Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2019. szeptembere óta az USA gyermekbántalmazás áldozatainak védelmét biztosító törvénye alapján már több mint 300 férfi és nő nyújtott be keresetet korábbi zaklatójával szemben és az esetek közel kétharmadában kérték, hogy névtelenek maradhassanak.
A New York-i Legfelsőbb Bíróság bírája, Deborah Chimes döntése szerint a gyermekbántalmazás áldozatai a rájuk vonatkozó törvény értelmében névtelenek maradhatnak az általuk a bántalmazóval szemben indított peres eljárás során.
A bíróság döntését az amhersti központi iskola korábbi adminisztrátora, John Koch ellen folyamatban lévő ügyben hozta, amelyben egy nő azt állította, hogy Koch többször is bántalmazta szexuálisan az 1980-as évek elején, amikor még csak 14 éves volt.
A nő ügyvédje, Paul Barr, a szexuális zaklatás áldozatainak fontos győzelmeként értékelte a döntést. Kiemelte, hogy a döntéssel „lehetővé válik az [áldozatok] anonimitásának megőrzése, miközben az alperesnek továbbra is minden lehetőséget biztosítanak a védekezésre.” Számos áldozat habozott az elkövetőkkel szemben pert indíttatni, mert féltek, hogy nevüket nyilvánosságra hozzák- jegyezte meg az ügyvéd.
Mind Koch, mind a tankerület azzal érvelt, hogy a nyilvánosságnak joga van tudni a pert indító személyek nevét. Julia Hilliker ügyvéd szerint azokban az esetekben, amikor az adófizetők finanszírozzák az eljárást, a nyilvánosságnak „elemi érdeke az, hogy a peres eljárásokkal kapcsolatos valamennyi adatot, beleértve az eljárásban résztvevő felek nevét is, teljeskörűen nyilvánosságra hozzanak”.
A tankerületek aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a peres felek nevének nyilvánosságra hozatala nélkül nem lesznek képesek, saját, szexuális zaklatással kapcsolatos, vizsgálataikat elvégezni, ezáltal az állítólagos bántalmazók számára „lehetetlenné válik” a vádakkal szembeni védekezés. A szóbanforgó ügyben azonban az amhersti iskola ügyvédeinek tudomása volt az áldozat nevéről, kizárólag azt tiltották meg nekik, hogy nyilvánosságra hozzák az áldozat nevét.
Döntésében Chimes bírónő figyelembe vette a tankerület érvelését, de nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy a gyermekkori szexuális zaklatás áldozatai hezitálni fognak, hogy eljárást indítsanak-e zaklatójuk ellen, ha nevüket nyilvánosságra hozzák
