Újságírás 8-tól 4-ig – szerzői jog a munkaviszonyokban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kit illetnek a művel kapcsolatos vagyoni jogok? Átminősíti-e a bíróság a kényszervállalkozó újságíró szerződését munkaszerződéssé, ha annak feltételei megvannak? Mai tanulmányomban az irodalmi művek – újságcikkek – szerzői jogával, a szerzői jog és a munkajog közös metszetébe tartozó kérdésekkel szeretnék foglalkozni.

„Az Érdekvédelmi Kódex minden érintett érdekében állónak tekinti, hogy az újságírói munkát munkavállalóként végzők számára a kommunikációs és médiacég saját telephelyén biztosítja az újságírói munka folyamatos végzéséhez szükséges eszközöket, egyéb tárgyi és szervezeti feltételeket, összhangban az adott újságírói munka természetes ütemével, nemzetközileg elfogadott technikai normáival, valamint a megállapodott határidők és teljesítmény-követelmények zökkenőmentes megvalósíthatóságával.”

A fenti idézet a MÚOSZ (Magyar Újságírók Érdekvédelmi Szövetsége) Érdekvédelmi Kódexéből származik. A szervezet elsődleges célkitűzése a hivatásszerűen újságírással foglalkozók érdekeinek, szerzői és egyéb jogainak védelme. Ha kicsit körbejárjuk a témát, láthatjuk, hogy alapvető fontosságú kérdések nemcsak a szerzői jogokkal kapcsolatban merülhetnek föl – a gyakorlati problémák a szerzői jog területén jóval túlmutatnak.

Szerzői jogról szóló törvényünk viszonylag egyértelmű a jogokat illetően:

„Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.”

Helyesen értelmezve tehát a szabályt, a létrejött művel kapcsolatos vagyoni jogok teljessége a munkáltatót illeti meg, a felhasználásra ő jogosult és harmadik személynek is csak ő adhat erre engedélyt. A szerzőt megilleti a névfeltüntetés, a mű integritásához való jog, a mű nyilvánosságra hozatalának engedélyezése azonban csak korlátozottan: amennyiben a mű elkészítése munkaviszonyból folyó kötelessége, úgy a mű átadását úgy kell tekinteni, hogy azzal a nyilvánosságra hozatalhoz hozzájárult. Amennyiben később ezt a hozzájárulást vissza kívánja vonni, csak arra van lehetősége, hogy nevének mellőzését kérje a már megjelent alkotáson.

A munkaviszonyban létrehozott műért külön jogdíj nem jár, az ellenérték ilyen esetben a munkabérben testesül meg. Ugyanakkor, amennyiben a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad, illetve a vagyoni jogokat harmadik személyre ruházza, a szerzőt ezért megfelelő – további – díjazás illeti meg.

Látjuk tehát, hogy amennyiben a jogviszony minősítése nem kérdéses – azaz egyértelműen eldönthető, hogy munkaviszonyról, vagy megbízásról van-e szó –, a szerzői jogi kérdések is viszonylag egyértelműen eldönthetőek.

Az ún. burkolt munkaviszonyok jelensége azonban a média területét sem hagyja érintetlenül: hazánkban egyébként sincsenek túl sokan a freelancer (szabadúszó) újságírók, többségük egy kisebb-nagyobb orgánumnak dolgozik kizárólagosan. A legtöbb esetben a munkavégzéshez szükséges eszközöket is a megbízó/munkáltató biztosítja (laptop, fényképezőgép stb.), utasítási joga kiterjed a munkavégzés egészére és meghatározott munkarend, munkaidő-beosztás is érvényesül. További érv a munkaviszonnyá minősítés mellett a meghatározott díjazás, azaz nem művenként, cikkenként kap díjat a szerző, hanem havi, vagy ritkábban heti fix összeget, gyakran függetlenül a létrehozott művek számától, vagy minőségétől.

A fentebb meghatározott szerződéses feltételekkel azonban többségében nem munkaszerződések, hanem megbízási, avagy megbízással vegyes vállalkozási szerződések készülnek az újságírókkal. Ha jobban belegondolunk, az egyik oldal kizárólag vesztese, míg a másik oldal kizárólag haszonélvezője ennek a megoldásnak. Az egyébként is telített médiapiacon elhelyezkedni szándékozók minden feltételt kénytelenek elfogadni, csakhogy munkához jussanak végre, a sajtóorgánumok így gyakorlatilag olyan szerződést írnak, amilyet ők akarnak.

A megbízásos konstrukcióban az újságíró vállalkozást (céget vagy egyéni vállalkozást) hoz létre, munkájáról – ami általában a fentebb jelzett havidíj – számlát ad, járulékait maga fizeti. A munkavégzésére ugyanakkor szigorú munkarend, alá-fölérendeltség, kijelölt munkavégzési hely és vezetői utasítási jog jellemző. Ez azzal a következménnyel is jár, hogy bár tevékenysége magán hordozza egy munkaviszony minden fő jellemzőjét, a munkaviszony előnyeit – pl. felmondási védelem, betegszabadság, végkielégítés stb. – nem élvezheti.
Ami pedig a szerzői jogokat illeti: a gyakorlatban a szerzői jogi törvény már hivatkozott 30. §-a szerint rendelkeznek róla anélkül, hogy a szerző és felhasználó (megbízó) közötti jogviszonyt munkaviszonynak minősítenék. Elsődleges tehát a vagyoni jogok teljes körű átruházása a már jelzett fix összeg ellenében, a többlet-díjazásra való jogosultság szinte teljes kizárásával.

A magyar bírósági/igazságszolgáltatási rendszer ugyanakkor valamiért ódzkodik a munkaviszonnyá minősítéstől. A kényszervállalkozás, burkolt foglalkoztatás nemcsak a médiát érinti, a fogalmak és viszonyok tisztázatlansága azonban ezekben a jogviszonyokban következményeit illetően túlterjed az egyénen és már a sajtó- és vélemény-nyilvánítási szabadság területét súrolja.

A szerző ügyvéd

---