség általános tiltása alapján hozott kétes szerkesztői döntéseket: Cecilia Rodriguez: Facebook Finally Lands in French Court for Deleting Nude Courbet Painting. Forbes, 2018. február 5., www.forbes.com/consent/?toURL=https://www.forbes.com/sites/ceciliarodriguez/2018/02/05/facebook-finally-lands-in-french-court-for-deleting-nude-courbet-painting/; Sam Levin – Julia C. Wong – Luke Harding: Facebook backs down from ’napalm girl’ censorship and reinstates photo. The Guardian, 2016. szeptember 9., www.theguardian.com/technology/2016/sep/09/facebook-reinstates-napalm-girl-photo
217 Balkin i. m. (83. lj.) 1196–1198.; az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya, Ötödik és Tizennegyedik Alkotmánykiegészítés.
218 Emberi Jogok Európai Egyezménye, 6. cikk.
219 Ammori i. m. (85. lj.) 2263.
220 Uo.
221 Chander i. m. (104. lj.) 1814.
222 Uo., 1816.
223 L. e fejezet 2.3. alpontját.
224 Jacquelyn E. Fradette: Online Terms of Service: A Shield for First Amendment Scrutiny of Government Action. 89 Notre Dame Law Review (2013–2014) 947., 953–957.
225 Uo., 971.
226 Uo., 977.
227 Michael L. Rustad – Thomas H. Koenig: Wolves of the World Wide Web: Reforming Social Networks’ Contracting Practices. Suffolk University, Law School, Legal Studies Research Paper Series No. 14-25 (2015).
228 www.facebook.com/terms.php
229 Heins i. m. (208. lj.) 328.
230 L. Kevin Park: Facebook Used Takedown and It Was Super Effective! Finding a Framework for Protecting User Rights of Expression on Social Networking Sites. 68 New York University Annual Survey of American Law (2012–2013) 892.
231 Schrems v. Facebook (112. lj.).
232 Fradette i. m. (224. lj.) 957.
233 Park i. m. (230. lj.) 901.
234 Heins i. m. (208. lj.) 327.
235 18 W 1294/18, 2018. augusztus 24-ei ítélet. A döntés német nyelvű szövegét l. openjur.de/u/
2111165.html
236 Bővebben l. globalfreedomofexpression.columbia.edu/cases/heike-themel-v-facebook-ireland-inc/
237 1 O 71/18, 2018. augusztus 28. A döntés német nyelvű szövegét l. globalfreedomofexpression.columbia.edu/wp-content/uploads/2018/10/User-v-Facebook-Ireland.pdf
238 Bővebben l. globalfreedomofexpression.columbia.edu/cases/user-v-facebook-ireland-inc/
