Az európai öröklési bizonyítvány joghatásai, a hiteles másolat érvényessége


A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának az U. E, H. C., mint két magánszemély és a Vorarlberger Landes‑ und Hypothekenbank ügyben[1] hozott ítéletét ismerteti, ami az európai öröklési bizonyítvány joghatásainak és a dokumentum hiteles másolata érvényességének kérdésében született.

I. Bevezetés

Jelen ügyben az osztrák legfelsőbb bíróság, az Oberster Gerichtshof előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához (EUB). Az előtte folyamatban lévő jogvita két, Spanyolországban utolsó szokásos tartózkodási hellyel rendelkező magánszemély, U. E. és H. C., – az elhunyt V. J. fia és lánya –, valamint egy ausztriai székhelyű bank, a Vorarlberger Landes‑ und Hypothekenbank AG között állt fent. A kérelem tárgya az alperes bank által bírósági letétbe helyezett pénzösszegnek és értékpapíroknak a kiadása volt. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 650/2012/EU rendelet („Róma IV” rendelet)[2] előírásainak értelmezésre irányult.

E rendelet vezette be az Európai Unió (EU) belső piacán az európai öröklési bizonyítványt. Részletesen szabályozza a dokumentum kiállításának eljárását és joghatásait. Célja, hogy az örökösök, az örökhagyók, a végrendeleti végrehajtók vagy hagyatéki gondnokok számára megkönnyítse jogállásuk, jogaik vagy jogosítványaik bármely tagállamban való igazolását. Olyan ambiciózus eszköz, amely kimerítően szeretné szabályozni a határokon átnyúló öröklés valamennyi nemzetközi magánjogi szempontját, oly módon harmonizálva a nemzetközi magánjogi szabályokat, hogy az egyének hatékonyabban és gyorsabban szervezhessék meg öröklésüket a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségén belül[3].

Az EUB korábban már hozott döntéseket a különféle ítéleteiben az európai öröklési bizonyítványra vonatkozóan. Az osztrák legfelsőbb bíróság a jelen ügyben előterjesztett kérdései azonban olyan szempontokat érintenek, amelyekkel eddig az EUB még nem foglalkozott.

A Róma IV rendelet által bevezetett öröklési bizonyítvány célja, a belső piac megfelelő működésének elősegítése azáltal, hogy a határokon átnyúló vonatkozású öröklési ügyekben a jogaikat gyakorolni kívánó személyek szabad mozgása előtt álló akadályokat megszünteti. E célkitűzés gyakorlatában különös figyelmet kell fordítani az örökösök, a hagyományosok és az örökhagyóhoz közel álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogainak hatékony biztosítására. A bizonyítvány, melyet miután azt valamelyik tagállamban kiállítják, lehetővé teszi „a bizonyítványban említett minden egyes örökös, hagyományos vagy jogosult számára, hogy valamely másik tagállamban igazolja jogállását és öröklési jogait”[4]. Olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a határokon átnyúló öröklési esetekben általában előnyt jelentenek a hasonló jellegű nemzeti okiratokhoz viszonyítva.

A bizonyítvány ama képessége, hogy ilyen előnyöket teremt, a kiállítására vonatkozó eljárásrendszerből ered.

–        A kérelmet formanyomtatvány[5] útján kell benyújtani egy olyan hatósághoz, amely a rendelet értelmében nemzetközi joghatósággal és hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkezik az öröklési ügyek érdemi elbírálására ama állam jogrendszerében, amely alá az öröklési ügy tartozik.

–        A bizonyítványt az Európai Unió különféle hivatalos nyelvein elérhető, egységes és részletes formanyomtatvány kitöltésével állítják ki, amelyen kevés hely áll rendelkezésre szabad megszövegezésre.

–        A nemzeti jogrendszerekben előírt bizonyítási eljárások tiszteletben tartása mellett a kiállító hatóságnak a bizonyítvány kiállítása előtt ellenőriznie kell a bizonyítvánnyal igazolni kívánt pontokat, és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a hagyatéki ügy valamennyi kedvezményezettjét először a kérelemről, majd a bizonyítvány kiadásáról értesítse.

–        A kiállító hatóság őrzi meg a bizonyítványt és gyakorolja a felett az ellenőrzést. Hiba esetén a fél kérésére vagy hivatalból kijavítja a bizonyítványt, és törli, vagy módosítja azt, ha megállapítást nyer, hogy a bizonyítvány vagy annak egyes részei nem felelnek meg a jogi valóságnak.

–        A kiállító hatóság határozatai ellen főszabály szerint bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért.

E rendszer és a bizonyítvány egységes megjelenése következtében, az egyik tagállamban kiállított bizonyítvány automatikusan, külön eljárás megindítása nélkül vált ki joghatásokat a többi tagállamban. Érdemi részét illetően nincs ellenőrzés abban a tagállamban, amelynek hatóságai azt alkalmazzák. A fordítás szükségessége a szabad mozgás érdekében egyébként korlátozott, mivel az egységes formanyomtatvány szabad megszövegezhető része is korlátozott.

A tagállamokban azonos joghatásokkal rendelkezik.

–        Megdönthető vélelem mellett igazolja az abban szereplő (és a rendelet által szabályozott) tényeket és adatokat.

–        Védi a jóhiszemű harmadik feleket.

–        Jogot ad a nyilvántartásokhoz való hozzáférésre.

Ezért nincs jelentősége annak, hogy az abban a tagállamban használt okiratok, ahol a bizonyítvány hiteles másolatát kiállítják, azonos joghatásokkal rendelkeznek‑e, vagy sem. Eredeti példányát annak az azt kiállító hatóságnak kell megőriznie, amelynek birtokában és ellenőrzése alatt marad.

A bizonyítvány joghatásait a másolat ülteti át a gyakorlatba, elegendő a benne szereplő és a rendelet által szabályozott pontok igazolására. Használata nem kötelező, az európai bizonyítvány vagy a nemzeti bizonyítvány közötti választás kizárólag az azt használni akaró személyre tartozik.

Alkalmazása esetén vélelmezni kell, hogy hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket, például a végintézkedések tartalmi érvényességét”. A tagállamok e vélelem megdöntéséig nem követelhetik meg más bizonyítékok.

A hiteles másolat határokon átnyúló ügyekben való fontossága megköveteli, hogy tartalma megfeleljen a jogi valóságnak. Ezen összhang biztosítása érdekében:

–        A jogszabályi rendelkezés főszabályként a kiállításától számított hat hónapra korlátozza az „érvényességi idejét”.

–        Módosítása, kijavítása vagy érvénytelenítése, valamint joghatásainak ideiglenes felfüggesztése automatikusan kihat a másolatokra, így ezen esetek bármelyikének fennállása esetén a kiállító hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell azokat a személyeket, akiknek hiteles másolatokat adott ki, hogy elkerülhető legyen a hiteles másolatok jogosulatlan használata.

A rendelet ugyanakkor lejárat esetén lehetővé teszi a másolat érvényességi idejének (hatályának) meghosszabbítását. A rendelet azonban a másolat kiállításának folyamatától eltérően a meghosszabbítás eljárását nem szabályozza.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a rendelet 63. cikkének, 65. cikke (1) bekezdésének, 69. cikkének, valamint 70. cikke (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozott.

A 63. cikk („A bizonyítvány rendeltetése”) értelmében:

„(1) A bizonyítvány azon örökösök, az öröklésben közvetlen jogokkal rendelkező hagyományosok, és azon végrendeleti végrehajtók vagy hagyatéki gondnokok általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell hivatkozniuk jogállásukra vagy gyakorolni jogaikat örökösként vagy hagyományosként, és/vagy gyakorolni jogosítványaikat végrendeleti végrehajtóként vagy hagyatéki gondnokként.

(2) A bizonyítvány különösen az alábbiak közül egy vagy több bizonyítására használható:

a)      a bizonyítványban említett minden örökös, illetve adott esetben hagyományos jogállása és/vagy jogai és az őket megillető részesedés a hagyatékban;

b)      a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak vagy vagyontárgyaknak a bizonyítványban említett örökösök, illetve adott esetben hagyományosok javára való juttatása;

c)      a bizonyítványban említett személynek a végrendelet végrehajtására vagy a hagyaték kezelésére vonatkozó jogosultsága.”

A 65. cikk („A bizonyítvány iránti kérelem”) (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A bizonyítványt a 63. cikk (1) bekezdésében említett személyek (a továbbiakban: a kérelmező) kérelmére kell kiállítani.”

A 69. cikk („A bizonyítvány joghatásai”) a következőket mondja ki:

„(1) A bizonyítvány külön eljárás nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír.

(2) Vélelmezni kell, hogy a bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. A bizonyítványban örökösként, hagyományosként, végrendeleti végrehajtóként, illetve hagyatéki gondnokként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik a bizonyítványban említett jogállással, és/vagy a bizonyítványban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és hogy e jogokhoz, illetve jogosítványokhoz a bizonyítványban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik.

(3) Bármely olyan személy, aki a bizonyítványban igazolt adatok alapján eljárva kifizetéseket teljesít vagy vagyontárgyat ad át a bizonyítványban kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosultként említett személynek, úgy tekintendő, hogy kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosult személlyel kötött ügyletet, kivéve, ha tudomása van arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak, illetve, ha nagy fokú gondatlanság miatt nincs tudomása arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak.”

A 70. cikk („A bizonyítvány hiteles másolatai”) értelmében:

„(1) A bizonyítvány eredeti példányát a kiállító hatóság megőrzi, és a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy részére egy vagy több hiteles másolatot állít ki.

(2) A kiállító hatóság a 71. cikk (3) bekezdése és a 73. cikk (2) bekezdése céljából jegyzéket vezet azokról a személyekről, akik részére az (1) bekezdés szerint hiteles másolatot állítottak ki.

(3) A kiállított hiteles másolatok korlátozott ideig, hat hónapig érvényesek, és ezt lejárati idő formájában a hiteles másolaton fel kell tüntetni. Kivételes és megfelelően indokolt esetekben a kiállító hatóság ettől eltérően hosszabb érvényességi idő mellett is dönthet. E határidő lejárta után a hiteles másolatok birtokosainak a hiteles másolat érvényességi idejének meghosszabbítását vagy újabb hiteles másolatot kell kérelmezniük a kiállító hatóságtól annak érdekében, hogy a bizonyítványt a 63. cikkben feltüntetett célokra felhasználhassák.”

II. A tényállás[6]

A Vorarlberger Landes‑ und Hypothekenbank tisztázatlan megalapozottságú, ellentmondásos követelésekre hivatkozva bírósági letétbe helyezett pénzösszeget és értékpapírokat azután, hogy H. C és U. E., valamint édesapjuk, V. J. eme eszközök kiadását kérték.

V. J., akinek utolsó szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt, 2017. május 5‑én elhunyt, a hagyatéki eljárásra a spanyol jog alapján, spanyol közjegyző előtt került sor.

H. C. és U. E. a letét kiadását kérte, és a 650/2012 rendelet 62. és azt követő cikkeinek megfelelően az említett spanyol közjegyző által H. C. kérelmére kiállított európai öröklési bizonyítvány hiteles másolatát mutatta be az osztrák, bregenzi kerületi bíróságnak, a Bezirksgericht Bregenznek annak bizonyítására, hogy V. J. örökösei. E másolaton – amely az „V. formanyomtatvány” formáját öltötte, amint azt a Róma IV rendeletben hivatkozott formanyomtatványok meghatározásáról szóló, 1329/2014/EU végrehajtási rendelet előírja – az „érvényességének lejárta” címszó alatt azt tüntették fel, hogy az „határozatlan ideig” érvényes. U. E.-t az említett bizonyítvány a lánytestvére neve mellett az érintett hagyaték felének örököseként nevezte meg. A felperesek keresetét e bíróság elutasította.

A nevezettek fellebbezése ügyében eljáró feldkirchi regionális bíróság megítélése szerint az európai öröklési bizonyítvány bemutatásával kizárólag a bizonyítvány kiállítását kérelmező személy tudja jogosultságát bizonyítani, továbbá, hogy, egy ilyen bizonyítvány határozatlan időre szóló másolatának a kiállítása ellentétes azzal a követelménnyel, hogy hat hónapos érvényességi időt kell előírni e másolat kezelése tekintetében, harmadszor pedig, hogy e másolatnak az elsőfokú bíróság határozatának meghozatala időpontjában érvényesnek kell lennie.

H. C. és U. E. a regionális bíróság határozatával szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az osztrák legfelsőbb bírósághoz, az Oberster Gerichtshofhoz. E bíróság rámutatott, hogy az osztrák jog alapján a bírósági letét kiadása jogerős bírósági határozat meghozataláig csak valamennyi fél („ellenérdekű felek”) együttes írásbeli kérelme alapján engedélyezhető. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a határozata meghozatala szempontjából a lényeges kérdés az, hogy az európai öröklési bizonyítvány felhasználható-e az örökösök jogosultságának bizonyítására, továbbá kétségeit fejezte ki az alábbiak alapján.

– Először is az olyan hiteles másolat érvényességét illetően, amely lejárati dátumot nem tartalmaz. Rámutatott, hogy ez az eset nem szerepel a 650/2012 rendeletben, és hogy az EUB-nak e tárgyban semmilyen ítélkezési gyakorlata nincs. Egyrészt arra a lehetőségre hivatkozott, hogy e dokumentum e szabálytalanság miatt nem vált ki joghatásokat, másrészt pedig arra, hogy a „határozatlan ideig” kifejezés az érvényességi idő meghosszabbításának tekinthető, ha azt az e rendelet 70. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „kivételes esetnek” lehet tekinteni. Ugyanakkor e rendelkezés szövegét úgy is lehet értelmezni, hogy e dokumentum érvényességi ideje hat hónapra korlátozódik, és ebben az esetben a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy ezt az időszakot mely időponttól kell számítani.

– Másodszor, megítélése szerint felmerül a kérdés, hogy mivel a 650/2012 rendelet nem szabályozza azt az esetet, amikor az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelmet csak az egyik örökös nyújtja be, e bizonyítvány csak a „kérelmező” tekintetében, vagy az abban említett más személyek tekintetében is vált‑e ki joghatásokat.

– Harmadszor arra kereste a választ, hogy az európai öröklési bizonyítvány másolata érvényességi határidejének lejárta milyen esetleges következményekkel járhat. Ama kérdést illetően, elegendő-e, ha ez a másolat a kérelem eljáró hatósághoz történő benyújtásának időpontjában érvényes, vagy e másolatnak a határozat meghozatalának időpontjában még érvényesnek kell lennie, a tárgybeli különböző jogtudományi álláspontok, valamint az osztrák bíróságok és a német bíróságok ítélkezési gyakorlata közötti eltérésekre hivatkozott.

E körülmények között az osztrák legfelsőbb bíróság, eljárását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

III. Az EUB értékelése és ítélete

III.1. Az előterjesztő bíróság első és harmadik kérdése az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megfogalmazásában:

1. Úgy kell-e értelmezni az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU rendelet 70. cikkének (3) bekezdését, hogy a bizonyítvány e rendelkezés ellenére lejárati idő nélkül, határozatlan időre kiállított másolata

a) határozatlan időre érvényes és hatályos, vagy

b) csak a hiteles másolat kiállításának napjától számított hat hónapig érvényes, vagy

c) csak egy másik időponttól számított hat hónapig érvényes, vagy

d) érvénytelen, és a 650/2012 rendelet 63.cikke értelmében vett felhasználásra alkalmatlan?

3. Úgy kell-e értelmezni a 650/2012 rendelet 70. cikkének (3) bekezdésével összhangban értelmezett 69. cikkét, hogy az öröklési bizonyítvány hiteles másolatának joghatását el kell ismerni, ha e másolat az első bemutatásakor még érvényes volt, de a hatóság kérelmezett határozatát megelőzően lejárt, vagy azzal nem ellentétes a nemzeti jog, ha az a bizonyítvány érvényességét a határozat meghozatalának időpontjában is megköveteli[7]?

Az EUB által célszerűen együttesen vizsgált fenti kérdéseivel az előterjesztő bíróság arra várt választ, hogy a 650/2012 rendelet 70. cikkének (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy érvényes az európai öröklési bizonyítvány olyan hiteles másolata, amelyen a „határozatlan ideig” megjegyzés szerepel, és hogy az e rendelet 69. cikke értelmében vett joghatásait időbeli korlátozás nélkül el kell ismerni, amennyiben e másolat az eredeti bemutatásakor érvényes volt.

A kérdés kapcsán előzetesen megállapította, hogy a rendeletben előírt határidő nem az európai öröklési bizonyítvány érvényességi idejét, hanem kizárólag a hiteles másolatai érvényességi idejét érinti, továbbá, hogy az európai öröklési bizonyítványt annak a kiállító hatóságnak kell megőriznie, amely annak másolatait állítja ki[8].

E bizonyítvány hiteles másolatai korlátozott ideig, hat hónapig érvényesek (hatályosak), és ezt lejárati idő formájában a hiteles másolaton fel kell tüntetni. Kivételes és megfelelően indokolt esetekben a kiállító hatóság hosszabb érvényességi időt is megállapíthat. E határidő lejárta után a bizonyítvány hiteles másolatai birtokosainak e másolat érvényességi idejének meghosszabbítását vagy újabb hiteles másolatot kell kérelmezniük a kiállító hatóságtól annak érdekében, hogy e bizonyítványt rendeletben különösen feltüntetett célokra

– a) a bizonyítványban említett minden örökös, illetve adott esetben hagyományos jogállása és/vagy jogai és az őket megillető részesedés a hagyatékban;

b) a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak vagy vagyontárgyaknak a bizonyítványban említett örökösök, illetve adott esetben hagyományosok javára való juttatása;

c) a bizonyítványban említett személynek a végrendelet végrehajtására vagy a hagyaték kezelésére vonatkozó jogosultsága” –

felhasználhassák.

A másolatok érvényességi idejének korlátozását a miatt írták elő, hogy az európai öröklési bizonyítvány e rendelet 69. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében valamennyi tagállamban kifejti joghatásait, és vélelmezhetően hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket, valamint az örökösökként, hagyományosokként, végrendeleti végrehajtókként vagy hagyatéki gondnokként megjelölt személyek jogállását és jogait.

A főtanácsnok megállapításai szerint, a hiteles másolatnak a határokon átnyúló ügyekben való fontossága megköveteli, hogy tartalma megfeleljen a jogi valóságnak. Ezen összhang biztosítása érdekében:

– A jogszabályi rendelkezés főszabályként a kiállításától számított hat hónapra korlátozza az érvényességét („érvényességi idejét”).

– A bizonyítvány módosítása, kijavítása vagy érvénytelenítése, valamint joghatásainak ideiglenes felfüggesztése automatikusan kihat a másolatokra. Ezért ezen esetek bármelyikének fennállása esetén a kiállító hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell azokat a személyeket, akiknek hiteles másolatokat adott ki, hogy elkerülhető legyen a hiteles másolatok jogosulatlan használata[9].

E tekintetben rámutatott, hogy a rendeletben előírt hat hónapos határidő teszi lehetővé az európai öröklési bizonyítvány hiteles másolatának tartalma és az öröklés tekintetében a valós helyzet közötti megfelelés biztosítását, és többek között annak rendszeres ellenőrzését, hogy a bizonyítványt nem javították-e ki, nem módosították-e vagy nem vonták-e vissza, illetve a joghatásait nem függesztették-e fel[10]. Ebből következik, hogy kivételes esetektől eltekintve az ilyen hiteles másolat érvényessége hat hónapra korlátozódik.

Az előterjesztő bíróság kérdése kapcsán azonban felmerült az a kérdés, hogy amennyiben a kiállító hatóság az V. formanyomtatványon, kifejezetten pontosította, hogy e másolatnak nincs lejárati ideje, azt úgy kell‑e tekinteni, mint amely hat hónapig érvényes, vagy pedig a lejárati idő e hiánya akadályozza e másolat használatát.

Az EUB ítéleti válasza szerint, e tekintetben a rendelet célkitűzése kerülne veszélybe, ha az örökösök vagy bármely jogos érdeküket bizonyító személyek nem tudnák jogaikat a számukra kiállított európai öröklési bizonyítvány hiteles másolatában szereplő formai hiba miatt bizonyítani, és e bizonyítvány új másolatát kellene kérniük, ami a határidők meghosszabbodását és az esetleges költségek növekedését eredményezné[11]. Következésképpen, ha az európai öröklési bizonyítvány hiteles másolata a „határozatlan ideig” megjegyzést tartalmazza, e másolatot hat hónapig kell érvényesnek tekinteni.

A másolat érvényességi idejének kezdő időpontját illetően, a kiállító hatóságnak az V. formanyomtatványon a hiteles másolat érvényességének időpontját követően meg kell jelölnie a másolat kiállításának időpontját. Így az érvényességi időszakot ettől az időponttól kell számítani, amely biztosítja az említett másolat használata tekintetében megkövetelt előreláthatóságot, és jogbiztonságot.

Az EUB a kérdést előterjesztő bíróság azon időpontra vonatkozó kérdését illetően – amikor az európai öröklési bizonyítvány hiteles másolatának érvényesnek kell lennie ahhoz, hogy a rendelet értelmében joghatásait kiválthassa, és különösen e másolat érvényességének az eljárás során történő lejártára vonatkozó kérdését illető megállapítása szerint – e rendelet egyetlen rendelkezése sem ad közvetlenül választ e kérdésre[12].

A főtanácsnok megállapításai szerint, jogosan merül fel a kétség azzal kapcsolatban, hogy vajon az európai jogalkotó, miután részletesen szabályozta a bizonyítvány kiállítására vonatkozó eljárást, meg akarta‑e határozni azt az időpontot, amikor a másolat érvényességét vizsgálni kell, figyelmen kívül hagyva ezzel a nemzeti eljárási rendelkezéseket. Bár a rendelet nem tartalmaz erre vonatkozó kifejezett rendelkezést az kikövetkeztethető.

A jogbiztonság szempontjából mindenképpen kívánatos, ha az Unió egészére nézve egységes válasz születik. Ez az egységes válasz azt is biztosítja, hogy a bizonyítvány mindenhol azonos joghatásokkal rendelkezzen, ha annak másolatait egyidejűleg több tagállamban nyújtják be elbírálásra. Ha efelé tendálva az egyes tagállamokra bíznák a másolat érvényességének megítélése időpontjának meghatározását, akkor a különféle tagállamok bíróságaihoz egyidőben benyújtott másolatok eltérő joghatásokat fejthetnének ki, e bíróságok általi eltérő értékelésüknél fogva az eltérő időpontokban történő vizsgálat következtében[13]. Következésképpen, a másolat joghatásainak valamennyi tagállamban azonosnak kell lenniük, így annak érvényességét a rendeletnek kell szabályoznia.

„A bizonyítványnak valamennyi tagállamban azonos joghatással kell bírnia. Önmagában nem képezhet végrehajtható jogcímet, azonban bizonyító erővel kell bírnia, továbbá feltételezni kell, hogy hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket, például a végintézkedések tartalmi érvényességét. […] Megfelelő védelemben kell részesíteni mindazokat, akik kifizetéseket teljesítenek vagy hagyatéki vagyontárgyat adnak át a bizonyítványban feltüntetett, az említett kifizetés vagy vagyontárgy elfogadására örökösként vagy hagyományosként jogosult személynek, amennyiben jóhiszeműen, a bizonyítványban igazolt adatok hitelességében bízva járnak el. Ugyanilyen védelemben kell részesíteni azokat is, akik a bizonyítványban igazolt adatok hitelességében bízva vásárolják meg vagy fogadják el a hagyatéki vagyontárgyat a bizonyítványban az adott vagyontárggyal való rendelkezésre jogosultként feltüntetett személytől. A védelmet még érvényes hiteles másolatok bemutatása esetén kell biztosítani. E rendelettel nem helyénvaló megállapítani, hogy egy harmadik személy ily módon ténylegesen tulajdont szerez‑e[14].”

Az EUB szerint annak előírása, hogy az európai öröklési bizonyítvány hiteles másolatának a kért határozat azon hatóság általi elfogadásának időpontjában, amelyhez e másolatot benyújtották, vagy akár az arra vonatkozó bírósági eljárás során, nem pedig a kérelem benyújtásának időpontjában kell érvényesnek lennie, sérthetné az örökösök és más jogutódok jogait, akik adott esetben – mivel nem gyakorolnak befolyást az e határozathoz vezető eljárás időtartamára – több alkalommal kötelesek lennének ilyen másolatot kérelmezni és benyújtani[15].

A főtanácsnok jelen ügyben tett megállapítása szerint, ha nem a másolat (első) bemutatása lenne a meghatározó időpont, és annak bemutatását egy későbbi időpontban meg kellene ismételni, az késedelmekhez, valamint további eljárásokhoz vezetne, és további erőfeszítéseket igényelne mind az érintett személyek, mind az öröklési ügyekkel megbízott hatóságok számára. Ez az érvelés közvetlenül megfelel a bizonyítvány bevezetését alapját képező alábbi okokkal:

– „az örökösök és a hagyományosok, az örökhagyóhoz közel álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogait hatékonyan kell biztosítani”; és

– „a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése” rendszerének kialakítása[16].

E célok elérését veszélyeztetné, ha a másolat érvényességét a bemutatásának idején felül akkor is megkövetelnék, amikor az a hatóság, amelynek azt bemutatják, a jogerős határozatát meghozza. Ennek bekövetkezése esetén tartani lehetne attól, hogy a gyakorlatban azon esetek száma, amikor az érintett személynek meghosszabbítást vagy új másolatot kellene kérnie a kiállító hatóságtól, meghaladná azon esetek számát, amikor erre nem lenne szükség. Ilyen értelmezés azonban ellentétes lenne a 650/2012 rendelet által követett céllal, amely a határokon átnyúló vonatkozású öröklések és az örökléssel érintett személyek jogainak gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezésére irányul.

A kiállító hatóság a bizonyítvány helyesbítéséről, módosításáról vagy visszavonásáról haladéktalanul tájékoztatja valamennyi olyan személyt, aki részére kiállították a bizonyítvány hiteles másolatát, és akiről e rendelet alapján jegyzéket vezet, annak érdekében, hogy megfelelően elkerülje az ilyen másolatok téves használatát, és korlátozza annak kockázatát, hogy a kért határozat elfogadásának időpontjában már nem érvényes hiteles másolat a bizonyítvány tartalmának ne feleljen meg.

Az előnyök és hátrányok mérlegelésekor azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a másolatot kiállító hatóság általában más tagállamban található, mint ahol a másolatot bemutatják, így az ismételt kérelmek elkerülhetetlenül késedelmet és többletköltségeket eredményeznének. A rendszer gyorsasága, rugalmassága és hatékonysága ugyanilyen mértékben sérülne.

Ezenfelül, a hitelesített másolat meghosszabbítása vagy megújítása által biztosított további időtartam nem biztos, hogy elegendő lenne ahhoz, hogy az érvényessége a határozat meghozatalának időpontjában is fennálljon. Ebben az esetben az eljárás hosszától függően elkerülhetetlenül többször is kérelmezni kellene a meghosszabbítást vagy a megújítást.

Összefoglalva, a rendelettel nincs összhangban, ha az érintett személyt főszabályként arra kötelezik, hogy kérje a másolat meghosszabbítását – új másolat kiadását –, ha a benyújtott másolat annak az eljárásnak az idején, amelyben a másolatot átadta, az érvényes és hatályos volt.

E tekintetben, ha a hatóság, amelynek az európai öröklési bizonyítvány másolatát bemutatják, más forrásból olyan adatokkal rendelkezik, amelyek jogosan vetnek fel kétségeket e bizonyítvány státuszával kapcsolatban, kivételesen kérheti új másolat vagy meghosszabbított érvényességű másolat bemutatását.

Az EUB az előterjesztő bíróság első és harmadik kérdésére adott válasza szerint, a 650/2012 rendelet 70. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kiállításától számított hat hónapig érvényes az európai öröklési bizonyítvány olyan hiteles másolata, amelyen a „határozatlan ideig” megjegyzés szerepel, és kiváltja az e rendelet 69. értelmében vett joghatásait, amennyiben e másolat az illetékes hatóságnak történő eredeti bemutatásakor érvényes volt.

III.2. A második kérdésről

Az EUB megvilágításában második kérdésével az előterjesztő bíróság kérdése arra irányult, hogy a 650/2012 rendelet 65. cikkének (1) bekezdését e rendelet 69. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítvány mindazon személyek esetében kivált joghatásokat, akik a bizonyítványban örökösként, hagyományosként, végrendeleti végrehajtóként, illetve hagyatéki gondnokként név szerint szerepelnek, még ha annak kiállítását nem is maguk kérelmezték.

A rendeletnek az európai öröklési bizonyítvány rendeltetésére vonatkozó 63. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja felsorolja azon személyek listáját, vagyis az örökösöket, az öröklésben közvetlen jogokkal rendelkező hagyományosokat, a végrendeleti végrehajtókat és hagyatéki gondnokokat, akik az európai öröklési bizonyítványt használhatják egy másik tagállamban többek között jogállásuk és/vagy öröklésre vonatkozó jogaik bizonyítására,[17] 65. cikke (1) bekezdésének megfelelően az európai öröklési bizonyítványt az e rendelet 63. cikkének (1) bekezdésében említett személyek kérelmére kell kiállítani.

A kérelemnek tartalmaznia kell többek között az esetleges egyéb, a kérelmezőtől eltérő, végintézkedés alapján és/vagy a jogszabály erejénél fogva kedvezményezettnek minősülő személyek adatait. Ezt az információt a bizonyítványban fel kell tüntetni.

A rendelet 69. cikkének (3) bekezdése szerint: „Bármely olyan személy, aki a bizonyítványban igazolt adatok alapján eljárva kifizetéseket teljesít vagy vagyontárgyat ad át a bizonyítványban kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosultként említett személynek, úgy tekintendő, hogy kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosult személlyel kötött ügyletet, kivéve, ha tudomása van arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak, illetve, ha nagyfokú gondatlanság miatt nincs tudomása arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak.”

Kifizetéseket tehát, csak az arra jogosultként említett személynek lehet teljesíteni, vagy a vagyontárgyakat átadni. Az európai öröklési bizonyítvány joghatásai e személlyel szemben a nélkül érvényesülhetnek, hogy e rendelkezés pontosítaná, hogy e személynek kérelmezőnek kell-e lennie.

A kérelmezői minőségtől függetlenül, a bizonyítvány eredeti példányát a kiállító hatóság megőrzi, és a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy részére egy vagy több hiteles másolatot állít ki. Ebből következik, hogy ellentétes magával a rendelet ezen előírásának szövegével az a kötelezettség, amely előírja, hogy az európai öröklési bizonyítvány hiteles másolatára hivatkozó személynek mindenképpen a bizonyítványt eredetileg kérelmező személynek kell lennie[18].

E megfontolásokra tekintettel az EUB az előterjesztő bíróság második kérdésére adott válasza szerint, a 650/2012 rendelet 65. cikkének (1) bekezdését e rendelet 69. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítvány mindazon személyek esetében kivált joghatásokat, akik a bizonyítványban név szerint szerepelnek, még ha annak kiállítását nem is maguk kérelmezték.

III.3. A fenti indokok alapján az EUB határozata szerint:

1) Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-ei 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kiállításától számított hat hónapig érvényes az európai öröklési bizonyítvány olyan hiteles másolata, amelyen a „határozatlan ideig” megjegyzés szerepel, és kiváltja az e rendelet 69. cikke értelmében vett joghatásait, amennyiben e másolat az illetékes hatóságnak történő eredeti bemutatásakor érvényes volt.

2) A 650/2012 rendelet 65. cikkének (1) bekezdését e rendelet 69. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítvány mindazon személyek esetében kivált joghatásokat, akik a bizonyítványban név szerint szerepelnek, még ha annak kiállítását nem is maguk kérelmezték.

Lábjegyzetek:

[1] A 2021. július 1-jei U. E., H. C. és a Vorarlberger Landes‑ und Hypothekenbank AG C‑301/20. sz. ítélet ECLI:EU:C:2021:528 (Ítélet)

[2] Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma IV rendelet). Írország és Dánia kivételével valamennyi tagállamban alkalmazandó

[3] el:http://www.europarl.europa.eu/studies

[4] A 2017. október 12‑ei Kubicka-ítélet C‑218/16, EU:C:2017:755, 59. 5pont; 2018. március 1‑jei Mahnkopf-ítélet C‑558/16, EU:C:2018:138, 36. pont

[5] Az 1329/2014 végrehajtási rendelet 4. mellékletében szereplő IV. formanyomtatvány. E formanyomtatvány használata nem kötelező: lásd 2019. január 17‑ei Brisch-ítélet C‑102/18, EU:C:2019:34.

[6] Ítélet 11-19. pont

[7] Az Oberster Gerichtshof által az EUB-hoz a C-301/20. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelme összefoglaló 1, 3. pont, eredeti 3. o.

[8] Rendelet 70. cikk (1), (3) bekezdés

[9] Indítvány 41. pont

[10] Rendelet 71, 73. cikk

[11] Ítélet 27. pont

[12] Ítélet 30. pont

[13] Indítvány 47-49. pont

[14] Rendelet (71) preambulumbekezdés

[15] Ítélet 33. pont

[16] Rendelet (7), (67) preambulumbekezdés

[17] Mahnkopf-ítélet, 36. pont

[18] rendelet 70. cikk (1) bekezdés


Kapcsolódó cikkek

2022. május 16.

Második kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el a kiberbűnözés ellen

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának olasz elnöksége megnyitotta aláírásra a kiberbűnözés elleni egyezmény (Budapesti Kibervédelmi Egyezmény) második kiegészítő jegyzőkönyvét, amelynek célja a hatóságok közötti együttműködés és az elektronikus bizonyítékok megosztása.