Az Európai Parlament vizsgálóbizottsága nem csak Magyarországon igyekszik tájékozódni afelől, hogy miért, kik ellen és hogyan használták a magánszférához fűződő jogot rendkívül széles körben korlátozó kémszoftvert az uniós tagállamokban. A hat EP-frakció tagjaiból álló bizottság korábban Izraelben Görögországban, Cipruson és Lengyelországban is járt, következő állomásuk pedig Spanyolország lesz.
A holland néppárti Lenaers azzal kezdte, hogy a magyar kormány képviselője, Varga Judit igazságügy-miniszter nem fogadta őket. (Varga azzal érvelt, hogy a nemzetbiztonság tagállami hatáskör, ezért az uniós szerveknek semmi közük hozzá.) A jobbközép Jeroen sérelmezte azt is, hogy Varga egy „sokat ismételt összeesküvés-elmélet felemlítésével” utasította el őket azzal, hogy a bizottság munkája a „Soros György-féle dollárbaloldal színjátéka”. Ezt a színvonalú kommunikációt Jeroen röhejesnek és egy kormánytagra nézve szégyenletesnek minősítette.
Jeroen beszámolójából az derült ki, hogy részben azokkal beszéltek, akiket megfigyeltek a Pegazus-szoftverrel. Jeroen megjegyezte, hogy a megfigyelés indokolatlanul széles kört érint, ráadásul olyan embereket, akik első ránézésre nem jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot – ügyvédek, üzletemberek, újságírók, civil szervezetek képviselői – ráadásul egyetlen közös tulajdonságuk, hogy kritikusak a magyar kormány politikájával szemben. Kiemelte, hogy utólag egyikük ellen sem emeltek vádat, vagyis a megfigyelésnek nem volt semmilyen eredménye. A megfigyelésről utólag sem értesítették őket, az ellen nem élhettek panasszal vagy jogorvoslattal.
A bizottság a Nemzeti Adatvédelmi Hatóság vezetőjével, Péterfalvy Attilával is találkozott, akitől gyakorlatilag egyetlen dolgot tudtak meg, hogy minden megfigyelés a magyar törvényi és eljárási szabályok szerint zajlott, vagyis legális volt.
Ezzel kapcsolatban a bizottság jelentéstevője, Sophia in’t Veld azt emelte ki, hogy az, hogy a lehallgatás a magyar jogszabályoknak formailag megfelel, nem jelenti azt, hogy legitim. Az egész láncolatot egyetlen erőközpont, a kormánypárt emberei ellenőrzik. A kormány adja ki az engedélyt, a Nemzeti Adatvédelmi Hatóság rábólint, a megfigyelt személy nem élhet jogorvoslattal, sőt tudomást sem szerez a megfigyelésről. In’t Veld szerint a nemzetbiztonságra hivatkozva a magyar kormány nem kérhet felmentést az uniós alapszerződések alól, amelyek alapján biztosítani kell a jogállami normák érvényesülését és az emberi méltóság sérthetetlenségét is, ami nem fér össze a kormánnyal nem szimpatizáló állampolgárok mindenre kiterjedő megfigyelésével.
A jelentéstevő azt mondta, hogy értékelése szerint mindez a jogállamisági alapelvek súlyos megsértése, és kiemelte, hogy ugyan sajnálja, hogy a magyar állampolgárok nem jutnak hozzá a nekik járó uniós forrásokhoz, de azt a jelen eset is mutatja, hogy ez teljes mértékben indokolt. Ugyanakkor a képviselőnő odaszúrt egyet az Európai Bizottságnak is, amely eltűri az ilyen jellegű tagállami gyakorlatot és úgy látja, hogy ezzel nincsen dolga.
Volt, ahol magas rangú tisztviselőknek távozniuk kellett – mondott példát a következményekre Lenaers az Euronewsnak – volt ahol a visszaélésszerű megfigyelést akadályozó új törvényt fogadtak el, csak Lengyelországban és Magyarországon látjuk az együttműködés és a hajlandóság teljes hiányát, hogy valamit tegyenek a hasonló gyakorlat ellen.
A bizottság további országokat is meglátogat, majd tapasztalatait jelentésben foglalja össze, amely a tagállamoknak szóló javaslatokat is tartalmazni fog a visszaélések kiküszöbölésére.