UIA-konferencia: Európai Unió – Biztonsági Unió?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar főváros adott otthont az Ügyvédek Nemzetközi Szervezete (UIA) október 28. és november 1. között megrendezett éves kongresszusának, mely a szakmai világfórum életében éppen a hatvanadik volt. A rendezvény első témáinak ismertetőjét itt olvashatja. A kongresszus soron következő fő elemzéseként áttekintették a terrortámadások áldozatainak emberi jogait és az ezzel kapcsolatos európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatot, melynek egyik tézise, hogy nemcsak azokra korlátozza a terrorizmus áldozatainak fogalmát, akik közvetlen sérelmet szenvedtek el, hanem a családtagjaikat is ideveszi.


2016. október 29-én, a Marriott Hotel Erzsébet termében a terrorista támadások áldozatainak emberi jogairól folyt a disputa. Az Ügyvédek Nemzetközi Szervezetének hatvanadik éves konferenciáján, az egyik szekcióülésen a Human Rights volt a meghirdetett téma (Emberi Jogi Szekció), de a résztvevők nem az általában megszokott, a büntetőeljárás terheltjét érintő emberi jogokról vitatkoztak, hanem az eljárás más szereplőjére, a sértettre és a terrorista cselekmények áldozataira, valamint azok hozzátartozóira hívták fel a figyelmet. Tették ezt azért, mivel napjaink egyik legnagyobb kihívása a terrorizmus. És nemcsak a léte miatt, hiszen régóta ismert jelenségről van itt szó, hanem a terrorista akciók elkövetési magatartásának megváltozása is szerepet játszik abban, hogy még komolyabban vegyük ezeket a támadásokat.

Az éppen egy évvel ezelőtti párizsi terrortámadások bizonyították, hogy fennáll a veszélye a kifinomultabb elkövetési módú és nagyobb volumenű, több, robbanóanyagokkal és fegyverekkel rendelkező személy által elkövetett támadásoknak, de nem szabad alábecsülnünk azokat a terroristákat sem, akik a radikalizálódott magányos elkövetők közé tartoznak. Éppen ezért az Európai Uniónak össze kell hangolnia az egységes fellépés eszközeit jogszabályi szinten és a mindennapi védekezést illetően is. Az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslatot akar elfogadtatni a terrorizmus elleni küzdelemről, amely egyben felváltja a 2002/475/IB számú tanácsi kerethatározatot.

Az irányelv témája a terrorizmus elleni küzdelem, de ezen belül külön részt szentelnek a terrorizmus áldozatainak védelmére, támogatására és jogaira.

Az UIA-konferencia Emberi Jogi Szekciójának levezető elnöke a libanoni Elisabeth Zakharia Sioufi volt, a felkért előadók és beszélgetőpartnerek pedig a világ minden tájáról érkeztek, nem csak Európából. Szót kapott többek között a spanyol Carlos Fatás Mosquera, a libanoni Antonio Hachem, a kameruni (camerooni) Martin Kamako, az olasz Marina Infantolino, az amerikai Douglas F. Welebir és még sokan mások. Az általuk elmondottak arra hívták fel a hallgatóság figyelmét, hogy az egyik legfontosabb szempontok egyike, miszerint a terrorcselekmények elleni fellépéskor a terroristaellenes szervezeteknek és a bűnüldöző hatóságoknak összehangoltabban kell végezniük a feladataikat, és fontos, hogy a büntetőeljárások megindítása ne a terrorizmus áldozatának feljelentésétől függjön.

Szóba került az áldozatsegítő szolgálatok szerepe. Ezek feladatai elsősorban, hogy segítsék és támogassák a terrorizmus áldozatait, azok hozzátartozóit, ugyanis éppen az ilyen szolgálatok rendelkeznek a megfelelő képesítéssel és javakkal, amelyek által az áldozatoknak és hozzátartozóiknak a terrortámadást követően azonnal és folyamatosan segítséget nyújthatnak. Ott lehetnek a helyszínen, és az életben maradt áldozatok számára ingyen és könnyen hozzáférhetően szolgáltatásokat nyújthatnak. Ezek a szolgáltatások lehetnek érzelmi és pszichológiai támogatások, beleértve a traumakezelést és tanácsadást is, továbbá jogi és pénzügyi kérdések tekintetében is kérhető tőlük segítség.

Az EU-nak össze kell hangolnia a terrorizmus elleni egységes fellépés eszközeit jogszabályi szinten és a mindennapi védekezést illetően is, mivel az egy évvel ezelőtti párizsi terrortámadások bizonyították, hogy fennáll a veszélye a kifinomultabb elkövetési módú és nagyobb volumenű akcióknak, miközben nem szabad alábecsülni a radikalizálódott magányos elkövetőket sem

Nagyon sok esetben az áldozatok nem az elkövetés helyszínének az állampolgárai, ezért az államnak biztosítania kell az áldozat lakóhelye szerinti ország illetékes hatóságaival az együttműködést annak érdekében, hogy az életben maradt áldozat számára hozzáférést biztosítsanak az információkhoz. A nagy médiafigyelmet kiváltó terrortámadásokat követő helyzetekben a legfontosabb ez, hiszen a média egyes csatornái sokszor nem ugyanazokat az információkat közvetítik, s így az áldozatokat gyakran összezavarják az egymásnak ellentmondó és hiányos információk. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos tényeket a nyomozás érdekében nem lehet nyilvánosságra hozni.

Az információhoz való hozzáférés magában foglalja különösen az áldozatok jogaival, a rendelkezésre álló áldozatsegítő szolgálatokkal és az igénybe vehető kárenyhítési rendszerekkel kapcsolatos információkat.

Az uniós előadók elmondták, hogy az irányelvjavaslat értelmében a tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a terrorizmus áldozatai a tartózkodási helyük szerinti országban még akkor is hozzáférjenek a hosszú távú áldozatsegítő szolgálatokhoz és a segítségnyújtáshoz, ha a terrorcselekmény egy másik tagállamban történt. Vagyis ez azt jelenti, hogy a túlélők hazautazásuk után is kaphatnak mind pszichológiai, mind anyagi segítséget. És nemcsak a túlélők, hanem a meghalt áldozatok családtagjai is. Az irányelvjavaslat éppen ez utóbbi tekintetében bír hozzáadott-értékkel, hiszen a terrorizmus áldozatai közé veszi a hozzátartozókat, és nekik is segítséget nyújt. Ezzel egyértelművé teszi az elhunytak családtagjainak státuszát.

Nagyon fontos itt a fogalom-meghatározás, mint kiderült. Vajon kik tartoznak a védendők körébe?

Az irányelvjavaslat utal arra, hogy mivel a terrorbűncselekmények gyakran járnak halálos áldozatokkal, lényeges annak egyértelműsítése, hogy azon áldozatok családtagjai, akiknek halálát közvetlenül az ilyen bűncselekmények okozták, és amely családtagok e személy halála miatt sérelmet szenvednek, a közvetlen áldozatokkal hasonlíthatók össze és ugyanazokat a jogokat élvezhetik.

Az irányelvjavaslat így nemcsak azokra korlátozza a terrorizmus áldozatainak fogalmát, akik közvetlen sérelmet szenvedtek a terrorista bűncselekmények folytán, hanem a családtagjaikat is ide veszi.

Csak az áldozatokkal járó terrorcselekmények tartoznak ide, az előkészítés szakában megrekedtek nem, hiszen ezek nem eredményeznek közvetlen áldozatokat.

Fontos kérdést vetettek fel az összes áldozat (nem csak a terrorizmus áldozatait nézve) kategorizálásával kapcsolatban. A főszabály, hogy nem szabad az áldozatok között kialakítani bármilyen kategorizálást, de az elv figyelembevétele mellett azért el kell ismerni, hogy bizonyos személyeket kiemelt védelemben kell részesíteni, hiszen egyes áldozatok jelentősebb sérelmet szenvedtek el, többek között a bűncselekmény súlyossága miatt. És éppen ilyenek a terrorizmus áldozatai. Az ő tekintetükben legtöbbször életmentő segítséget kell nyújtani, ami azt igényli, hogy a segítségnek azonnalinak kell lennie. Ennek érdekében pedig mind a nemzeti szintű, mind a nemzetközi jogszabályokat össze kell hangolni. Az UIA világtalálkozója éppen azáltal tudja segíteni ennek a két szintnek a közeledését, hogy lehetőséget ad arra, időnként a világ jogászai összeüljenek, és együtt gondolkodjanak.

Az UIA rendezvényének az ismertetését a határokon átnyúló és a munkajogot érintő kérdések elemzésével folytatjuk .


Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.