Kisajátítás helyi építési szabályzat alapján


A kisajátítás céljait az önkormányzat képviselő-testületének rendeletével jóváhagyott helyi építési szabályzat mint jogszabály meghatározhatja. A rendelet a kisajátítás célja körében a peres feleket köti – a Kúria eseti döntése.


Releváns jogszabályhely: 2007. évi CXXIII. törvény 2. § c) pont, 4. § (1) bekezdés c) pont.


Ami a tényállást illeti, az II. rendű alperes (önkormányzat) a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 2. § c) pontjában megjelölt, „terület- és településrendezés” közérdekű célra kérte a felperes kizárólagos tulajdonában álló, belterületi, „kivett lakóház, udvar, egyéb épület” megnevezésű, 578 m2 területű ingatlan részbeni kisajátítását. Előadta, hogy a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program a keretében a város csapadékvíz elvezetésének fejlesztése megnevezésű projekt, azon belül a Pereces-patak mederszabályozása projektelem keretei között több érintett ingatlanon, így a felperesi ingatlanon is a patak mederrendezését kívánja megvalósítani a városrendezési tervben foglaltakhoz igazodva. A pályázati felhívás alapján az önkormányzatnak kötelező a fejlesztéssel érintett ingatlanrész felett tulajdonjogot szereznie. A munka elvégzésével a nagyobb mennyiségű vízhozam átfolyása jobban biztosított lesz, amivel az önkormányzat eleget tesz a helyi önkormányzati feladatként meghatározott vízgazdálkodási-, vízkárelhárítási kötelezettségének is. Az önkormányzat szerint a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, mert a mederszabályozást az érintett területen kell végrehajtani. A kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják, mert a terület- és településrendezési közérdekű cél nagyobb előnyökkel bír, mint a tulajdonjog elvonásával okozott kár. A terület- és településrendezés által csökkenthető a városrészt érintő árvíz által okozott károk mértéke, valamint annak esélye, hogy a 2010. évben történt súlyos mértékű havária megismétlődjön.

Az I. rendű alperes a felperes ingatlanát megosztotta és a „terület- és településrendezés” közérdekű célra, a projekt megvalósításához szükséges terület kisajátítása iránt előterjesztett kérelmének helyt adva, az ingatlan 67 m2 nagyságú részét kisajátította, a felperes részére kártalanítást állapított meg. Megállapította, hogy a kisajátítási cél magántulajdonú ingatlanon nem valósulhat meg, és a patak önkormányzati tulajdonba kerülését követően hajtható végre a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, illetve a patak áradásai, a csapadék és egyéb vizek által okozott kártételek megelőzése, mint önkormányzati feladat is. A kisajátítási cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges.

A felperes vitatta a kisajátítás jogalapját.

Az elsőfokú eljárás

A bíróság a keresetet elutasította. Úgy látta, a felperes a kisajátítás jogalapját érintő vitatása során abból a téves következtetésből indult ki, hogy a kisajátítás célja nem a terület- és településrendezés volt. Nem tudta igazolni, hogy az önkormányzat nem a kérelemben megjelölt célból, hanem más okból kifolyólag kívánta az ingatlanrész tulajdonjogát megszerezni. A bíróság kiemelte, hogy a kisajátítási kérelemben megjelölt cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával, így a felperes által hivatkozott szolgalmi jog alapításával nem lehetséges, hiszen a vonatkozó jogszabályok szerint az érintett ingatlanrésznek az önkormányzat tulajdonában kell állnia. Mivel a város Építési Szabályzata (HÉSZ) a perbeli ingatlant vízgazdálkodási zónaként tartja nyilván, a közérdekű cél megvalósítására kizárólag itt kerülhetett sor, a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei pedig meghaladják a tulajdon elvonásával okozott kárt, a helyi építési szabályzatban lévő cél megvalósítása az ingatlan tulajdonosa részéről nem várható el. Annak nem volt jelentősége, hogy a kisajátításra sor került-e más ingatlanokon is, a hatóságnak ugyanis kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli ingatlan vonatkozásában fennálltak-e a kisajátítás feltételei.

kisajátítás,helyi építési szabályzat,jogeset

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felülvizsgálati kérelemben a felperes a kisajátítás jogalapját hiányolta. Hangsúlyozta, hogy tudomása szerint az önkormányzat sem kívánja már megvalósítani a mederszabályozást, mivel pályázatát nem támogatták, így a kisajátítás okafogyottá vált. Az alperesek ezen túl meg sem vizsgálták az egyéb, kevésbé korlátozó lehetőségeket, csupán azért döntöttek a kisajátítás mellett, mert a pályázati feltételek között szerepelt a saját tulajdon, azonban a pályázati feltételeknek való megfelelés nem minősül közérdeknek. A HÉSZ pedig nem alapozza meg a kisajátítást, mivel az abban meghatározott vízgazdálkodási zóna csupán a beépíthetőséget korlátozza. A vonatkozó jogszabály [83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet] a parti sáv esetében nem írja elő, hogy azokat a kezelő tulajdonába kell adni, csupán jogot biztosít a szakfeladatok ellátására.

Az alperes hatóság kiemelte, hogy a felperes szerint a kisajátítás okafogyottá vált, azonban a felperes ezt egyrészt nem támasztja alá semmivel, másrészt tévesen értékeli akként, hogy ezek valós fennállása esetén jelen rendkívüli jogorvoslati eljárásban vizsgálhatóak lennének, és bármilyen hatással bírhatnának a Kúria döntésére.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a Kstv. 2. § c) pontja szerint a kisajátítást lehetővé tevő egyik közérdekű cél a terület- és településrendezés. A Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja a terület- és településfejlesztés mint közérdekű cél érdekében történő kisajátítás további feltételeit rögzíti: ha a kérelemben megjelölt építmény, fejlesztési cél a területrendezési tervben, a helyi építési szabályzatban, a Kormány területrendezési szabályokat megállapító rendeletében vagy az állami főépítészi hatáskörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatal által kiadott térségi területfelhasználási engedélyben szerepel, a cél megvalósítása az érintett ingatlanok tulajdonosai részéről (a beruházás jellege, anyagi terhei vagy a létesítmény megvalósítójának jogszabályi kijelölése miatt) nem várható el, továbbá a cél rendeltetése, jellege miatt – a környező építmények, ingatlanok rendeltetésszerű használatának biztosítására vagy jellegére is figyelemmel – a célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon való megvalósítása a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna. A kisajátítás céljait az önkormányzat képviselő-testületének rendeletével jóváhagyott helyi építési szabályzat, mint jogszabály meghatározhatja. A rendelet a kisajátítás célja körében a peres feleket köti.

Az ügyben a HÉSZ a kisajátítással érintett területet vízgazdálkodási övezetbe sorolta, amely a közérdekű cél tekintetében jogszabályi kötőerővel rendelkezett. Így az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott, amikor a perbeli kisajátítás jogalapját jogszerűnek találta. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kisajátítás okafogyottságát nem bizonyította, és kiemelte, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja, így az ezt követően esetlegesen bekövetkező új tényeknek törvény eltérő rendelkezése hiányában jelentőséget nem lehetett tulajdonítani.

Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.IV.37.384/2023/8.) a Kúriai Döntések 2024/1. számában 22. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. január 26.

Jogalkotás az önkormányzat helyett és nevében

A helyi önkormányzatoknak törvényi kötelezettségük a költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási rendelet megalkotása. Ha a helyi önkormányzat a Kúria által megadott határidőn belül nem tesz eleget a jogalkotási kötelezettségének, a Kúria felhatalmazza a törvényességi felügyeleti szerv vezetőjét, hogy az önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében alkossa meg – a Kúria eseti döntése.