Magyarázat a compliance jogszabályairól II. – Adó- és versenyjogi compliance 5.

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvszériájának második kötetébe.

A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására hazánkban elsőként vállalkozott a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a compliance jogszabályairól című könyvsorozat, melynek második kötetében az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járhatja körül az olvasó. Az alábbiakban a műnek az versenyjogi compliance-szel foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet. Sorozatunk utolsó részletének szerzője dr. Horányi Márton.

A sorozat első része itt, a második itt, a harmadik itt , a negyedik pedig itt olvasható.

Visszaélésszerű magatartások

A versenyjog nem a gazdasági erőfölény létét, annak megszerzését tiltja, hanem kizárólag az erőfölénnyel való visszaélést. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés – a versenykorlátozó megállapodáshoz hasonlóan – objektív kategória, nincs szükség felróhatóságra. Az Európai Bíróság szavaival: „A visszaélés objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására a termékeknek vagy a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy a verseny fejlődését” (Európai Bíróság 85/76., a Hoffman-La Roche-ügyben 1979. február 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:1979:36, 91. pont).

Az erőfölénnyel való visszaélés kapcsán – a versenykorlátozó megállapodások tilalmával szemben – nem jelenik meg a normaszövegben a versenykorlátozó cél és versenykorlátozó hatás elkülönítése, azonban az esetjog alapján a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma körében is vannak olyan, „céljában” visszaélésszerű magatartások, amelyek esetében vélelmezett a versenykorlátozó hatás, míg egyéb ügyekben a hatóság, vagy a jogsértésre hivatkozó fél által bizonyítandó az, hogy a magatartás képes versenykorlátozó hatást kifejteni (tényleges hatás bizonyítására nincs szükség).

A visszaélésszerű magatartásokról maga a normaszöveg (Tpvt. 21. § és EUMSZ 102. cikk) tartalmaz példálózó felsorolást, azonban a gyakorlatban a visszaélésszerű magatartásoknak számtalan megjelenési formája lehet. A megfelelés biztosítása érdekében célszerű minden erőfölényes vállalkozás esetében feltérképezni, hogy mely releváns piacon, milyen tevékenységek vethetnek fel versenyjogi kockázatot a különböző visszaélésszerű magatartások mögött meghúzódó kárelméletek alapján. A kárelméletek és az egyes magatartások megvalósulási formái alapján az alábbi módon csoportosíthatók az egyes visszaélésszerű magatartások.

Elsődlegesen, az eltérő kárelmélet alapján célszerű megkülönböztetni az úgynevezett kizáró hatású és az úgynevezett kizsákmányoló visszaéléseket. A kizáró hatású visszaélésekkel kapcsolatban a versenyjogi aggály az, hogy a magatartás révén az erőfölényes vállalkozás a (kisebb) versenytársak megjelenését, működését vagy terjeszkedését akadályozza jellemzően úgynevezett „piaclezáró” magatartásával vagy azon a piacon, amelyen az erőfölényes vállalkozás gazdasági erőfölénye fennáll, vagy egy másik (szomszédos) piacon. Tipikus saját piacon megvalósuló, kizáró hatású visszaélés a felfaló árazás (lásd a jelen fejezet 3.3.1.2 pontját), a tiltott hűségkedvezmények alkalmazása (lásd a jelen fejezet  3.3.1.3 pontját), illetve a kizárólagosság kikötése (lásd a jelen fejezet 3.3.1.1. pontját), míg szomszédos piacon megvalósuló, kizáró hatású visszaélésre példa az árprés (lásd a jelen fejezet 3.3.1.4. pontját), az árukapcsolás és csomagban történő értékesítés (lásd a jelen fejezet 3.3.1.5. pontját) és a szállítás megtagadása (lásd a jelen fejezet 3.3.1.6. pontját). Kizsákmányoló visszaélésre a jellemző példa a túlzó, tisztességtelenül magas ár alkalmazása (lásd a jelen fejezet 3.3.2. pontját).

Másodlagosan, a visszaélések csoportosítása szempontjából megkülönböztethetők a fentiekben kifejtettek szerint saját piacon és szomszédos piacon megvalósuló visszaélések, illetve az áralapú és nem áralapú visszaélések. A leggyakrabban előforduló visszaélések kapcsán a versenyjogi elemzés során figyelembe veendő szempontokat az Európai Bizottság EKSZ 82. cikk (EUMSZ 102. cikk) alkalmazásáról szóló Iránymutatása („EUMSZ 102. Iránymutatás”) foglalja össze.

1. Kizáró hatású visszaélések

A kizáró hatású visszaélések körébe olyan magatartások tartoznak, amelyek révén az erőfölényes vállalkozás jogellenes piaclezáró magatartást tanúsít, és ezáltal akadályozza új versenytársak belépését, illetve akadályozza a meglévő versenytársakat a működésben, terjeszkedésben, kiszorítva őket ezzel a piacról.

A kizáró hatású visszaélések kapcsán fontos, hogy a versenyjog csak az úgynevezett „ugyanolyan hatékony” (angolul „as efficient”) versenytársakat védi, azaz az erőfölényes vállalkozásnál kevésbé hatékony vállalkozásoknak a versenyjog nem biztosít jogot a piacon maradásra.

A kizáró hatású magatartások értékelése során figyelembe veendő szempontokat (erőfölényes vállalkozás piaci helyzete, releváns piac jellemzői, versenytársak helyzete, vevők és beszállítók helyzete, visszaélésszerű magatartás kiterjedése, tényleges piaclezárás bizonyítékai, kizárási stratégia bizonyítékai) az EUMSZ 102. Iránymutatás 20. és következő pontjai tartalmazzák részletesen.

1.1. Kizárólagosság

Gazdasági erőfölény fennállta esetén a versenytilalmi (vagy egyéb, közvetlenül vagy közvetetten egyedüli márka értékesítést előíró, így például kizárólagos beszerzési, vagy raktárkészletre vonatkozó, eszközkihelyezéssel kapcsolatos) kikötés alkalmazása megfelelési szempontból kockázatos, mivel az ilyen kikötés könnyen versenyellenes piaclezáráshoz vezethet, amely esetben visszaélésszerű magatartásnak minősülhet. Ezért ilyen kikötés alkalmazása esetén minden esetben a piac jellemzői és a konkrét ügy egyedi körülményei alapján lefolytatott, alapos elemzésére van szükség. Ha a kizárólagossági kikötés a piac érdemi részét vagy akár csak egy fontosabb értékesítési csatornát lezár a versenytársak elől, a kikötés alkalmazását a hatóságok visszaélésszerűnek minősíthetik.

A magatartás értékelése során a hatóságok figyelembe veszik a kizárólagossági kikötések alkalmazásának indokait is. Amennyiben a kikötések azért kerülnek alkalmazásra, hogy kifejezetten akadályozzák a versenytársak termékeinek piacra jutását, a magatartást a hatóságok nagy eséllyel jogellenesnek minősítik. Így például az Európai Bizottság jogellenesnek minősítette az Intel által alkalmazott azon közvetlen kifizetéseket, amelyek révén az Intel arra ösztönözte a gyártókat, hogy késleltessék a versenytárs chipekkel szerelt számítógépek piacra juttatását (lásd az Európai Bizottság 2009. május 13-án kelt határozatát a COMP/C-3/37.990. Intel ügyben).

Szintén jellemzően jogellenesnek minősül, ha az erőfölényes vállalkozás azzal a feltétellel biztosít kedvezményt a vevőinek, hogy azok vállalják, szükségleteik teljes egészét vagy jelentős részét az erőfölényes vállalkozástól (vagy az erőfölényes vállalkozás termékeiből) szerzik be (lásd az Európai Bíróság 85/76., Hoffman-La Roche-ügyben 1979. február 13-án hozott ítéletét, ECLI:EU:C:1979:36).

Ugyanakkor, ha a kizárólagosság alkalmazásának vannak jogszerű indokai, és a kizárólagosság nem vezet érdemi piaclezáráshoz, a kikötés alkalmazása akár védhető is lehet.

1.2. Felfaló árazás

Felfaló árazás akkor valósul meg, ha egy erőfölényes vállalkozás veszteséget eredményező, túlzottan alacsony (költség alatti) áron értékesíti termékeit, ami révén kiszorítja versenytársait a piacról.

Tekintettel arra, hogy a versenyjog célja az „ugyanolyan hatékony” versenytárs, és nem általában minden versenytárs védelme, a felfaló árazás vizsgálata során mindig az erőfölényes vállalkozás költségeiből kell kiindulni: ha az erőfölényes vállalkozás átlagos teljes költségszint („ATC”) [többtermékes vállalkozás esetén hosszú távú átlagos határköltség („LRAIC”)] felett értékesít, akkor az árazása nem jogellenes, mivel egy ugyanolyan hatékony versenytárs szintén képes lenne nyereségesen működni, és az erőfölényes vállalkozással versenyezni. Ugyanakkor, az átlagos teljes költség (többtermékes vállalkozás esetén hosszú távú átlagos határköltség) alatti árazás már kérdéseket vet fel. Ha az alkalmazott ár az átlagos teljes költségszint (többtermékes vállalkozás esetén hosszú távú átlagos határköltség) alatti, de meghaladja az átlagos változó költséget („AVC”) [többtermékes vállalkozás esetén az átlagos elkerülhető költséget („AAC”)], ilyen esetben felfaló árazás akkor állapítható meg, ha bizonyítható az erőfölényes vállalkozás általi jogellenes, a versenytársak kiszorítására irányuló stratégia (pl. belső dokumentumokkal, levelezésekkel). Ha azonban az erőfölényes vállalkozás az átlagos változó költségszint (többtermékes vállalkozás esetén átlagos elkerülhető költség) alatt értékesít, abban az esetben a versenyjog vélelmezi a felfaló árazást, ugyanis a vállalkozás minden egyes értékesítése révén olyan veszteséget szenved el, amely jellemzően elkerülhető lett volna, ha a vállalkozás nem értékesít (lásd az Európai Bíróság 62/86., AKZO Chemie B- ügyben 1991. július 3-án hozott ítéletet, ECLI:EU:C:1991:286; ügyben hozott ítéletét és az EUMSZ 102. Iránymutatás 6. fejezetét).

Uniós versenyjog alapján önmagában a költség alatti értékesítés bizonyítása (a fentiek szerint) elegendő a jogellenes felfaló árazás megállapításához, és nincs szükség annak bizonyítására, hogy az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás képes lesz-e a felfaló árazással a versenytársakat ténylegesen kiszorítani, és ezt követően az árait a jövőben megemelni, a felfaló árazás során elszenvedett veszteségeket fedezni. A Tpvt. 21. § h) pontja ezzel szemben akkor tekinti visszaélésszerűnek a túlzottan alacsony (költségszint alatti) árak alkalmazását, ha az alkalmas a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására. A versenytársak kiszorítására eleve alkalmatlan túlzottan alacsony árazás ezáltal nem esik a Tpvt. 21. § h) pontjában nevesített visszaélésszerű magatartás körébe (bár ez nem zárja ki, hogy a költségszint alatti árazás visszaélésszerűnek minősüljön az általános szabályok alapján).

A felfaló árazás egy megjelenési formája lehet az úgynevezett szelektív árcsökkentés, amely révén az erőfölényes vállalkozás a versenytárs területét, illetve fogyasztóit célozza meg túlzottan alacsony (költségszint alatti) árakkal, a versenytárs kiszorítása érdekében, amely stratégiát keresztfinanszíroz a versenytárs által nem megtámadható ügyfeleken, illetve területeken elért magasabb árréssel.

(Címlapképünk illusztráció.)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---