Régészek háborúja

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mindenki a maga múltját akarja kiásni a földből – ha valahol, hát Izraelben nagyon igaz ez a mondás. A zsidó–arab háborúskodás évtizedek óta a régészet frontján is zajlik. A tét: melyik népcsoport tudja létjogosultságát jobban alátámasztani a tudomány eszközeivel?

Egy régész ásatásokat végez az izraeli Negev sivatagban. Egy nap kiemelnek egy érckoporsót, benne egy múmiával. Miután megvizsgálja, telefonál az egyik híres múzeum vezetőjének: – Éppen most fedeztem fel egy háromezer éves múmiát, aki szívinfarktusban halt meg – mondta izgatottan. – Hozza ide. Majd mi ellenőrizzük – válaszolja a múzeum igazgatója. Egy héttel később az igazgató csodálkozva hívja vissza az archeológust: – Igaza volt a múmia korával és halálának okával kapcsolatban. De honnan tudta? – Oh, igazán könnyű volt. Találtam mellette egy darab papírt, melyen az állt: „Tízezer sékelt Góliátra”.

A fenti párbeszéd természetesen vicc. A bibliai alapú tréfa mélyén meghúzódó tanulság azonban nagyon is érvényes napjaink izraeli, illetve palesztin archeológiájára. Arra a tudományra, amely a közel-keleti háborúskodás közepette szinte önálló fegyvernemmé nőtte ki magát a szemben álló felek kezében. A régészetet ugyanis mind zsidó, mind arab szakemberek előszeretettel használják fel arra, hogy annak eredményeivel alátámasszák politikai törekvéseiket, és történelmi hivatkozási alapot leljenek arra, melyik népcsoport tarthat inkább igényt a Szentföldnek nevezett területre.

Sertés- vagy csirkecsont?

Erre annál nagyobb szükségük lehet, mert ma esetenként már magának a zsidó, illetve a palesztin népnek a létét is megkérdőjelezik. E legitimációs kérdés még a most zajló amerikai elnökválasztási kampányban is témát adott egyes jelölteknek. Newt Gringich republikánus politikus például nemrég – egy zsidó tévécsatornának nyilatkozva – nyilvánosan magáévá tette azt a vélekedést, mely szerint a palesztinok nem önálló népcsoport, hanem ugyanolyan arabok, mint a többi, és csak azért tartanak igényt önálló államra, hogy megkérdőjelezzék Izrael jogát a szentföldi létezéshez.

A másik oldalról viszont nagy népszerűségnek örvend Slomo Sand izraeli történész Hogyan alkották meg a zsidó népet? című könyve. Ebben a szerző arról ír, hogy zsidó emberek természetesen léteznek, a zsidó nép mint olyan azonban kitaláció, melyet a XX. század elején a cionista mozgalom képviselői azért dobtak be a nemzetközi köztudatba, hogy igényt formálhassanak az önálló izraeli államra. Sand szerint bő száz évvel ezelőttig a zsidók nem a vérség alapján, hanem csak a közös vallás alapján tekintették magukat összetartozónak. Mint mondja, a XX. század elején a cionisták a nemzeti történelem megalkotásához láttak – amely arra a szerinte kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek. „Pedig a zsidók kétezer évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert nem volt lehetőségük visszatérni oda, hanem mert vallásuk megtiltotta nekik a visszatérést a messiás eljöveteléig” – állítja, hozzátéve: régészeti leletek tanulmányozásából azt a következtetést szűrte le, hogy Dávid és Salamon királyságai csak legendák voltak.

És ezzel el is érkeztünk az úgynevezett bibliai régészet sokat vitatott alapkérdéseihez. A kereszténység és a zsidóság kezdeteiről ugyanis elsősorban a Biblia ad számot, ezért nem mindegy, hogy a mindkét vallás által szentként tisztelt iratokat csupán „misztikus” események beszámolóiként, vagy kifejezetten történelem-, illetve földrajzkönyvként is olvassuk. Zsidó-arab viszonylatban pedig az a kérdés, hogy a Szentírás, illetve a XIX. század második felétől kifejlődő archeológia tudománya melyik népcsoport jussát támasztja alá az 1948-ban Izrael néven megalapított állam által ellenőrzött területre.

Ebből a szempontból figyelemre méltó az a tavaly nyári hír, mely szerint régészek az Elah-völgyben, Jeruzsálemtől 30 kilométerre folyó ásatások során megtalálták az ókori zsidóság nagy királya, Dávid városát. A bejelentés azért szenzációs, mert a Biblia szerint Dávid uralkodása alatt az Izraeli Királyság elérte politikai és katonai hatalmának csúcsát. A ma „Nagy-Izraelnek” nevezett, és sokak által visszaállítani akart terület az Eufrátesztől a Gázai-övezetig, illetve Egyiptomig terjedt; és ha sikerülne minderre régészeti bizonyítékot találni, az nagyban megalapozná a mai zsidó törekvéseket.

Joszef Garfinkel, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora a leletek tanulmányozása során jutott arra a következtetésre, hogy Dávid városát ásta ki a föld alól, és bizonyítékai között volt egy különösen szemléletes is. Nevezetesen: a településen állati csontok ezrei bukkantak elő a földből. A maradványok birkától, szarvasmarhától, kecskétől származtak, ugyanakkor egyetlen sertéscsontot sem találtak. Ezt azért tartja jelentőségteljes ténynek, mert a kánaánita vagy filiszteus településeken előkerülő csontok 20 százaléka sertéstől származik. Attól az állattól, melynek húsát zsidó ember nem fogyasztja – ergo az Elah-völgyben feltárt település nem a palesztinok ősének tekintett filiszteusok, hanem izraeliták kezén lehetett.

Félrevezető hirdetés

A palesztinok azonban vitatják, hogy Dávid király városa került volna elő, és ellentámadásba lendültek. Nemrég a National Geographic magazin angliai kiadásában elhelyezett hirdetésben Hamdan Taha palesztin kulturális és régészeti miniszter kijelentette, hogy Palesztina független állam, fővárosa Jeruzsálem, és az ország a Mediterráneum és a Jordán-folyó között fekszik – ezzel elvitatva Izrael jogosultságát a zsidó állam által ellenőrzött területekre. Az Egyesült Királyság hirdetésekkel foglalkozó szakhatósága azonban megállapította: a reklám félrevezető, ezért felszólította a hirdetőt, hogy legközelebb tartózkodjon a hamis tények közlésétől. És még mielőtt a brit reklámhatóságot egyoldalúsággal vádolnánk, hozzá kell tenni: a hivatal korábban az izraeli idegenforgalmi szerveknek tiltotta meg, hogy angliai hirdetéseikben Jeruzsálemet mint Izrael fővárosát tüntessék fel, és a palesztin területekre vonatkozó turisztikai felhívásokat tegyenek közzé.

Ilyen kényes körülmények között érkezett néhány hónapja a hír, hogy több mint 150-en, köztük egyetemi oktatók írták alá azt a beadványt, melyben a régészet átpolitizálása ellen tiltakoztak Izraelben. A petíció fogalmazói felszólították az izraeli kormányt, hogy vonjon vissza két törvénytervezetet, amelyek veszélyeztethetik az oktatás szabadságát. Az egyik indítvány engedélyezné a magánjellegű, gyakran ideológiai befolyás alatt álló szervezeteknek, hogy olyan nemzeti parkokat irányítsanak, ahol régészeti emlékek találhatók. A másik kezdeményezés nem egyetemi oktatóknak is engedélyezné, hogy tisztséget vállaljanak az izraeli régészeti hatóság kötelékében. Elfogadása esetén a törvény utat nyitna a politikai kinevezések előtt – fejtették ki a beadványban.

Mindjárt Noé bárkáját

Izraelben azonban nem lehet kivonni az archeológiát a politika fennhatósága alól. Tavaly például, amikor Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy fontolóra vették 150 régészeti helyszín – köztük Ráhel sírja Betlehemben és a pátriárkák hebroni barlangja – rekonstrukcióját, a palesztin kulturális miniszter a két szent hely zsidó karakterét „mesterségesnek” nevezte, sőt a tárcavezető szerint annak idején még a Holt-tengeri tekercseket is a palesztinoktól lopták. A kulturális miniszter egyik célpontja Siló városa, amely közel négy évszázadig az ókori zsidóság fővárosa lehetett. Taha szerint azonban az ősi vallási központ sosem létezett. „Megtalálhatják a csirkecsontot, amelyet a nagyapám evett ötven éve, és mondhatják, hogy az egy ősi áldozati bárány” – jelentette ki a politikus.

A „kulturális intifáda” jegyében a Palesztin Hatóság a világörökség részévé kívánja nyilváníttatni Krisztus születésének helyét, Betlehemet, illetve Nábluszt és Hebront. A UNESCO-nak címzett kérelmet a Vatikán szentföldi kirendeltsége, a görög ortodox egyház és az örmény keresztények is támogatják. A palesztin miniszter közben tucatnyi ásatást felügyel, melyeket külföldi államok finanszíroznak. A holland kormány például nemrég adományozott 300 ezer eurót a Palesztin Hatóságnak egy Náblusz közeli ősi város feltárására. Az ásatásokra utalva a Palesztin Hatóság közölte, hogy eddig nem találtak ősi zsidó templomok létezésére utaló nyomokat Jeruzsálem területén.

A szemben álló felek „szinte minden eszközt bevetnek: a régészeti leletek jószándékú félreértelmezésétől a hamisításig az egyik oldalon; az ásatások tilalmazásától a földből előbukkanó tárgyak megsemmisítéséig a másikon” – írta Grüll Tibor 2009-es tanulmányában. A téma magyarországi kutatója szerint az utóbbi másfél évszázadban számtalan szenzációhajhász álrégész bukkant fel, akik „kitalált leleteikkel, sosemvolt ásatásaikkal igyekeznek száz százalékig „igazolni” a Biblia történeteinek hitelességét. Ők sosem érik be kevéssel, hanem mindjárt Noé bárkáját, a Vörös-tengerbe veszett egyiptomi harci szekereket vagy a Frigyládát találják meg”.

Szőnyi Szilárd

 

Az antidepresszánsok kockázatai

 

Az antidepresszánsokat szedő anyák újszülöttjeinek tüdejében gyakrabban fordul elő veszélyesen magas vérnyomás a szokásosnál – írták kutatók a British Medical Journal (BMJ) című orvosi folyóiratban. A tanulmány eredménye szerint a 20. terhességi hét után szedett szelektív szerotonin-visszavételt gátló szerek (SSRI-k) több mint kétszeresére emelték az állapot kialakulásának valószínűségét.

Az átlagnépesség körében a veszélyes állapot előfordulásának gyakorisága 1,2 ezrelék, miközben a halálozási arány 15 százalékos azoknál az újszülötteknél, akik tüdejében a magas vérnyomás kialakul. Mintegy 17 ezer olyan nő szerepelt a felmérésben, aki várandóssága 8. hete előtt kapott SSRI szert, az ő újszülöttjeik körében kissé emelkedett arányban fordult elő az állapot. Annak a 11 ezer nőnek az újszülöttjei azonban, akik a 20. terhességi hét után szedték a gyógyszert, az átlagosnál kétszer nagyobb kockázatnak voltak kitéve.

Még ebben a csoportban is viszonylag alacsony maradt azonban az állapot előfordulásának abszolút értéke, ezer újszülöttből körülbelül hármat érintett. A kutatók mindazonáltal azt javasolják a várandós nők depresszióját kezelő orvosoknak, hogy vegyék fontolóra a nem-gyógyszeres terápiát pácienseiknél.

MTI

 

Júniusban megváltozik a világidő

2012. június 30-án újabb szökőmásodpercet iktatnak be időszámításunkba. Ez azt jelenti, hogy az idő „ugrik” egy szekundumot, ami az emberek számára olyan, mintha az órát egy másodpercre megállítanák. A szökőmásodperc révén ugyanis összehangolják a rádió- és tévéállomások által terjesztett időt az átlagos csillagidővel. Ennek következménye a naptárral való összhang, amit csillagászati alapokon állapítanak meg. A polgári életben használt idő, az egyezményes koordinált világidő (röviden UTC) 200 igen pontos atomóra összevetett átlagán alapszik. A Föld forgásán alapuló idő azonban ettől kismértékben eltér, ezért vezették be a szökőmásodperc fogalmát.

 

Agykutatók konferenciájával indul a Szentágothai-év

A Nemzetközi Agykutatási Szervezet (International Brain Research Organisation) és a Magyar IBRO Bizottság szegedi konferenciájával indult a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökének, az iskolateremtő agykutatónak, Szentágothai Jánosnak szentelt emlékév magyarországi rendezvénysorozata. A január végén megrendezett háromnapos tanácskozáson félezer résztvevő jelent meg.

„Anatómus volt, ám a korábbi felfogással ellentétben az agyat nem merev struktúrának tekintette, hanem működő szerkezetnek, minden sejthez, ideghez, képződményhez funkciót rendelt hozzá. Életet „lehelt” az anatómiába. Ezt a fajta megközelítést átadta tanítványainak, akiknek ötödik-hatodik generációja nőtt fel. Olyan kisugárzása volt, hogy születése után száz évvel is érződik iskolateremtő, tehetségnevelő hatása” – emelte ki Siklós László, a szervezőbizottság elnöke.

---