Mesterséges intelligencia a jogszolgáltatásban
Németországban aggodalmat és ellenállást is kelt a mesterséges intelligencia egyre bővülő igazságügyi alkalmazása.
A felejtéshez való jog nem „világra szóló”
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Európai Unió luxemburgi bíróságának döntése értelmében a felejtéshez való jog nem terjed ki az egész világra, kizárólag az Európai Unió valamennyi tagállamára.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2019. szeptember 24-én döntést hozott a Google javára az ő és a CNIL, azaz a francia adatvédelmi hatóság között folyamatban lévő jogvitában. Az alapügy tárgya, hogy a CNIL 2015. május 21-én hozott határozatában arra kötelezte a Google-t, hogy magánszemély adattörlési kérelme esetén ne csak a weboldalakra mutató linkeket, hanem a keresőmotor domain-nevének valamennyi kiterjesztésén is alkalmazza a törléseket. Azonban a Google és a CNIL nem értett egyet abban, hogy jelen törléseket milyen területi hatállyal kell véghez vinni.
Az előzmények visszanyúlnak egészen a 2014. május 13-ai Google Spain és Google-ítéletig, melyben egy spanyol állampolgár panaszt nyújtott be a spanyol adatvédelmi hatósághoz a La Vanguardia Ediciones SL és a Google Spain és Google Inc. ellen. A panasz lényege az volt, hogy ha egy internethasználó beírta a Costeja González nevet a Google keresőmotorjába, akkor a La Vanguardia napilap két oldalára mutató linket kapott, melyben társadalombiztosítási tartozás behajtására irányuló lefoglalással kapcsolatos ingatlanárverési közleményt talált. Panaszában azt kérte, kötelezzék a La Vanguardiát, hogy törölje vagy módosítsa a közleményt oly módon, hogy személyes adatai ne jelenjenek meg, továbbá a Google Spaint is kötelezzék személyes adatai törlésére vagy felismerhetetlenné tételére úgy, hogy ezek ne legyenek a keresőmotor találatai között, illetve ne mutasson a La Vanguardia linkjére, hiszen az őt érintő lefoglalás már több éve teljesen rendeződött. Az ügyben végül az EUB döntött, melyben kimondta, a 95/46/EK irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a keresőmotor működtetője köteles törölni egy személy nevére való keresés nyomán megjelenő találati listáról azokat a találatokat, melyeket harmadik fél tett közé, illetve minden olyan linket mely a személlyel kapcsolatos információkat tartalmazó weboldalakra mutat. Még abban az esetben is, ha ezt a nevet korábban vagy egyidejűleg nem törölték ezekről a weboldalakról, valamint akkor is, ha az említett oldalakon történő közzététel önmagában jogszerű.
A döntés oka, hogy jogosan tiltakozhat a magánszemély személyes adatainak keresőmotor által történő indexálása ellen, ha adatainak a keresőmotor által történő közvetítése kárt okozhat számára. A magánélet tiszteletben tartása olyan alapvető jog, mely kiterjed a tárolás megszüntetésére, azaz internet „felejtéséhez” való jogra is. Ugyanis ezek fontosabbak, mint a keresőmotor működtetőjének jogos érdekei, illetve mint az információ szabadsághoz fűződő általános érdek.
Az ügyben tehát kimondták a „felejtés jogát”, mely hatására a Google egy űrlapot is bevezetett, melyben bárki kérheti a keresőmotor indexéből való törlést. Ilyen előzmények mentén jutunk el, a mostani jogvitához, melyben a Google végrehajtotta a törlést az Európai Unió minden tagállamában, azonban megtagadta, hogy eleget tegyen a francia adatvédelmi hatóság határozatában foglaltaknak, azaz az Európai Unión kívül domain-néven ezeket nem törölte. A francia adatvédelmi hatóság így elégtelennek ítélte meg a Google által tett, „területi alapú tartalomkorlátozást”, amely kizárja annak lehetőségét, hogy az érintett lakóhelye szerinti államban találhatónak minősített IP-címről (Internet Protocol) hozzáférjenek az érintett neve alapján végzett keresés eredményeként megjelenített vitatott találatokhoz, függetlenül attól, hogy az internethasználó a keresőmotor melyik változatát vette igénybe.
Az adatvédelmi hatóság így 2016. március 10-én hozott határozatában 100 ezer euróra büntette a Googlet, mely a francia Államtanácshoz fordult és annak megsemmisítését kérte. A kérdés vizsgálata során az Államtanács rámutatott arra, hogy a Google által működtetett keresőmotor különböző földrajzi kiterjesztéseknek megfelelő különböző domain-nevek alatt működik annak érdekében, hogy a megjelenített találatok megfeleljenek azon különböző államok sajátosságainak, amelyekben a társaság a tevékenységét gyakorolja. Amennyiben a keresést a „google.com” címről indítják, a Google főszabály szerint a keresést automatikusan átirányítja az államnak megfelelő domain-név felé, ahonnan a keresést az internethasználó IP‑címe alapján megindította. Az internethasználó ugyanakkor földrajzi helyzetétől függetlenül elvégezheti a keresést a keresőmotor más domain-nevein is, bár a találatok eltérőek lehetnek attól a domain-névtől függően, ahonnan a keresőmotorral a keresést végezték. Azonban nem vitatott, hogy a keresés eredményeként megjelenített linkek közös adatbázisokból származnak és közös indexációs munka eredményei.
Fentiekre tekintettel az Államtanács úgy ítélte meg, hogy a Google keresőmotorjának valamennyi domain-neve elérhető Franciaország területéről, másrészt pedig arra, hogy léteznek átjárók e különböző domain-nevek között, amint azt többek között az automatikus átirányítás, illetve az is bizonyítja, hogy a keresőmotor más kiterjesztésein is jelen vannak a cookie-k, mint amelyen azokat eredetileg elhelyezték, így egységes személyesadat-kezelést valósít meg. A Google szerint azonban a „linkek közüli törléshez való jog” fennállása nem követeli meg szükségképpen, hogy a vitatott linkeket földrajzi terület figyelmen kívül hagyásával kelljen törölni, hisz ez a nemzetközi közjog által elismert udvariasság és be nem avatkozás elvét aránytalanul megsértetné, továbbá nem lenne összhangban a Charta által garantált véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságával sem.
Az Államtanács úgy ítélte meg, hogy a kérdés eldöntéséhez a 95/46/EK irányelv értelmezése szükséges, ezért az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatal céljával az alábbi kérdések tekintetében:
– „A »linkek közüli törléshez való jogot« úgy kell-e értelmezni, hogy a keresőmotor üzemeltetője, amikor eleget tesz a linkek közüli törlésre irányuló kérelemnek, akkor e törlést keresőmotorja valamennyi domain-nevén el kell végeznie, oly módon, hogy a vitatott linkek ne jelenjenek meg, függetlenül attól, hogy honnan végezték a kérelmező neve kapcsán kezdeményezett keresést, beleértve azt is, ha ez [a 95/46/EK] irányelv területi hatályán kívül eső hely?
– Amennyiben az első kérdésre nemleges a válasz, akkor a »linkek közüli törléshez való jogot« úgy kell-e értelmezni, hogy amikor eleget tesz a linkek közüli törlésre irányuló kérelemnek, a keresőmotor üzemeltetője az azon államnak megfelelő domain-néven köteles a törölni a vitatott linkeket, amelyből a kérelem benyújtottnak tekintendő, vagy szélesebb körben, a keresőmotor azon domain-nevein is, amelyek megfelelnek e keresőmotor valamennyi tagállamra vonatkozó földrajzi kiterjesztéseinek?
– Ezenkívül, kötelezettség kiegészítéseként a »linkek közüli törléshez való jogot« úgy kell-e értelmezni, hogy amikor eleget tesz a linkek közüli törlésre irányuló kérelemnek, a keresőmotor üzemeltetője köteles a »területi alapú tartalomkorlátozás« elnevezésű technológia segítségével megakadályozni, hogy a »törléshez való jog« jogosultjának lakóhelye szerinti államban találhatónak minősített IP-címről hozzáférjenek a jogosult neve alapján végzett keresés eredményeként előálló találatok között megjelenő vitatott linkekhez, vagy pedig általánosabban úgy, hogy ezt [a 95/46/EK] irányelv hatálya alá tartozó valamelyik tagállamban találhatónak minősített IP-cím vonatkozásában kell biztosítani, függetlenül a keresést végző internet-felhasználó által igénybe vett domain-névtől?”
Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárás során elsőként megállapította, hogy bár a kérelem benyújtásának időpontjában a 95/46/EK irányelv volt alkalmazandó, azonban ezen irányelv 2018. május 25-ével hatályát vesztette, és már az Európai Parlament és Tanács 2016/679 számú rendelete (Rendelet) alkalmazandó. Azonban a kérdés megválaszolásához az EUB mind az irányelvet, mind pedig a Rendeletet felhasználja.
Az eljárás során a Google kihangsúlyozta, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését követően létrehozta a keresőmotorja nemzeti változatainak új megjelenését, amelynek keretében már nem az internethasználó által bevitt domain-név határozza meg a keresőmotor ama nemzeti változatát, melyhez az internethasználó hozzáfér. Így az internethasználót ezentúl automatikusan a Google keresőmotorjának a feltételezett keresési hely szerinti nemzeti változatára irányítja át, a keresés eredményeit pedig e helynek megfelelően jeleníti meg. Ennek függvényében a kérdés, hogy a keresőmotor működtetője a link törlése iránti kérelem teljesítésekor a törlést a keresőmotor valamennyi változatán köteles elvégezni, vagy ellenkezőleg, csupán a keresőmotor tagállamok szerinti változataira, vagy kizárólag a törlés iránti kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban.
A kérdés vizsgálata során az EUB külön kiemeli, hogy a Rendelet alkalmazandó, melynek 17. Cikke kifejezetten szabályozza a „törléshez való jogot”, vagy más néven „az elfeledtetéshez való jogot”, amely alapján az érintett jogosult arra, hogy kérésére az adatkezelő indokolatlan késedelem nélkül törölje a rá vonatkozó személyes adatokat. Azonban az Államtanács kérdése annak meghatározására irányult, hogy ilyen helyzetben meddig terjed a link törlésének területi hatálya.
A globalizált világban az internethasználók hozzáférnek olyan személyekre vonatkozó információkra mutató linkekhez, akik érdekeltségeinek központja az Európai Unióban található, így az Európai Unión belül is közvetlen és jelentős hatásokat gyakorolhat ez a személyekre. E megfontolások alkalmasak az uniós jogalkotó azon hatáskörének igazolására, hogy a keresőmotor működtetésével szemben előírja azt a kötelezettséget, hogy az ilyen személy törlés iránti kérelmének teljesítésekor e törlést a keresőmotorjának valamennyi változatán elvégezze. Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy számos harmadik állam nem ismeri a linkek közüli törléshez való jogot, illetve eltérő megközelítést alkalmaz e joggal kapcsolatban. Ennek fényében az EUB megállapította, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, függ a társadalomban betöltött szerepétől, másrészt az arányosság elvével összhangban kell alkalmazni, hogy egyensúlyban legyen más alapvető jogokkal. Ezzel összhangban felhívja a figyelmet, hogy a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jognak, illetve az internethasználók tájékozódási szabadságának egymással szembeni mérlegelése a világ különböző részein, kultúránként jelentősen eltérhet.
További értékelése során az EUB kiemeli, hogy az uniós jogalkotó elvégezte e jog és e szabadság egymással szembeni mérlegelését, azonban mind ez idáig nem végezte el ezt a mérlegelést a találati listáról való törlés Európai Unión kívüli hatályára vonatkozóan. A Rendelet biztosítja a tagállamok felügyelő hatóságai számára a magánélet tiszteletben tartásához való jog, illetve a különböző tagállamok információkhoz való hozzáféréshez fűződő közérdek közötti egyensúly megteremtéséhez szükséges eszközöket és mechanizmusokat. Azonban eme együttműködési mechanizmusok nem rendelkeznek a link törlésének Európai Unión kívüli hatálya tekintetében, így a keresőmotor működtetőjét sem terheli kötelezettség, hogy link törlése iránt benyújtott kérelem teljesítésekor e törlést a keresőmotorjának valamennyi változatán elvégezze.
Ami azt a kérdést illeti, hogy az ilyen törlést a keresőmotor tagállamoknak megfelelő változatain kell-e elvégezni, vagy e keresőmotornak csupán a törlést kérő személy lakóhelye szerinti tagállamnak megfelelő változatán, arra egyértelmű a válasz, ugyanis a személyes adatok következetes és magas szintű védelme érdekében, a szóban forgó törlést főszabály szerint valamennyi tagállam tekintetében el kell végezni, ezáltal biztosítva az egységet is.
Összegezve az EUB döntését, a keresőmotor működtetője a link törlése iránti kérelem teljesítésekor a törlést nem köteles a keresőmotorjának valamennyi változatán elvégezni, csupán a keresőmotor tagállamok szerinti változataira köteles alkalmazni azt. Szükség esetén azonban olyan intézkedéseket kell alkalmaznia a keresőmotor működtetőjének, amelyek megfelelnek valamennyi jogszabályi előírásnak, és amelyek révén ténylegesen megakadályozhatók a tagállamok internethasználói abban, vagy legalábbis határozottan eltántoríthatók attól, hogy az érintett személy neve alapján a tagállamok valamelyikében végzett keresés eredményeként megjelenített találati lista révén hozzáférjenek a kérelem tárgyát képező linkekhez.
A mostani döntés így nem tágítja ki a felejtéshez való jogot az egész világra, kizárólag az Európai Unió berkein belül marad alkalmazandó.
Forrás:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A62012CJ0131