Európai Bíróság: autót reklámáron?

Szerző: Ferge Zsigmond
Dátum: 2016. október 9.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban a gépjárművek reklámozásával kapcsolatos fogyasztóvédelmi rendelkezések értelmezéséről született európai bírósági ítéletet ismertetjük. A német szövetségi legfelsőbb bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban eldöntendő kérdés lényege az volt: tartalmaz-e az uniós jog az árak megjelenítésére és feltüntetésére vonatkozóan olyan pontos előírásokat, miszerint következetesen tiltani kell az olyan gépjárműhirdetést, amely külön tünteti fel egyrészt a termék árát, másrészt a járműnek a gyártótól a vásárlóhoz való eljutása során kötelezően felmerülő költségeket?

 


Az egyik idén született ‑ a Citroën Commerce GmbH kontra a Zentralvereinigung des Kraftahrzeuggewerbes zur Aufrechterhaltung lauteren Wettbewerbs eV-[1] ügyben hozott ‑ ítéletében az Európai Unió Bírósága (EUB) a gépjárművek reklámozásával kapcsolatban értelmezte a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket.

Az erre vonatkozó kérelmét a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Citroën Commerce GmbH és a Zentralvereinigung des Kraftfahrzeuggewerbes zur Aufrechterhaltung lauteren Wettbewerbs eV (gépjárműipari központi szövetség a tisztességes verseny fenntartásáért) között ‑ a Citroën Commerce által gyártott gépjárművek egyik reklámjának tárgyában ‑ folyamatban lévő eljárás keretében terjesztette elő a vonatkozó fogyasztóvédelmi rendelkezések[2] értelmezésének céljával.

A tényállás

A Citroën Commerce a Nürnberger Nachrichten hírlap 2011. március 30-ai számában egy Citroën márkájú gépjárműre vonatkozó hirdetést jelentetett meg. Leírása: „Például Citroen C4 VTI 120 Exclusive: 21.800 euró” és „Maximális árengedmény: 6170 euró”. Az 1-es számú lábjegyzet a hirdetés alsó részében szereplő megjegyzésekre mutatott: «Ár plusz a 790 euró összegű átadási költség. Magánszemélyeknek szóló ajánlat, mely minden 2011. április 10. előtt megrendelt Citroën C4… gépjárműre érvényes…” Az említett hirdetés nem jelölte meg a gyártótól a kereskedőnek történő gépjárműátadás költségeit (Überführungskosten) is tartalmazó teljes árat, melyet az ügyfélnek e gépjármű megszerzéséhez ki kell fizetnie.

A ZLW a Landgericht Kölnhöz (kölni területi bíróság,), benyújtott keresetében azt kérte, hogy a bíróság tiltsa el a Citroën Commerce-t a fenti hirdetés használatától, mivel az az átadási költséget is magában foglaló végleges árat nem tartalmazza. A bíróság keresetnek helyt adó határozatával szemben a Citroën Commerce fellebbezett.

Az Oberlandesgericht Köln (kölni tartományi legfelsőbb bíróság,) 2012. szeptember 21-ei ítéletében a keresetet elutasította. Mind a Landgericht Köln (kölni területi bíróság), mind az Oberlandesgericht Köln (kölni tartományi legfelsőbb bíróság) úgy találták, hogy a szóban forgó hirdetés a végleges ár feltüntetésének hiányában ellentétes az UWG[3] és a PAngV[4] rendelkezéseivel.

A Citroën Commerce a kölni tartományi legfelsőbb bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), amely eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult.

A vonatkozó irányelv és a kérdések

Az előterjesztő német szövetségi legfelsőbb bíróság lényegében arra keresett választ: a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemi irányelv[5], illetve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló irányelv rendelkezéseit[6] úgy kell-e értelmezni, hogy egy gépjármű – a gyártótól a kereskedőnek történő – átadásakor felmerülő, a fogyasztót terhelő költségeit tartalmaznia kell annak az eladási árnak, amit a kereskedő az általa készített reklámban megjelöl.

A 98/6 irányelv 1. cikke értelmében az említett irányelv célja az egységes és átlátható tájékoztatás biztosítása, amely valamennyi fogyasztó javát szolgálja a belső piac összefüggésében.

Az árakra vonatkozó információ ezen egységességének és átláthatóságának biztosítása érdekében az említett irányelv[7] megköveteli, hogy az eladási árat valamennyi, a kereskedők által a fogyasztók számára kínált termékre vonatkozóan feltüntessék, mely eladási ár az irányelv további előírásaival összhangban a termék egy egységére vagy egy adott mennyiségére vonatkozó végleges ár, beleértve a héát (hozzáadottérték-adó; HÉA-rendszer: az EU közös hozzáadottértékadó-rendszere – az EU-ban ellenszolgáltatás, fizetés fejében végzett valamennyi ügyletre alkalmazzák az adóalanyként eljáró személyek, azaz minden olyan magánszemély vagy szerv, amely üzleti tevékenység keretében adóztatandó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végez – a szerk.) és minden egyéb adót.

A 98/6 irányelv alkalmazhatósága – a termékek eladási árát említő reklámok bizonyos szempontjainak vonatkozásában – magából az irányelvből következik.

Autókulcs – indítás függőben

Az Európai Unió Bíróságának megállapításai és ítélete

Az EUB megállapítása szerint az irányelv nem ír elő az eladási ár feltüntetésére vonatkozó általános kötelezettséget. Ugyanakkor az alapeljárásban szóban forgó reklám esetében, amelyik a promóció tárgyát képező termék sajátosságait, s egy olyan árat is tartalmaz, mely a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó számára e termék eladási árának tűnik – ráadásul egy olyan dátumot is feltüntet, ameddig a magánszemélyekkel szemben tett „ajánlat” érvényben marad –, nos, az ilyen reklámot az említett fogyasztó a kereskedő arra vonatkozó ajánlatának tekintheti, hogy az az említett terméket a reklámban meghatározott feltételekkel értékesítse. Ilyen esetben pedig a feltüntetett árnak meg kell felelnie a 98/6 irányelv követelményeinek.

Az árnak, különösen az érintett termék eladási árának kell megfelelnie az irányelv szerinti végleges árnak. Ez utóbbi lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy a reklámban megjelölt árat értékelje és más, hasonló termékek árával összehasonlítsa, ily módon pedig egyszerű összehasonlítások alapján hozhasson megalapozott döntést. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e tényezők fennállnak-e.

Az EUB korábbi döntésére hivatkozva[8] emlékeztetett arra, hogy a 98/6 irányelv tárgya nem a fogyasztók védelme általánosságban az árak feltüntetése vagy az árcsökkentési hirdetések gazdasági valóságossága tekintetében, hanem a termékek árának az eltérő mennyiségi egységek viszonylatában történő feltüntetése vonatkozásában. Ugyanakkor az irányelv szerint az árengedményre vonatkozó hirdetéseknek bizonyos időbeli követelményeknek is meg kell felelniük.

Az EUB megjegyezte, túl azon a tényen, hogy az eladási árnak tartalmaznia kell a héát és minden egyéb adót, annak általános módon a termék egy egységére vagy egy adott mennyiségére vonatkozó végleges árnak kell lennie.

Végleges árként az eladási árnak szükségszerűen tartalmaznia kell az ár elkerülhetetlen és előre látható elemeit, melyek kötelezően a fogyasztót terhelik, és az érintett termék megvételének pénzbeli ellenszolgáltatását képezik[9]. Abban az esetben, ha a kereskedő megköveteli, hogy a fogyasztó viselje a termék gyártótól a kereskedőnek való átadásakor felmerülő költségeit, és ennek következtében e költségek, melyek mindent egybevetve változatlanok, szükségszerűen a fogyasztót terhelik, akkor ezen költségeknek az eladási ár részét kell képezniük.

Ugyanez a helyzet, ha a fogyasztó a kereskedő üzlethelyiségébe megy, hogy átvegye a kereskedőnél vásárolt, és más létesítményben gyártott gépjárművet. Ilyen helyzetben az adott gépjárműnek gyártótól a kereskedőnek való átadásakor felmerülő költségeit rendszerint a fogyasztó viseli.

Ezeket a fogyasztó számára kötelező átadási költségeket meg kell különböztetni a vásárolt árunak a – fogyasztó által választott helyre történő szállításának vagy kézbesítésének – többletköltségeitől, mivel ez utóbbi költség nem minősíthető az ár elkerülhetetlen és előre látható elemének.

Az EUB megállapításai szerint a kereskedő által kínált termék árának a rá vonatkozó reklámban tartalmaznia kell a termék gyártótól e kereskedőnek való átadásakor felmerülő költségeit, ha azok kötelezően a fogyasztót terhelik.

Az EUB a 2005/29 irányelv alkalmazhatóságát illetően emlékeztet arra, hogy az irányelv úgy rendelkezik[10]: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó egyéb uniós rendelkezések közötti összeütközés esetén ez utóbbiak az irányadók, és e különös vonatkozások tekintetében azokat kell alkalmazni.

Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai Unióban

Szerző: dr. Tattay Levente

Ismertető és megrendelés >>

A 2005/29 irányelvet[11] a vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során a fogyasztókkal szemben folytatott, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni. Az említett irányelv[12] az ilyen gyakorlatok meghatározása: „a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával”[13].

Ugyanakkor a 98/6 irányelv a kereskedők és a fogyasztók közötti, tisztességtelennek minősíthető kereskedelmi gyakorlatok – 2005/29 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti – különös vonatkozásait szabályozza. Többek között a termékek eladási árának az eladási ajánlatban és a reklámokban való feltüntetésével kapcsolatos vonatkozásai is ide tartoznak. Így, ha e tekintetben az adott reklámban említett eladási árral kapcsolatos vonatkozást a 98/6 irányelv szabályozza, akkor a 2005/29 irányelv nem alkalmazható.

Az EUB ítélete szerint egy gépjármű gyártótól a kereskedőnek való átadásakor felmerülő, a fogyasztót terhelő költségeit tartalmaznia a kereskedő által készített gépjárműreklámban feltüntetett eladási árnak, ha e reklám valamennyi jellemzőjét figyelembe véve a fogyasztó azt az adott gépjárműre vonatkozó ajánlatnak tekintheti. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e tényezők együtt jelen vannak-e.

Lábjegyzetek:

[1] Az EUB fent említett (C‑476/14. sz. ügy ECLI:EU:C:2016:527 ) ügyben hozott ítélete.

[2] A fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló, 1998. február 16-ai 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének és 3. cikke (1) bekezdésének, és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-ei 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7.cikke (4) bekezdése c) pontja.

[3] A 2005/29 irányelvet a 2004. július 3-ai Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (a tisztességtelen verseny elleni harcról szóló törvény) ültette át a német jogrendszerbe.

[4] A Preisangabenverordnung az árak feltüntetéséről szóló rendelet.

[5] 98/6 irányelv 1. cikke és 3. cikkének (1) bekezdése.

[6] 2005/29/EK irányelv 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja.

[7] 3. cikk (1) bekezdése, 2. cikk a) pontja.

[8] 2014. július 10-ei EU Bizottság kontra Belgium-ítélet C‑421/12, EU:C:2014:2064, 59. pont.

[9] 2014. szeptember 18-ai, Vueling Airlines-ítélet, C‑487/12, EU:C:2014:2232, 36. pont.

[10] 2005/29 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése.

[11] 2005/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése.

[12] 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja.

[13] 2015. július 16-ai, Abcur-ítélet, C‑544/13 és C‑545/13, EU:C:2015:481, 73. pont.

Kapcsolódó cikkek:


A Rubik-kocka szabadon gyártható
2019. december 10.

A Rubik-kocka szabadon gyártható

Hosszú évek után lezárult a Rubik’s Brand Ltd. által, több jogi forduló után az Európai Unió Törvényszékén indult eljárás, a döntéssel egy 20 éves monopóliumot töröltek el, azaz mostantól szabadon gyártható a Rubik-kocka.

A menetjeggyel nem rendelkező utas
2019. december 3.

A menetjeggyel nem rendelkező utas

Az alábbiakban a szerző az Európai Unió Bíróságának a Nationale Maatschappij der Belgische Spoorwegenkontra Mbutuku Kanyeba- (C‑349/18), a Larissa Nijs- (C‑350/18) és a Jean-Louis Anita Dedroog-féle (C‑351/18 számú) egyesített ügyekben hozott ítéletét[1] elemzi.

Mégsem fogvatartás a röszkei tranzitzónában elhelyezés
2019. december 2.

Mégsem fogvatartás a röszkei tranzitzónában elhelyezés

A Nagykamara, megfordítva a Bíróság korábbi döntését, úgy ítélte meg, hogy a Szerbiából a röszkei tranzitzóna területére belépett bangladesi kérelmezők önként távozhattak volna a zónából Szerbia irányába, így az, hogy e területen korlátozott volt a szabadságuk, nem minősül szabadságelvonásnak, így a vonatkozó garanciák sem érvényesülnek. Azt, hogy Szerbiában an ENSZ jelentések szerint is gyakori a rutinszerű további visszaküldés, és a görög menekülttáborokban a Bíróság szerin is embertelen állapotok uralkodnak, ebből a szempontból a Nagykamara nem ítélte relevánsnak. Egyezményt sértett ugyanakkor a magyar kormány azzal, hogy a hatóságok nem mérték föl megfelelően, milyen veszélyek várnak a visszaküldött kérelmezőkre Szerbiában.

Támogatni kell a minőségi újságírást
2019. december 2.

Támogatni kell a minőségi újságírást

Az Európa Tanács által rendezett nemzetközi konferencia témája az újságírás volt, amelyet a tagállamoknak, a média érdekképviseleti szervezeteinek, az internetes felületközvetítőknek, a szabályozó hatóságoknak és az újságíróknak közösen kell  biztosítaniuk, annak érdekében, hogy a média elnyerje és fenntartsa a közvélemény bizalmát.