Megsértették egy ügyészségi vezető jogait a török hatóságok


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EJEB megállapította, hogy a fegyelmi eljárás és büntetőeljárás alá vont bírói és ügyészi érdekeket védő szervezet elnökének a tisztességes eljáráshoz való joga, a magánélethez való joga és a véleménynyilvánításhoz való jogai is sérültek.

Az alapügy

A kérelmező, Ömer Faruk Eminağaoğlu török ​​állampolgár, aki 1967-ben született, jelenleg Ankarában él. A vizsgált időszakban igazságügyi tisztviselő és egyben a Yarsav elnöke volt, amely a török bírák és ügyészek szövetsége.

Eminağaoğlu 1989-ben kezdte bírói pályafutását. 1998-ban nevezték ki ügyésznek a Semmítőszékre. 2011-ben bíró lett Isztambulban. 2012. június 13 -án, amikor elsőfokú bírósági igazságügyi tisztviselő volt, áthelyezték a Çankırıre a bírák és ügyészek Tanácsának második Kamarájához (a továbbiakban: a HSYK) fegyelmi szankciót kapott nyilatkozatai és kritikái miatt, különösen a nagy médiavisszhangot kiváltó nyilatkozataival kapcsolatban. A HYSK azon az állásponton volt, hogy nyilatkozataival, Eminağaoğlu úr aláásta a bírói szakma méltóságát és becsületét, valamint személyes méltóságát és megbecsülését is.

Eminağaoğlu fellebbezett a határozat ellen, de a szóban forgó fegyelmi szankciót helybenhagyták a HSYK plenáris ülésén, amely azonban elvetette az ellene felhozott vádak egy részét. Amint a fegyelmi szankció jogerőre emelkedett, a kérelmezőt áthelyezték új álláshelyére.

A 6572 számú jogszabály hatálybalépését követően, 2015. április 15-én, a HSYK újra megvizsgálta a Eminağaoğlu úr ellen hozott fegyelmi szankciót, és úgy döntött, hogy megrovásra változtatja azt, az Eminağaoğlu úr ellen felhozott vádak módosítása nélkül.

Eminağaoğlu úr az EJEB-hez fordult, és az EJEE 6. cikkre hivatkozott, amelyben azt állította, hogy a fegyelmi szankcióval szemben nem volt bírósághoz fordulási joga, mivel a fegyelmi eljárás bírósági felülvizsgálatára nem volt lehetőség.

Eminağaoğlu úr az EJEE 8. cikke szerinti a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogára is hivatkozott, amelyet arra alapított, hogy lehallgatott telefonbeszélgetéseit használták fel bizonyítékként.

Ezenkívül Eminağaoğlu úr az EJEE 10. cikke által biztosított a véleménynyilvánítás szabadságához való jogénak sérelmét is kifogásolta.

Az EJEB döntése

A tisztességes eljáráshoz való jog

Az EJEB Vilho Eskelinen és társai ügyben kialakított ítélkezési gyakorlata szerint az állam és a köztisztviselők közötti viták elvben az EJEE 6. cikkének polgári vonatkozásai körébe tartoztak, kivéve, ha a következő két feltétel fennáll: egyrészt az államnak nemzeti jogában kifejezetten ki kellett zárnia a bírósághoz fordulás jogát a szóban forgó személyekre beosztás vagy kategória alapján; másodszor, a kizárást objektív államérdeknek kell igazolnia.

Az első feltételt illetően az EJEB megjegyezte, hogy a török ​​törvények, az Alkotmány 2010-es reformja óta fellebbezési jogot biztosítanak a HSYK általhozott elbocsátási szankcióval szemben.

Ami a második feltételt illeti, a szóban forgó fegyelmi eljárás végén Eminağaoğlu úrat a HSYK a médiának tett nyilatkozataiért szankcionálta.

A vita tárgya tehát lényegében az volt, hogy ezek a kijelentések összeegyeztethetők voltak-e Eminağaoğlu úr akkori állásából eredő kötelezettségeivel.

Az EJEB Elismerte, hogy a kérdésben különféle, egymással ütköző érdek között kell mérlegelni. Azonban az EJEB szerint a HSYK döntéseinek indokainál ezek a mérlegelési szempontok nem voltak fazonosíthatók, ezért az „az állam érdekét szolgáló objektív okokra” vezethető vissza olyan értelemben, ahogy azt az EJEB a Vilho Eskelinen és társai ítéletben kifejtette, vagy a kormányzati hatáskör gyakorlásával kapcsolatos okokra.

Ezenkívül a köztisztviselőktől elvárt bizalmat és lojalitást nehezen lehet összeegyeztetni az igazságszolgáltatás függetlenségével, mivel az igazságszolgáltatást képviselő személyek tevékenységéhez elengedhetetlenek a speciális garanciák és az ő hatáskörükbe tartozik többek között a kormányzati aktusok felülvizsgálata. Az igazságszolgáltatás és az állam közötti kapcsolat összetett jellege megkövetelte, hogy az igazságszolgáltatás legyen hatáskörének gyakorlása során megfelelően független az állam egyéb hatalmi ágaitól annak biztosítása érdekében, hogy – a döntéseik meghozatala során, amelyek a törvényeken és az igazságosság alapulnak, félelem és részrehajlás nélkül járhassanak el.

Az EJEB úgy ítélte meg, hogy a kormány nem tudta bizonyítani, hogy a bírósághoz forduláshoz való jog kizárása a bírák esetében az állam érdekéhez vagy a kormányzati hatáskör gyakorlásához kapcsolódott volna, vagy az állam, mint munkáltató és az Eminağaoğlu úr közötti bizalom és lojalitás lett volna a vita tárgya. Tekintettel az igazságügyi szakmák tagjainak különleges státusára és az őket érintő fegyelmi eljárások bírósági felülvizsgálata, nem mondható el, hogy az állam és az Eminağaoğlu úr közötti különleges viszony indokolta volna az egyezményhez fűződő jogok kizárását.

Az EJEE 6. Cikkének (1) bekezdése tehát alkalmazható volt és a kizárásnak meg kellett volna felelnie a Vilho Eskelinen és társai ügyben kialakított tesztnek.

A bírósághoz fordulás joga

Az EJEB leszögezte, hogy a HSYK nem bírósági szerv. Másodszor, Eminağaoğlu úr nagyon kemény szankciókkal szembesült, ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy a HSYK második kamarája előtti eljárás megfelelt az egyezmény 6. cikke szerinti eljárási biztosítékok követelményének: valójában főként írásbeli eljárásokat folytattak, és nagyon kevés eljárási biztosítékot nyújtottak az érintett bírónak / ügyésznek.

Ezzel kapcsolatban a vonatkozó jogszabályok nem tartalmaztak konkrét eljárás szabályokat, a bírák és ügyészek HSYK előtti eljárásban való jogait, vagy a bizonyítékok elfogadásának és értékelésének módját. Sőt, a A HSYK második tanácsa nem tartott meghallgatást, tanúkat sem idézett és hallgatott meg. A kamara által hozott döntések csak kezdetleges indoklást tartalmaztak, semmiféle utalást nem tartalmaztak a döntés indokaira vonatkozóan.

Ezenkívül a HSYK fegyelmi ügyeket tárgyaló második tanácsának határozatait a Közgyűléshez benyújtott fellebbezéssel lehet megtámadni. Azonban nem volt bizonyíték arra, hogy ez utóbbi garantálta a bírósági felülvizsgálatot. Az előző megállapítás az eljárási biztosítékok hiánya a Közgyűlésen is érvényes volt. Ezért sem a HSYK második kamaráját, sem a Közgyűlést nem lehet az Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „bíróságnak” tekinteni. Az eljárásokat nem vizsgálta felül megfelelő joghatósággal rendelkező bírósági szerv és a kormány sem terjesztett elő semmilyen igazolható okot, amely kizárja a szóban forgó fegyelmi szankciót a bírósági felülvizsgálat alól.

A fentiekre tekintettel az Eminağaoğlu úrral szemben kiszabott fegyelmi szankciót nem vizsgálta felül más, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó szerv vagy egy rendes bíróság, így az alperes állam megsértette a kérelmező bírósághoz fordulási jogát.

A magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jog

Eminağaoğlu úr előadta, hogy a 2006 során megszerzett telefonbeszélgetéseiről készült felvételek egy vele szemben folytatott büntetőeljárásban felhasználták.

Az EJEB a Karabeyoğlu kontra Törökország ügyben megállapította, hogy Törökország megsértette az egyezmény 8. cikkét, amikor a török hatóságok a büntetőeljárások során összegyűjtött telefonos lehallgatási bizonyítékokat arra használták fel, hogy fegyelmi vizsgálatot indítsanak az érintett személlyel szemben, és hogy az ilyen beavatkozás nem volt törvényes az EJEE 8. cikk (2) bekezdése értelmében.

A jelen ügyben az EJEB azon az állásponton volt, hogy a kormány semmilyen olyan bizonyítékot vagy érvet nem adott elő, amelyből az EJEB a fentiektől eltérő következtetésre jutna. Míg az isztambuli ügyész a nyomozásért felelős tájékoztató levelet küldött a kérelmezőnek a büntetőeljárás és a megfigyelés során összegyűjtött anyag megsemmisítéséről, addig a felvételek másolata kétségtelenül az HYSK tisztviselőihez került, akik ezeket az adatokat a fegyelmi vizsgálat során felhasználták a kérelmező ellen.

Amint az a fent idézett Karabeyoğlu ügyben megállapításra került, ezen adatok eredeti céltól eltérő felhasználása nem volt összhangban a török jogszabályokkal. Az EJEB ezért az Egyezmény 8. cikkének megsértését állapította meg.

A véleménynyilvánítás szabadsága

A fegyelmi vizsgálat és az Eminağaoğlu úrral szemben kiszabott szankció a véleménynyilvánítás szabadságához való jogába való egyértelmű beavatkozás. A beavatkozás jogalapját a 2802-es jogszabály 68. § (2) bekezdés a) pontja alapozta meg, amely az EJEE-ben is rögzített igazságszolgáltatás tekintélyét és pártatlanságának fenntartását szolgálta.

Eminağaoğlu úr tisztsége

Az események idején Eminağaoğlu úr a Semmítőszék mellett működő ügyészségen töltött be tisztséget. Ez a különleges pozíció központi szerepet biztosított számára az igazságszolgáltatási rendszerben, és ez a szerep kötelességet rótt rá, hogy az egyéni szabadságjogok és a jogállamiság biztosítékaként lépjen fel, azáltal, hogy hozzájárul az igazságszolgáltatási rendszer megfelelő működéséhez és ezáltal a nyilvánosság igazságszolgáltatásba vetett bizalmához. Eközben a bírák és ügyészek érdekeit, valamint a jogállamiságot védő Yarsav egyesület elnöke is volt. Ezzel összefüggésben az EJEB korábban úgy foglalt állást, hogy ha egy civil szervezet közérdekű kérdésekben nyilvánul meg, akkor a sajtóhoz hasonló fontosságú nyilvános ellenőrző szerepet tölt be, és így társadalmi szereplőnek minősül. Ez a szerep az egyezmény alapján, hasonló védelmet igényel, mint amelyet a sajtó biztosít. Következésképpen Eminağaoğlu úrnak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt a szervezet elnökeként véleményt nyilvánítani az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos kérdésekben.

Eminağaoğlu úr nyilatkozatainak tartalma

Eminağaoğlu úr három főbb témában tett egy sor nyilatkozatot. Az első téma az év folyamán a szervezettek szembeni büntetőeljáráshoz kapcsolódó intézkedésekre irányuló kritika volt.

Annak ellenére, hogy az EJEB- jelentősnek találta, hogy a kérelmező nem játszott szerepet a vizsgálat lefolytatásában, illetve a szóban forgó ügyészségről nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy észrevételei valóban magukban foglalják az folyamatban lévő ügy bírósági kezelését. Ebből a szempontból nézve és az elveket figyelembe véve, amely az igazságszolgáltatás tagjainak kötelezettségéből ered, az EJEB a kormány által kifejtett indokokat értékelte, hogy igazolják-e a kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához való jogának korlátozását.

A második téma a kérelmező által egy meggyilkolt örmény származású török ​​újságíró ügyében tett különféle megjegyzésekhez kapcsolódott.

Ezekben a nyilatkozatokban Eminağaoğlu úr bírálta a büntető törvénykönyv 301. cikkének szövegét, valamint azt, ahogyan ezt az ügyet a hazai bíróságok kezelték, kijelentve, hogy a Semmítőszék ügyészi minőségében azon a véleményen volt, hogy az újságíró nem követte el azt, amivel vádolták. Az EJEB megjegyezte, hogy a nyilatkozatok egy olyan ügyre vonatkoztak, amelyben már döntés született. Arra is rámutatott, hogy a büntető törvénykönyv ezen rendelkezése alapján az EJEB már egyezménysértést állapított meg, ezért az EJEB nem értette egyet azzal, hogy a szóban forgó kritikák, cselekvésnek vagy kijelentésnek aláássák Eminağaoğlu úr hivatásának méltóságát. Eminağaoğlu úr véleménye és kritikája a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozó rendelkezés és nyilatkozatai egyértelműen a közérdekű vita részét képezték.

A véleménynyilvánítás szabadság védelmének tehát magas szintűnek kellett volna lennie. A véleménynyilvánítás szabadságához való jog gyakorlásába való beavatkozást szigorúan kellett volna vizsgáltni, és csak szűk mérlegelési mozgásteret engedni a hatóságoknak.

A harmadik téma bizonyos aktuális, közéleti kérdésekkel foglalkozott. A szóban forgó nyilatkozatok többek között a kötelező hitoktatással kapcsolatos, Vallásügyi Minisztériumot érintő bírósági határozatokról; alkotmányos reformről; valamint az Igazságügyi Minisztérium volt titkárának Igazságügyi miniszterré történő kinevezéséről a választások idején. Mások állást foglaltak a hatalmi ágak szétválasztása és a szekularizmus elvének fontosságáról, valamint a politikusok bíróságokkal és általában az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos nyilatkozatairól.

Ezek a nyilatkozatok nagyrészt a igazságszolgáltatási rendszerre vonatkoztak. Ezek a nyilatkozatok egyértelműen a közérdekű kérdésekről folytatott vita részei voltak, amelynek során garantálni kellett volna a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságának magas szintű védelmét. Ezen kívül néhány aktuális témában nyilatkozott. Ezzel kapcsolatban fontos volt, hogy bár a nyilvánosság részvétele nem zárható ki a fontosabb társadalmi kérdésekről folytatott vitákban, de az igazságszolgáltatás tagjainak tartózkodniuk kell az olyan jellegű politikai nyilatkozatoktól, amelyek veszélyeztetik függetlenségüket és aláássák a pártatlanságról alkotott képet.

A HSYK érdemi határozatában azonban nem tett különbséget a kérelmező közvetlenül az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos és az egyéb nyilatkozatai között. Figyelembe kellett volna venni azt a tényt is, hogy a kérelmező a bírák és ügyészek szövetségének elnökeként is beszélt. A HSYK nem fejtette ki, hogy a szóban forgó politikai nyilatkozatok miként ássák alá „a szakma méltóságát és becsületét”, és a kérelmező „méltóságát és megbecsülését ”.

Valójában a vitatott nyilatkozatok csak kisebb része nem érintette közvetlenül a igazságszolgáltatási rendszert, és ezek a nyilatkozatok nem tartalmaztak semmiféle indokolatlan támadást a politikusok vagy igazságügyi tisztviselők ellen.

Az EJEB nem talált elegendő indokolást a HSYK határozatában annak igazolására, hogy nyilatkozataival a kérelmező aláássa a bírói szakma tekintélyét.

Eljárási biztosítékok

Az Eminağaoğlu úrral szemben kiszabott fegyelmi szankciót nem vizsgálhatta felül rendes bíróság. Az Alkotmány 159. Cikke előírta, hogy a bírákkal és ügyészekkel szemben alkalmazott fegyelmi szankció nem képezi bírósági felülvizsgálat tárgyát, kivéve menesztés esetén.

A bíróságok szerepe egy demokratikus országban

Az államnak garantálnia kellett a jogállamiság érvényesülését. Amikor fegyelmi eljárás indul egy bíróval szemben az igazságszolgáltatás működésébe vetett közbizalom a tét. A bíróság azon a véleményen volt, hogy minden olyan bírónak és ügyésznek, akinek fegyelmi eljárással kellett szembenéznie biztosítékokat kell nyújtani az önkényes eljárás ellen. A fegyelmi intézkedést egy független és pártatlan testületnek kell vizsgálnia, amely illetékes az összes releváns kérdés ténybeli és jogi felülvizsgálatában annak érdekében, hogy megállapítsák az intézkedés jogszerűségét és kiküszöböljék a hatóságok általi visszaélés gyanúját.

E felülvizsgálati szerv előtt az érintett a kontradiktórius eljárás elvei szerint joga kell legyen az álláspontja ismertetésére és a hatóság érveinek vitatására. A HSYK úgy hozta meg döntését, hogy nem látta el azt indokolással, annak ellenére, hogy a kérelmezőt megillette a véleménynyilvánítás szabadságának EJEE 10. cikke által biztosított védelme.

A HSYK nem mérlegelte megfelelő módon a kérelmező véleménynyilvánítás szabadságához való jogát. Ilyen körülmények között az EJEB úgy látta, hogy a jelen ügyben nem nyújtottak elegendő indokot a kifogásolt intézkedés jogszerűségének igazolására.

Következésképpen az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a kormány bírák kötelezettségével kapcsolatos érvei az első és harmadik témában voltak relevánsak. Azonban a döntéshozatali folyamat a jelen ügy jogszerűtlen volt, mert nem biztosította azokat az eljárási biztosítékokat, amelyek nélkülözhetetlen a kérelmező, mint igazságügyi tisztviselő és mint a bírák és ügyészek szövetségének elnökeként tett nyilatkozatai során a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására

Az Egyezmény 10. cikkének védelme érdekében nem voltak a visszaélésszerű joggyakorlás elleni hatékony és megfelelő biztosítékok, ezért megsértették az egyezmény 10. cikkét.

(echr.coe.int)




Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.