Az öt éven túl húzódó eljárás sérti a tisztességes tárgyaláshoz való jogot

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Amennyiben a kérelmező Egyezményben foglalt jogának megsértését állapítja meg, az az elmarasztalt államra jogi kötőerővel bír. Az állam az ítélet meghozatalától köteles tartózkodni a jogsértéstől és az EJEB által megállapított igazságos elégtételt köteles fizetni a kérelmező részére.

Az alapügy

A HungestZrt. (továbbiakban: “Hungest”) még 2010-ben nyújtott be kérelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságához (továbbiakban: “EJEB”), amely ügyben a Bíróság 2016 augusztusában hozta meg ítéletét.

A Hungesttel szemben 2000 májusában indítottak keresetet megbízási díj érvényesítése érdekében, amelyben kérték a bíróságot, hogy kötelezze a Hungestet 275 millió forint megbízási díj megfizetésére.

A Fővárosi Bíróság 2000 júniusában ideiglenes intézkedésként elrendelte a vitatott összeg végrehajtói letétbe helyezését.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

A Hungest fellebbezett a biztosítási intézkedéssel szemben, de fellebbezését elutasították, ezért 2001 márciusában átutalta a fenti összeget a kijelölt végrehajtó letéti számlájára.

Ezt követően a Hungest kérte a bíróságtól az összeg felszabadítását és a biztosítási intézkedés hatályon kívül helyezését, pénzügyi helyzetére hivatkozva, illetve előadta azt is, hogy nincs szükség az összeg letéti őrzésére és az ellentétes a közgazdasági racionalitással is.

A Fővárosi Bíróság azonban elutasította a Hungest kérését. A Hungest ezzel a döntéssel szemben is jogorvoslattal élt, azonban a Legfelsőbb Bíróság fenntartotta a Fővárosi Bíróság ítéletét.

A Fővárosi Bíróság végül 2008 októberében hozott ítéletet az ügyben, amelyben kötelezte a Hungestet 137.280.000 forint és annak az eredeti esedékességtől járó kamatainak a felperes részére történő megfizetésére.

A Hungest fellebbezett a Fővárosi Ítélőtáblához, majd a Kúriától kért felülvizsgálatot, sikertelenül.

Ugyan a Hungestcsak részben lett pernyertes, de az ítéletben megállapított fizetési kötelezettsége jóval kevesebb volt, mint a végrehajtói letétbe helyezett összeg. Végül a Hungestnek az ítélet alapján körülbelül 189.500.000 forintot kellett fizetnie, azonban a jogszabályok alapján a végrehajtói letéti számlán elhelyezett összeg nem kamatozott az évek alatt, viszont a Hungesttel szemben hozott ítélet szerint a kamatokat is meg kellett térítenie az felperes részére. Ennek eredményeként a végrehajtói költségekkel együtt a letétbe helyezett összegen kívül még 90 millió forintot kellett fizetnie.

A Hungest ezt követően kérte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényvonatkozó rendelkezésének alkotmánybírósági felülvizsgálatát, azonban az Alkotmánybíróság (továbbiakban: (“AB”) elutasította az előterjesztett alkotmányjogi panaszát.

Az AB úgy érvelt, hogy a kamat a más pénzének használatáért fizetett ellenérték. Az AB megállapította, hogy a hatóságok nem használhatták a letétbe helyezett összeget, ezért a támadott jogszabályhely nem alkotmányellenes.

Továbbá az AB szerint az Alkotmány nem biztosít védelmet valamely vagyontárgy értékcsökkenésére, például pénz esetében az inflációval szemben, illetve ezt a gazdasági vagy egyéb okból bekövetkező értékcsökkenést nem lehet a tulajdontól való megfosztásként értelmezni.

Végül a jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően a Hungest az EJEB-hez fordult, amely megállapította, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban: (“EJEE”) a tisztességes tárgyaláshoz való jogra és a tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezéseit, azzal, hogy a Hungestügyében eljáró bíróságok túlságosan hosszú idő alatt bírálták el a jogvitát és ezzel jelentős késedelmi kamatfizetési kötelezettséget róttak a Hungestre.

Az EJEB szerint az eljárási határidők be nem tartásával a magyar bíróságok megsértették az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményét, így a Hungestnek az EJEE-ben rögzített tisztességes tárgyaláshoz való jogát is.

Az EJEB alapügyben hozott ítélete 2016. november 30-án vált jogerőssé, azonban ebben az EJEB még nem döntött a Hungestnek járó kártérítés összegéről.

A Hungest az EJEE alapján 15.000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt a tisztességes tárgyaláshoz való jogának megsértése miatt.

A tulajdonhoz való jogának sérelmére tekintettel kérte, hogy az EJEB további 1.062.115 euró vagyoni és 20.000 euró nem vagyoni kárának megtérítésére kötelezze Magyarországot.

[htmlbox karteritesi_jog]

Az ítélethozatal időpontjában az EJEB még nem tudott döntést hozni a Hungest kárigényéről, ezért elhalasztotta a döntéshozatalt és felszólította a Hungestet és a magyar kormányt, hogy három hónapon belül nyújtsák be a kártérítésre vonatkozó írásbeli észrevételeiket, vagy az esetleges egyezségüket az EJEB részére.

Azonban a mostani ítélet meghozataláig sem a kérelmező sem a kormány nem tett eleget ennek a kötelezettségének.

A kártérítés mértékének megállapítása

A Hungest kérelme

A Hungest felmerült kárával kapcsolatban fenntartotta az eredeti kérelmében megjelölt igényét. Álláspontja szerint azzal, hogy a pénzét végrehajtói letétbe kellett helyeznie, komoly kára keletkezett, mivel a jogszabályok alapján a letétbe helyezett összeg nem kamatozott.

Az összeg 2001. március 27-től 2009. December 17-éig, a jogerős ítélet meghozataláig volt végrehajtói letétben.

A Hungest kártérítési igényét a régi Ptk. késedelmi kamatfizetési szabályaira alapította és afenti időszakra vonatkozóan1.062.115euró késedelmi kamat, mint vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni a magyar államot.

[htmlbox BDT]

A Kormány álláspontja

A kormány túlzónak minősítette a Hungest kárigényét és 5.000 euró kártérítést ajánlott fel az eljárás elhúzódása és a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértése miatt.

A tulajdon védelméhez való jog megsértésével kapcsolatban a kormány elismerte, hogy ha a bíróságok rövidebb idő alatt döntésthoztak volna, akkor a társaságnak kevesebb késedelmi kamatot kellett volna fizetnie. Azonban a kormány hivatkozott az EJEB esetjogára, amely szerint, ha a háromfokú bírósági eljárást öt éven belül befejezik, az ésszerű időnek tekinthető, tehát a bíróságok nem sértik meg a felek tisztességes tárgyaláshoz való jogát.

Mindezek alapján a kormány szerint a Hungest kártérítési igényével kapcsolatban az eljárási időtartamát csak 2005. június 1-től kell figyelembe venni, mert akkor telt el az öt év.

A kormány a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt teljes mértékben elutasította.

Az EJEB megállapításai

Az EJEB hangsúlyozta, hogy amennyiben a kérelmező EJEE-ben, illetve kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt jogának megsértését állapítja meg, az az elmarasztalt államra jogi kötőerővel bír. Az állam az ítélet meghozatalától köteles tartózkodni a jogsértéstől és az EJEB által megállapított igazságos elégtételt köteles fizetni a kérelmező részére. A megfelelő kártérítéssel az államnak az EJEB szerint olyan helyzetbe kell hoznia a kérelmezőt, mint amilyenben akkor lett volna, ha az EJEE-ben foglalt jogát nem sértik meg. Az EJEB kitért az EJEE 41. cikkére is, amelyben rögzítették, hogy amennyiben az állam belső joga nem teszi lehetővé a kártérítést, illetve csak a kérelmező kárának részleges megtérítésére van jogi lehetőség, akkor az EJEB igazságos elégtételt ítél meg a kérelmező számára.

Az EJEB a saját gyakorlata alapján elfogadta a kormány érvelését és csak 2005. június 1. napjától állapította meg a Hungest jogainak megsértését. Ebből következőleg a Hungestet illető igazságos elégtétel összegét is csak ettől az időponttól kezdődően számította ki, végül 465.000 euró vagyoni kártérítést ítélt meg.

A nem vagyoni kárigény elbírálása során az EJEB utalt korábbi ítéleteire, amely szerint a gazdasági társaságoknak is keletkezhet nem vagyoni káruk, ezért azokat is lehet vagyonilag kompenzálni ilyen jogcímen. A Hungest ügyében az EJEB szerint a nem vagyoni kárt az okozta, hogy az eljárás elhúzódása miatt hosszú ideig bizonytalanságban tartották a társaságot, amely az üzletmenetére is kihatással volt. Mindezekre tekintettel 6.500 eurót ítélt meg nem vagyoni kártérítés címén a Hungest részére.

A Hungest az eljárással felmerült költségeit is kérte megtéríteni és további 6.750 euró + áfa megfizetésére kérte kötelezni a kormányt. Az EJEB a költségek meghatározása során kialakított gyakorlata szerint a kérelmező akkora összegű költségtérítésre jogosult, amely ténylegesen, szükségszerűen és indokolhatóan felmerült. Mindezek alapján megalapozottnak találta a Hungest igényét a kért költségtérítéstilletően.

(hudoc.echr.coe.int)

---