Új büntetőtörvényünk titokvédelmi rendszeréről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
„A büntetőjogi szabályozás esetlegesen arra is szolgálhat, hogy belőle következtetéseket vonjunk le a titokvédelem jogi szabályrendszerének egészére nézve.”
A titokvédelem jogszabályi hátteréről
A büntetőeljárás központi elemét képező bizonyítás lényegét tekintve megismerési tevékenység (Tremmel Flórián: Bizonyítékok a büntetőeljárásban. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2006. 59. o.), amellyel ellentétes irányba mutat az információs társadalomban, annak társadalmi alrendszereiben egyre nagyobb jelentőségre szert tevő titokvédelem intézménye (Földesi Tamás: A „Janus arcú titok”. A titok titka. Gondolat, Budapest 2005. 9-11. o.).
Ezt az érték- és érdekkonfliktust jelenleg Magyarországon több jogszabály rendelkezései érintik, eltérő mértékben. A büntetőeljárás érintettsége miatt a legtöbb szabályt (és a legváltozatosabb vonatkozásokban) a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény tartalmazza. Az egyes titokkategóriák tartalmát a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) mellett szektorális (adójogi, biztosítási jogi, stb.) normák és természetesen a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (Mavtv.) szabályozzák.
Fontos szerepe van azonban a mindenkori büntető anyagi jogi törvénynek is, mivel ez határozza meg a titokvédelmi rendelkezések megszegésének legsúlyosabb jogkövetkezményeit. A büntetőjogi szabályozás esetlegesen arra is szolgálhat, hogy belőle következtetéseket vonjunk le a titokvédelem jogi szabályrendszerének egészére nézve.
Új büntetőtörvényünkről
2013. július 1-jén lépett hatályba hazánkban az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.), felváltva elődjét, az 1978. évi IV. törvényt. Tóth Mihály szavaival élve, az új törvény ugyan nem hibátlan, de alapvetően működőképes és a korábbinál koherensebb jogszabály, amelynek erénye a mértéktartás, hogy tiszteletben tartja a büntetőjog-tudományban is elfogadott álláspontot, miszerint a büntetőjogban merőben új dolgokat kitalálni nemcsak nehéz, de veszélyes is [Az új Btk. hatálybalépésének előestéjén (interjú Dr. Tóth Mihály professzorral), in: Ügyvédvilág 2013/5. szám VII. évf. 7. o.].
Éppen a titoksértő bűncselekmények vonatkozásában tartalmaz azonban néhány olyan rendelkezést az új törvény, amelyeket érdemes közelebbről megvizsgálni. Ehhez ugyanakkor a korábbi Btk. szabályait is érdemes felidézni, mivel a változások így lesznek igazán szembetűnőek, és mert az új Btk. időbeli hatályára vonatkozó szabályok értelmében [Btk. 2. § (1)-(2) bek.] még évekig találkozhatunk olyan esetekkel a gyakorlatban, amelyekben a korábbi jogszabályt kell alkalmazni.
A minősített adatra vonatkozó rendelkezések
Mind a régi, mind az új Btk. Különös Részében az állam elleni bűncselekmények között szereplő kémkedés minősített eseténél jelenik meg elsőként a minősített adat kategóriája, méghozzá annak legszigorúbb formája, a „szigorúan titkos” minősítésű adat. E körben csupán annyi változás történt, hogy az új jogszabály [261. § (2) bek.] nem említi meg külön a külföldi minősített adatot, a védelem azonban a Mavtv. rendszere alapján erre is kiterjed.
Szerkezeti változás azonban, hogy az új Btk. 265. §-a (a XXV. fejezetben) egyetlen tényállásban szabályozza a minősített adattal visszaélést. Összevetve azonban a két jogszabály szövegét, a gondatlan elkövetés büntetni rendeltségének esetei, a minősített esetek és a büntetési tételek is azonosak, csupán két eltérést tapasztalhatunk. Egyrészt, a régi Btk. szerinti kötelező pénzbüntetéses esetek („korlátozott terjesztésű” minősítésű adatnál) az új törvény értelmében elzárással büntetendők, igaz, a 33. § (5) bekezdése értelmében e büntetés helyett (szabadságvesztés kivételével) kiszabható más büntetés is. Másrészt, míg a régi büntetőtörvényünk az előkészületet a „titkos” minősítésű adatra történt elkövetés esetén csak akkor rendelte büntetni, ha az adat jogosulatlan külföldi személy számára vált hozzáférhetővé, vagy ha a cselekményt a minősített adat felhasználására törvény rendelkezése alapján jogosult személy követte el, új törvényünk 265. § (4) bekezdése e megszorításokat megszünteti, és a „titkos” minősítésű adatra elkövetett előkészületet általánosan büntetni rendeli.
Elődjéhez hasonlóan az új Btk. is előírja a minősített adattal visszaélés bűncselekménye esetében a büntetőeljárás lefolytatásának feltételeként a külön feljelentés meglétét, és fenntartja a jogi védelem harmincnapos kiterjesztését a minősítési eljárásra [új Btk. 266. § (2) bek., illetve 266. § (1) bek.]. A minősített adatok fogalmára vonatkozó értelmező szabály (a Mavtv.-re utalás) az új törvényben átkerült a jogszabály végén található Értelmező Rendelkezések közé [459.§ (4) bek.], és itt a szövegben megmaradt a külföldi minősített adatra utalás is.
László Balázs a PTE ÁJK Doktori Iskola PhD hallgatója
a XXXI. OTDK Büntető Eljárásjog szekciójának
I. helyezettje.
|
Nem oldja meg az új törvény, de a büntetőjog ultima ratio jellege miatt talán nem is feladata, a minősített adatok szabályozásának egyik nagy hiányosságát, azt hogy „a túlbiztosításnak nincs szankciója” (Nagy Klára: Az állam jogos titkai? In: (szerk.: Smuk Péter) Az állam és jog alapvető értékei I. kötet. Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Győr, 2010. 150. o.). Nincs tehát „adatminősítéssel visszaélés” bűncselekmény, ha ennek feltételei fennállnak, legfeljebb hivatali visszaélés vagy bűnpártolás valósulhat meg.
Egyéb titoksértő bűncselekmények
Az új Btk. XXI. fejezetében (az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények), a 223. §-ban szerepel a magántitok megsértése bűncselekmény, melynek csupán a szankciója változott meg, a pénzbüntetést itt is az elzárás váltotta fel, de természetesen ehelyütt is érvényesül a fentebb említett 33. § (5) bekezdése.
Ugyanennek a fejezetnek a következő tényállása a levéltitok megsértése, amely két ponton is változott a korábbi törvényhez képest. Új elkövetési magatartásként szerepel a szövegben a megsemmisítés, így július óta a más személy zárt küldeményének a tartalom megismerése nélküli megsemmisítése (melyet meg kell, hogy előzzön ugyan a megszerzés, de mindenképpen a tartalom megismerésének célzata nélkül) is megvalósítja e bűncselekményt. Távközlési hálózat helyett (az elmúlt évtized jogalkotásának megfelelően) elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított küldemény kifürkészése szerepel további elkövetési magatartásként az új törvényben. Az elektronikus hírközlő hálózat fogalmát a Btk. nem rögzíti, a miniszteri indokolás pedig csak példákat ad (telefon, telefax, internet – Indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi … törvényhez, 164. o.), de az „elektronikus” jelzőt – véleményem szerint – nem szabad úgy értelmezni, hogy ezáltal a korábbi Btk. rendelkezésénél szűkebbre szabjuk a levéltitok védelmét.
A régi Btk. közvetlenül a levéltitok megsértése után szabályozta a magántitok jogosulatlan megismerése bűncselekményt. Új törvényünk az információs rendszerek elleni bűncselekmények mellett a XLIII. fejezetében szabályozza a tiltott adatszerzésnek (422. §) nevezett cselekményt, melynek törvényi tényállása a korábbi jogszabály említett tényállásán alapul. A miniszteri indokolás szerint az új tényállás nemzetközi jogi szabályokon alapul, törvénybeli helyét pedig a számítógépes bűnözéssel való kapcsolódása igazolja. (Indokolás… 17. o.).
A 422. § néhány módosítást is hozott. Helyeselhető, hogy a felelősséghez megkívánt célzat lehetséges esetei közé – a magántitok mellett – bekerült a gazdasági titok, az üzleti titok, sőt, a személyes adatok köre is. A hírközlő berendezés és számítástechnikai rendszer fogalmakat felváltotta az elektronikus hírközlő hálózat és az információs rendszer. A levéltitok kapcsán tett észrevételem azonban itt is helytálló. Az információs rendszer esetében nem csak az azon továbbított, hanem a tárolt adatok is védelem alatt állnak, ezáltal tovább szélesedik a tényállás hatóköre. Új alapesetként még a törvénybe a fedett nyomozó vagy a hatóságokkal együttműködő személy leleplezésére irányuló egyéb információgyűjtés. Ezzel kapcsolatban kifogásként vethető fel, hogy a (2) bekezdés megfogalmazása indokolatlanul tágnak tűnik, akár a puszta (többé-kevésbé leplezett, óvatos) kérdezősködés is beleférhet, így vélhetően a bírói gyakorlatra marad e tényállás szűkebb kereteinek megvonása. A magántitok jogosulatlan megismeréséhez képest csökkent a büntetési tétel is, a miniszteri indokolás szerint azért, mert az új büntetési tételt a jogosulatlan titkos információgyűjtés szankciójához kívánták igazítani (Indokolás… 285. o.). Ez az érvelés kissé tartalmatlan, hiszen az említett bűncselekmény büntetési tételét is az új törvény csökkenti három évre, ennek indokáról pedig hallgat az indokolás.
Az előbb említett jogosulatlan titkos információgyűjtés tényállásának megnevezése kiegészül a titkos adatszerzéssel. A tényállás a nyelvtani és szerkezeti módosítások ellenére tartalmilag nem változott, de kiegészült egy új alapesettel [307. § (2) bek.]. Talán nem egyértelmű, de logikailag úgy tűnik, hogy ilyen esetben az információgyűjtés vagy adatszerzés elrendelőjénél hiányzik az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény megállapításához szükséges szándék, helyzete a tévedésben lévő személyhez hasonló. Ezek alapján a (2) bekezdés tényállása sui generis közvetett tettesi bűncselekmény, melyet talán helyesebb lenne önálló szakaszban, önálló névvel rögzíteni. A büntetési tétel csökkentéséről fentebb már volt szó.
Igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény (XXVI. fejezet) a 280. § szakaszban található igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés. E cselekmény kapcsán három változást kell kiemelnünk. Először, hogy a hatósági tanúra vonatkozó (1) bekezdésből kikerült a „büntetőeljárásban” megszorítás, így a közigazgatási hatósági eljárásban igénybe vett hatósági tanú is e bűncselekmény alanya lehet. Másodszor, hogy bár a bírósági zárt tárgyaláson elhangzottak felfedéséről szóló (2) bekezdésből is kivette a jogalkotó a büntetőeljárásra utalást, ez nem jelent tartalmi változást. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ugyanis e körben nem ír elő titoktartási kötelezettséget, így (a Pp. Esetleges módosításáig) a polgári bíróság zárt tárgyalásának résztvevője nem lehet e bűncselekmény alanya (Indokolás… 208. o.). Harmadszor, új szabályként került a törvénybe a bírósági tanácsülés résztvevőinek titoksértő bűncselekménye a (3) bekezdésben. Ez a rendelkezés már a polgári eljárásra is alkalmazandó.
Mindenképpen üdvözölhető, hogy új büntetőtörvényünk a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények között szereplő gazdasági titok megsértése (413. §) tényállásából kivéve a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények körében önállóan szabályozza az üzleti titok megsértését (418. §). A régi Btk. ugyanis hamisan keltette azt a látszatot, hogy az üzleti titok a gazdasági titok egyik típusa. Véleményem szerint két különböző titokkategóriáról van szó és az új Btk. helyesen korrigálja a gazdasági titok (elemei felsorolásából kiolvasható) fogalmát. Érdekesség, hogy miközben az üzleti titok megsértésének büntetési tétele maradt három évig terjedő szabadságvesztés, a gazdasági titok megsértésénél a jogalkotó csökkentette a fenyegetettséget.
Új jelenségek az új törvényben
Az új Btk. titokvédelmi rendszeréhez is kapcsolódó két olyan jogintézményt kell még megemlíteni, amelyek nem szerepeltek korábbi törvényünkben.
Új igazságszolgáltatás elleni bűncselekményként jelenik meg a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása a 277. § szakaszban. E tényállás kriminalizálása üdvözölhető abból a szempontból, hogy orvosolni törekszik a tanúvallomás korábbi kikényszeríthetetlenségének (Varga Zoltán: A tanú a büntetőeljárásban. CompLex, Budapest 2009. 69. o.) problémáját. A büntetés-végrehajtási intézetek telítettsége miatt azonban következetes végrehajtása az elzárással fenyegetettség miatt nehézségekbe ütközhet, igaz, itt is alkalmazható a 33. § (5) bekezdés szerinti büntetéskiszabás. Az új tényállás folytán érvényesül a fokozatosság is, mivel így a tanúvallomás megtagadására nem kell (egyébként is csak nehezen lehetne) ráerőltetni a jóval súlyosabban fenyegetett hamis tanúzást (valós tény elhallgatását). Továbbá, szemben a hamis tanúzással, nincs szükség külön feljelentésre a büntetőeljárás azonnali megindításához.
Fontos hangsúlyozni, hogy a tényállást megvalósíthatja egyetlen kérdésre adandó válasz jogosulatlan megtagadása is, és hogy a mentő körülmény elhallgatása „elnyeli” ezt a bűncselekményt, halmazat megállapításának nincs helye. Probléma azonban, hogy mivel e bűncselekmény csak a büntetőbíróság előtt valósulhat meg, minden más hatóság előtti ügyben a gyengébb eljárási jogi szankciók mellett legfeljebb a hamis tanúzás megvalósulása merül fel jogosulatlan hallgatás esetén.
Érdekes kérdés lehet az is, hogy a tényállás megfogalmazása vajon meg kívánja-e engedni annak alkalmazását a nyomozási bíró és a büntetés-végrehajtási bíró eljárásában. Véleményem szerint e lehetőség kizárása a törvény indokolatlan szűkítő értelmezését jelentené.
Új büntetőtörvényünk másik említésre érdemes nóvuma a 77. §-ban található intézkedés, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. Az intézkedésnek, melyet akkor is alkalmazni lehet, sőt kell, ha büntethetőségi akadály forog fenn [77. § (2) bek.], témánk szempontjából a jelentősége az, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok segítségével elkövetett titoksértés esetén megakadályozza a további jogsérelmet. Igaz, még így sem képes orvosolni a titoksértések legsúlyosabb problémáját, azt, hogy bármilyen szankció ellenére a jogosulatlanul megismert titkos információ az emberi tudatból nem törölhető, tehát elveszíti titok jellegét.
