Ukrajna kontra Oroszország az Emberi Jogok Európai Bíróságán

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Megállapítható, hogy az EJEB előtti államközi kérelmek, már csak azért is ritkák, mivel nem túl nagy hatékonysággal működnek. A mostani ügyben is több évtized is eltelhet, mire döntés születhet.

2018. augusztus 11. napján Ukrajna újabb kérelmet nyújtott be Oroszország ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán (a továbbiakban: EJEB). A kérelem több szempontból is kiemelkedő jelentőségű, egyrészt mert, az állam állam elleni kérelem rendkívül ritka az EJEB-en, másrészt Ukrajnának ez a hatodik kérelme Oroszországgal szemben.

Bár az Emberi Jogok Európai Egyezményének 33. Cikke szerint “ Bármely Magas Szerződő Fél a Bíróság elé terjesztheti az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek rendelkezéseinek bármely más Magas Szerződő Fél részéről történt állítólagos megsértését”, azonban ez idáig összesen 25 ilyen jellegű kérelem került az EJEB elé a fennállása óta, azaz bő 60 év alatt. A 25 darab állam elleni kérelemből, több állam duplázott, így Görögország az Egyesült Királyság ellen, Írország az Egyesült Királyság ellen két kérelmet nyújtott be, míg Ciprus Törökország ellen, illetve Georgia Oroszország ellen négy kérelmet nyújtott be, míg Dánia, Norvégia, Svédország és Hollandia Görögország ellen kettőt. Ezekre jön rá Ukrajnának összesen hat kérelme Oroszország ellen. Így összesen a 25 kérelmet 9 ügy adja, amelyekből néhány több felvonásosra sikerült, amely szintén abba az irányba mutat, hogy viszonylag ritka eset, hogy állam állam ellen nyújtson be kérelmet.

A most benyújtott kérelem azon ukrán állampolgárokra vonatkozik, akiket letartóztattak, eljárás alá vonták és bizonyos esetekben el is ítéltek orosz jogba ütköző szervezeti tagságért, gyűlöletre vagy erőszakra való felbujtás, háborús bűncselekmény, kémkedés vagy terrorizmus miatt. Az ukrán kormány kérelemében az EJEE számtalan cikkét megjelölte, melyet Oroszország megsértett, így többek között a 3. Cikket, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, 5. Cikket, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, 6. Cikket, a tisztességes eljáráshoz való jogot, 7. Cikket a büntetés kiszabásának tilalmát törvényi rendelkezés nélkül, 8. Cikket, a magán és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, 10. Cikket, a véleménynyilvánítás szabadságának sérelmét, 11. Cikket a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jogot, 13. Cikket, a hatékony jogorvoslathoz való jogot, a 14. Cikket, a megkülönböztetés tilalmát. A jogsértést pedig az orosz közigazgatás által elfogadott új gyakorlat adja, amely büntetni rendeli az ukrán állampolgárok ukrán szervezetekben való tagságát, amelyek Ukrajnában egyébként teljesen legálisan működnek. 2018. augusztusában az EJEB a kérelmet befogadta, mely gyors eljárást ettől függetlenül nem ígér.

Ugyanis 2014. óta összesen ez a hatodik államközi kérelem, melyet Ukrajna nyújt be Oroszországgal szembe. A korábbi kérelmek 3 csoportba sorolhatóak:

• Az első csoportba a Krím félsziget illegális elcsatolásával és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktussal összefüggésben benyújtott összesen négy államközi kérelem szerepel. Az ukrán kormány 2014. február 27 – től az Orosz Föderáció Ukrajna szerves részét képező Krími Autonóm Köztársaság felett gyakorolt ​ellenőrzését, illetve a Kelet-Ukrajnában tevékenykedő fegyveres szeparatista csoportokat sérelmezte. Az ukrán kormány kérelmében külön kiemelte, hogy 2014. márciusa és szeptembere között számtalan katonát, rendészeti szerv tagját, tisztviselőt és civilt gyilkoltak meg a Krím sziget illegális elcsatolásának, illetve Oroszország Kelet-Ukrajnában lévő szeparatisták támogatásának hatására.

A fent említett gyilkosságok széles körben és szisztematikus módon kerültek végrehajtásra. Emellett a kínzások a civilek bántalmazásai szintén mindennaposak voltak. Az ukrán kormány kérelmében továbbá azt állította, hogy Krímben és Szevasztopolban élő ukrán állampolgárokat automatikusan elismerték orosz állampolgároknak, és “nyomást gyakoroltak” azon állampolgárokra, akik ukrán állampolgárok kívántak maradni. A nyomásgyakorlás pedig támadásokban, emberrablásokban, bántalmazásokban és a javak jogellenes lefoglalásában nyilvánult meg, melyet véleménye szerint Oroszország jóváhagyott. Emellett kiemelte, hogy az Orosz Föderáció gyakorolja a Krím-félszigeten az ellenőrzést a szeparatisták és a fegyveres csoportok irányításával Donyeck és Luhansk régióiban, ahol a polgári és katonai halálesetek szinte naponta fordultak elő az orosz fegyveres csoportok által alkalmazott erőszak miatt. Továbbá az ukrán civileket és a katonákat fegyveresen kínozták és bántalmazták Oroszország által ellenőrzött csoportok. A kérelemében az ukrán kormány kiemelte a krími tatárok és a pro-ukrán aktivisták önkényes letartóztatását, a templomok kifosztását, valamint a papok túszként való elrablását és fogva tartását. Végezetül az ukrán kormány állítása szerint az új Krím és Ukrajna közötti határ az ukrajnai állampolgárok Krím-be való belépését jogellenesen korlátozta.

Az EJEB ebben az ügyben ideiglenes intézkedést alkalmazott és felszólította Oroszországot és Ukrajnát, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, különösen katonai akciótól, amelyek a polgári lakosság jogainak megsértését eredményezhetik, különösen az élethez való jog vagy kínzás és embertelen bánásmód tilalmának megsértéséhez vezethet. Megjegyezendő, hogy ezek az államközi kérelmek, több mint négyezer egyéni panasszal egészültek ki. Az EJEB héttagú tanácsa azonban nem járt el ezen ügyekben, hanem a Nagykamarához továbbította, mely úgy döntött, hogy földrajzilag megosztja az ügyeket, és két részre bontotta, jelenleg külön vizsgálja a Krím ügyet és a Kelet-Ukrajna ügyet.

• A második csoportba a 2014. június 13-án benyújtott kérelem szerepel, melyben kelet-ukrán gyermekek három csoportjának állítólagos elrablása és azok átmenetileg Oroszországba szállítása szerepel. Ez az ügy továbbra is a héttagú tanács előtt van.
• A harmadik csoporttal pedig az EJEB nem foglalkozik tekintettel arra, hogy 2015. szeptemberében Ukrajna bejelentette, hogy nem kívánja tovább folytatni az ügyet. A beadványt egyébként egy krími tatár állampolgár ügyében adta be Ukrajna, mivel véleménye szerint, az orosz hatóságok szabadságától jogellenesen megfosztották és büntetőeljárást indítottak ellene.

Az EJEB államközi ügyek esetén való hatékonysága erőteljesen megkérdőjelezhető, ha már csak a mostani Ukrajna kontra Oroszország ügyeket vesszük alapul.

Azonban, ha az összes államközi ügyet tekintjük át, akkor sem jobb a helyzet, hiszen a 25 ügy közül mindössze 10 került lezárásra, ebből 8 darab végződött az EJEB vagy a Miniszteri Bizottság döntésével, míg két esetben a kérelmező állam a beadványát visszavonta. Összességében a statisztikák alapján is megállapítható, hogy az EJEB előtti államközi kérelmek, már csak azért is ritkák, mivel nem túl nagy hatékonysággal működnek. A mostani ügyben is több évtized is eltelhet, mire döntés születhet. Azonban jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor hova tudnak fordulni az államok egymással összetűzésük esetén. Ukrajna sem bízta teljesen magát az EJEB-re, ugyanis a Nemzetközi Bírósághoz (a továbbiakban: NB) is fordult 2017-ben. Az NB meglepően hamar, már 2017 áprilisában döntést hozott Ukrajna több kérelméről is, így a nyelvhasználattal, valamint a krími tatárokkal kapcsolatos ügyekben elmarasztalta Oroszországot.

Az EJEB Ukrajna kontra Oroszország ügyben valószínűsíthetően a 4000 egyéni panaszban folyamatosan fog döntést hozni, mely az államközi ügyek lassúságát egyensúlyozhatja valamelyest. Ez azonban továbbra sem fogja megoldani, hogy az EJEB előtt az államközi ügyek feltornyosuljanak, hiszen Ukrajna is, Oroszországgal szemben már a többedik kérelmét nyújtja be, azonban érdemi jogorvoslatot még nem kapott.

Forrás:

https://hudoc.echr.coe.int/eng-press#{%22fulltext%22:[%2242410/15%22],%22sort%22:[%22kpdate%20Descending%22]}

https://www.echr.coe.int/Documents/InterStates_applications_ENG.pdf

https://www.icj-cij.org/files/case-related/166/19410.pdf

---