Az állam kötelessége biztosítani az orvosi műhibával kapcsolatos panasz hatékony kivizsgálását

A várandós török édesanyát a nyolcadik hónapban ájulását követően kórházba szállították, ahonnan állítása szerint az orvosok kivizsgálás helyett a magánrendelésükre igyekeztek átküldeni. Tíz nappal később a megszülető gyermek oxigénhiánnyal küzdött, és újraélesztés, majd inkubátoros kezelés ellenére tartós agykárosodást szenvedett. A szülők három eljárást is indítottak, de egyik sem zárult érdemi eredménnyel, a vizsgálatok során ráadásul az édesanya orvosi kartonjának is nyoma veszett. A Bíróság ítélete szerint a műhibával kapcsolatos panasz hatékony felderítésének elmaradásával a török kormány megsértette az Egyezmény 8. cikkét.

Az alapügy

Az ügy kérelmezői egy török házaspár, akik saját maguk, illetve 2001-ben született közös gyermekük nevében fordultak a Bírósághoz.

Az édesanya 2001-ben, várandóssága első hónapjaiban ödémára és magas vérnyomásra panaszkodva felkereste a nevşehiri kórházat. Később Malatyába költözött, ahol a várandósság 8. hónapjában, júliusban hasonló panaszok miatt három alkalommal is kivizsgáláson esett át. Az utolsó vizsgálatot követő harmadik napon az édesanya kérelmező elveszítette eszméletét, és kórházba kellett szállítani, ahonnan azonban kivizsgálás nélkül tért haza. E ponton eltér a török kormány és a kérelmezők álláspontja arról, hogy mi történt.

A török kormány szerint az édesanya önként távozott a kórházból, mert nem kívánta alávetni magát férfi orvos kivizsgálásának. A kérelmezők szerint azonban az orvosok nem végezték el a kivizsgálást és nem utalták be ultrahangra, illetve röntgenre, valamint utalásokat tettek rá, hogy a magánrendelésüket vegye igénybe.

Tíz nappal az esemény után (és tíz nappal a kiírt időpont előtt), július 30-án a kérelmező anya visszatért a kórházba, ahol azonnal megkezdték a felkészítését a szülésre. Ennek során szükségessé vált egy jelentős gátmetszéssel járó beavatkozás. A gyermek születésekor fulladt, cianózisa volt (oxigénhiányos állapot miatti kékülés) és újraélesztésen is átesett, ami miatt inkubálni kellett. Másnap az állapota rosszabbra fordult, ezért átszállították az Inönüi Egyetem klinikájára, ahol megállapították, hogy a gyermek agyi funkciói az oxigénhiányos állapot következtében károsodtak, ami tartós fogyatékossághoz vezetett.

A kérelmezők ezt követően a rendelkezésükre álló valamennyi eszközt igyekeztek bevetni: fegyelmi vizsgálatot kezdeményeztek, feljelentést tettek és kártérítési pert is indítottak. Az eljárások egyike sem vezetett azonban eredményre, sőt, a kérelmező édesanya orvosi kartonja az eljárások során el is tűnt.

A sikertelen eljárásokat követően a kérelmezők az EJEB-hez  fordultak arra hivatkozva, hogy az orvosi műhiba, valamint annak eredménytelen kivizsgálása sértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében garantált jogaikat.

Az EJEB döntése

I. Előkérdések

A kérelmezők az Egyezmény számos cikkére hivatkoztak, az EJEB az ügyet a magán- és családi élet tiszteletben tartását előíró 8. cikk körében vizsgálta, amelyet a kérelmezők nem jelöltek meg. Ezt a jura novit curia-elv és a nagykamarai Radomilja-ügy fényében tehette meg az EJEB, kiemelve, hogy a kérelmezők által állított jogsértés jogi minősítése során a plénum nincsen kötve a kérelemben megjelölt cikkekhez. A 8. cikk védelmi körébe pedig a Bíróság régóta stabil (és a Trocellier-ügyben is megerősített) gyakorlata szerint a személyek fizikai és szellemi integritáshoz, illetve egészséghez való joga is beletartozik.

Az EJEB esetjoga a 8. cikknek is két aspektusát különbözteti meg: a tartalmi, vagy érdemi vonatkozás a 8. cikkben garantált jogok megfelelő védelmének kötelezettségét rója az államra, míg az eljárásjogi vonatkozásból az esetleges jogsértésekkel kapcsolatos panaszok hatékony felderítésének kötelezettsége származik. Arra tekintettel, hogy az ügyben a kérelmezők az állami egészségügyi rendszerben elkövetett műhiba, és az ezzel kapcsolatos panaszaik kivizsgálása miatt is kifogással éltek, a Bíróság a 8. cikk mindkét aspektusát megvizsgálta.

II. A szellemi és fizikai integritáshoz való jog védelme az egészségügyi ellátás vonatkozásában (a 8. cikk érdemi aspektusa)

Az EJEB a nagykamarai Lopes de Sousa Fernandes-ügyre hivatkozva rámutatott, hogy önmagában az, hogy állami kórházban orvosi műhibát vétenek, nem jelenti automatikusan a 8. cikk megsértését. E cikk érdemi aspektusa az államra csupán azt a tevőleges kötelezettséget rója, hogy olyan szabályozási rendszert alkosson meg, amely mind a köz- mind a magánegészségügy vonatkozásában hatékonyan biztosítja, hogy az ellátást végző orvosok a betegek védelme érdekében szükséges intézkedéseket megtegyék. E követelmény megsértését az EJEB műhiba esetén is jellemzően csupán akkor állapítja meg, ha az a nem megfelelő jogszabályi környezetre, vagy a szabályok betartását biztosító mechanizmusok hibájára vezethető vissza.

A konkrét ügyben a kérelmezők egyike sem állította, hogy a szabályozással kapcsolatos rendszerszintű hiba okozta a gyermek tartós fogyatékosságát, és arra sem volt bizonyíték, hogy az orvosok a sürgősségi ellátást megtagadták volna az édesanyától. Az ügyben tehát az orvosok gondatlanságával, illetve az általuk elkövetett műhibával kapcsolatos panasz képezte a vizsgálat tárgyát. E körben a török államot a fent összefoglalt tevőleges kötelezettségek terhelik, az EJEB-nek tehát azt kellett eldöntenie, hogy a török szabályozás, illetve annak végrehajtása alkalmas-e a betegek jogainak hatékony védelmére. A hétfős kamara egyhangú döntése szerint az irányadó egészségügyi szabályozás megfelelt e követelménynek, így a Bíróság 8. cikk érdemi vonatkozása tekintetében nem állapított meg egyezménysértést.

II. Az orvosi műhibákkal kapcsolatos panaszok kivizsgálása (a 8. cikk eljárási aspektusa)

Az ügyben nem volt vitás, hogy a török jog többféle jogorvoslati lehetőséget is biztosított a kérelmezőknek, akiknek ilyen formán elvileg rendelkezésére álltak jogi eszközök az igényeik érvényesítésére, amelyekkel éltek is. Az EJEB-nek tehát abban kellett állást foglalnia, hogy ezek az eszközök hatékonyan biztosították-e a panaszolt műhibák kivizsgálását.

A kérelmezők által kezdeményezett fegyelmi eljárást a kórház megszüntette. Döntésének alapját a kórház helyettes tisztiorvosa által készített szakvélemény képezte. Ennek elkészítésében központi szerepet játszott a kórház vezető gyermekorvosa és nőgyógyásza, akik az érintett orvos kollégái.

A kérelmezők büntetőfeljelentést is tettek, a török törvények alapján azonban közalkalmazottak ellen csak hatósági hozzájárulással lehet büntetőeljárást indítani. Ezt az ügyben az Egészségügyi Minisztérium a tisztiorvosi szakvéleményre tekintettel tagadta meg.

Az EJEB a fegyelmi és büntetőeljárás vizsgálata során felidézte, hogy a hatósági hozzájárulást előíró török törvényt már több korábbi ügyben egyezménysértőnek találta. A konkrét ügyben megállapította, hogy a műhibával kapcsolatos panasszal érintett orvosok közvetlen munkatársai által készített jelentés szolgált mindkét eljárás megszüntetésének, ami sérti a függetlenség, illetve a függetlenség látszatának követelményét is.

A kártérítés iránti, a török rendszerben közigazgatási per vizsgálata során a Bíróság azt állapította meg, hogy az eljárásban a kérelmezőknek sem a szakértők kiválasztásába, sem a szakértőknek föltett kérdések meghatározásába nem volt beleszólásuk. A bíróság ráadásul annak ellenére nem adott helyt a kérelmezők újabb szakértő kirendelésére irányuló indítványának, hogy a rendelkezésre álló szakértői véleményt maga a bíróság is hiányosnak ítélte. A Bíróság kiemelte továbbá, hogy a kórháznak az édesanya orvosi kartonja eltűnésével kapcsolatos felelősségről a török bíróság határozata említést sem tesz, holott a karton elveszítését a török államtanács töretlen gyakorlata nem egyszerűen törvénysértőnek, hanem a műhibával kapcsolatos panasz érdemi elbírálását ellehetetlenítő hibának minősíti.

A fentieket figyelembe véve a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezők rendelkezésére álló egyik eljárás sem volt alkalmas a műhibával kapcsolatos panasz érdemi kivizsgálására, és egyik procedúra sem derítette föl az objektív tényállást, ami alapján az orvosok felelőssége tisztázható lett volna. Erre tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a török jogorvoslati rendszer az ügyben alkalmatlannak bizonyult a kérelmezők panaszának tényszerű, pártatlan kivizsgálására. Erre tekintettel a héttagú kamara egyhangúlag megállapította a 8. cikk eljárásjogi vonatkozásának megsértését.

A Bíróság a kérelmezőknek nem vagyoni kár címén egyetemlegesen 15.000 eurót ítélt meg.

A kérelmezők által kért, több mint 95.000 euróra rúgó ügyvédi, fordítási, utazási és levelezési költségek közül azonban a Bíróság, csatolt okirati bizonyíték hiányában csupán 103 eurót tudott vagyoni jellegű kártérítésként megítélni.

(ejeb.atlatszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.