A biztosítók közvetlen perlésének új fejleményei az EU Bíróságának gyakorlatában

Szerző: Ügyvédvilág
Dátum: 2015. november 6.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szeptember 9-én jelent meg az Európai Unió Bíróságának a Prüller-Frey ügy kapcsán indított előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete, mely a 864/2007/EK rendeletnek (Róma II. rendelet) a szerződésen kívüli károkozás esetén a biztosító elleni közvetlen keresetindítás megengedhetőségének kérdésével foglalkozó cikkét értelmezi.


Az alapügyben az ausztriai lakó- és tartózkodási helyű felperes Ausztriában a Landesgericht Korneuburg előtt keresetet indított a Spanyolországban elszenvedett repülőgép-balesetében keletkezett kárai megtérítéséért a repülőgépének üzembentartója, N. Brodnig és biztosítója, az Axa ellen.

Az alapügyben eljáró bíróság lehetségesnek tartotta, hogy a lex loci damni elv alapján a kötelemre a spanyol jog lenne alkalmazandó, amely jog lehetővé teszi a károsult személy számára, hogy bizonyos körülmények között közvetlenül a biztosítóval szemben indítson keresetet. A biztosítási szerződés felei a szerződésre a német jog alkalmazását kötötték ki.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az volt, hogy a károsult személy helyzete nem lehet a biztosított helyzeténél kedvezőbb, és mivel a biztosítási szerződés felei a szerződésre a német jogot kötötték ki, ennek alapján a károsult személyt nem illetné meg a jog, hogy a spanyol jog alapján közvetlenül a biztosítóval szemben indítson keresetet.

 

A Bíróság rámutatott arra, hogy a Róma II. rendelet 18. cikke nem tekinthető kollíziós szabálynak, a cikk egyedüli célja, hogy lehetővé tegye, hogy a károsult közvetlenül érvényesítse a követelését a biztosítóval szemben, amennyiben a cikkben meghatározott jogok valamelyike engedélyezi az ilyen lehetőséget, de ez nincsen kihatással az érintett biztosítási szerződés feleinek szerződéses kötelezettségeire.

A Bíróság álláspontja szerint tehát a Róma II. rendelet 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a károsult személy számára a kártérítésért felelős személy biztosítójával szembeni közvetlen keresetindítást, amikor az ilyen keresetindítást a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog előírja, függetlenül attól, amit a biztosítási szerződésre alkalmazandó, e szerződés felei által választott jog előír.

A Bíróság fentiekben ismertetett ítélete egyértelművé tette: könnyen előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy a biztosítási szerződésre kikötött jog (így például a magyar jog a kötelező gépjármű felelősségbiztosításon kívüli biztosítási szerződések tekintetében) nem ismeri el a biztosító károsult általi közvetlen perlésének lehetőségét, a károsult mégis közvetlenül perelje a biztosítót vagy a biztosítót és a károkozó biztosítottat. Erre különösen akkor nyílik lehetőség, ha olyan felelősségbiztosítási szerződésről van szó, amely a biztosítottnak a biztosító és a szerződő székhelyének országától eltérő országban folytatott tevékenységére is fedezetet nyújt, a károsult pedig olyan tagállamban szenvedett kárt, amelynek joga lehetővé teszi a biztosító közvetlen perlését.

Mivel ez a lehetőség szerződéses eszközökkel nem zárható ki, a biztosítónak a kockázatvállalási, illetve kárrendezési gyakorlata alakítása során célszerű erre a potenciális többletkockázatra figyelemmel lennie.

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.