Megsértették a szabad választáshoz való jogot Belgiumban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kérelmező ugyan panaszt tehetett a választási eredmények újraszámlálása érdekében, de a panasz kivizsgálásának szabályai nem voltak jogszabályban rögzítve, a panaszról olyanok is döntöttek, akiket a döntés személyesen érintett és a kérelmezőnek nem volt további jogorvoslati lehetősége sem.


Az alapügy

A kérelmező, Germain Mugemangango, belga állampolgár, 1973-ban született és 2006 óta él Charleroibam (Belgium).

2014. május 25-én a kérelmező indult a vallon régió parlamentjének választásán és mint ő volt a vezető jelölt a Munkáspárt listáján, amely Charleroiban elérte az 5% -os parlamenti küszöböt. A kérelmező a választókerületben (Hainaut tartomány), 16.554 szavazatot kapott, ennek ellenére nem jutott be a vallon parlamentbe.

A kérelmező ezért panaszt nyújtott be a vallon parlamenthez, amelyben kérte, hogy számolják újra a Charleroiban üres, elrontott vagy érvénytelennek nyilvánított 21.385 szavazólapot. Kérelme alátámasztásaként előadta, hogy számos probléma merült fel a szavazatszámlálás során. A Vallon Parlament mandátumainak bizottsága elfogadhatónak és megalapozottnak tekintette a panaszt és javasolta a Parlamentnek, hogy ne hagyja jóvá a Hainaut tartományban megválasztott jelöltek mandátumát és határozzon az üres, elrontott vagy érvénytelennek nyilvánított szavazólapok újra számolásáról.

2014. június 13-án, 43 szavazattal 28 ellenében, négy tartózkodás mellett a vallon parlament úgy határozott, hogy a kérelmező panasza elfogadható, de megalapozatlan, többek között amiatt, hogy nem volt megfelelő bizonyíték a szabálytalan szavazatszámlálásra. A kérelmezőt 2014. június 24-én értesítették a határozatról, a megválasztott képviselők mandátumát azonban már 2014. június 13-án jóváhagyta a vallon parlament és nem rendelte el a szavazatok újraszámlálását.

Az EJEB döntése

A Bíróság megállapította, hogy a kérelmező állításai elég súlyosak és kellően megalapozottak voltak, így a szavazatok újraszámlálása kihatással lehetett volna a Charleroi-i és a Hainaut tartományi választások eredményére. Meg volt az esélye, hogy a kérelmezőt a szavazatok újraszámlálása esetén képviselővé választották volna. A kérelmező állításait, ezért megfelelően ki kellett volna vizsgálni.

A fentiekre tekintettel az EJEB úgy határozott, hogy megvizsgálja, hogy ebben az esetben az eljárás a nemzeti jog által előírt megfelelő és elegendő biztosítékot nyújtott-e a kérelmező számára.

Az EJEB szerint a vallon parlament volt az egyetlen testület, amely hatáskörrel rendelkezett a kérelmező panaszának kivizsgálására. A panasz vizsgálatáról való szavazásban a vallon parlament újonnan megválasztott képviselői is mind részt vettek, így azok is, akiket ugyanabban a választókerületben választottak meg, amelyben a kérelmező indult.

Ellentétben a Velencei Bizottság ajánlásaival (Választási ügyekben alkalmazott helyes gyakorlati kódex), a kérelmező választókerületében megválasztott jelölteket, akik a kérelmező közvetlen ellenfelei voltak, nem zárták ki a szavazásból.

A határozatot tehát egy olyan testület hozta, amelynek tagjai voltak a parlament megválasztott képviselői, akiknek a mandátumát érintette volna, ha a kérelmező panaszát megalapozottnak nyilvánítják, és akiknek érdekei közvetlenül ellentétesék a kérelmezőével.

Ezenkívül az egyszerű többséggel történő szavazásra vonatkozó szabály, amelyet bármilyen korrekciós szabály nélkül alkalmaztak, nem volt alkalmas arra, hogy a kérelmező panaszáról pártatlan döntést hozzanak. Tehát a panaszt egy olyan testület vizsgálta ki, amely pártatlansága nem volt biztosított.

Az EJEB szerint a vallon parlament mérlegelési jogköre nem volt megfelelően szabályozva a nemzeti jog által. Sem a törvény, sem a vallon parlament házszabály nem rendelkezett a panasz kivizsgálási eljárásról. Így a vallon parlament által alkalmazott döntési kritériumokat nem határoztak meg egyértelműen.

Az EJEB rámutatott arra is, hogy a választási vitákkal kapcsolatos eljárásnak garantálnia kell a méltányos, objektív és kellően indokolt döntés meghozatalát. A panaszosoknak lehetőséget kell biztosítani, hogy írásbeli eljárás vagy nyilvános meghallgatás útján kifejtsék álláspontjukat és bármilyen érvet előadhassanak, amelyet relevánsnak tartanak az érdekeik védelméhez. Ezen kívül az illetékes döntéshozó testületnek nyilvános indokolást kell adnia a döntésről, amelyben világossá kell tenni, hogy a panaszosok érveit megfelelően értékelték és a döntés megfelelő választ ad a panaszban foglaltakra.

Az EJEB azonban úgy találta, hogy sem az alkotmány, sem más jogszabályok, illetve a vallon parlament eljárási szabályzata sem nyújtott megfelelő biztosítékot a mandátumvizsgálati eljárásra.

Ugyanakkor a kérelmező-számára egyes biztosítékok rendelkezésre álltak, így például a Mandátumbizottság nyilvános ülése és a döntés indoklása. A vallon parlament döntése szintén tartalmazott indokolást, és a kérelmezőt értesítették a döntésről.

Az EJEB szerint azonban az eljárás során a kérelmezőnek nyújtott biztosítékok nem voltak elegendőek.

A panaszok kivizsgálására alkalmazandó szabályok lefektetése nélkül ezek a biztosítékok mandátumvizsgáló bizottság és a parlamenti plénum diszkrecionális jogkörében meghozott ad hoc döntéseinek eredményeként jött létre. A döntés pedig nem voltak előre látható.

Az EJEB hangsúlyozta, hogy az EJEE 1. jegyzőkönyv 3. cikke szerinti választás szabadságát és az EJEE többi rendelkezését biztosítani kell, azt nem elég pusztán szándéknyilatkozat vagy gyakorlat formájában rendezni. Ez a jogállamiság egyik alapkövetkezménye.

Ráadásul e biztosítékok többségét csak a mandátumvizsgáló bizottság biztosította a kérelmezőnek, amelynek nem volt döntéshozatali joga, és amelynek állásfoglalását a vallon parlament nem követte. Igaz, hogy a vallon parlament megindokolta a döntését, de nem adott magyarázatot arra, hogy miért nem követi a mandátumvizsgáló bizottság javaslatát.

A hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmét tekintve az EJEB megállapította, hogy a kérelmezőnek lehetősége volt arra, hogy panaszt nyújtson be a valloni parlamentnek annak érdekében, hogy kifogásolja a választási eredményeket. A belga rendszerben azonban nem állt rendelkezésére más jogorvoslati lehetőség a vallon parlament döntésével szemben

Mivel az EJEB úgy ítélte meg, hogy a panasztételi eljárás nem biztosított megfelelő és elegendő garanciát a kérelmező panaszának kivizsgálására, ezért a kérelmező rendelkezésére álló jogorvoslatot szintén nem lehet az EJEE 13. cikke szerinti hatékony jogorvoslatnak tekinteni.

A fentiek alapján az EJEB megállapította a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmét.

A szubszidiaritás elve alapján 2006-ban sokféle választási rendszer volt Európában, ezért az EJEB nem tekintette feladatának, hogy meghatározza, hogy milyen típusú jogorvoslatot kell nyújtani az EJEE-nek való megfelelés érdekében. Ez a kérdés 2006-ban a szerződő államok számára biztosított széles mérlegelési jogkörbe tartozott. Ennek ellenére az EJEB jelezte, hogy bírósági vagy bírósági típusú jogorvoslat az elsőfokú eljárásban vagy azt követően megfelelő lehet a választások szabadságára vonatkozó kritériumoknak való megfelelés érdekében.

(hudoc.echr.coe.int)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Minden olasz munkavállalónak védettnek kell lennie

Az olasz kormány csütörtökön fogadta el a világ legszigorúbb koronavírus-elleni intézkedéseit, amely minden munkavállaló számára kötelezővé teszi a koronavírus elleni védettség igazolását, a negatív tesztet vagy a fertőzésből való gyógyulást.

2021. szeptember 16.

Magyarország megsértette a külföldiek kollektív kiutasításának tilalmát

Az ügy középpontjában a magyar államhatárról szóló törvény által bevezetett “feltartóztatás és átkísérés” intézkedés áll, amely felhatalmazást nyújtott a rendőrség számára, hogy a Magyarország területén illegálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat határozat nélkül a határkerítés külső oldalára (a szerb határra) szállítsa. Az eljárás során Magyarország megsértette a kollektív kiutasítás tilalmát, mivel egyedi határozat hiányában a kérelmezőt, magatartásától függetlenül, 11 társával együtt kitoloncolta anélkül, hogy valódi és hatékony módot biztosított volna számukra a Magyarországra való beutazásra, illetve a megfelelő jogorvoslatra.