„A meztelenség nem emberi jog” – vagy mégis?

Meztelenül napozni az erkélyen, pőrén kirándulni, bikinifelső nélkül az uszodában – aki mindent megmutat magából, hamar bíróság előtt végzi. Németországban, ahol hagyománya van a nudizmusnak, rendszeresen születnek groteszk ítéletek. Már az Emberi Jogok Európai Bírósága is foglalkozott a meztelenséggel, ám az Strasbourg szerint nem emberi jog.

Az alábbi esetet röviden úgy is összefoglalhatnánk: aki mindent megtett, hogy megbotránkozhasson. Történt ugyanis, hogy Németországban nemrégiben címlapra került egy frankfurti háztulajdonos és bérlőjének vitája. Utóbbi a bérleti díj csökkentését (Mietminderung, §536 BGB) követelte, mondván, a háziúr pőrén napozik az udvaron és jár a lépcsőházban. A jogerősen döntő Frankfurti Tartományi Legfelsőbb Bíróság (Oberlandesgericht, OLG) – a tulajdonos szavainak hitelt adva – elutasította a keresetet: a ház közösen használt részein mindig van rajta köpeny, a saját használatú udvarán valóban meztelenül napozik, de ezt csak akkor láthatja a bérlő, ha kihajol az ablakán. A nudizmuson felháborodó bérlőnek tehát erőfeszítéseket kell tennie, hogy szembesüljön a meztelenséggel és felháborodhasson.[1]

Az ügy ezzel lezárult, a nudizmus problémája viszont korán sincs megoldva. Németországban, ahol a ’60-as években sok követője volt a ’szabad test kultúrájának’ (Freikörperkultur, FFK), napjainkra kényessé vált a meztelenség. Immár elég sok a szabály, de ami nem kifejezetten tilos, az megengedett és sokkal kevesebb a tilalom, mint gondolnánk. Ennek ellenére nem minden követendő, ami szabad – filozofált a Süddeutsche Zeitung jogi rovatának vezetője a frankfurti eset kapcsán.[2]

Ami szabad

Jogilag megedett és morális kivetnivaló sincs benne, ha valaki a saját teraszán, kertjében meztelenül napozik, vagy így tartózkodik a lakásában – mondta ki 20 évvel ezelőtt a Merzingi Helyi Bíróság (Amtsgericht, AG). A bírák szerint a pőre napozás miatt nem felmondható a bérleti szerződés. Még akkor se, ha a tulajdonosnak kellemetlen, hogy erről pletykál a Saar-vidéki kisváros. Csak akkor nem szabad kedvünk szerint (nem) öltözködni az erkélyünkön, ha arra a szomszédos játszótérről, vagy iskolából jó a rálátás.

A meztelen napozás hamar iszonnyá teheti a jószomszédi viszonyt. Egy dortmundi sorház lakója keresettel élt szomszédja ellen, aki szaunázás után rendszeresen meztelenül sétált a kertjében. „Sokkoló volt a látvány” – írta a szomszéd keresetlevelében, és ennek igazolására előadta, hogy „a szomszéd szaunapartikat is rendezett; volt, hogy négy férfi flangált meztelenül a kertben”. A mindezt takarni hivatott sövény a felperes szerint nem volt elég sűrű. Az első fokon eljáró Dortmundi Helyi Bíróság (Amstgericht, AG) eltiltotta az alperest a ruha nélküli sétáktól, sőt, arról is gondoskodnia kellett volna, hogy gyermekei a jövőben ne fürödjenek és játszanak meztelenül a kertben. A fellebbezést elbíráló Dortmundi Tartományi Fellebbviteli Bíróság (Langericht, LG) szerint viszont az alperes személyiségi és tulajdonjogának aránytalan korlátozása lenne, ha nem tartózkodhatna ruha nélkül a saját kertjében. A bíróság szerint a mérlegelésnél figyelembe kell venni, hogy egy felnőtt számára nem lehet olyan sokkoló mások meztelen látványa, különösen, ha két méter magas tujasor állja a pillantás útját. Az alperes csak pireuszi győzelmet aratott: a permanens vitát megelégelve néhány hónappal a jogerős ítélet megszületése után elköltözött.[3]

„A meztelenség önmagában nem erkölcstelen”

Ha a nudista potenciális nézőközönségét kiskorúak teszik ki, érthető, hogy szigorúbb a meztelenség megítélése. Ma azonban biztos nem sújtanák Németországban szabálysértési bírsággal azt a házaspárt, amelyik egy nudizmust népszerűsítő folyóiratot adott át a téma iránt érdeklődő 15 éves szomszéd lánynak. A bírságot az Esseni Helyi Bíróság (Amtsbgericht, AG) helybenhagyta 1955-ös ítéletében, ami még az akkori erősen konzervatív társadalmi, morális viszonyok között is meglepő, tekintettel arra, hogy a tinédzser, szülei jóváhagyásával kapta meg a kiadványt. Az ügyben a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, BGH) mondta ki a végső szót. Az indokolás szerint az állam csak végső esetben korlátozhatja a szülői felügyeleti jogot; egy naturalizmussal foglalkozó magazin, néhány meztelenül napozó képével bizonyosan nem veszélyezteti egy 15 éves erkölcsi fejlődését, ezért nem indokolatlan a szülők nevelési jogának korlátozása. „A meztelenség önmagában se nem erkölcstelen, se nem obszcén” – hangzik a BGH akkoriban forradalmi megállapítása. Tekintettel arra, hogy a házaspár a szülők engedélyével adta a folyóiratot a tinédzsernek, jogellenes volt a rájuk rótt bírság – ítélkezett a BGH.

Monokini az esélyegyenlőség jegyében

Monokinizni az FFK ’fénykorában’, a ’70-es években is elképzelhetetlen volt a városi strandokon. Tavaly a közép-németországi Göttingen városi strandja törölte házirendjéből az erre vonatkozó tilalmat. Az idei szezontól a berlini és müncheni strandokon sem lesz kötelező a bikinifelső. Mindez, a ’70-es évekkel szemben, amikor a ’szabad test kultúrája’ állt a középpontban, most a gender-igazságosság jegyében történik: a hölgyeknek se kelljen eltakarniuk a keblüket, ha az uraknak nem kell!

„Nem vagyok megátalkodott bűnöző”

Az idézett mondat egy 29 éves spanyol informatikus szájából hangzott el, akinek az ügye bejárta a világsajtót. Lakóhelyén, a Valencia közeli 30 ezres Aldaia városában rendszeresen meztelenül, pontosabban csak cipőben és zokniban sétált, annak ellenére, hogy előbb figyelmeztetésben részesült, majd egyre magasabb összegű bírságokat rótt ki rá a rendőrség. „A meztelenség számomra a szabadság része, amiért a börtönt is vállalom” – mondta újságíróknak a valenciai bíróságon lefolyt fellebbviteli tárgyalás előtt, amelyen jogerősen neki adtak igazat a bírák. Indokolásuk szerint önkormányzati rendelet és törvény se tiltja explicit a mezítelen sétálást, márpedig egy ilyen egyértelmű jogalap elengedhetetlen a szabálysértési hatóságnak az alapjog-korlátozáshoz. A fiatalember belátással volt az erkölcseikben magukat sértve érzőkkel szemben, ezért az ítélet ellenére megígérte, hogy a jövőben csak két utcában fog meztelenül sétálni a lakása mellett.

Exhibicionizmus vs. a személyiség szabad kibontakoztatásához fűződő jog

A nudizmus jogi megítélésének nehézségét az adja, hogy egy fontos alapjog, a ’személyiség szabad kibontakoztatásához fűződő jog’ része (freie Entfaltung der Persönlichkeit, Art. 2 GG). Ha valaki a ruhátlansággal akarja megmutatni, hogy individuum, akkor a nudizmus meggyőződés, a személyiség fontos része. Azok a nudisták biztosan ebbe a kategóriába tartoznak, akik a tiltás és a fenyegető bírság tudatában is meztelenkednek. Az ő személyiségi joguk indokolja, hogy Németországban nincs a közterületi meztelenséget általában tiltó jogszabály. De felmerül, hogy mikor kell mégis korlátozni, szankcionálni a nudizmust mások erkölcsi értékeinek, illetve a kiskorúak fejlődésének védelme érdekében.

A német Btk. (Strafgesetzbuch, StGB) csak az ’exhibicionista cselekményt’ rendeli büntetni (exhibitionistische Handlungen, § 183 StGB). Ez a szexuálisan motivált meztelenséget jelenti, amikor a meztelenkedőben vágyat ébreszt, hogy mások látják intim testrészeit, illetve az elégíti ki, hogy meztelenségével másokat zaklat. Erről a szabadságvágyukat kiélő nudisták, például a spanyol fiatalember esetén nincs szó.

Ennek ellenére a nem szexuálisan motivált meztelenség is lehet jogellenes. Megvalósíthatja a német szabálysértési törvény ’súlyosan kirívó cselekmény’ (grobe ungehörige Handlung, § 118 OwiG) tényállását. Eszerint szabálysértést követ el, akinek a viselkedése alkalmas a közösség zaklatására vagy a köznyugalom megzavarására. A § 118 OwiG vitatott tényállás, mert csak erkölcsi mércék mentén dönthető el, megvalósult-e.

Meztelenül a nyeregben és a volán mögött

A Karlsruhei Közigazgatási Bíróság (Verwaltungsgericht, VG) a § 118 OwiG-t alkalmazva akadályozott meg 2005-ben egy éjszakai csoportos kerékpározást. Az indokolása szerint súlyosan kirívó magatartás lett volna ruha nélkül biciklizni, mert ez „egyértelműen szemben áll a közrenddel és minden józanul gondolkodók polgár úgy vélné, hogy az akció résztvevői nincsenek tekintettel a polgártársaikra”. Néhányan nyilván felháborodtak volna, az viszont kétséges, hogy minden józanul gondolkodó karlsruhei antiszociálisnak tartotta volna az akciót.[4] Valószínűbb, hogy a többségben inkább derültséget keltett volna tucatnyi meztelen látványa a nyergekben.

A döntés nagy vihart kavart. A nemzetiszocializmus, majd az ’50-es évek már demokratikus Németországának rossz emlékű, sokkal inkább morális, mint jogi elvek mentén hozott ítéleteit idézi, például a homoszexualitással kapcsolatban – írta a Süddeutsche Zeitung kolumnistája.[5] A döntés bírói prognózisra alapul, hisz bizonyíték nem támasztja alá, hogy sokan felháborodtak volna. Ráadásul az indokolás minden józanul gondolkodó polgár felháborodásáról beszél, ami biztos, hogy túlzás.

A német jog-, illetve hatósági gyakorlat szerint az, aki sűrűn lakott részeken, belvárosokban sétál vagy biciklizik meztelenül, figyelmeztetésre vagy szabálysértési bírságra számíthat. Aki viszont a természetben teszi ugyan ezt, nem kell, hogy jogkövetkezménytől tartson, de speciális körülmények megalapozhatják a büntetést. Ez mutatja a szászországi Kamenzi Helyi Bíróság (Amtsgericht, AG) 2017-es döntése.[6] A rendőrség 30 euró szabálysértési bírságába bele nem törődő házaspár kezdeményezte az eljárást. A hatóság szerint a § 118 OwiG szerinti ’súlyosan kirívó cselekmény’ volt egy tótól napozás és fürdés után egy erdőn keresztül meztelenül hazabiciklizni a közeli kisváros, Haselbach szélén álló családi házukba, mert egy játszótér mellett is elkerekeztek. A bíróság megerősítette, hogy közterületen ruha nélkül mutatkozni alkalmas a köznyugalom megzavarására, ezért ’kirívó’ magatartás, az elhagyatott elkövetési hely ellenére pedig az teszi ’súlyosan kirívóvá’, hogy gyerekkorúak is a potenciális sértettek között lehettek. A bíróság mégis aránytalannak minősítette és figyelmeztetésre enyhítette a szabálysértési bírságot, tekintettel arra, hogy a házaspár először szegte meg a § 118 OwiG-t.

A biciklivel ellentétben autóban szabad meztelenkedni, mert másoknak csak kis valószínűséggel lesz részük a látványban. De a lábfej meztelenségének lehet jogkövetkezménye, igaz csak polgári: a casco-biztosítás nem áll jót a károkért, mert a biztosító és rend szerint a bíróság is azt vélelmezi, hogy a meztelenül vezető sofőr lábbeli nélkül volt, és a pedálról lecsúszó izzadt lába okozta a káreseményt.[7]

Meztelenség, mint az emberi méltóság megsértése

A meztelenség, ami sokaknak szabadságkiteljesedést jelent, kényszer hatása alatt súlyosan megalázó – állapította meg a Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVerfG) 2015-ben egy elítélt alkotmányjogi panaszára. A Kasseli Büntetés-végrehajtási Intézetben (JVA Kassel) öngyilkosságától tartva egy éjszakán át meztelenül ágyhoz szíjazva tartották és kamerával megfigyelték a panasszal élőt. Ezzel súlyosan sérült az intim szférája, ami az emberi méltósága része (Menschenwürde, Art. 1 GG). Az indokolás szerint a kikényszerített meztelenség megvetést fejez ki, és az azt elszenvedő védtelennek érzi magát.

Az érvelést követve a BVerfG 2016-ben megállapította, hogy már a motozás miatti levetkőztetés is az emberi méltóság megsértése, és mert az emberi méltóság sérthetetlen (unantastbar, Art. 1 GG), semmilyen körülmények között nem lehet arányos.[8]

Társadalmi célú hirdetés kereskedelmi megfontolásból

A meztelenség mindig nagy figyelmet von magára, amit a ’90-es években egy olasz divatmárka is kihasznált. Biztos vannak, akik még emlékeznek a Benetton egész Európát elárasztó plakátjaira: emberi fenék ’H.I.V. POSITIVE’-pecséttel. A felháborodott németek a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságig (Bundesgerichtshof, BGH) vitték az ügyet. A BGH követte a keresetlevelet, miszerint a cég kereskedelmi céllal használta fel a szenvedést, és ezzel megsértette az H.I.V.-fertőzöttek emberi méltóságát. Az alkotmánybírák szerint is vitathatatlan volt a kereskedelmi jelleg, de a plakátok ennek ellenére a H.I.V.-fertőzöttek egészségügyi és társadalmi megpróbáltatásaira hívták fel a figyelmet, amit nem tett hiteltelenné a Benetton logója, nem sérült tehát senki emberi méltósága.[9]

A nudizmus művészet (is lehet)

A kereskedelmi vállalkozásokhoz hasonlóan a művészeknek is létkérdés a figyelem felkeltése. Ezért gyakran használják a meztelenséget. Ilyenek például a meztelen-performanszok. Az akciók jogilag nem veszélytelenek. Például az ezekről híres svájci Milo Moiré kénytelen volt ’kirívóan közösségellenes viselkedés’ miatt egy éjszakát szabálysértési őrizetben tölteni.

Komolyabb, igaz polgári jogi következménye lehetett volna annak, hogy egy világhírű fotográfus, Allen Henson engedély nélkül készített aktképeket a modelljéről az Empire State Building tetőteraszán. A tulajdonos 1,1 millió dolláros kártérítésre perelte. A keresettől később ugyan elállt, de Hensont élethosszig kitiltotta a világ leghíresebb felhőkarcolójából.

A téma kényességét mutatja, hogy a svájci Bienne-ben 5 évig (!) folyt az egyeztetés az önkormányzattal a ’Body and Freedom Festival’ megrendezéséről, amelyen 17 ország művészei készítettek projekteket a meztelenség jegyében.

Németországban rendszerint az a kérdés, mennyi meztelenséget bír el a művészet szabadsága (Art. 5 III GG). „A test meztelen bemutatása önmagában nem művészet” – szögezte le a BVerfG 1971-ben.[10] A művészet „egyedi alkotás, amellyel a művész benyomásait, tapasztalásait, élményeit tárja a nyilvánosság elé”. Ezért a nyilvánosság előtti meztelenség attól, hogy a résztvevők ’utcaszínház’ vagy ’avantgárd installáció’ névvel illetik, hozzáadott érték nélkül nem művészet, mert nem egyedi, nincs interpretálható tartalma.

Eva N. Dzepina, a művészeti kérdések egyik legelismertebb német szakjogásza elgondolkozott, hogy minek minősülne a német jog szerint Allen Henson fotográfus aktképeinek elkészítése az Empire State Building (ESB) tetején.[11] Az Art. 5 III GG szerinti művészeti szabadságnak alanya mellett (az alkotó) tárgya is van, a szintén védelmet élvező művészeti alkotás, annak elkészítési lehetőségével, valamint a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételével együtt. Egy fotóművész esetében a képei mellett azok elkészítése is védelmet élvez. Henson szóban forgó felvételeinek egyediségét és ezzel művészi jellegét épp a különleges helyszín adta, tehát védelmet élvez az akció, a hatóság nem tilthatja meg. Igen ám, de az ESB nem nyilvános hely, a tiltást pedig nem a hatóság, hanem a tulajdonos mondta ki ’tulajdonosi joga’ (Hausrecht) keretében. Ennek lényege, hogy az ingatlantulajdonos eldöntheti, kinek és milyen feltételekkel engedi meg a belépést és a tartózkodást. Az ESB tulajdonosa nyilván nem helyezett ki táblát a bejáratnál, miszerint tilos a tetőteraszon meztelenül pózolni. Nem is lenne elvárható, hogy minden élethelyzetre előre felkészüljön, ezért a látogatónak kell engedélyt kérnie, ha a megszokottól eltérő módon akar viselkedni. A tulajdonos joggal követelt tehát kártérítést – hangzik Eva N. Dzepina konklúziója, aki egyébként a művészet és a jog kapcsolatára specializálódott egyesület, a IFKUR e.V. alapító tagja.

Németországban a művészet és a nudizmus kapcsolatának alapvetését a Münsteri Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság (Oberverwaltungsgericht, OVG) fogalmazta meg 1996-ban: a meztelenség önmagában nem művészet; csupán azáltal, hogy valaki művészetnek minősíti ruhátlanságát, nem részesül az Art. 5 III GG védelmében. A bíróságnak egy szabálysértési bírságot megtámadó keresetről kellett ítélkeznie, amelyet egy férfira róttak ki, aki éveken keresztül járt meztelenül Münster utcáin, amit ’interaktív művészetnek’ nevezett.[12] Rendszerint a legfrekventáltabb helyeken, valamint ott mutatkozott meztelenül, ahol a média képviselőivel számolt. A bíróság szerint viszont nem egy alkotás létrehozása motiválta, hanem másokra akarta erőltetni meztelen testének látványát olyan helyeken, ahol nem kellene számítani erre. Szégyenérzetet akart kiváltani másokban, hogy így provokáljon.

Szintén az OVG Münster döntött jogerősen a város rendeletéről, amely általános jelleggel megtiltotta a nudizmust a közterületeken és nyilvános intézményekben. A bíróság szerint esetenként kell mérlegelni, hogy a meztelenség helye, körülményei, céljai alapján jelentősen zavarja-e a békés egymás mellett élést. Fontos orientációs pontként leszögezi a döntés, hogy a meztelenség csak kivételes esetben művészet. Ha valaki mindennapi tevékenysége során, például bevásárláskor, menet- vagy biciklizés közben meztelen, nem lehet ennek egyedi, művészi jellegéről beszélni.

Egy további érdekes ügy a művészet és a meztelenség kapcsolatáról a Drezdai Tartományi Fellebbviteli Bíróság (Oberlandesgericht, OLG) asztalán volt 2010-ben. Egy helyi művész csupán egy rózsaszín harisnyában és a Németországban hagyományos városvezetői aranylánccal a nyakában festette meg a város polgármesternőjét, háttérben Drezda új hidjával, ami sok pénz mellett az UNESCO-világörökségi címébe került az ’Elba-parti Firenzének’. Az OLG a háttérben látható hídra figyelemmel a festőnő művészi és véleménynyilvánítási szabadsága részének tartotta a festményt, hozzátéve, hogy egy közszereplőként élesebb kritikát, bántóbb szatírát is el kell tűrni, mint az átlagembernek.

Késő bánat…

A kétszeres olimpiai bajnok német műkorcsolyázónő, az 1965-ös születésű Katarina Witt esete azt bizonyítja, hogy a meztelenség készpénzre váltható. A Németországban ikonikus státuszú sportolóból lett celeb 1998-ban a Playboy felkérésére és vélhetőleg több millió márka kedvéért megmutatta testének részeit országnak-világnak. Majd amikor a magazin pár évvel később néhány képet újra leközölte, kártérítést követelt. A Frankfurti Tartományi Fellebbviteli Bíróság (Oberlandesgericht, OLG) annyiban követte a felperes érvelését, hogy intim fotókat nem szabad minden további nélkül, bármilyen célra felhasználni. Mégis elutasította a keresetet, mondván, Witt – ellenszolgáltatás fejében – hozzájárult a fotók elkészítéséhez és leközléséhez. Habár a kiadónak valóban engedélyt kellett volna kérnie az újraközléshez, de ennek elmaradása nem alapozza meg a kártérítést, tekintettel arra, hogy az eredetivel megegyező céllal, hasonló keretek között, ráadásul jóval kisebb terjedelemben jelentek meg újra a képek.

Meztelenség mint a vélemény különös kifejezése

A nudizmus a művészet szabadsága mellett a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogon keresztül is védelmet élvez. Minthogy a véleménynyilvánítás szabadságát az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 10. cikke is nevesíti, a kérdés szerepelt már az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) asztalán. A 2014-es ítélet tenorja szerint amennyiben a nyilvánosság előtti meztelenkedő azt akarja kifejezni, hogy az emberi test nem visszataszító, a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát gyakorolja.[13] A tiltás mégis lehetséges, mert a meztelenség megítélése elválaszthatatlan a társadalmanként eltérő morálfelfogástól, ezért az EJEB széles mozgásteret adott a tagállamoknak a szabályozásra.

A keresettel élőt közterületi meztelenkedés miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélte jogerősen egy skót bíróság. A férfi keresetében előadta, azért tett hosszú kirándulásokat, mert hangot akart adni ama meggyőződésének, hogy az emberi test nem visszataszító. A férfit többször megállították, őrizetbe vették és a ’köznyugalom megzavarása’ (breach of the peace) miatt eljárást indítottak ellene. A common law-rendszerben döntő jelentőségű bírósági joggyakorlat szerint a ’köznyugalom megzavarása’ akkor tényállásszerű, ha elég súlyos ahhoz, hogy az átlagemberekben ijedségét keltsen. Minthogy a terhelt a bíróság előtt is ruha nélkül jelent meg, az ítélet szerint megvalósult a ’bíróság megsértése’ is (contempt of the court). Később a büntetés-végrehajtási intézetben sem volt hajlandó ruhával elfedni a testét, ezért magánzárkában kellett letöltenie a büntetését. Bűnözői karrierjét a szabadulása után rögtön tovább folytatta: meztelen indult el hazafelé a bv-intézetből. Hamarosan ismét letartóztatták, megvádolták és 330 nap szabadságvesztésre ítélték a köznyugalom megzavarása és 90 napra a bíróság megsértése miatt, mert meztelen volt az újabb tárgyaláson is. Fellebbezései sikertelenek maradtak, a legfelsőbb skót büntetőbíróság, a Court of Criminal Appeal minden ítéletet helyben hagyott. Így 2006 és 2011 között összesen 13 alkalommal ítélték el és mindössze 4 napot töltött szabadlábon.

Az EJEB-hez egy 2009-es ítélettel fordult 2014-ben, ezért formai okokból el kellett volna utasítania a keresetet: letelt az EJEE 35. cikke szerinti hat hónapos jogvesztő határidő a legfelsőbb haza fórum által meghozott jogerős ítélet és a strasbourgi kereset benyújtása között. A határidő ugyan folyamatos hatósági jogsértés, például a vitatott ítéletben foglalt szabadságvesztés letöltésének a végeztével indul, és a keresettel élő a benyújtáskor bv-intézetben volt, de már egy más ügy miatt. A megtámadott ítéletben foglalt büntetést évekkel korábban letöltötte. A bíróság mégsem utasította el a keresetet, tekintettel arra, hogy a skót férfi a 2009-es ítélete óta folyamatosan, ugyanazon bűncselekmények miatt töltötte a szabadságvesztéseket.

Az EJEB indokolása egy korábbi ítéletére hivatkozva kezdődik. Az EJEE 10. cikke szerint a véleménynyilvánítás szabadsága a tartalom mellett a közlési módot is védi.[14] A felperes esetében a meztelenség egyszerre a mondanivaló (a meztelenség nem visszataszító) és annak artikulálási módja. Így a skót bíróságok a kiszabott börtönbüntetésekkel korlátozták a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogot. Ez azonban önmagában nem egyezménysértés, mert a 10. cikk (2) bekezdése szerint törvényben szabályozott korlátozás lehetséges. Az EJEB a common law-rendszer sajátosságaira tekintettel úgy ítélte meg, hogy a ’köznyugalom megzavarása’ nevű tényállás esetjogi definíciója törvényi korlátozás, és megfelel a ’pontos törvényi meghatározás’ követelményének is (nullum crime/nulla poena sine lege certa), tehát egyértelműen leírja a büntetendő magatartást. Az EJEE 10. cikk (2) bekezdése szerinti további követelmény, hogy a korlátozás a közrend fenntartását és bűncselekmények megelőzését szolgálja. Az ítélet szerint ez is adott: a skót tényállás nem engedi, hogy az egyén a meztelenséggel alkotott véleményét olyan módon fejtse ki, ami súlyosan sérti a többségi morálelképzelést.

Annyiban követhető az EJEB érvelése, hogy nem a vélemény korlátozását tartja legitimnek a többségi morálfelfogásra hivatkozva (a meztelen test nem visszataszító), hanem csak a vélemény speciális kifejezési módját (meztelenkedés). Azt azonban jogosan veti fel a berlini Humbold Universität ítéletet elemző közjogászprofesszora, Martin Eifer, hogy morálfelfogás-sértésre csak kivételesen alapítható bűncselekmény, a skót jogalkotás, illetve joggyakorlat viszont nem igazolta, hogy a hagyományokon és ideológián nyugvó nudizmus miért érdemel különösen szigorú elbánást.[15]

Az ítélet egyik oldalról hangsúlyozza a szabad véleménynyilvánítás különleges státuszát a demokratikus társadalmakban, ami csak különösen indokolt esetben és mértékben korlátozható, az arányosság szokottnál is szigorúbban vizsgálatával. Másik oldalról viszont az átlagosnál nagyobb mozgásteret enged a tagállamoknak a nudizmus megítélésében, mert az a társadalmaként eltérő morális felfogás kérdése. Az EJEB jog-összehasonlítása igazolja, hogy országonként más az a szint, amelytől a meztelenség alkalmas a köznyugalom jelentős megzavarására: vannak tagállamok, ahol a meztelenség nem jogi kategória, másokban bűncselekmény, amit letöltendő szabadságvesztéssel fenyeget a jogalkotó, míg a legtöbb helyen egy középutat választanak, azaz szabálysértésként pénzbírsággal fenyegetik a közterületi nudizmust. A szigorúbb büntetés a társadalmi elvárásra reagál, miszerint a nagy nyilvánosság előtti meztelenség antiszociális, ezért üldözendő – vélelmezik Strasbourgban. A bíróság az arányosság kérésének vizsgálatakor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a keresettel élő tisztában volt a skót közfelfogással és az abból következő szigorú törvényi fenyegetéssel. Ráadásul az egyes ügyekben csak rövid szabadságvesztést kapott, ami a sorozatos bűnismétlés miatt duzzadt évekké. Aki nagyobb toleranciát követel magának, jelen esetben a különös (nem)öltözködési szokásainak elnézését, nem lehet teljesen intoleráns mások érzékenységével és világnézetével szemben. Márpedig legkésőbb, amikor a tárgyalóteremben is meztelenül jelent meg, kifejezésre juttatta, hogy a legalapvetőbb morális szabályokat is semmibe veszi – indokolták az európai bírák, miért utasították el a keresetet. Hozzátették, hogy a skót férfi találhatott volna más, kellően figyelemfelkeltő, mégis kevésbé megbotránkoztató módot a nudizmusról alkotott véleménye kifejtésére.

(Címlapképünk illusztráció)

Lábjegyzetek:

[1] OLG Frankfurt am Main, Urteil v. 18.4.2023, Az. 2 U 43/22.

[2] SZ Panorama, 4.5.2023, Nr. 102.

[3] https://www.lto.de/recht/kurioses/k/lg-dortmund-nackter-nachbar-muss-akzeptiert-werden-sauna-garten/

^[4] Beschluss vom 02.06.2005 – 6 K 1058/05.

^[5] https://www.sueddeutsche.de/panorama/grob-ungehoerig-gericht-verbietet-nacktradeln-1.676573

^[6] https://www.saechsische.de/splitternackt-auf-dem-fahrrad-3891584.html?utm_source=szonline

^[7] https://www.bussgeldkatalog.org/oben-ohne-im-auto/

^[8] 5.11.2016., 2 BvR 6/16, Rn. 1-47.

^[9] Beschluss von 11.3.2003, 1 BvR 426/02.

^[10] Beschluss v. 24.02.1971, AZ: 1 BvR 435/68.

^[11] https://borgelt.de/kunstrecht-infos/nacktheit-in-der-kunst

^[12] 18. 6. 1996, AZ: 5 A 769/95.

^[13] EJEB-ítélet (28.10.2014), Case No.49327/11, Gough vs. Egyesült Királyság, http://hudoc.echr.coe.int (angol).

^[14] No.15890/89–Jersild.

^[15] Eifert, JURA (JK), 2015, S. 427, Art. 10 EMRK.

---