Munkahelyi internet: a teljesítmény rovására megy?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Belegondolt már, mennyi volt a leghosszabb időtartam, amit kibírt anélkül, hogy ellenőrizte volna, mi történt a Facebook-on? Vagy amennyit a számítógép előtt ülve egyetlen alkalmazás futtatásával töltött volna anélkül, hogy időközönként ide-oda kattintgatott? Megszámolta már, naponta hányszor ellenőrzi, kapott-e új e-mailt? Valószínűleg érdekes eredmények jönnének ki…

Virtuális nemzedék

A 21. század egyik legfőbb jellemzője az az óriási mértékű technikai fejlődés, amely az internet térnyerésével jellemzővé vált. A virtualitás általánossá válása hatással van mind a magánéletünkre, mind a munka világára, és ez az elmúlt két-három évtizedben olyan mértékű változásokat eredményezett, amelyre korábban gondolni sem mertünk. Az információk elérése az idő előre haladásával egyre könnyebb, gyorsabb és olcsóbb lesz, egyre kevesebb erőfeszítést igényel egy-egy adat, információ megszerzése. Mindehhez számtalan eszköz is rendelkezésünkre áll, melyeknek köszönhetően ma már szinte bármikor on-line üzemmódra válthatunk: a mobiltelefon, a Blackberry, a PDA, a PC, a Tablet, a Mac, az iPhone, az iPad és az Android mostanra már a mindennapok részévé váltak, és a hozzájuk kapcsolódó fogalomtárat is teljes természetességgel használjuk, holott néhány éve ezen eszközök egy része még nem is létezett.

Ezek a változások erősen formálják a munkakultúrát is, hiszen ha versenyképesek akarunk maradni, használni kell ezeket az eszközöket, és érteni az általunk kínált lehetőségek előnyeit, ugyanakkor mit kezdjünk a hátrányokkal? Hiszen azáltal, hogy ma már a markunkban elfér a teljes világháló, megváltozott minden.

Mi ezzel a baj?

Számtalan tanulmány igazolja, hogy a virtuális világ térnyerésével egyre rosszabbá válik koncentrációs képességünk, egyre kevésbé tudunk egyszerre csak egy dologra figyelni. Figyelni úgy igazán, elmélyülten, tudatosan, amikor az adott tevékenység teljesen magával ragad bennünket. A rengeteg inger, ami bennünket ér a virtuális eszköztárnak és az internetnek köszönhetően, számtalan lehetőséget kínál, de rendkívül felületessé is tesz. Egyre több ingerre tudunk figyelni, de egyre inkább csak felületesen.

Ráadásul egy futó internet mellett ülve mindig újabb és újabb információk érkeznek, hiszen az internet lényege éppen az információk folyamatos és azonnali frissülése. Ez különösen nehézzé teszi, hogy egy dologra figyeljünk, az újonnan jövő inger azonnal eltereli figyelmünket, megszakítja koncentrációnkat. Ez a munkáltatók számára is komoly probléma lehet, hiszen az interneten munkaidőben el-elkalandozó dolgozó igen sok időt tölthet üres járatban, ahelyett, hogy dolgozna.

Internet mindenhol

Az internet nem zárható ki a munka világából sem, sőt számtalan munkafolyamat lebénulna, ha nem lenne internet. Ugyanakkor ki garantálhatja azt a munkáltató felé, hogy a dolgozó munkaidőben nem folytat privát internetezést? És vajon cél-e a keretek szigorú tartása? Hiszen óránként jár 10-10 perc szünet a dolgozónak, ha ezt betartja, miért lenne baj a munkaidő közbeni privát internetezés? Még jó is, mert kicsit kikapcsol, pihen egyet, és aztán újult erővel folytatja a munkát. A probléma azokkal a dolgozókkal van, akik visszaélnek az internet nyújtotta szabadsággal és lehetőségekkel. Velük vajon mit lehet kezdeni?

Ellenőrizni? Tiltani?

Számos munkáltató döntött már úgy, hogy megfigyelő rendszereket alkalmaz, melyek révén követhetővé válik a dolgozók napi tevékenysége, és elősegíthető az optimális munkarend kialakítása. Ez valóban indokolt lehet tekintettel arra, hogy bizony vannak munkavállalók, akik ellenőrzés hiányában visszaélnek helyzetükkel, és lazsálásra használják a munkaidőt, miközben mások dolgoznak helyettük. Ilyen munkavállalók esetében valóban szükséges lehet a direkt ellenőrzés, sőt akár a tiltás is. A „tiltás” jellemzően a különböző oldalak vagy alkalmazások blokkolását jelenti, ami következtében a dolgozó az adott oldalt (többnyire közösségi oldalak) vagy bizonyos alkalmazásokat (pl. Skype, MSN) nem tudja elérni. E mögött a munkáltató azon feltételezése áll, hogy ha le vannak tiltva ezek az oldalak, akkor a dolgozó azt az időt, amit ezeken szörfözve vagy tevékenykedve töltene, munkával fogja eltölteni. De biztos, hogy ez így van?

Nő, a profit! ÚJ! Női erőforrás menedzsment kézikönyv Rendelje meg most!

Hol marad a bizalom?

Elegendő-e önmagában a tiltás? Sok munkáltató ugyanis azt feltételezi, hogy ha a dolgozó minden másodpercét kontroll alatt tartja, akkor biztosra mehet.

Pedig a koncentrált figyelem egy idő után lankad, senki nem tud folyamatosan ugyanazzal az aktivitással és hatékonysággal dolgozni. És a munkaközi szüneteket miért ne tölthetné a dolgozó azzal, amivel akarja? Ráadásul, ha a dolgozót nem hagyjuk internetezni, akkor is megtalálja a felfrissülés lehetőségét, és ha olyan típus, nem fog többet dolgozni akkor sem, ha nincs internet.

Nem biztos tehát, hogy az a megoldás, ha a munkáltató rátelepedik a munkavállalókra, és minden mozzanatukat ellenőrizni próbálja. Célszerűbb egy olyan teljesítményalapú szervezeti kultúrát kialakítani, ami emellett a bizalomra épül, és azt feltételezni, hogy a munkahelyen „igazi” felnőtt emberek vannak, akik felelősségteljesen használják fel a munkaidőt, és nem pazarolják azt fölösleges tevékenységekre. Mindemellett legalább ilyen fontos a munkatársak megbecsülése és kellő mennyiségű feladattal történő ellátása is, hiszen ha a dolgozónak túl sok ideje van a világhálón szörfözni, azért a munkáltató is felelős lehet. Ráadásul ennek bizonyos munkavégzési formák esetében nincs is jelentősége. Például ahol nincs szigorú munkaidő, projektalapú feladatok és teljesítményalapú munkavégzés van, ott nem is számít igazán, ha a dolgozó privát tevékenységet is végez munka közben.

A szakszerű kiválasztás és a szervezeti kultúra, mint eszköz

A kiválasztás során a legfőbb cél azon jelöltek kiszűrése kell legyen, akik hajlamosak visszaélni a helyzetükkel, vagy a munkáltató bizalmával. Érdemes nézni tehát a szabálykövetést és a belső motivációt. Fontos, hogy a jó teljesítményre való igény belülről fakadjon, és a dolgozó önmagától, belső indíttatástól vezérelve akarjon jól teljesíteni.

Emellett fontos a szervezeti kultúra megfelelő alakítása is, azaz hogy a szervezetben, az adott csoportban érték legyen jól teljesíteni, minőségi szinten dolgozni, és hozni az eredményeket. Egy ilyen közösségben ugyanis, senki nem fog a teljesítmény rovására internetezni.

---