A Házassági Vagyonjogi Rendelet


A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Magyarázat a nemzetközi magánjogról című kiadvány a nemzetközi magánjog egészét átfogó jogszabálymagyarázat, mely a nemzetközi magánjogról szóló törvényt részletesen és tematikusan elemzi, együttesen a szabályozás gerincét adó uniós jogi aktusokkal és a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, valamint a kapcsolódó joggyakorlattal. Az alábbiakban a magyarázatnak a családi viszonyokkal foglalkozó fejezetéből olvashatnak egy részletet a Házassági Vagyonjogi Rendelet alapvonásairól, hatályáról és annak fogalmi készletéről. A fejezet szerzője dr. Szeibert Orsolya.


Magyarország nem részese annak az Unión belüli megerősített együttműködésnek, amelynek keretei között 2019. január 29-étől alkalmazni kell a Házassági Vagyonjogi Rendeletet.

2016. június 24-én két rendelet együttes elfogadására került sor a megerősített együttműködési eljárás keretében: ezek a házastársak vagyoni viszonyaira és a bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó rendeletek [az (EU) 2016/1103 tanácsi rendelet és az (EU) 2016/1104 tanácsi rendelet]. Mindkét rendelet – a jogbiztonság és a kiszámíthatóság érdekében – a lehető legátfogóbb szabályozást tartalmazza, hiszen nemcsak kollíziós jogi előírásokat állapítanak meg, hanem eljárásjogi kérdéseket is rendeznek, így a joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása kérdéseit is.[1] A két rendelet párhuzamosan került előkészítésre és megalkotásra, s sorsuk is összekapcsolódott, ami azt jelentette, hogy a tagállamok nem „válogathattak” abban a tekintetben, hogy mindkét rendeletet alkalmazni kívánják-e, vagy csak az egyiket. Az a tagállam tehát, amelyik akár a házastársak, akár a bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó rendeletet nem kívánta alkalmazni, a másiknak sem lehetett a részese. A Házassági Vagyonjogi Rendelet 70. cikk (2) bekezdése is rögzíti a két rendelet összekapcsolt jellegét: „ezt a rendeletet azon tagállamokban kell alkalmazni, amelyek az (EU) 2016/954 határozatban adott felhatalmazás alapján részt vesznek a nemzetközi párok vagyonjogi rendszerei tekintetében a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó, a házassági vagyonjogi rendszerekre és a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaira egyaránt kiterjedő megerősített együttműködésben.”

2016. január 29-étől a következő, a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokban kell a fenti hivatkozott rendeletet (rendeleteket) alkalmazni: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Spanyolország, Svédország. Nem csatlakozott Magyarországon kívül Dánia, Észtország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia.

A rendelet jelentősége a hazai állampolgárok számára

Miután a Házassági Vagyonjogi Rendelethez (és a bejegyzett élettársi kapcsolatos vagyonjogi joghatásaira vonatkozó rendelethez) nem csatlakoztunk, a hazai bíróságoknak e jogszabályt értelemszerűen nem kell alkalmazniuk. Ellenben mindez nem jelenti ugyanakkor azt is, hogy a rendelet ne érinthetne magyar állampolgárokat (magyar állampolgársággal rendelkező házas személy, illetve házasok tekintetében sor kerülhet ugyanis a rendelet alkalmazására olyan tagállamban, amelyben alkalmazzák azt). Igaz ugyanakkor az is, hogy a nemzetközi magánjogról szóló törvény szabályozása is alkalmazható lesz olyan magyar állampolgárokra, akik más tagállamban rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel. (Ez a helyzet kétségkívül a nemzetközi magánjog töredezettségét is jelzi.[2])

A következőkben a kiadvány a Házassági Vagyonjogi Rendelet legfontosabb általános jellegű szabályait, joghatósági, alkalmazandó jogra vonatkozó és elismeréssel kapcsolatos fontosabb rendelkezéseit ismerteti. (Cikkük csak az általános rendelkezésekkel foglalkozó részt közli. A szerk.).

Miután a rendelet csak 2019 januárjában lépett hatályba, alkalmazásával, értelmezésével kapcsolatban az Európai Unió Bírósága ez idáig még nem hozott döntést.

A rendelet hatálya és fogalmi készlete 

a) A házasság, a házassági vagyonjogi rendszer fogalma

A Házassági Vagyonjogi Rendelet 1. cikke a jogforrás hatályát a házassági vagyonjogi rendszerekre nézve állapítja meg, kiemelve, hogy nem alkalmazandó – különösen – adó-, vám- és közigazgatási ügyekre. Az nem kérdéses, hogy a rendelet nem vonatkozik egyéb, a házasságtól különböző partnerkapcsolatokban élők vagyoni viszonyaira (így az élettársak vagy a bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaira), a házasság tekintetében ugyanakkor nem korlátozódik a különneműek házasságára. Ezt a Házassági Vagyonjogi Rendelet (17) preambulumbekezdése fogalmazza meg, utalva arra, hogy a rendelet nem definiálja a „házasság” fogalmát, mert azt a tagállamok nemzeti joga határozza meg. Ebből pedig az következik, hogy azokban a tagállamokban, ahol az azonos nemű partnerek is házasságot köthetnek, ott mind a különnemű, mind az azonos nemű házastársak vagyoni viszonyaira alkalmazni kell a rendeletet. (Az a tény, hogy a rendelet a házasságfogalom meghatározását a tagállamok családjogi anyagi jogi rendelkezéseire hagyja, s nem ad egyfajta nemzeti jogok feletti házasságfogalmat, olyan elgondolás volt, amelyet a rendelet előkészítésének, megalkotásának teljes folyamata során fenntartottak, lehetővé téve lényegében azt, hogy a rendelet alkalmazhatósága ne korlátozódjék a különnemű házastársak kapcsolatára).

b) A házassági vagyonjogi megállapodás fogalma

A fogalmakat sorra vevő, a Házassági Vagyonjogi Rendelet 3. cikke a házasság fogalmát ugyan nem, de a házassági vagyonjogi rendszer és a házassági vagyonjogi megállapodás fogalmát meghatározza, így ezeknek a kifejezéseknek „önálló, autonóm” fogalma van a rendelet alkalmazási körében. A házassági vagyonjogi rendszer „a házastársak egymás közötti, illetve harmadik személyekkel fennálló, házasság vagy annak felbontása következtében létrejött vagyonjogi viszonyaival kapcsolatos szabályok összessége”, a házassági vagyonjogi megállapodás pedig „a házastársak vagy a házasulandók között létrejött olyan megállapodás, amelyben azok házassági vagyonjogi rendszerükről rendelkeznek”. A Házassági Vagyonjogi Rendelet (18) preambulumbekezdése kifejezetten utal arra, hogy a „házassági vagyonjogi rendszer”-t tág értelemben kell felfogni (lényegesen tágabban, mint például a hazai családjogban), hiszen idetartoznak a kógens és választható vagyonjogi rendelkezések, a házasfelek egymás közötti és harmadik személyekkel szemben fennálló viszonyai, a vagyonkezelés kérdései, továbbá a házassági vagyoni viszonyok bontás vagy különválás idejére történő rendezésének vagyoni következményei is.

c) A rendelet hatálya

A Házassági Vagyonjogi Rendelet több olyan ügyet is kifejezetten kizár a hatálya alól, amelyek kapcsolódnak a házassági vagyonjoghoz, és egyúttal előkérdésnek is tekinthetők lehetnének. A Házassági Vagyonjogi Rendelet 1. cikk (2) bekezdése értelmében a rendelet nem alkalmazható a házastársak jogképességére, a házasság létezésére, érvényességére, illetve elismerésére. Nem tartoznak továbbá a rendelet hatálya alá a más Európai Uniós rendeletekkel rendezett, de a házassági vagyonjoghoz kapcsolódó ügyek, mint a tartási kötelezettségek és az elhalt házastárs utáni öröklés. A Házassági Vagyonjogi Rendeletnek és az öröklési rendeletnek éppen ez a kapcsolódási pontja merült fel a Mahnkopf-ügyben (C‑558/16 szám, ECLI:EU:C:2018:138, ítélet), amelynek a közszerzeményi rendszerben élő házastársak egyikének a halála utáni helyzetben az volt a központi kérdése, hogy az európai öröklési bizonyítványban fel kell-e tüntetni, hogy az özvegyet az elhunyt hagyatékának az egynegyed része a közszerzeményi rendszer alapján illeti meg. Annak vitatása során, hogy ez a kérdés az öröklési rendeletre tartozik-e, az Európai Unió Bírósága rögzítette, hogy a „[…] rendeletet ugyanis, jóllehet, (18) preambulumbekezdése értelmében, azért fogadták el, hogy kiterjedjen a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos valamennyi olyan polgári jogi szempontra, amely a házastársak vagyonának mindennapi kezelését, valamint a vagyonjogi rendszer – különösen a pár különválásából vagy a házastársak egyikének halálából fakadó – megszüntetését, hatálya alól, 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében, kifejezetten kizárja »az elhunyt házastárs utáni öröklést«.”

Nem vonhatók a rendelet hatálya alá a szociális biztonsággal kapcsolatos kérdések, továbbá az olyan jogosultságok, amelyek bizonyos országokban a tág értelemben vett házassági vagyonjogi rendszer részét képezik (a házasság időtartama alatt megszerzett és a házasság időtartama alatt nyugdíjjövedelmet nem generált öregséginyugdíj-jogosultság vagy rokkantságinyugdíj-jogosultság házastársak közötti átruházására vagy kiigazítására vonatkozó jog a házasság felbontása, különválás vagy a házasság érvénytelenítése esetén).

Miután a házassági vagyonjogi szabályok jellegüknél fogva szorosan, számos esetben (különösen a házastársi vagyonközösségnél) elválaszthatatlanul kapcsolódnak az adott nemzeti jogrendszer dologi jogi szabályaihoz, a hatály meghatározása körében két további elhatárolást is megtesz a Házassági Vagyonjogi Rendelet 1. cikke. Ennek megfelelően nem alkalmazható a rendelet vagyontárgyra vonatkozó dologi jogok természetére, továbbá az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére, az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményekre, valamint az ezen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatására. (Az, hogy miként lehet a házassági vagyonjogi jogokat elhatárolni a dologi jogtól, megjelenik a Házassági Vagyonjogi Rendeletben a dologi jogok megfeleltetésének később említett szabályánál is.) A nyilvántartásba vétel kapcsán – többek között – az is lényeges eltérést jelenthet, hogy a nyilvántartásba vétel konstitutív vagy „csupán” deklaratív hatályú aktus.

d) A bíróság és a határozat fogalma

A Házassági Vagyonjogi Rendelet (29) preambulumbekezdése a bíróság fogalmának tág értelmezését követeli meg annak érdekében, hogy a rendelet hatálya attól függetlenül kiterjedhessen a tagállami hatóságok eljárására, hogy milyen megoldást alkalmaznak és működtetnek a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyek rendezésére. A bíróság fogalmába így nemcsak a szó szoros értelmében vett, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó bíróságok tartozzanak bele, hanem például egyes tagállamokban azok a közjegyzők is, akik bizonyos házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben a bírósághoz hasonlóan igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, továbbá azok a közjegyzők és jogi szakemberek is, akik egyes tagállamokban a bíróság felhatalmazásával az adott házassági vagyonjogi rendszer tekintetében igazságszolgáltatási feladatokat látnak el. Ugyanakkor – éppen a közjegyzőket illetően rögzíti a fent hivatkozott preambulumbekezdés, hogy a „bíróság” fogalmába nem tartoznak bele a tagállamoknak a nemzeti jog szerint házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben való eljárásra feljogosított nem igazságügyi hatóságai, például a közjegyzők a tagállamok többségében, ahol általában nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat. (Ennek megfelelően az, hogy valamely tagállamban a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben hatáskörrel rendelkező közjegyző eljárására vonatkozik-e a rendelet, attól függ, hogy a közjegyző a fentieknek megfelelően ellát-e igazságszolgáltatási feladatokat.)

A határozat fogalma a Házassági Vagyonjogi Rendelet 3. cikk (1) bekezdés d) pontja értelmében: a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyben valamely tagállam bírósága által hozott határozat, az elnevezésére való tekintet nélkül, ideértve a költségeknek és kiadásoknak valamely bírósági tisztviselő általi meghatározására vonatkozó határozatot is.

(A részlet szerzője dr. Szeibert Orsolya)

[1] A rendeletek megalkotásának előzményeiről lásd: Wopera Zsuzsa – Tóth Barbara: A nemzetközi párok vagyoni viszonyainak uniós rendezése. In: Raffai Katalin (szerk.): Határokon átnyúló családjogi ügyek. Nemzetközi személyes és családjogi kérdések a XXI. században. Pázmány Press, Budapest, 2018, 189–196. o.

[2] Lásd erről: Boele-Woelki, Katharina: What family law for Europe? RabelsZ, 2018/1. sz., 8–9. o.




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Minden olasz munkavállalónak védettnek kell lennie

Az olasz kormány csütörtökön fogadta el a világ legszigorúbb koronavírus-elleni intézkedéseit, amely minden munkavállaló számára kötelezővé teszi a koronavírus elleni védettség igazolását, a negatív tesztet vagy a fertőzésből való gyógyulást.