Egy parlamenti vizsgálati jelentésben le lehet írni, hogy valaki kenőpénzt kért, még ha utóbb nem is ítélik el érte

Az EJEB Kwiatkowski panaszát elfogadhatatlannak minősítette, mivel a parlamenti bizottság nem a büntetőjogi felelősséget állapította meg, hanem – tényeken alapuló – véleményt fogalmazott meg, a kérelmező magánszférájának pedig az ügyben lefolytatott, “önkényesnek vagy a valósággal nyilvánvalóan ellentétesnek nem minősülő” vizsgálat a szükséges és arányos korlátozását jelenti.

Az alapügy

Az ügy kérelmezője, Robert Kwiatkowski 1998 és 2004 között volt a lengyel köztévé, a TVP S. A. (Telewizja Polska) igazgatótanácsának elnöke. 2002 decemberében a Gazeta Wyborcza cikke robbantotta ki a Rywin-ügyet, amely az akkor még kormányzó lengyel szociáldemokratákat érintő legsúlyosabb korrupciós botrányok egyike volt. Az események ítéleti bizonyossággal feltárt része szerint 2002 júliusában a köztévében tisztséget viselő és oda műsorokat is gyártó ismert lengyel filmproducer, Lew Rywin kereste meg azzal az – állítása szerint őt megbízó “hatalmi pozícióban lévő személyek csoportjától” származó – ajánlattal Adam Michniket, a Gazeta Wyborcza szerkesztőjét, hogy 17,5 millió dollárért a lap tulajdonosi körét helyzetbe hozva úgy alakulnának át a médiatörvény szabályai, hogy megszűnnének a nyomtatott sajtó tulajdonosaira vonatkozó korlátok a televíziócsatornák üzemeltetésében, így út nyílna többek közt a lengyel köztévé második csatornájának megvásárlásához is.

A korrupciós ajánlat ténye a Gazeta Wyborcza által nyilvánosságra hozott rögzített beszélgetések tartalma alapján nem volt vitatott (Rywint később, az ügyben egyedüliként befolyással üzérkedésért el is ítélték), azonban a megbízók személyéig csak a parlamenti vizsgálat jutott el: a Sejm által 2004 szeptemberében – a kirendelt vizsgálóbizottság kisebbségi véleményének alapján – elfogadott vizsgálati jelentés a Rywin ajánlata mögötti személyként Leszek Miller kormányfő mellett többek között Kwiatkowskit is nevesítette passzív vesztegetés elkövetőjeként. (Rywin egyébként maga is a Bírósághoz fordult a parlamenti vizsgálat megállapításai és annak sajtóbeli ismertetése, valamint a parlamenti vizsgálat és saját büntetőeljárása egymáshoz való viszonyában az ártatlanság vélelmének sérelme miatt, azonban kérelmeit a Bíróság a Rywin v. Poland ügyben elutasította.) 

Kwiatkowski ezután a Sejmmel szemben jóhírnevének sérelme miatt polgári pert indított, az álláspontja szerint jogsértő és valótlan állítások miatt kártérítést és nyilvános bocsánatkérést követelve. A Varsói Bíróság azonban 2009 novemberében keresetét elutasította azzal, hogy a kifogásolt közlések véleménynyilvánításnak minősülnek, a Sejm eljárása pedig törvényes keretek között, a kormányzat ellenőrzésére irányuló alkotmányos feladatkörön belül zajlott a közhivatalt betöltő Kwiatkowskira is kiterjedően.  A bíróság szerint az, hogy a Sejm eltérő következtetésre jutott a történtekről, mint a büntetőügyben eljáró hatóság, önmagában nem jogsértő és nem is jelenti bírósági hatáskörök elvonását, ugyanakkor a Sejm döntésének a perbíróság általi tartalmi felülvizsgálata viszont a parlamenti ellenőrzési jogkörbe való indokolatlan beavatkozást jelentene.

A döntéssel szemben a kérelmező fellebbezéssel élt, hivatkozva az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) foglalt jogok közül a tisztességes tárgyaláshoz, a magánélethez, a hatékony jogorvoslathoz való jogokra, továbbá az eljárás szerinte diszkriminatív voltára. A Varsói Fellebbviteli Bíróság azonban 2010 áprilisában elutasította a fellebbezést, megállapítva, hogy a Sejm bizottságának létrehozása alkotmányos, eljárása törvényes volt, a jelentés nem tényeket állapított meg, hanem abban a Sejm véleményt nyilvánított. A másodfokú bíróság szerint a megállapítások a büntetőeljárásra hatást nem gyakoroltak, a felperes magánéletét nem érintették. A jogerős döntés külön kimondja, hogy a kérelmező nem volt megfosztva a jogorvoslat lehetőségétől, illetve hogy a Sejm nem tehető felelőssé az ügyről beszámoló sajtó által tett állításokért, az ott kifejtett véleményekért. Az ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság 2011 márciusában elutasította. Mindeközben az ügyben 2004-ben indult ügyészségi nyomozás a cselekmények elévülésére tekintettel 2008-ban úgy szűnt meg, hogy az a megbízók személyét nem tudta megállapítani, ugyanakkor Kwiatkowski hamis tanúzás miatt az őt megnevező személyekkel szemben tett feljelentését is elutasították a lengyel nyomozóhatóságok.

A kérelmező 2011 szeptemberében fordult a bírósághoz, kérelmében büntetőjogi felelősségének a Sejm általi kimondását a tisztességes eljáráshoz való joggal és az ártatlanság vélelmével ellentétesnek tekintette, emellett hivatkozott jogorvoslati jogának hiányára, illetve a magánélethez való jogának sérelmére is, amelyet a sajtóbeszámolók is súlyosabbá tettek.

Az EJEB döntése

Az EJEB az EJEE 6. cikkén alapuló, az eljárás tisztességtelenségére alapozott kérelmeket a Rywin ügyre hivatkozva azzal utasította el, hogy a lengyel közjogi rendszerben a parlamenti vizsgálóbizottságok által folytatott, politikai jellegű vizsgálat nem dönt a büntetőjogi felelősségről, és annak célja a parlamenti ellenőrzési jog gyakorlása, későbbi hatósági vizsgálatok megindításának és parlamenti hatáskörbe tartozó – jelen esetben a törvényalkotást érintő – korrekciós intézkedéseknek a megalapozása. Az EJEB emellett elfogadta a nemzeti bíróságok azon megállapítását is, hogy a jelentésben foglalt következtetés nem tényállításnak minősült, hanem a vizsgálóbizottság, illetve a Sejm véleményét tükrözte, amelyet e szervek a sajtóhírek alapján indított, a parlamenti ellenőrzés alá tartozó személyek magatartására vonatkozó tényekre kiterjedő vizsgálat alapján fogalmaztak meg. Mivel ráadásul Kwiatkowskit – Rywinnel ellentétben – meg sem gyanúsították az ügyben, a Sejm eljárása a bíróság szerint nem vonható a 6. cikknek a büntetőjogi vádak elbírálására vonatkozó rendelkezései alá.

Az EJEB ezt követően – mivel büntetőeljárás az ügyben nem indult – együttesen bírálta  el az egyaránt a kérelmező jóhírnevének sérelmét állító, a magánélet védelméről szóló 8. cikkre és az ártatlanság vélelmét kimondó 6. cikk (2) bekezdésre alapozott kérelmeket, hangsúlyozva azonban, hogy a büntetőeljárás hiánya nem akadálya annak, hogy a vizsgálat az ártatlanság vélelmével kapcsolatos szempontokat is figyelembe vegye. Az EJEB szerint a 8. cikk hatálya kiterjedt ugyan a sérelmezett közlésre, azonban nem látott okot arra, hogy felülbírálja az eljáró nemzeti bíróságok azon, a lengyel alkotmányos szabályokon alapuló következtetését, hogy az ügyben, annak súlyára tekintettel, e jog korlátozása egy demokratikus társadalomban szükséges volt. Ebben a körben a Bíróság döntő körülményként értékelte, hogy magas rangú állami tisztviselőket gyanúsítottak  súlyos korrupciós visszaélésekkel, így a vizsgálati jelentés nyilvánosságra hozatalához fontos közérdek kapcsolódott, a közhivatalt viselő személy tűrési kötelezettsége pedig magasabb, mint a magánszemélyeké. Szintén megalapozottnak ítélte a lengyel bíróságok álláspontját az EJEB abban is, hogy a jelentésben szereplő következtetések hamis volta nem volt bizonyítható az ügyben, azok megfogalmazása nem volt alkalmas a kérelmező és a többi érintett megalázására, a tényeknek tanúmeghallgatások – köztük a kérelmező meghallgatása – és okirati bizonyítékok alapján történt megállapítása pedig nem minősült önkényesnek vagy nyilvánvalóan ellentétesnek a valósággal. Ebben a körben végül megalapozatlannak találta az EJEB azt a kérelmezői állítást is, hogy a lengyel bíróságok ne biztosították volna a jóhírnév megfelelő védelmét, hiszen az elutasító döntések a körülmények tartalmi mérlegelése alapján születtek.

Végezetül az EJEB elutasította a jogorvoslat hiányára hivatkozó, a 13. cikkre alapozott kérelmeket is, mivel a tartalmi jogsértésre vonatkozó kérelmek a fentiek szerint részben kívül estek a felhívott egyezményi rendelkezés hatályán, illetve megalapozatlanok voltak.

(ejeb.atlatszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


A Gmail nem telekommunikációs szolgáltatás
2019. június 19.

A Gmail nem telekommunikációs szolgáltatás

Ez EUB döntése alapján a Gmail és a hasonló szolgáltatások nem minősülnek telekommunikációs szolgáltatásnak, ezért nem kell alkalmazni rá a telekommunikációs szolgáltatásokra a német jog által előírt adatvédelmi és szigorú biztonsági követelményeket.

Magánügy-e a munkahelyi zaklatás?
2019. június 18.

Magánügy-e a munkahelyi zaklatás?

A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat kötelékébe tartozó kérelmező kéretlen emailekkel zaklatta kolléganőjét. A hölgy jelzésére a felettes tájékoztatta a kérelmezőt, hogy viselkedése elfogadhatatlan. A levelek ezt követően név nélkül érkeztek, a hölgy pedig végül feljelentést tett. A rendőrség a férfi telefonjáról származó inkrimináló fotókat átadta a munkáltatónak. A fegyelmi eljárás nyomán e bizonyítékok és a kérelmező által a fegyelmi bizottságnak átadott WhatsApp-üzenetek és emailek értékelését követően a kérelmezőt rendkívüli felmondással elbocsátották. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a magánélet és személyes levelezés védelme az ügyben nem illette meg a kérelmezőt.

Joghatóság egyedi munkaszerződések esetében
2019. június 18.

Joghatóság egyedi munkaszerződések esetében

A szerző a joghatóság kérdéseit elemzi az egyedi munkaszerződésekkel kapcsolatos esetek vonatkozásában, az EUB-nak a Peter Bosworth, Colin Hurley, valamint az Arcadia Petroleum Limited és társai-ügyben[1] született ítélete alapján.