Jogsértő a zsebszerződésekkel szembeni szabályozás

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2018. március 13.
Rovat:

Az EUB a zsebszerződések érvénytelenítésére vonatkozó magyar szabályozás vizsgálata során megállapította, hogy a magyar kormány el akarta kerülni a szerződések egyenkénti felülvizsgálatát, ezért a nem közeli hozzátartozók haszonélvezeti jogát jogszabály által megszüntette, amellyel aránytalanul korlátozta a tőke szabad mogását.


Az alapügy

A magyar bíróság egy magyarországi székhellyel rendelkező, de külföldi természetes személyek tulajdonában álló gazdasági társaság ügyében fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB). A tényállás szerint a Földtörvény hatálybalépésekor a termőföldekre vonatkozó haszonélvezeti jogokat a zsebszerződések érvénytelenítése érdekében törölték, azok csak akkor maradhattak fenn, ha a haszonélvezők igazolták, hogy ők a földtulajdonosok közeli hozzátartozói.

[multibox]

A zsebszerződéseket külföldi gazdák kötötték, mert a magyar szabályozás kimondta, hogy Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság tagjaiként sem szerezhetnek termőföldtulajdont. Ezért a külföldi gazdák különböző jogi konstrukciók révén, vagy egy közbenső személy útján földhasználati jogot kaptak azoktól a földtulajdonosoktól, akik nem tudták, vagy nem akarták a tulajdonukban álló földet megművelni. A felek abban bíztak, hogy a tulajdonszerzési korlátozást később feloldják és a földek a külföldi gazdák tulajdonába kerülhetnek.

A külföldi állampolgárok tulajdonában álló gazdasági társaság még 2002. január 1-jén bevezetett, tilalmat kimondó szabályozás előtt, jogszerűen szerzett haszonélvezeti jogot két, Magyarországon található mezőgazdasági földterületre. E haszonélvezeti jogokat bejegyezték az ingatlan‑nyilvántartásba.

A Vas Megyei Kormányhivatal Sárvári Járási Földhivatala (továbbiakban: Földhivatal) 2014-ben kelt határozataival haszonélvezeti jogokat törölte.

A cég kezdeményezte a Földhivatal határozatának bírósági felülvizsgálatát a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon (továbbiakban. Bíróság). Keresetében arra hivatkozott, hogy az ingatlan-nyilvántartási törvény és az átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény rendelkezései sértik a magyar Alaptörvényt és az uniós jogba ütköznek.

A Bíróság az Alkotmánybíróságtól kérte a jogszabályi rendelkezések alaptörvény‑ellenességének megállapítását és e rendelkezések alkalmazásának a társaság ügyében történő kizárását.

Az Alkotmánybíróság a 25/2015. (VII. 21.) AB határozatban a Bíróság kérelmét elutasította, azonban megállapította, hogy alaptörvény‑ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó az átmeneti szabályokról szóló törvény alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tévő szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotót, hogy az alaptörvény‑ellenes mulasztást legkésőbb 2015. december 1‑jéig szüntesse meg, a jogalkotó viszont nem tett eleget a határozatban foglaltaknak.

A magyar kormány szerint az Alkotmánybíróság jogalkotásra való felhívása kizárólag a haszonélvezeti joggal terhelt földterületek tulajdonosainál esetlegesen felmerült károk megtérítésére vonatkozott, és csak annyiban, amennyiben az ilyen károk megtérítését a felek polgári jog alapján történő elszámolása nem tette lehetővé.

Az Alkotmánybíróság szerint a jogalkotónak fel kellett számolnia a termőföldek megszerzése céljából kialakult, két évtizedes gyakorlatot, amelynek alapján a haszonélvezeti jogot a jogszabályok kijátszására alkalmazták. A jogalkotó célja tehát az úgynevezett zsebszerződések hatályba lépésének megakadályozása volt.

A Bíróság véleménye szerint a szóban forgó nemzeti rendelkezések alkalmasak arra, hogy korlátozzák a tőkemozgás és a letelepedés szabadságát, mert az EU-s állampolgárokat az érvényes szerződésekből fakadó jogaiktól idő előtt megfosztották. A magyar jogalkotó pedig nem támasztotta alá kellő mértékben a szabályozás szükségességét és arányosságát, az a jogszabály szövegéből és a jogalkotó indokolásából sem állapítható meg. Így a magyar szabályozás sérti az érintetteknek az EU Alapjogi Chartájában (továbbiakban: Charta) rögzített tisztességes eljáráshoz és tulajdonhoz való jogát, ezért úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából megkeresi az EUB-ot.

A Bíróság annak eldöntését kérte, hogy ellentétes-e az uniós joggal az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek, és azokat az ingatlan‑nyilvántartásból törölni kell?

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Az EUB döntése

A letelepedés szabadságához való jog és a tőke szabad mozgásának elvére vonatkozóan az EUB kiemelte, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) ugyan lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a mezőgazdasági földszerzésre vonatkozó szabályozást vezessenek be, de az ilyen szabályozás megalkotásakor tekintettel kell lenniük a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, illetve a letelepedési szabadságra és a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályokra.

Az EUB gyakorlata alapján úgy ítélte meg, hogy a más tagállam területén található ingatlanok megszerzéséhez, hasznosításához és elidegenítéséhez fűződő, a letelepedés jogának szükséges kiegészítését képező jog a gyakorlása során tőkemozgást idéz elő. A tőkemozgások körébe tartoznak ugyanis azok a műveletek, amelyekkel valamely tagállam területén az ott lakóhellyel nem rendelkező személyek ingatlan-beruházást hajtanak végre. Az EUB szerint a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó haszonélvezeti jogok megszerzésére irányuló ingatlan beruházások is a tőke szabad mozgásának elve alá tartoznak, mert a 88/361 EGK irányelv szerint az ingatlanbefektetések kategóriája magában foglalja az épületekre vagy földterületre vonatkozó haszonélvezeti jogokat is. Ebből következik, hogy az alapügyben szereplő szabályozást kizárólag a tőke szabad mozgására tekintettel kell megvizsgálni, az a letelepedés szabadságát nem érinti.

 A tőke szabad mozgásának korlátozása

Az EUB ítélkezési gyakorlata alapján azt állapította meg, hogy az EUMSZ  általánosan tiltja a tagállamok közötti tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat.

A magyar szabályozás, mivel előírja a mezőgazdasági földterületre vonatkozó, szerződésen alapuló haszonélvezeti jogok, köztük a tőke szabad mozgásához való jog gyakorlása révén megszerzett jogok megszűnését, ezért korlátozza tőke szabad mozgását. Magyarország az EU többi tagállamának állampolgárait, akik a tőke szabad mozgásának kedvezményezettjei, megfosztja azon javaik élvezetétől, amelybe tőkét fektettek.

Az EUB úgy ítélte meg, hogy az olyan követelmény, amely a haszonélvezeti jog jogosultja és a termőföld tulajdonosa közötti közeli hozzátartozói viszony fennállását írja elő, a haszonélvező állampolgárságától és a tőke eredetétől látszólag független szempontot alkalmaz, így nem jelent közvetlen hátrányos megkülönböztetést, de e feltételnek való megfelelés más tagállamok haszonélvezeti jogot megszerző állampolgárai esetében szinte lehetetlen, ezért a magyar szabályozás burkolt hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a hátrányos megkülönböztetés révén a tőke szabad mozgását korlátozó intézkedéseknek csak akkor lehet helyt adni, ha azokat az érintett tőke eredetétől független objektív megfontolások alapján, közérdeken alapuló nyomós okok igazolják, és megfelelnek az arányosság elvének.

Magyarország szerint a szabályozást a mezőgazdasági földterületek hasznosításához fűződő közérdekű cél, másrészt a devizagazdálkodásra vonatkozó nemzeti szabályozás megsértésének szankcionálása, illetve a visszaélések elleni közérdekű küzdelem, mint közérdeken alapuló nyomós ok indokolja.

A mezőgazdasági földterületek hasznosításához fűződő közérdekű célra vonatkozóan az EUB elfogadta, hogy a nemzeti szabályozások korlátozhatják a tőke szabad mozgását a mezőgazdasági földterületek közvetlen hasznosítással történő kihasználásának megőrzésére, és arra, hogy a mezőgazdasági területeket túlnyomórészt tulajdonosaik lakják és műveljék meg, valamint területfejlesztési célra: a vidéki térség állandó népességének megtartására és a rendelkezésre álló területek észszerű használatának előnyben részesítésére az ingatlanpiaci nyomással szemben. Ezek a célkitűzések egyébként megfelelnek a közös agrárpolitika célkitűzéseinek is. Ugyanez a helyzet a földtulajdonnak az életképes földbirtokok kialakulását, valamint a vidék és a tájak harmonikus fenntartását lehetővé tévő elosztásával kapcsolatban.

Az EUB azonban kiemelte, hogy a tagállamnak az általa felhozható igazoló okok mellett ismertetnie kell az elfogadott korlátozó intézkedés megfelelőségére és arányosságára vonatkozó elemzést, valamint az érvelését alátámasztó konkrét adatokat, ezt azonban Magyarország nem tette meg.

Az EUB szerint mivel a szabályozás csupán akkor teszi lehetővé a termőföldön fennálló haszonélvezeti jogok fenntartását, ha a haszonélvezeti jog jogosultja e föld tulajdonosának közeli hozzátartozója, nem alkalmas a magyar kormány által kitűzött célok elérésére.

[htmlbox BDT]

A hozzátartozói viszony fennállása ugyanis nem biztosítja, hogy a haszonélvezeti jog jogosultja maga hasznosítja az érintett területet, és hogy a haszonélvezeti jogot nem pusztán spekulatív célból szerezte meg és a tulajdonos családján kívüli személy, aki ilyen területen szerzett haszonélvezeti jogot, ugyanúgy képes lehet maga hasznosítani a mezőgazdasági földterületet.

Az EUB szerint a tulajdonos és a haszonélvezeti jog jogosultja közötti közeli hozzátartozói viszony nem biztos, hogy hozzájárul az élet‑ és versenyképes mezőgazdaság kialakításához, a birtokelaprózódás megakadályozásához.

A közeli hozzátartozói viszony fennállására vonatkozó követelmény nem tűnik önmagában olyan jellegűnek, amely garantálná a vidékről való elvándorlás és a vidék elnéptelenedésének elkerülésére vonatkozó állítólagos cél elérését. Az, hogy a haszonélvezeti jog jogosultja közeli hozzátartozói viszonyban áll a tulajdonossal, nem garantálja, hogy a haszonélvező az érintett mezőgazdasági földterületek közelében lakik.

Az EUB a fentiek alapján megállapította, hogy a magyar szabályozás túllép a hivatkozott célok eléréséhez szükséges mértéken.

Az EUB szerint a polgári jog alkalmazásának előírásával a magyar kormány a jogosultakra hárítja annak terhét, hogy adott esetben hosszadalmas és költséges eljárásokat kelljen lefolytatniuk a nekik a tulajdonostól esetlegesen járó kártalanítás érdekében. Továbbá a polgári jogi szabályokra az érintett szabályozás nem utal, és a polgári jogi szabályok nem teszik lehetővé a tényleges kártérítést, valamint annak jellegét sem határozzák meg.

Az EUB célszerűbbnek látta, ha a szabályozás azt írta volna elő, hogy a haszonélvezeti jog jogosultja tartsa fenn az érintett földterület mezőgazdasági rendeltetését, adott esetben saját maga hasznosítsa azt, ahogyan a magyar szabályozás a mezőgazdasági földterület teljes tulajdonjogának megszerzése vagy e földterület hosszú távú bérbevétele esetén teszi.  

A magyar jogalkotó a bírósági felülvizsgálat bevezetése helyett, úgy határozott, hogy ex lege orvosolja a korábban bevezetett jogi norma hiányosságait, illetve a szabályozás hiányát.

Az EUB döntése szerint az arányosság elvének való megfelelés érdekében a mesterséges megállapodások elleni küzdelmet célzó intézkedésnek lehetővé kellene tennie a nemzeti bíróság számára, hogy az eset sajátosságaira figyelemmel, objektív bizonyítékokat alapul véve esetről esetre vizsgálatot folytasson le, azonban a magyar szabályozás a költséghatékonyság és a bíróságok leterheltsége miatt inkább a haszonélvezeti jogok jogszabály általi törlését választotta.

Az Alkotmánybíróság határozatából kitűnik, hogy a haszonélvezeti jogok megszüntetésre különösen azért volt szükség, hogy a termőföldek kizárólag az azokat megművelő személyek tulajdonában legyenek.

A megismert tényállást mérlegelve az EUB szerint nem tekinthető úgy, hogy az intézkedést a közrend védelme érdekében vezették be. Kifejtette: ha a haszonélvezeti jog jogosultja olyan természetes vagy jogi személy, aki e föld tulajdonosának nem közeli hozzátartozója, abból nem lehet arra következtetni, hogy ő a haszonélvezeti jog megszerzésekor visszaélésszerűen járt el. A visszaélések szankcionálása érdekében a magyar kormánynak lehetősége lett volna más, a tőke szabad mozgását kevésbé veszélyeztető intézkedések meghozatalára, azonban mégsem ezt választotta.

Mivel Magyarország korlátozta a tőke szabad mozgását és a korlátozást nyomós közérdekű okkal nem tudata alátámasztani, ezért az EUB megállapította, hogy a magyar szabályozás az az elérni kívánt céllal nem arányos, ezáltal sérti az EUMSZ 63. cikkét.

(curia.europa.eu)

Kapcsolódó cikkek:


Csendes forradalom
2018. szeptember 10.

Csendes forradalom

A konzervativizmus szelleme járja be az amerikai igazságszolgáltatást.