Jogellenes állami támogatást kaptak a spanyol fociklubok

Az Európai Unió Törvényszéke megállapította, hogy a nyereséges fociklubok nonprofit szervezetként működhettek évtizedeken át, amely kedvezményes társasági adózást biztosított számukra.


Az alapügy

Az 1990. október 15‑i Ley 10/1990 del Deporte (a sportról szóló 10/1990. sz. törvény; a BOE 1990. október 17‑i 249. száma, 30397. o.; a továbbiakban: 10/1990. sz. törvény) 19. cikkének (1) bekezdése valamennyi spanyolországi hivatásos sportklubot arra kötelezte, hogy sportrészvénytársasággá (a továbbiakban: SAS) alakuljanak. A törvény célja az volt, hogy a klubok jogi formájának átalakítása révén ösztönözze azok felelősségteljesebb irányítását.

A 10/1990. sz. törvény a hetedik kiegészítő rendelkezésében ugyanakkor kivételt írt elő azon hivatásos sportklubok tekintetében, amelyek a törvény elfogadását megelőző években pozitív eredményt értek el. A […] Fútbol Club Barcelona, valamint három másik hivatásos labdarúgóklub esett a 10/1990. sz. törvényben szabályozott kivétel hatálya alá. E négy szervezetnek tehát lehetősége volt arra – amely lehetőséggel éltek is –, hogy a továbbiakban is sportklubként működjenek.

Az SAS‑ektől eltérően a sportklubok továbbra is nonprofit jogi személyeknek minősültek, amelyek e jogállásukra tekintettel jövedelmük után egyedi adómérték szerint adóztak. Ezen adómérték 2016‑ig alacsonyabb volt, mint az SAS‑ekre alkalmazandó adómérték.

A Bizottság a 2013. december 18‑i levelében értesítette a Spanyol Királyságot arról, hogy az SAS‑ekhez képest a négy hivatásos labdarúgóklubnak – köztük a felperesnek – biztosított esetleges kedvezményes adójogi bánásmód tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.

A Bizottság megállapította, hogy a 10/1990. sz. törvénnyel a Spanyol Királyság néhány labdarúgóklub, különösen az FC Barcelona, a Club Atlético Osasuna, az Athletic Club és a Real Madrid részére a társasági adó tekintetében, adókedvezmény formájában jogellenes támogatást nyújtott, megsértve ezzel az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését.

A Bizottság szerint e rendszer összeegyeztethetetlen a belső piaccal, ezért felszólította a Spanyol Királyságot, hogy azt szüntesse meg, és a 2000‑es adóévtől kezdődően téríttesse vissza a kedvezményezettekkel a megfizetett társasági adó, és azon társasági adó közötti különbözetet, amelynek megfizetésére akkor lettek volna kötelesek, ha SAS‑ként működtek volna, kivéve különösen azt az esetet, ha a támogatás csekély összegű támogatásnak minősülne.

A határozat végül arra kötelezi a címzettjét, hogy a nyújtott támogatás visszatéríttetését illetően késedelem nélkül és hatékonyan, a határozatban foglaltak egészének a végrehajtása tekintetében pedig a határozatról szóló értesítéstől számított négy hónapos határidőn belül tegyen eleget a rendelkező részében szereplő követelményeknek.”

Az EUB döntése

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is, a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor, e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezett számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.

Formájától függetlenül állami támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amelyet olyan gazdasági előnynek kell tekinteni, amelyet a kedvezményezett vállalkozás az általános piaci feltételek között nem érhetett volna el.

Ebből következően azon adókedvezményt biztosító nemzeti intézkedések, amelyek ugyan nem járnak együtt állami források átruházásával, de a kedvezményezetteket a többi adóalanynál kedvezőbb pénzügyi helyzetbe hozzák, szelektív előnyt biztosíthatnak a kedvezményezettek számára, ennélfogva pedig az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

A jelen ügyben a vitatott intézkedés az e rendelkezés értelmében vett „támogatási programra” vonatkozik, mivel a nonprofit szervezetekre alkalmazandó különös adózási rendelkezéseket, különösen a kedvezményes adómértéket, pusztán ezen intézkedés alapján – anélkül, hogy további végrehajtási intézkedésre volna szükség, és anélkül hogy e rendelkezések valamely meghatározott projekthez kapcsolódnának – minden egyes arra jogosult, általánosan és elvont módon meghatározott labdarúgóklub határozatlan időre és meghatározatlan összegben igénybe veheti.

Valamely támogatási rendszer esetében különbséget kell tenni e rendszer elfogadása és az annak alapján nyújtott támogatások között. Márpedig az EUB ítélkezési gyakorlatából e tekintetben kitűnik, hogy azok az egyedi intézkedések, amelyek olyan támogatási rendszer végrehajtására korlátozódnak, amelyet, mint olyat az érintett tagállamnak be kellett volna jelentenie a Bizottságnak, az általános rendszer egyszerű végrehajtási intézkedéseinek minősülnek, amelyeket főszabály szerint nem kell bejelenteni ezen intézménynek.

A Törvényszék megállapította, hogy annak megállapításához, hogy a vitatott intézkedés alkalmas volt‑e arra, hogy előnyt biztosítson a kedvezményezettjei számára azáltal, hogy kedvezőbb helyzetbe hozza őket, mint amelyben akkor lettek volna, ha SAS formájában kellett volna működniük, a nonprofit szervezetekre alkalmazandó adózási rendszer különböző összetevőit együttesen kell megvizsgálni, mivel ezen összetevők elválaszthatatlan egészet képeznek.

A nonprofit szervezetek esetében levonható nyereség maximális aránya alacsonyabb volt az SAS‑ekre alkalmazandó felső határnál, és hogy e körülmény különös jelentőséggel bírt a hivatásos labdarúgó‑ágazatban.

A bejelentési kötelezettség az EUM‑Szerződés által az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme. E rendszer keretében a tagállamok kötelesek egyfelől bejelenteni a Bizottsághoz minden olyan intézkedést, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás bevezetésére vagy módosítására irányul, másfelől az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében az ilyen intézkedést nem hajthatják végre mindaddig, amíg az említett intézmény végleges határozatot nem hoz ezen intézkedéssel kapcsolatban.

Ez a támogatási rendszer ezáltal az elfogadásának időpontjától kezdve alkalmas volt arra, hogy előnyben részesítse a nonprofit szervezetként működő klubokat az SAS‑ként működő klubokkal szemben, ily módon olyan előnyt biztosított számukra.

Az sem képezi vita tárgyát, hogy ezen időponttól kezdődően e rendszer a rendkívüli nyereség újbóli befektetése tekintetében az SAS‑ekre alkalmazandónál alacsonyabb levonási mértéket írt elő.

A főtanácsnok az indítványának a 112. és 113. pontjában lényegében rámutatott, hogy a szóban forgó támogatási programot határozatlan időre hozták létre, így az adójóváírás formájában történő halasztásnak az esetleges lehetőségeit figyelembe véve soha nem zárható ki teljesen, hogy a szóban forgó adólevonás a vitatott intézkedés olyan időbeli kiegyenlítődését eredményezi, amely valamely későbbi időpontban alkalmas lehet a kedvezményes adómérték ellensúlyozására. Így csak akkor állapítható meg véglegesen, hogy e levonás ténylegesen semlegesítette‑e a kedvezményes adómérték alkalmazását, amikor az ilyen rendszer véglegesen megszűnik, ha annak megszűnésére valaha egyáltalán sor kerül.

A Spanyol Királyság által mind a beadványaiban, mind a tárgyaláson kifejtett, a tagállamok adójogi autonómiájára alapított érvelés egyáltalán nem kérdőjelezheti meg e megállapításokat. Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis a tagállamok a közvetlen adóztatás területén kötelesek hatáskörüket az uniós jog, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, és különösen az EUM‑Szerződés által az állami támogatások területén bevezetett szabályok tiszteletben tartásával gyakorolni. A tagállamoknak tehát e hatáskörük gyakorlása során tartózkodniuk kell az EUMSZ 107. cikk értelmében vett, a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősíthető intézkedések elfogadásától.

(curia.europa.eu)



Kapcsolódó cikkek:


A digitális társadalom olvasatai – XXI.
2021. április 14.

A digitális társadalom olvasatai – XXI.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Az utolsó részben a sorozat összegzését tárja elénk.

Méltányos használat a szerzői jogban
2021. április 12.

Méltányos használat a szerzői jogban

A Google és az Oracle közötti jogvitában az amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az API nem részesülhet szerzői jogi védelemben, ezért a Google jogszerűen használt fel az Oracle elődje által létrehozott 11.500 sor kódot.

USA – Szövetségi államból államszövetség?
2021. április 8.

USA – Szövetségi államból államszövetség?

A demokraták és a republikánusok kölcsönösen blokkolják egymást Washingtonban. A tagállamok a lehetőséget kihasználva egyre több életviszonyt maguk szabályoznak. Azt viszont nem szeretik, ha a helyhatóságok is ugyanezt teszik. Rendeleteiket gyakran megvétózzák a kormányzók.

A digitális társadalom olvasatai – XX.
2021. április 7.

A digitális társadalom olvasatai – XX.

Alábbi cikksorozatában a szerző a digitális társadalom különböző aspektusait tárja elénk, igyekezve lényegre törően bemutatni szerkezetének fontosabb csomópontjait, és összegezni a tudásrendszerek, az internet, a mesterséges intelligencia, a hálózati társadalmak fontosabb, a jogalakulás szempontjából releváns mozgásait. Ezúttal a munka világának jövőjéről értekezik.