Vádeljárás alatt az amerikai elnök

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Impeachment-eljárás indult Donald Trump ellen, ami valószínűtlen, hogy az elnök leváltásával végződik. Mégis nagy a jelentősége, a harmadik eset az USA történetében.

Vád alatt az elnök

Az impeachment-eljárást megelőző nyomozást a demokrata többségű Képviselőház indította meg egyszerű többséggel, tavaly szeptemberben. Miután a feladattal megbízott különbizottság számos tanút és szakértőt meghallgatott, decemberben a képviselők többségi szavazással hivatali visszaéléssel és az igazságszolgáltatás akadályozásával vádolták meg az elnököt.

A Szenátus a napokban szavazta meg szintén egyszerű többséggel a szűkebb értelemben vett impeachment-eljárás megindítását. Ezután a Képviselőház eldöntötte, mely honatyák képviselik a Trump elleni vádakat a Szenátusban. A nemrég kezdődött tárgyalás végén a 100 szenátor fog dönteni az elnök bűnösségéről és felmentéséről.

Az impeachment-eljárás hátterében az Ukrajna-affér áll. A Demokraták vádja szerint Trump nyomást gyakorolt az ukrán elnökre, Volodimir Zelenszkijre, annak érdekében, hogy korrupció vádjával eljárás induljon a demokrata Joe Biden ellen Ukrajnában. Obama egykori alelnöke ígérkezik Trump legveszélyesebb kihívójának a 2020-as elnökválasztáson. A Demokraták bizonyítva látják, hogy amikor Zelenszkij a Fehér Házba látogatott, amerikai kollégája a büntetőeljárás megindításától tette függővé az Ukrajnának ígért milliárdos gazdasági segélyek folyósítását. Azt is felhozzák Trump ellen, hogy a botrány kirobbanása után akadályozta a Képviselőház vizsgálóbizottságának nyomozását.

Bűnösség bűntett nélkül?!

Az amerikai alkotmány (Constitution of the United States) Article II, Section 4 rögzíti, hogy árulás (treason), megvesztegetés (bribery), vagy más súlyos bűntett (other high crimes) és bűncselekmény (misdemeanors) elkövetése esetén az elnök, az alelnök és valamennyi köztisztviselő (civil officers) elmozdítható hivatalából.

Az other high crimes és a misdemeanors kifejezések a kezdetektől jogértelmezési viták tárgyai. Az előbbi az immár általánosan elfogadott értelmezés szerint nem hagyományos értelemben vett súlyos bűntettet takar, hanem egy közfunkciót betöltő személy által elkövetett, hivatali tevékenységével összefüggő visszaélést. A misdemeanors kifejezés alatt bármilyen más, akár nem súlyos bűncselekményt is lehet érteni.

Minthogy a kifejezések vitatottak, illetve a közhivatali tevékenységgel összefüggő visszaélés nagyon tágan is értelmezhető, az impeachment-eljárás, illetve az azzal való fenyegetés kedvelt politikai eszköz a mindenkori ellenzék kezében.

Az eljárás politikai jellegét az USA Legfelsőbb Bírósága is megerősítette. A testület 1993-ban kimondta, hogy (1) az eljárás megindításának nem feltétele a tételes jogi szabály megsértése, és (2) a hivatali megfosztásnak nem feltétele a büntetőjogi értelmében vett bűnösség bizonyítása (Nixon v. United States, 506 U.S. 224, 1993). A régmúltból fellelhetőek extrém esetek is: 1804-ben a Legfelsőbb Bíróság egy bírája, John Pickering ’italozó életmód’ miatt lett egy impeachment-eljárás keretében hivatalából elmozdítva.

Hasonló, mégis más

A szenátusi eljárás sokban emlékeztet egy hagyományos bírósági tárgyalásra. Ha az elnök a vádlott, a tárgyalást a Legfelsőbb Bíróság elnöke, jelen esetben John Roberts vezeti. Ez a szenátorok felesketése után veszi kezdetét. A vádat az impeachment manager képviseli. Az elnevezés egy testületet takar, amelynek tagjait a Képviselőház választja meg honatyák közül. Trump esetében a vádlók között vannak a Titkosszolgálati és az Igazságügyi Bizottságok elnökei, Adam Schiff és Jerry Nadler. A védelmet szintén egy team látja el. Ennek mások mellett tagja a Fehér Ház hivatalos és Trump magánügyvédje, Pat Cipollone és Jay Sekulow.

Mindkét oldal kérheti tanúk, illetve szakértők meghallgatását, akiknek a vád és a védelem keresztkérdéseire is válaszolniuk kell.

Ahogy az amerikai jogrendszerben megszokott, a bíró, esetünkben a Legfelsőbb Bíróság elnöke csak vezeti a tárgyalást. Az ítéletet – kvázi az esküdtek szerepét átvéve – a szenátorok hozzák meg. Zárt ajtók mögött folytatott vita után döntenek a ’guilty or not guilty’ kérdésében, majd a jogkövetkezményről. Ez a hivatalból történő elmozdítás vagy a hivatali tevékenység gyakorlásának tilalma lehet. A döntés ellen nincs helye fellebbezésnek (Nixon v. United States, 506 U.S. 224, 1993). Elmozdítás esetén a rendes hivatali idő lejártáig az alelnökből lesz elnök, a másodikban ugyan eddig az időpontig – továbbra is az alelnöki tisztségben – ő ellátja az elnöki teendőket.

Az elnök elmozdításához kétharmados többség kell. A Szenátusban Republikánus többség van, ezért gyakorlatilag kizárt, hogy 67 szenátor Trump bűnösségére szavazzon mind a két vádpontban. Ehhez az összes demokrata támogatása mellett 20 republikánusnak is át kellene szavaznia.

Ha a többség nemmel szavaz, megszűnik az eljárás, de nem történik meg az elnök felmentése. Ehhez a vádpontok kétharmados többségű elutasítására lenne szükség, ami viszont demokrata átszavazást igényelne.

Nem példa nélküli

Trump a harmadik elnök az USA történetében, aki ellen impeachment-eljárást folyik.

Andrew Johnson (1868) ellen a Kongresszus jogainak megsértése volt a vád, amiért a Szenátus jóváhagyása nélkül nevezett ki egy minisztert. A bűnösség kimondásához szükséges kétharmados többség nem volt meg a Szenátusban.

Richard Nixon (1974) megelőzte a szűkebb értelemben vett impeachment-eljárás megindulását. Mialatt a Képviselőház kijelölt bizottsága nyomozott, nyilvánvalóvá vált, hogy a Szenátusban meglesz a kétharmados többség az elmozdításához. Ezért Nixon önként távozott hivatalából.

Bill Clinton (1998) széke a Lewinsky-affér miatt ingott. A hamis tanúzás vádját 55 szenátor nem találta megalapozottnak 45 ellenében, az igazságszolgáltatás akadályozása esetében 50-50 volt az eredmény.

Johnson és Clinton esete jól mutatja az impeachment-eljárás politikai színezetét. A vádak mindkét esetében nyilvánvalóan megállták a helyüket. Párttársaik a Szenátusban mégis szinte kivétel nélkül az elmozdítás ellen szavaztak.

Impeachment minden szinten

Az USA-ban a szövetségi jog mellett valamennyi tagállam törvényei ismerik az impeachment-eljárást. A kormányzók és helyetteseik mellett kormánytagokat és az adott államban tevékenykedő szövetségi bírókat lehet hivatalukból elmozdítani. A kormányzók elleni, általában az ellenzék által politikai haszonszerzés reményében indított eljárások meglehetősen gyakoriak. Az eljárás minden államban a Tartományi Alsóház egyszerű többséggel hozott határozatával indul. A bűnösséget, illetve a felmentést pedig a Tartományi Szenátus mondhatja ki kétharmados többséggel.

Mások is csinálják

Az amerikai impeachment-eljárás nem unikális. A világ számos országában létezik közjogi felelősségre vonási eljárás, amelynek keretében a törvényhozás, illetve egy felső szintű bírói fórum leválthatja az államfőt. Az eljárások, tekintettel az illető személy közjogi státuszára, különböznek a hagyományos bűnváditól.

A közjogi felelősségre vonási eljárás nem összekeverendő a visszahívás intézményével. Utóbbi keretében a választópolgárok többségi szavazással leválthatnak egy törvényhozási képviselőt. Ezt a lehetőséget a közjogi felelősségre vonásnál jóval kevesebb ország jogrendszere ismeri.

Az eljárások nagyban különböznek. Közös elem, hogy általában két részből állnak. Az elsőben a törvényhozás többségi szavazással, tehát politikai döntéssel elindítja a procedúrát. A másodikban valamilyen bírói fórum vagy a törvényhozás másik háza megvizsgálja a vádat, és dönt az államfő leváltásáról. Ha a törvényhozásé a végső szó, a döntés inkább politikai, ha bírói fórumé, inkább jogi.

Magyarországon az Alaptörvény 13. cikke értelmében az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezheti írásban a köztársasági elnök tisztségtől való megfosztást hivatala gyakorlásával összefüggő szándékos törvénysértés, illetve szándékos bűncselekmény elkövetése esetén. A szűkebb értelemben vett eljárás megindításáról az Országgyűlés kétharmados többséggel dönt. Magát az eljárást az Alkotmánybíróság folytatja le speciális procedurális szabályok alapján.

Németországban az Art. 61 Grundgesetz (GG) hasonló eljárást rögzít (Präsidentenklage). Ez szolgált a magyar szabályozás mintájául is. Az elnök (Bundespräsident) csak szövetségi törvények szándékos megsértése esetén távolítható el hivatalából. Németországban a GG 1949-es elfogadása óta nem került sor ilyen eljárásra.

Ausztriában a választópolgárok népszavazással válthatják le az államfőt (Bundespräident, Bundes-Verfassungsgesetz, B-VG, Art. 60 Abs. 6). Ezt egy hagyományos képviselői visszahívástól az különbözteti meg, hogy a népszavazást csak törvényhozási tagok kezdeményezhetik és a két kamara (Nationalrat, Bundesrat) együttes ülésén (Bundesversammlung) a képviselők kétharmadának jóvá kell hagyniuk. Amennyiben a népszavazáson a nemek kerülnek többségben, a szövetségi elnököt újra, egy teljes periódusra megválasztottnak kell tekinteni. A régi-új elnöknek első intézkedéseként fel kell oszlatnia a törvényhozást és új választást kell kiírnia. Az osztrák jog a kancellár, a miniszterek és a tartományi elnökök esetében is ismeri a közjogi felelősségre vonási eljárást (Ministeranklage, B-VG, Art. 142). Ezt a törvényhozás kezdeményezi (Nationarat) és az alkotmánybíróság (Verfassungsgerichtshof) folytatja le szándékos törvénysértés gyanúja esetén.

Svájcban kollektív államfő, a hét tagú Bundesrat tölti be az elnöki szerepet. Közjogi felelősségre vonási eljárás nem létezik. A grémium tagjait (Bundesrät) a rendes büntetőbíróság foszthatja meg hivataluktól mellékbüntetésként, ha bűncselekmény elkövetése miatt állapította meg a felelősségüket. Az egyébként hagyományos büntetőeljárás egyetlen specialitása, hogy csak a törvényhozás két kamarájának (Nationalrat, Ständerat) együttes ülésen (Bundesversammlung) jóvá kell hagynia az ügyészi vádemelést.

Franciaországban az elnök elleni közjogi felelősségre vonási eljárást (destitution) az Alkotmány 68. cikke alapján jogszabály szándékos, hivatali tevékenységével összefüggő megsértése esetén a Szenátus (Sénat) vagy a Nemzetgyűlés (l’Assemblée Nationale) többségi szavazással indíthat. Az eljárást a Legfelsőbb Bíróság (La Haute Cour de Justice) folytatja le, amely bírói kétharmadának támogatásával mondhatja ki az elnök bűnösségét. Az elmozdítást az eljárást kezdeményező törvényhozási kamarának kétharmados többséggel jóvá kell hagynia.

Oroszországban az elnök leváltásáról szintén a törvényhozás dönthet, ha a Duma képviselőinek kétharmada úgy találja, hogy hazaárulást követte el. A ’90-es években, Borisz Jelcin elnöksége alatt több próbálkozás történt, de a szükséges többség minden alkalommal hiányzott.

---