A Közbeszerzési Döntőbizottság több határozatában is elvi jelleggel rögzítette, hogy az üzleti titok körének meghatározása az érintett titokgazda gazdasági szereplő által meghatározott adatokat jelenti, az üzleti titokká minősítés az ajánlattevő kompetenciájába tartozik.
Az üzleti titokká nyilvánítás jogának tartalmi korlátait egyfelől az üzleti titoknak az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (továbbiakban: 2018. évi LIV. törvény) 1. §- a szerinti fogalmi meghatározása, másfelől a Kbt. 44. § (2) és (3) bekezdésében szabályozott tilalom adja meg.
A tartalmi korlátok tehát részletesen a következők:
A 2018. évi LIV. törvény 1. §-a szerint: „Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos – egészben, vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.”
A Kbt. 44. § (2) és (3) bekezdése szerint: „Az (1) bekezdés alkalmazásában a gazdasági szereplő nem nyilváníthatja üzleti titoknak különösen
a) azokat az információkat, adatokat, amelyek elektronikus, hatósági vagy egyéb nyilvántartásból bárki számára megismerhetők,
b) az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (3) bekezdése szerinti közérdekből nyilvános adatokat,
c) az ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező által az alkalmasság igazolása körében bemutatott
ca) korábban teljesített közbeszerzési szerződések, illetve e törvény szerinti építés- vagy szolgáltatási koncessziók megkötésére, tartalmára és teljesítésére vonatkozó információkat és adatokat,
cb) gépekre, eszközökre, berendezésekre, szakemberekre, tanúsítványokra, címkékre vonatkozó információkat és adatokat,
d) az ajánlatban meghatározott áruk, építési beruházások, szolgáltatások leírását, ide nem értve a leírásnak azt a jól meghatározható elemét, amely tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott feltételek az ajánlattevő által igazoltan fennállnak,
e) ha az ajánlatkérő annak benyújtását kéri, az ajánlattevő szakmai ajánlatát, ide nem értve a szakmai ajánlatnak azt a jól meghatározható elemét, amely tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott feltételek az ajánlattevő által igazoltan fennállnak és a (3) bekezdés alapján nincs akadálya az üzleti titokká nyilvánításnak.
(3) A gazdasági szereplő nem tilthatja meg nevének, címének (székhelyének, lakóhelyének), valamint olyan ténynek, információnak, megoldásnak vagy adatnak (a továbbiakban együtt: adat) a nyilvánosságra hozatalát, amely a 76. § szerinti értékelési szempont alapján értékelésre kerül, de az ezek alapjául szolgáló – a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó – részinformációk, alapadatok (így különösen az árazott költségvetés) nyilvánosságra hozatalát megtilthatja.”
A Kbt. 44. § (1) bekezdése formai követelményt is előír a helyes minősítési eljárásra. Eszerint az üzleti titkot tartalmazó iratokat elkülönített módon kell elhelyezni az ajánlatban, részvételi jelentkezésben, hiánypótlásban, illetőleg a Kbt. 72. §-a szerinti indokolásban. Az ilyen módon és okból elkülönített irathoz a gazdasági szereplő köteles indokolást csatolni, amelyben számot ad a nyilvánosság kizárásának jogszerű indokairól. A jogalkotó a megfelelő indokolás tartalmi feltételeit tételesen nem adja meg, hanem az elérendő eredményre fogalmaz meg iránymutatást: az indokolásnak azt kell alátámasztania, hogy az adott információ vagy adat nyilvánosságra hozatala a gazdasági szereplő számára aránytalan sérelmet okozna. Az indokolás nem fogalmazható meg az általánosság szintjén, olyan részletezettséggel kell elkészíteni, hogy abból megállapítható legyen, hogy a nyilvánosság miért és milyen módon okozhat a konkrét gazdasági szereplőnek aránytalan sérelmet.
A Kbt. 44. § (4) bekezdésében és a Kbt. 73. § (1) bekezdés f) pontjában a jogalkotó a törvény által védett közérdek, a nyilvánosság szükséges mértékű érvényesülésének biztosítása érdekében vizsgálati és cselekvési kötelezettséget írt elő az ajánlatkérő számára. A jogszabályban előírtak betartatásához jogi eszközt is biztosított: a jogsértő helyzet reparálásához a hiánypótlás alkalmazhatóságát, végső soron pedig a jogsértő magatartás szankcionálhatóságát, az érvénytelenség megállapítását, amennyiben a hiánypótlást követően is jogsértő az üzleti titokká nyilvánítás, illetve elégtelen az indokolás.
A cikk további részében a Közbeszerzési Döntőbizottság D.163/2023. iktatószámon folyamatban volt ügyében vizsgált árindokolás, illetve kiegészítő árindokolás üzleti titokká minősítésére vonatkozó megállapításokat mutatjuk be.
A Döntőbizottság rögzítette, hogy az indokolás, kiegészítő indokolás egy egységet képező irat, melyben az adott beszerzés specifikumaira figyelemmel egyedileg képzett, az árat alkotó költségtényezőket, adatokat, információkat mutatja be az ajánlattevő.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a kérelmező által a kérelmében nevesített pontok egy része (szállítási költségek (anyag és munkaerő tekintetében), teherautóval történő szállítás során fizetendő útdíj érték, üzemanyag költségek, az alkalmazott rezsióradíj mértéke, kapcsolódó közterhek bemutatása (helyi iparűzési adó, társasági adó, innovációs járulék), közvetett költségek (alvállalkozói koordináció költsége, biztosítás és ügyviteli költségek)) a nyertes ajánlattevő által képzett, adott beszerzésre vonatkozóan számított olyan egyedi értékek, amelyekből az ajánlati ára, az alvállalkozónak nem minősülő beszállítói, esetleg azok telephelyei lekövethetők, visszavezethetők. A kérelmező által nevesített pontok másik része (beépítendő anyagok teljesítés helyszínére történő szállításánál számolt távolság, anyag bedolgozásánál kalkulált munkaidő) pedig önmagában nem értelmezhető az árindokolás körében. A kérelmező maga is hivatkozott arra, hogy a távolság nem költség, ezért a távolság önmagában nem értelmezhető egy árindokolás során, csak és kizárólag a hozzá rendelt árral együtt. A Döntőbizottság rámutat, hogy az indokolásban és a kiegészítő indokolásban rögzítettek egymással szorosan összefüggő adatok, melyek egymásra épülnek, egységet képeznek. Önmagukban egyes adatok nem bírnak relevanciával.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a helyi iparűzési adó, a társasági adó és az innovációs járulék a tárgybani ügyben képezheti üzleti titok tárgyát.
Azonban a Döntőbizottság rámutatott, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése részletezi, hogy mely tételekkel csökkentetten kell meghatározni az adó alapját, amelyek között szerepel többek között az alvállalkozói teljesítések értéke, és az anyagköltség is, ezek pedig olyan adatok, amelyek nem tartoznak a Kbt. 44. § (2) és (3) bekezdésében szereplő üzleti titokká nem nyilvánítható adatok körébe. Erre tekintettel az iparűzési adó is egy olyan számított adat, amelyet az ajánlattevő az adott beszerzésre vonatkozóan egyedileg határoz meg, és amelyet a fentiekben kifejtettek okán a tárgybani ügyben jogosult volt üzleti titokká nyilvánítani.
Az említett közterhekkel kapcsolatban a Döntőbizottság rögzítette továbbá, hogy tekintettel arra, hogy az innovációs járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott adóalap, amely az előző pontban kifejtettek alapján nem tartozik azon adatok körébe, amelyet az ajánlattevő a Kbt. 44. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján nem nyilváníthat üzleti titoknak, így az innovációs járulék mértéke – tekintettel arra, hogy az alapja a Htv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott adóalap – a tárgybani ügyben nem minősülhetett olyan adatnak, amelyet ne nyilváníthatna üzleti titoknak az ajánlattevő.
A helyi iparűzési adóhoz hasonlóan a társasági adó 9%-os mértéke is nyilvános adat, ugyanakkor megállapítható, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) szerint számos tétel (7., 8., 16., 18. és a 28. §-okban, valamint a VII. fejezetben nevezettek) módosítja az adó alapját. Az adó alapját módosító tételek figyelembevételével, akárcsak az iparűzési adó esetében is, egy olyan számított adatot kapunk, amelyet az ajánlattevő az adott beszerzésre vonatkozóan egyedileg kalkulált. Ebből következően megállapítható, hogy a társasági adó mértéke ugyan nyilvános adat, azonban az adózás előtti eredményt módosító tételek figyelembevételével számított társasági adó már olyan adat, amely nem tartozik a Kbt. 44. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott üzleti titoknak nem nyilvánítható adatok körébe.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy az egy olyan számított adat, amelyet valamely ajánlattevő az adott beszerzésre vonatkozóan egyedileg határozott meg, egyedileg kalkulált, – tartalmilag és formailag is jogszerű indokolás mellett – üzleti titokká nyilvánítható.
A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea Partner ügyvéd, közbeszerzési szaktanácsadó. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
