Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Menekültek, racial profiling, push-back, Oroszország, hazatérő terroristák, szakszervezeti jogok – széles a strasbourgi döntések tavalyi palettája. A bírák a nagy horderejű ügyekben általában a felperesek javára döntöttek, erősítve az emberi jogokat.
Széles paletta
A 2022-es esztendőt Putyin háborúja dominálta a politika mellett a jogban is. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) napirendjére is felkerült az orosz-ukrán fegyveres konfliktus. A bírák nem sokkal a háború kirobbanása után ’azonnali intézkedés’ formájában szólították fel Oroszországot, hogy hagyjon fel a polgári célpontok elleni támadásokkal. Röviddel később az EJEB anyaszervezete, az Európa Tanács (ET) felfüggesztette Oroszország tagságát és elindította a kizárási eljárást, amire Moszkva ’önként’ elhagyta a szervezetet. Így az EJEB már nem ítélkezhet Oroszországgal kapcsolatban.
A legtöbb munkát a menekültek keresetei adták tavaly az EJEB-nek, habár a menekültstátuszhoz való jog nem szerepel explicit az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE). Az EJEE katalógusában felsorolt emberi joggal összefüggésben mégis több fontos döntés születtek menedékkérők keresetére: Észak-Macedónia kitoloncolhatott 1500 menedékkérőt; Nagy-Britannia nem tehette meg ugyanezt a ruandaiakkal; Görögországnak kártérítést kell fizetnie egy hajószerencsétlenséget túlélő menekülteknek.
Német keresetre a szakszervezeti jogok adtak témát Strasbourgnak: a bírák kollektív bérszerződésekről ítélkeztek. Szintén német vonatkozásban vizsgálta az EJEB a rendőrségi racial profiling, vagyis a kinézet alapján történő igazoltatás gyakorlatát.
A terrorizmus speciális vonatkozásban adott mérlegelni valót az európai bíráknak: kötelesek-e a nyugati országok az Iszlám Állam (ISIS) szíriai táboraiban fogvatartott, állampolgáraik közé tartozó terroristáit kérésükre hazatelepíteni?
Az orosz-ukrán háború a ritka alkalmak egyikét adta az EJEB eljárási szabályzatának 39. cikkében rögzített ’ideiglenes intézkedés’ alkalmazására. Erre akkor kerülhet sor, ha közvetlenül fenyeget egy jóvátehetetlen kár bekövetkezése. A gyakorlatban szinte csak menekültügyekben szokott ideiglenes intézkedést elrendeli az EJEE, hogy megakadályozza a kitoloncolást a végső döntés meghozataláig.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió példa nélküli Európa legújabb kori történetében – indokolták a bírák, miért adtak helyt röviddel a katonai invázió elindulása után Kijev keresetének és rendeltek el ideiglenes intézkedést, felszólítva az oroszokat a polgári célpontok, különösen lakóövezetek, iskolák és kórházak elleni támadások felhagyására. Végső döntés nem született, mert az Európa Tanács felfüggesztette Oroszország tagságát és elindította a kizárási eljárást, amire Moszkva ’önként’ elhagyta a szervezetet. Így az EJEB már nem ítélkezhet Oroszországgal kapcsolatban.
„Vészjelzés. A nemzetközi jog helyét az erő dominanciája veheti át” – írta az Universität Potsdam nemzetközi jog professzora, Karl-Heinz Ladeur, látva, hogy Moszkva ignorálta az EJEB ideiglenes intézkedését, majd, hogy az ET elhagyásával oroszországi hatáskörét is elvesztette a bíróság.
Ladeur borús jóslatának beteljesedését valószínűsíti, hogy az ENSZ jogi eszközei is csődöt mondtak. Alapokmányának 24. cikke szerint a „nemzetközi béke és biztonság” fenntartása elsősorban a Biztonsági Tanács (BT) feladata. Ebben Oroszország állandó és így vétójoggal rendelkező tag. Értelemszerűen megakadályozott minden rezolúciót maga ellen. Ez végső soron az ENSZ jogi konstrukciójának hibája. Az viszont politikailag elgondolkodtató, hogy a Közgyűlésében 141 igen-szavazat mellett 35 állam tartózkodott a határozat elfogadásánál, amely kimondja: Oroszország megsérti az Alapokmány 2. cikkének 4. pontjában lefektetett ’erőszak tilalmát’. A mindenki számára nyilvánvaló kimondását többek között Kína, India és Dél-Afrika is megtagadta. Evidens, hogy geopolitikai és nem jogi érvek motiválták a nem szavazatukat.
Az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága (International Court of Justice) márciusban hozott azonnali intézkedésénél is felülírta a geopolitika a jogot. A kínai és az orosz bíró ugyanis nem látta szükségesnek Oroszországot felszólítani, hogy az Alapokmány 41. cikke szerint azonnali hatállyal szüntesse be a katonai erőszakot. A többségi szavazással ennek ellenére elfogadott határozat szerint nincs bizonyíték az orosz állításra, miszerint a donyecki és luhanszki szakadár területeken az orosz nemzetiségű lakosság népirtása zajlana.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) előtti eljárás is nehézkesnek bizonyul. Ebben 39 ország próbálja elérni személyi felelősség megállapítását a Római Statútum 8a. cikke szerinti ’agresszió bűntette’ miatt, ami az ENSZ Alapokmányának kvalifikált megsértése esetén áll fenn. Oroszország a perbe fogott katonai és politikai vezetők védelmében azzal érvel, hogy a donyecki és luhanszki szakadár területeken az orosz kisebbség elleni népirtás megállítása érdekében elengedhetetlen volt a fegyveres erőszak. Ezzel a Római Statútum egyik gyenge pontját használja ki: vitatott, hogy a civil lakosság védelme érdekében mikor és milyen feltételekkel megengedett a katonai támadás. Az ICC eljárásának további nehézsége, hogy a Római Statútum csak a szerződő államokra vonatkozik. Oroszország nem az, ezért csak a ’feltétlen (univerzális) büntetőhatalom’ elvének (angolul: ’principium universale’) alkalmazásával folyhat eljárás az orosz vezetőkkel szemben. További nehézség, hogy Kijev se ratifikálta a Római Statútumot. Erre azonban sikerült jogi kiskaput találni: Ukrajna ad-hoc ismerte el a Statútum hatályát minden bűncselekmény vonatkozásában, amelyet 2014 után követtek el Ukrajna területén.
A ’Remény Menete’ néven híresült el, amikor 2016 márciusában 1500 menekült a reménytelenül zsúfolt észak-görög Idomeni táborából Észak-Macedóniába szökött. Az észak-macedón rendőrök rövid úton visszatoloncolták őket. Az EJEB hat év elteltével mondta ki nyolc érintett keresetére, amelyet két NGO, a Pro Asyl és az European Center for Constitutional and Human Rights (ECCHR) segítségével nyújtottak be, hogy a kitoloncolás jogszerű volt.
A felperesek azzal érveltek, hogy az EJEE 4. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 4. cikke megtiltja az individuális mérlegelés nélküli kiutasítást, tehát az úgynevezett a ’push-pack-akciót’. A bírák szűkítették a tilalom alkalmazási körét, kimondva, el lehet tekinteni az egyéni eljárások lefolytatásától, ha ezt a rendkívüli körülmények nem teszik lehetővé. Különösen akkor, ha a menekülők illegálisan lépik át a határt és menekültkérelmet se terjesztettek elő, ahogy ez Észak-Macedóniában lejátszódott.[1]
A döntés nagy felzúdulást keltett a civilek körében. „Éppen a rendkívüli körülmények miatt volt lehetetlen menekültkérelmet előterjeszteni. Az EJEE ignorálta, milyen viszonyok uralkodtak Idomeniben, és hogy Észak-Macedónia ekkor már hónapok óta képtelen volt a menedékkérelmek formális előterjesztésének feltételeit biztosítani” – reagált az ítéletre Hanaa Hakiki, az European Center for Constitutional and Human Rights vezető jogásza.
Egy másik ügyben a menedékkérők javára döntött Strasbourg, és megakadályozta ruandai állampolgárok kitoloncolását Angliából. A brit és a ruandai kormány megállapodásának keretében különgép szállt volna fel menedékkérőkkel a fedélzetén. A kelet-afrikai ország ’visszavette’ volna az illegálisan Nagy-Britanniába jutott állampolgárait. Ezért és a menekültkérelmek helybeni, a ruandai hatóságok általi feldolgozásáért a londoni kormány anyagi ellenszolgáltatást adott volna. Az EJEB az EJEE-be ütközőnek találta a csoportos kitoloncolás tervét és a menekültügyi eljárások ’exportját’.
A döntésnek politikai és jogi folytatása is lesz 2023-ban. Előbbi, mert a felháborodott brit kormány igazságügy-minisztere bejelentette egy új törvény, egy úgynevezett ’Bill of Rights’ elfogadását. Ez „a szabadság brit tradícióját erősítve és egy jó adag józan paraszti ésszel kiegészítve” korlátozni fogja az EJEB döntéseinek joghatását Nagy-Britanniában – mondta Dominic Raab. De hozzátette, nem akarják elhagyni az ET-t, az EJEB anyaszervezetét.[2] A jogi folytatás pedig azért várható, mert a High Court nem sokkal a strasbourgi döntés után alkalmazhatónak mondta ki a brit-ruandai egyezményt azzal a feltétellel, hogy minden kiutasítást individuális mérlegelés előz meg.[3]
„Hatalmas visszalépés az egyszerű emberek jogaiban” – értékelte az Amnesty International UK a londoni kormány tervét és a legfelsőbb bíróság döntését.
Fejenként 330000 euró kártérítés megfizetésére kötelezte az EJEB a görög kormányt a Farmakonisi szigete melletti hajószerencsétlenséget túlélt menekültek, illetve az elhunytak hozzátartozói számára. Az indokolás szerint a görög hatóságok megsértették a hajón utazók élethez való jogát és az embertelen bánásmód tilalmát.
Az előzmény: 2014-ben a török partokhoz közeli, de már Görögországhoz tartozó Farmakonisi közelében elsüllyedt egy menekültekkel teli halászhajó. A szerencsétlenségért a görög partiőrséget terheli a felelősség, amelynek hajója túl nagy sebességgel próbálta visszakényszeríteni a halászhajót a török vizekre – valószínűsíti Strasbourg. A bírák ugyan nem látták egyértelműnek, hogy valóban push-back-akció történt, mégis a felperesek javára döntöttek, mert Athén, melyet alperesként a bizonyítás terhelt, nem tudta hitelt érdemlően előadni, hogy a partiőrség hajója át akarta venni a menekülteket a saját fedélzetére, de amikor közeledni látták, pánikba estek és ez vezetett a szerencsétlenséghez. A bírák különösen a felületes görög nyomozás miatt nem látták a teóriát bizonyítottnak. Így például nem vált világossá, hogy valóban csak 12 perccel a süllyedés kezdete után érkezett-e a segélyhívás a halászhajóról. Az azonban Strasbourg szerint egyértelműen kitűnik a nyomozati iratokból, hogy a partiőrség nem tett meg mindent a hajótöröttek megmentése érdekében, ami elvárható lett volna.
Egyszerre hány kollektív bérszerződés lehet hatályban egy vállalatnál? Németországban 2010-ig csak egy lehetett. Mígnem a Szövetségi Munkaügyi Bíróság (Bundesarbeitsgericht, BAG) a szakszervezeti autonómiába ütközőnek mondta ki a ’béregység’ évtizedekig érvényesült elvét.[4] Ezután minden szakszervezet külön kollektív bérszerződést köthetett a vállalatvezetéssel. A döntés nyertesei a kisebb szakszervezetek, vesztesei a vállalatok voltak. Előbbiek, hogy növeljék attraktivitásukat a munkavállalók körében, magasabb béremelést követeltek a menedzsmentektől, mint a nagy szakszervezetek, amiért akár sztrájkkal is harcoltak. A gyakorlat megmutatta, hogy hiába kisebb a tagságuk, ha sokan kulcspozícióban dolgoznak, meg tudják bénítani a vállalatokat. Így például többször álltak a vonatok a 40000 tagot számláló Mozdonyvezetők Szakszervezetének (Gewerkschaft der Lokomotivführer, GDL) bérkövetelése miatt, amikor már érvényes bérmegállapodást volt a Deutsche Bahn (DB) vezetése, valamint a 186000 tagú Vasúti- és Közlekedési Szakszervezet (Eisenbahn- und Verkehrsgewerkschaft, EVG) között. Ezért a kormány 2015-ben finomított formában, de újra beemelte a szakszervezeti törvénybe a ’béregység’ elvét. Azóta minden vállalatnál egy, a legnagyobb taglétszámmal rendelkező által kötött kollektív bérszerződés érvényes. A Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) elutasított a kisebb szakszervezetek alkotmányjogi panaszát, miszerint ez a szakszervezeti autonómiába ütközne.[5]
Az EJEB se látja az alapjogsértést. Az indokolás szerint minden szakszervezet továbbra is szabadon tevékenykedhet a vállalatoknál, önálló bértárgyalásokat folytathat és bérszerződést is köthet, amely kollektív lesz, amint a taglétszámát tekintve legnagyobb lesz az adott munkáltatónál. Így nem sérül a szakszervezeti szabadság.[6]
Becslések szerint körülbelül ötezer uniós polgár lehet a szunnita–dzsihádista Iszlám Állam (ISIS), a világ egyik legismertebb terrorszervezetének tagja. Köztük ezer nő! 2014 környékén Szíriába utaztak és csatlakoztak a terrorszervezethez, hogy Aszad ellen harcoljanak. Egy ideje sokan közülük Észak-Szíria kurdok által ellenőrzött területén vannak táborokban fogva tartva, sok tucatnyian ráadásul az ISIS-ben töltött idő alatt született kisgyerekével. Ők nyugat-európai országok állampolgárai, ahova érthető módon vissza akarnak térni. Többen – NGO-k segítségével – keresetet nyújtottak be az állampolgárságuk szerinti ország ellen az EJEB előtt. A táborokban kritikus a humanitárius helyzet, jogilag pedig ’európai Guantánamoként’ lehet aposztrofálni őket – vélik a civilek. Ezért fordult két francia nagyszülőpár minden hazai fórum kimerítése után Strasbourghoz, hogy az köteleztesse a párizsi kormányt unokájuk és édesanyja hazahozatalára.
Az EJEB a Franciaország ellen folyó eljárásban kimondta, hogy az államok nem kötelesek ’hazahozni’ polgáraikat. A ’hazatelepítés’ elmaradása a keresetben előadott érveléssel szemben nem az EJEE 3. cikke szerinti embertelen megalázó bánásmód. Ezzel együtt jogi felelősség terheli a nyugati országokat az Észak-Szíriában „jogilag és diplomáciailag gyakorlatilag a senki földjén” fogva tartott állampolgáraik sorsért.[7] Az EJEE 4. Kiegészítő Jegyzőkönyve ugyanis kimondja, hogy senkit nem lehet akadályozni az állampolgársága szerinti ország területére történő belépésben. Ezért a hazatelepítés megtagadása nem lehet önkényes döntés eredménye. Az európai bírák szerint a nyugati országoknak jogi lehetőséget kell teremteniük arra, hogy polgáraik eljárást kezdeményezzenek hazatelepítésük érdekében és a hatósági döntés ellen bírósági jogorvoslattal élhessenek. Hogy ezt a bírák által is „jogilag és diplomáciailag gyakorlatilag a senki földjének” leírt kurdok ellenőrizte Észak-Szíriában fogva tartott személyek esetén miként kell biztosítani, rejtély, aminek megoldásához nem járul hozzá a strasbourgi döntés.
Ami biztos, hogy Franciaországban a fair eljárás követelményeinek betartásával újra le kell folytatni a nagyszülők által indított processzust. Ami pedig több mint valószínű, hogy 2023-ban hasonló keresetek sokasága fog az EJEB-hez érkezni. Leginkább német állampolgároktól, akik közül 1150 utazott ki 2011 óta a Közel-Keletre, negyedük nő volt. A hatóságok 90 visszatérőről tudnak biztosan, akiket a német kormány egy szervezett akcióban telepített haza. De nem a szabadság várt rájuk: ’terrorszervezethez való csatlakozás bűntette’ és ’emberiesség elleni bűntett’ miatt eljárás indult ellenük; egy részüket már elítélték.
Arra a kérdésre is az idei év, illetve új keresetek adhatnak választ, milyen kötelezettség terheli a nyugati országokat a fogvatartott férfiakkal szemben.
’Gesichtskontrolle’ – mondja a német; Racial Profilings – hangzik az angol szakkifejezés. Mindkettő azt írja le, amikor a rendőrség kinézet, elsősorban bőrszín alapján igazoltat valakit. A keresettel élő esete tipikus példája a jogilag vitatott, de effektív gyakorlatnak. A felperes hölgy lányával vonattal utazott Prágából Münchenbe. A határon – a Schengeni Egyezmény szellemében – átrobogott a vonat, de később német rendőrök sétáltak végig a kocsikon. Abban, ahol a felperes utazott, csak őt ellenőrizték. Az egyetlen feketét…
Az igazoltatáshoz a német jog szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúját kívánja meg. A bírósági gyakorlat szerint olyan helyeken, ahol tipikusan jogsértésekre szokott sor kerülni, gyanútól függetlenül jogszerű az igazoltatás (verdachtsunabhängige Kontorlle). Erre példa az ügyben szereplő nemzetközi vonat, mert az illegális határátlépők rendszeresen ezeken utaznak. A személyi erőforrások végessége miatt és időtakarékossági okokból az effektivitás érdekében ilyen helyeken is csak szúrópróbaszerűen szokott igazoltatásra sor kerülni. Ezeknél a rendőrnek a külső megjelenés szükségszerűen fontos szempont, de nem az egyetlen – magyarázza a német rendőrség az eljárást. A civil szervezetek rasszistának minősítik a gyakorlatot. Hasonló véleményre helyezkedett Rajna-vidék-Pfalz Tartomány Legfelsőbb Közigazgatási Bírósága is (Oberverwaltungsgericht (OVG) Rheinland-Pfalz) a 2016-os, máig irányadó döntésében. Alapjogsértőnek nyilvánította, ha a kiválasztásra kizárólag a külső megjelenés alapján kerül sor, és abban például a gyanús viselkedés vagy csomag nem játszik szerepet.[8]
Az EJEB is hasonló álláspontra helyezkedett az elé került igazoltatási ügyben. Strasbourg kimondta, hogy a külső megjelenés alapján történő igazoltatás sérti az EJEE 21. cikke szerinti ’hátrányos megkülönböztetés tilalmát’.[9] A szúrópróbaszerű ellenőrzés tipikus tetthelyeken, amit szinte minden országban folytatnak a hatóságok, csak akkor jogszerű, ha a gyanús viselkedés vagy csomag legalább akkora szerepet játszik a kiválasztásnál, mint a fizikai megjelenés. A német hatóságok az által követtek el jogsértést, hogy az igazoltatott hölgy panaszára nem vizsgálták elég alaposan, az effektív bűnüldözés okán indokoltan és megengedetten, vagy csak rasszizmusból, tehát jogellenesen került sor az igazoltatásra. Csak rendőrségen belüli eljárás folyt, később pedig a bíróság ’jogi relevancia hiánya miatt’ utasította el idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelet.
Mit hozhat az idei év?
2023 fontos változást hoz az EJEB életében. A munkateher csökkentése érdekében a kereseteket februártól csak a hazai bíróság jogerős döntésének meghozatalától számított hat hónapon belül lehet benyújtani.
Részben változatlan marad viszont az ítéletek súlypontja. A napirend és a keresetek alapján idén is ítéletek fognak születni az ukrán háborúval, a push-back-akciókkal és az ISIS tagjaival kapcsolatban.
Újdonság és ezért nagy figyelemmel vártak a márciusi döntések, amelyeket az EJEB a klímavédelemmel kapcsolatban fog hozni. Alperesként Svájc és Németország is az EJEB elé lett citálva. Az előbbi keresetet egy svájci nyugdíjasegyesület (KlimaSeniorinnen e.V. = KlímaNyugdíjasAsszonyok) nyújtotta be. Véleményük szerint a svájci állam nem tesz eleget annak érdekében, hogy teljesítse a nemzetközi szerződésekben vállat kötelezettségét, miszerint hozzájárul ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 1,5 foknál jobban. Ezzel – a kereset szerint – Svájc nem tesz eleget az állampolgáraival szembeni védelmi kötelezettségének, amely az EJEE 2. cikkében garantált ’élethez való jogból’ és a 8. cikkben lefektetett ’magán- és családi élethez való jogból’ következik.[10] A német kereset beterjesztői hasonló okokból támadták meg a nem elég ambiciózusnak tartott német klímavédelmi törvényt (Klimaschutzgesetz, KSG).[11]
Lábjegyzetek:
[1] Ítélet, 05.04.2022, Az. 55798/16.
[2] https://www.theguardian.com/law/2022/sep/07/liz-truss-halts-dominic-raab-bill-of-rights-plan
[3] https://www.bbc.com/news/uk-64024461
[4] 10 AS 2/10, 10 AS 3/10.
[5] Urt. v. 11.07.2017, Az. 1 BvR 1571/15 u.a.
[6] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/egmr-gewerkschaften-scheitern-mit-klage-gegen-tarifeinheitsgesetz/
[7] Ítélet 14.09.2022, 24384/19 and 44234/02.
[8] Urt. v. 21.04.2016, Az. 7 A 11108/14.OVG.
[9] Ítélet 18.10.2022, 215/19.
[10] https://www.lto.de/recht/hintergruende/h/individualbeschwerde-klimaseniorinnen-schweiz-egmr-5360020-klimawandel-menschenrechte-hitzewellen-todesfaelle-aeltere-frauen/
[11] https://www.lto.de/recht/nachrichten/n/egmr-erste-klimaklage-aus-deutschland-eingereicht/
Az EU luxembourgi bíróságát most először kérték fel annak kifejtésére, miszerint a tagállamok dönthetnek-e úgy, hogy megakadályozzák az éves fizetett szabadsághoz való jog pénzbeli megváltását, miként azt Olaszország tette a közszférában.
Európai ítélet született a határozott idejű munkaszerződés megszüntetése esetén elmaradt indoklás jogellenességéről.
Az EU Bírósága arra kereste a választ, összeegyeztethető-e a vonatkozó uniós irányelvvel az a német jogszabály, melynek értelmében egy bank az „aktívák-passzívák” számítási módszere alapján tart igényt előtörlesztési kompenzációra.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
