Jogszerű a rövid idejű preventív fogvatartás

Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője a strasbourgi joggyakorlat fejlődését is elősegítette. A terrorfenyegetettséggel beárnyékolt ceremónia kapcsán a rendőrök rövid időre megelőző őrizetbe vettek tüntetőket, akik megítélésük szerint a közbiztonságra veszélyt jelentettek.

Az alapügy
Vilmos cambridge-i herceg és Kate Middleton 2011. április 29-én egybekeltek. A világsajtó fokozott érdeklődése mellett lezajló ceremónia okán ebben az időben számos uralkodó család tagja, valamint államfők, közjogi méltóságok és magas rangú diplomaták százai tartózkodott Londonban. A köztereket ünnepi zászlók borították, a közvetítéseket százmilliók nézték szerte a világon.

Az esemény negatív velejárójaként ebben az időszakban a brit hatóságok a terrorfenyegetettség szintjét a második legmagasabb fokozatban határozták meg, ami a hivatalos besorolás szerint terrorcselekmény elkövetését „magas valószínűségűre” becsüli. A rendőrségnek titkos információi is voltak arról, hogy egyes csoportok az ünnepély megzavarását célzó akciókat terveznek.

Az ügy nyolc esetet egyesít. Ezekben közös, hogy a kérelmezőket a brit rendőrök a ceremónia napján letartóztatták, és 2,5 – 5,5 óra közötti időtartamban „megelőző őrizetben” fogva tartották. Az ügy nevét adó kérelmező, Hannah Eiseman-Renyard egy társával egy „zombi piknik” nevű rendezvényen vett részt, amelynek tagjai a rendőrség információi szerint konfetti helyett férgekkel tervezték megszórni a nászmenetet. Egy Brian Hicks nevű másik kérelmező egy „Nem a királyi esküvő” nevű, a Red Lion téren rendezett bulin, a többiek a Trafalgar téren tartott republikánus rendezvényen vettek részt. Brian Hicks 20 évvel az esemény előtt volt büntetve kisebb kihágásért, a többiek büntetlen előéletűek voltak.

A kérelmezők a fogvatartás ellen bírósági felülvizsgálatot kértek, arra hivatkozva, hogy semmilyen közvetlen veszélyt nem okoztak, letartóztatásuk súlyosan aránytalan, valamint több ponton egyezménysértő volt. Az első fokon eljáró High Court minden kérelmező keresetét elutasította. A kontextust is alaposan felvázolva arra a következtetésre jutott, hogy a letartóztatások a rendbontás közvetlen megelőzésére irányultak, ezért mind a brit belső joggal, mind az Egyezménnyel összeegyeztethető volt az eljárás. Valamennyi kérelmező fellebbezett, mind a belső jog, mind az Egyezmény több cikkének sérelmére hivatkozva. A másodfokon eljáró Court of Appeal két kérelmező ügyét fogadta be, és e két ügyben is csak a preventív őrizetbe vétel és az Egyezmény szabadsághoz és biztonsághoz való jogot garantáló 5. cikkének viszonyát vizsgálta.

A kérelmezők a brit fellebbviteli bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint letartóztatni csak bűncselekmény alapos gyanúja, bűncselekmény elkövetése ill. a szökés megakadályozása céljából lehet. Hivatkoztak az Ostendorf v. Germany-ügyre, amelyben egy rendőri utasításnak ellenszegülő futballhuligánt tartottak fogva a kérdéses futballmeccs végéig. Ebben az ügyben a Bíróság azt mondta, hogy a tisztán bűnmegelőzési célú fogvatartás csak akkor egyeztethető össze az Egyezmény 5. cikkével, ha van olyan törvény által előírt konkrét kötelezettség, aminek biztosítására szolgál a letartóztatás. A futballhuligánt már korábban eltiltották a verekedések szervezésétől, így esetében a fogvatartás indokolható volt, ugyanakkor a hercegi esküvő kapcsán letartóztatott kérelmezőkkel szemben semmilyen eltiltás vagy előírás nem volt hatályban, így érvelésük szerint az ő fogvatartásuknak hiányzott a jogi alapja.

A Court of Appeal az Egyezménnyel összhangban állónak találta a letartóztatásokat. Rámutatott, hogy a fogvatartás bírói kontrolljának fontossága mellett az 5. cikknek nem adható olyan értelmezés, ami a rendőrség közrendvédelmi funkcióinak ellátását a gyakorlatban ellehetetlenítené.

A fellebbezés nyomán eljáró Supreme Court arra a megállapításra jutott, hogy a Bíróság gyakorlata nem egyértelmű abban a kérdésben, hogy a tisztán preventív jellegű letartóztatások csak „törvény által megállapított kötelezettség teljesítésének biztosítása céljából” foganatosíthatók, vagy a közbiztonság védelme is indokolhatja a néhány órás, rendvédelmi jellegű letartóztatást. Az Ostendorf-ügyben kisebbségi álláspontot képviselő strasbourgi bírákkal egyetértve a brit Supreme Court végül arra jutott, hogy amennyiben a letartóztatás korábban véget ér, mint hogy a fogvatartottat bíró elé lehetne állítani, és a fogvatartás jogszerűsége utólag bíróság előtt támadható, akkor nem eleve egyezménysértő a rendfenntartást célzó, közbiztonságra hivatkozó letartóztatás sem.

A kérelmezők szerint az Ostendorf-ügyben többségi véleményként kimondott elvek alapján az ő esetükben, konkrét rájuk vonatkozó törvényi előírás vagy eltiltás hiányában a letartóztatásuk Egyezménysértő volt, ezért a döntés ellen a Bírósághoz fordultak.

A EJEB döntése

Az EJEB értékelése szerint a brit bíróságok alaposan áttekintették az ügyben releváns körülményeket. Az EJEB is úgy értékelte, hogy a letartóztatások a közrend megsértésének közvetlen megakadályozásához az adott helyzetben szükségesnek tekinthetők, figyelemmel a tömeg méretére, a hercegi esküvőt övező világszintű érdeklődésre és a súlyos fokozatú terrorfenyegetettségre a ceremónia napján.

Fontos szempontként emelte ki a Bíróság, hogy a kérelmezők letartóztatása csupán néhány órán át tartott, és azonnal véget ért, amint az esküvőt övező fokozott veszélyhelyzet mérséklődött.

Kuriózuma az ügynek, hogy a Supreme Court 2017-es döntését az EJEB 2018-ban a S., V. and A. v. Denmark [GC]-ügyben Dánia ellen hozott nagykamarai döntésében már feldolgozta, és a brit bíróság által érzékelt bizonytalanságot a Supreme Court döntésével egyetértésben orvosolta. Kimondta, hogy szigorú feltételekkel a preventív célú, a közbiztonság garantálását célzó fogvatartás bűncselekmény gyanúja és „törvény által megállapított kötelezettség” hiányában is összeegyeztethető lehet az Egyezménnyel.

Mire tehát a jelen ügyben 2019 tavaszán az EJEB döntést hozott, a joggyakorlata (részben éppen a hercegi esküvőnek köszönhetően) letisztult. A brit Supreme Court e letisztult gyakorlatnak is megfelelően értékelte az ügyet, így a kérelmet az Bíróság eljáró tanácsa nyilvánvaló megalapozatlanság miatt egyhangúlag elfogadhatatlannak nyilvánította.

ejeb.atlatszo.hu

Kapcsolódó cikkek:


A GDPR első éve a számok tükrében
2019. május 23.

A GDPR első éve a számok tükrében

Az Európai Adatvédelmi Testület a GDPR hatályba lépésének első évfordulójára készülve felmérést végzett a tagállami felügyeleti hatóságoknál a GDPR alkalmazásának tapasztalatát vizsgálva.

A családegyesítő által szolgáltatott hamis információk
2019. május 15.

A családegyesítő által szolgáltatott hamis információk

Az alábbiakban a szerző az EUB egy holland ügyben hozott ítéletét[1] ismerteti. A vonatkozó irányelv szerint a harmadik országbeli állampolgár elveszíti huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállását, ha annak megszerzése hamisított dokumentumokkal történt, még akkor is, ha erről nem volt tudomása. Ám ez nem jár automatikus kiutasítással.

A mentőszolgáltatás feltételei
2019. május 9.

A mentőszolgáltatás feltételei

Az alábbi írásban a szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Falck Rettungsdienste GmbH, Falck A/S kontra Stadt Solingen-ügyben[1] született.

Nem lehet általában tiltani a tüntetéseket és a blogposztokat csak nagyon súlyos esetben lehet cenzúrázni
2019. május 8.

Nem lehet általában tiltani a tüntetéseket és a blogposztokat csak nagyon súlyos esetben lehet cenzúrázni

Nem lehet olyan törvényt hozni, ami általános jelleggel tiltja a tüntetéseket bizonyos helyeken, például bíróságok környékén vagy egy konkrét utcán. Egy betiltott és ezért formálisan jogszerűtlen tüntetésen való részvételre buzdító blogposztok és közösségi médiában megjelenő írások blokkolása szintén nem megengedett, mert ilyen kismértékű jogszerűtlenség nem elegendő indok arra, hogy fontos közügyekről szóló vitát radikális eszközökkel lehetetlenné tegyen az állam.