Vezető állású munkavállaló kártérítési felelőssége

Az Mt. 208.§ (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállalókra nézve az általános munkavállalói kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok az irányadóak, ezért a munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a vezető állású alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott esetben általában elvárható.


Az alapügy

Az alperes munkavállaló 2006. június 6-tól cégvezető munkakörben állt a felperes alkalmazásban, a munkaszerződése szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény ( a továbbiakban: régi Mt.) 188/A.§-a alapján vezetőnek minősült.

A felperes operatív irányítását az alperes látta el, a felette munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető külföldön tartózkodott, kapcsolattartásuk e-mailen és telefonon történt.

Az alperes munkaviszonyának fennállása alatt több esetben saját, illetve családtagja részére beszerzett árut, vagy szolgáltatást a felperes pénzeszközeivel fizette ki, illetve olyan megbízási vagy vállalkozási szerződéseket kötött, igazolta le azok teljesítését és utalta át a felperes bankszámláiról azok ellenértékét, amelyek indokolatlanok, feleslegesek voltak, avagy teljesítésük utólag nem igazolható.

A felperes a módosított keresetében 63.985.420,-Ft kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását és viszontkeresetében nettó 2.280.622,-Ft, ezen összeg késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az felperest. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság részítéletével az alperest 34.059.292,- Ft kártérítés és ezen összeg késedelmi kamata, a felperest pedig nettó 2.280.622,- Ft és ezen összeg késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.

Álláspontja szerint az alperes vezetőnek és nem vezető állású munkavállalónak minősült, ezért a régi Mt. 188/A.§-a alapján a 2012. július 1-jét megelőző időszakra a munkajogi szabályok voltak irányadóak, amely szerint a felperest terhelte az alperes vétkessége, a kár bekövetkezése és az okozati összefüggés bizonyítása. Az elsőfokú bíróság a felperes vétkes közrehatásaként értékelte az ügyvezetőt terhelő ellenőrzési kötelezettség elmulasztását és a régi Mt. 179.§ (4) bekezdése alkalmazásával, a bizonyított tételek esetében az alperesre terhesebb 90-100%-os kármegosztást alkalmazott.

Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt törvényszék részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 40.070.805,- Ft-ra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Ítéletének indokolásában a tényállás kiegészítését követően a régi Mt. 188.§ (1) bekezdése, a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( a továbbiakban: Mt.) 208.§ (1) bekezdése, valamint a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény ( a továbbiakban: régi Gt.) 32.§ (1) bekezdése és 32.§ (3) bekezdése alapján vizsgálta az alperes jogállását.

Megállapította, hogy az alperes a munkakörének tartalma és az általa ellátott tevékenység alapján vezető állású munkavállalónak minősült, ezért az okozott károkért a régi Mt. 192/A.§ (1) bekezdése alapján a polgári jog szabályai szerint felelt, míg az Mt. hatálya alatt okozott károk tekintetében a munkavállalók kártérítési felelősségét szabályozó Mt. 179.§-a volt az irányadó.

Érvelése szerint az alperes szándékos magatartásával okozott kárt a felperesnek és a felperes által elmulasztott ellenőrzési hiányosságok nem eshettek az alperes javára, ezért a marasztalás összegszerű megállapításánál mellőzte a kármegosztás alkalmazását.

A Kúria döntése

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria részítéletével a törvényszék részítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 34.059.491 forintról 40.070.805. forintra felemelte, a 38.346.551 forint marasztalást meghaladó részében hatályon kívül helyezte és ebben a részében az elsőfokú részítélet keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.

Részítéletének indokolása szerint a törvényszék jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes vezető állású munkavállalónak minősült, ezért a kártérítési felelősségére a 2012. július 1-jét megelőző időszakra nézve a régi Mt. 192/A.§ (1) bekezdése alapján a polgári jog, így a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősséget szabályozó Ptk. 339.§ (1) bekezdése volt az irányadó.

A felróhatóság vizsgálata során az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A 2012. július 1-jét követő időszakban okozott károk esetén az Mt. 208.§ (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállalókra nézve az általános munkavállalói kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok az irányadóak, ezért a munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a vezető állású alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott esetben általában elvárható, a kárt és az okozati összefüggést.

(kuria-birosag.hu)



Kapcsolódó cikkek:


Újra megnyithatnak a bíróságok június elsejétől
2020. május 28.

Speciális átmeneti szabályok vonatkoznak a folyamatban lévő ügyekre, amelyekben a 2020. március 31. napja és 2020. június 1. napja közötti időszakban hatályos járványhelyzeti szabályok alapján folyt az eljárás.

Több millió megtévesztő reklám tűnt el az online térből
2020. május 28.

Több millió megtévesztő reklám tűnt el az online térből

Európai Bizottság és a tagállami fogyasztóvédelmi hatóságok koordináltan fésültek át weboldalakat azzal a céllal, hogy feltárják, az Európai Unió fogyasztóit hol célozzák hamis állítások vagy átverések a koronavírussal kapcsolatba hozható termékeket érintő hirdetésekben.

A GVH 2019-es tevékenysége dióhéjban
2020. május 28.

A GVH 2019-es tevékenysége dióhéjban

Az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága 2020. május 27-én elfogadta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2019. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazásával összefüggő tapasztalatairól szóló beszámolót.