Bizonyítható ténybeli alap nélkül közismert képviselőt sem lehet korrupcióval vádolni

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2019. március 29.
Címkék: , , , , , ,
Rovat:
A közszereplők, politikusok bírálhatósága az elszámoltathatóság fontos garanciája. Ez a jog ugyanakkor nem korlátlan: a reputáció megsértésére alkalmas kijelentéseknek, így a korrupció vádjának objektív ténybeli alappal kell rendelkeznie. Ennek hiányában az érintett jó hírnévhez való joga elsőbbséget élvez, és az alaptalan vádaskodó büntethető.

Az ügy előzményei
A kérelmező, Marcel Campion francia médiaszemélyiség és vidámparkbefektető. Az ügy még a ’90-es évekre nyúlik vissza, amikor Dominique Strauss-Kahn (becenevén DSK) ismert francia politikussal egy vidámpark eladásáról tárgyalt. Strauss-Kahn 2007 és 2011 között a Nemzetközi Valutaalap [IMF] vezérigazgatója lett, 2011-ben a Sofitel Hotel egyik alkalmazottja szexuális erőszakkal vádolta meg. A New-York-i per kapcsán a francia politikust övező médiafigyelem eredményeképp a VDS magazin egy újságírója Marcel Campion kérelmezővel is interjút készített. A cikk “DSK és a pénz. Mindenre fény derült. DSK 5 millió frankot akart kapni tőlem” címmel és “Marcel Campion segítséget kért a politikustól egy vidámpark megvásárlásához: nem jött össze…”. A cikkben többek között a kérelmező azon elmondása szerepelt, hogy Strauss-Kahn a vidámpark és a dolgozók megmentéséről szóló tárgyaláson “felemelte öt ujját. Mire én azt kérdeztem, »Micsoda? Ötvenezer fontot kér?« Nem, válaszolt, »ötmilliót«”.

2012-ben Strauss-Kahn rágalmazás miatt feljelentést tett a magazin főszerkesztője, a cikket közlő újságíró és Campion ellen. A francia bíróság el is marasztalta mindhárom terheltet és a kártérítési kötelezettség mellett fejenként 2.000 euró pénzbüntetést is kiszabott, amelyet a kérelmező tekintetében felfüggesztett. Campion esetében a bíróság úgy találta, hogy nyilvánosan tett állításait nem tudta megfelelően alátámasztani, egyetlen tanú sem erősítette meg, hogy azok a kijelentések, amelyeket az interjúban Strauss-Kahn-nak tulajdonított, elhangzottak volna. A cikket közlő újságírót azért marasztalta el a francia bíróság, mert az újságírói szakmai-etikai kötelezettségeit megszegve megfelelő forrásellenőrzés nélkül terjesztette a kérelmező kijelentéseit. A francia másodfok helybenhagyta a döntést, kiemelve, hogy maga a kérelmező sem vitatta az állítások jóhírnévsértő jellegét, bizonyítani azonban nem tudta őket. A Semmítőszék hasonlóképpen alaptalannak minősítette a kijelentéseket.

A kérelmező ezt követően fordult a Bírósághoz arra hivatkozva, hogy a büntetés aránytalan beavatkozást jelent a 10. cikk által garantált szabad véleménynyilvánításhoz való jogába.

A Bíróság döntése

A Bíróság megállapította, hogy a lapban megjelent kijelentések egy kiemelt ismertségű, a közügyekben aktívan részt vevő közszereplővel kapcsolatban hangzottak el, és azok közügyre vonatkoztak. Ugyanakkor az ilyen, közügyeket tárgyaló és az elszámoltathatóság körébe tartozó kijelentésekre sem korlátok nélkül vonatkozik a kifejezés szabadsága. A Barata Monteiro da Costa-ügyben már kifejtettek szerint a mások társadalmi megbecsüléshez való jogát veszélyeztető közlések során fokozott figyelemmel kell lenni a jóhiszeműség, a pontos és megalapozott tényeken alapuló tájékoztatás követelményére.

A Bíróság, bár elismeri, hogy az elhatárolás olykor nehéz, különbséget tesz a tényközlés és az értékítélet között. Ugyanakkor még az értékítéletek esetében is követelmény, hogy azok megfelelő ténybeli alapon nyugodjanak. A Pedersen and Baadsgaard-ügyben kimondottak szerint minél súlyosabb az implikált vád, annál magasabb fokú ténybeli megalapozottság várható el. Azzal, hogy a kérelmező egyértelműen azonosítható módon súlyos korrupcióval vádolta a francia politikust, olyan kijelentést tett, amellyel kapcsolatban elvárható, hogy annak megalapozottságát tényekkel alátámassza (vö. a Fleury-üggyel – fontos megjegyezni, hogy ez nem a korrupciós bűncselekmény bizonyításának követelményét jelenti). A vádak súlyosságára és a bizonyítékok hiányára tekintettel a Bíróság értékelése szerint a francia bíróságok megfelelő egyensúlyt teremtettek a véleménynyilvánítás szabadsága és a vádakkal érintett Strauss-Kahn jó hírnevének védelme között.

A Bíróság értékelésében a 2.000 eurós pénzbüntetés és az 1.500 eurós sérelemdíj nem volt eltúlzott mértékű, így a francia bíróságok által a kérelmezővel szemben alkalmazott szankciók szükségesek voltak egy demokratikus társadalomban mások jó hírnevének védelme érdekében. Ebből következően a kérelmet a Bíróság eljáró tanácsa nyilvánvaló megalapozatlanság miatt egyhangúlag elfogadhatatlannak nyilvánította.

(ejeb.atlatszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.