Menekült kontra menekültként elismert


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Uniós joggal ellentétes, ha a nemzetközi védelmet elutasító vagy az ilyen védelmet visszavonó határozatot olyan információkra alapít a tagállam, melyet nemzetbiztonsági okból az érintettel nem közölnek és ezeket sem közigazgatási sem pedig bírósági eljárásban nem használhatja fel.

2002‑ben a bíróság kábítószerrel történő visszaélés miatt szabadságvesztés‑büntetést szabott ki GM‑mel szemben, aki a büntetés letöltése során menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő 2005-ben, mely nyomán egészen 2010-ig befogadott státuszt élvezett. Ezt követően ismét menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő és a Fővárosi Törvényszékhez, mely 2012. június 29‑i ítéletével menekültként ismerte el. Azonban 7 évvel később, 2019. július 15‑i határozatával a Menekültügyi Főigazgatóság visszavonta GM menekült státuszát és megtagadta tőle a kiegészítő védelmi jogállást is ugyanakkor alkalmazta rá a visszaküldés tilalmának elvét. A Menekültügyi Főigazgatóság határozatát az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ indoklás nélküli állásfoglalása alapján hozta meg, mely szerint GM-nek az országban való tartózkodása veszélyezteti a nemzetbiztonságot. A döntés ellen GM bírósághoz fordult, mely a megtámadott döntés kapcsán megállapította, hogy ilyen esetekben az érintett személy eljárási jogai biztosítottak azáltal, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság a nemzetközi védelemre vonatkozó határozat jogszerűségének vizsgálata céljából megismerheti a szakhatósági állásfoglalások alapjául szolgáló bizalmas információkat is, ugyanakkor az problémákat vethet fel, hogy a  magyar szabályozás értelmében sem az érintett személynek, sem a képviselőjének nincs konkrét lehetősége arra, hogy nyilatkozzon az indokolás nélküli állásfoglalásával kapcsolatban. Bár kétségtelenül lehetőségük van kérelmet benyújtani az érintett személyre vonatkozó bizalmas információk megismerése iránt, azonban ezen információkat nem használhatják fel sem közigazgatási, sem pedig a bírósági eljárás során.

A bíróságnak azon kétsége támadt, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a magyar jogban előírt azon szabály, amely szerint a Menekültügyi Főigazgatóságnak a szakhatóságok által kibocsátott, indokolás nélküli állásfoglalásra kell támaszkodnia, anélkül, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben saját maga megvizsgálhatná a kizáró okok alkalmazását, így a saját határozatának indokolásában csupán ezen, indokolás nélküli állásfoglalásra hivatkozhat. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Törvényszék úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) elé:

1)      Úgy kell‑e értelmezni a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU Európai Parlament és a Tanács irányelvét (a továbbiakban: új eljárási irányelv), hogy azok megkövetelik, az irányelvben felsorolt, nemzetbiztonsági okkal összefüggő kivételek fennállása esetén a nemzetközi védelem tárgyában hozott, nemzetbiztonsággal összefüggő indokon alapuló elutasító vagy státusz visszavonásról rendelkező határozatot hozó tagállami hatóságnak, a titkosítást megállapító szakhatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy az érintett kérelmező/menekült/oltalmazott és jogi képviselője számára mindenképpen biztosított legyen az ilyen indokon alapuló határozat alapjául szolgáló titkosított/minősített adatok, információk legalább lényegének megismerése és e döntéssel kapcsolatos eljárásban való felhasználás joga, amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság arra hivatkozik, hogy a közlés a nemzetbiztonsági okkal ellentétes lenne?

2)      Igenlő válasz esetén, pontosan mit kell érteni az ilyen döntés alapjául szolgáló titkosított indokok »lényege« alatt az irányelv alkalmazásakor?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról menekültként való elismerésről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelvét (a továbbiakban: 2011/95/EU irányelv) , illetve új eljárási irányelvet, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a menekült vagy oltalmazott státusz visszavonására, illetve a státuszból való kizárásra olyan indokolás nélküli határozat alapján kerül sor, amely kizárólag a nemzetbiztonság veszélyeztetését megállapító, ugyancsak indokolás nélküli, attól eltérést nem engedő kötelező erejű szakhatósági állásfoglalásra történő automatikus hivatkozáson alapul?

4)      Úgy kell‑e értelmezni 2011/95/EU irányelvet, illetve az új eljárási irányelvet, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján olyan szakhatóság folytatja le a kizáró okkal kapcsolatos vizsgálatot, és hoz érdemében döntést arról, amelynek eljárására nem vonatkoznak ezen irányelvek eljárásjogi rendelkezései?

5)      Úgy kell‑e értelmezni a menekültként való elismerésről szóló irányelvet, hogy azzal ellentétes az olyan körülményre/bűncselekményre hivatkozó kizárás, amely már a menekültkénti elismerést kimondó jogerős ítélet/határozat meghozatala előtt is ismert volt, de nem alapozta meg a kizáró okot sem e menekültkénti elismerés, sem a kiegészítő védelem kapcsán?

Az EuB megvizsgálta a bíróság által előterjesztett kérdéseket és döntésében kimondta, hogy ellentétes az uniós joggal minden olyan nemzeti szabályozás, amely nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító vagy az ilyen védelmet visszavonó határozatot olyan információkra alapít, melyeket nemzetbiztonsági okból az érintettel nem közölnek és ezeket sem közigazgatási sem pedig bírósági eljárásban nem használhatja fel. Az EuB a további kérdésekre válaszul pontosította, hogy az uniós joggal ellentétes további minden olyan nemzeti szabályozás is, amelynek értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem tárgyában eljáró hatóság ezen állásfoglalás alapján köteles módszeresen kizárni az oltalmazotti státuszból ezt a személyt, illetve köteles visszavonni az említett személy számára korábban elismert nemzetközi védelmet.

Az EuB jelen döntésének alapjául az új eljárási irányelv szolgált, mely kimondja, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a nemzeti jog szerinti jogosultsággal vagy engedéllyel rendelkező jogi vagy egyéb tanácsadó hozzáférhessen a kérelmező iratanyagában levő, a hozott vagy meghozandó határozat alapjául szolgáló információkhoz. Emellett azonban felhatalmazza a tagállamokat arra is, hogy kivételeket állapítsanak meg e szabály alól, ha az információ vagy a forrásának hozzáférhetővé tétele feltehetően veszélyeztetné többek között a nemzetbiztonságot vagy az információt szolgáltatók biztonságát. Utóbbi esetben ilyenkor is biztosítania kell a határozat alapjául szolgáló információkhoz való hozzáférést a hatáskörrel rendelkező bíróságok számára, külön eljárásjogi biztosítékokkal egyetemlegesen. Ezzel kapcsolatosan megállapítja az EuB, hogy az uniós irányelvek nem tartalmaznak előírást, hogy hogyan kell ezen jogot biztosítani csupán az egyenértékűség elvét, illetve a tényleges érvényesülés elvét mondja ki, azaz e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. Ezen követelménynek célja, hogy a nemzetközi védelemre vonatkozó eljárás keretében lehetővé tegye az eljáró hatóság számára, hogy az ügy teljes ismeretében végezhesse el a releváns tények és körülmények összességének értékelését, amihez szükség van arra, hogy a határozat címzettje kijavíthasson valamilyen hibát, vagy személyes helyzetére vonatkozó olyan elemekre hivatkozhasson, amelyek a határozat meghozatala, meghozatalának elmaradása vagy meghatározott tartalma mellett szólnak. Ez pedig együtt jár azzal, hogy a kérelmező vagy tanácsadója számára biztosítják az iratanyag megismerésének jogát. Amennyiben iratanyagban lévő információk hozzáférhetővé tételét nemzetbiztonsági okból korlátozták, az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartását nem biztosítja kellő mértékben, ha bizonyos feltételek mellett engedélyezik csupán az ezen információkhoz való hozzáférést, és akkor sem engedélyezik ezek közigazgatási vagy esetleges bírósági eljárásban való felhasználásukat.

Azonban az EuB megállapítja az ötödik kérdés kapcsán, hogy nem ellentétes az uniós joggal, ha a kérelmezőt kizárják az oltalmazotti státuszból korábbi súlyos bűncselekmény elkövetése okán, akkor sem, ha korábban ennek ismeretében megkapta a védelmi státuszt, hisz az uniós jog alapján a hatóságoknak kötelessége is kizárni mert nincs mérlegelési lehetősége súlyos bűncselekmény elkövetése esetén. Ezen utóbbi kérdést az EuB már korábban vizsgálta, melyben konkrétan az merült fel kérdésként, hogy sérti-e a Genfi egyezményt, ha valamely tagállam megtagadja vagy visszavonja a menekült jogállást? A kérdést előterjesztő tagállamok (Belgium és Csehország, C-77/17., C-78/17., C-391/16.) mindegyikében a menekültek súlyos bűncselekményt követek el. Az EuB állásfoglalása szerint azonban a menekült jogállás megtagadása vagy visszavonása eredményeként az érintett nem vagy már nem részesül a menekültekről szóló irányelv által előírt jogokban, ugyanakkor megőrzi a menekült minőséget, valamint azon jogok összességét, amelyeket a Genfi Egyezmény minden menekültnek biztosít, tartózkodásának jogszerűségétől függetlenül. Így a valóságban különbséget kell tennünk, hogy valaki menekültnek minősül, ez ténykérdés, míg menekültként történő elismerése már az állam részéről való elismerést jelenti, az ahhoz társuló jogokkal.

Jelen ügyünkre vetítve pedig az EuB megállapította, hogy a magyar szabályozás nem megfelelő, hiszen nem biztosít megfelelő eljárásjogi garanciákat, hogy az érintett személy ügyét megismerhesse és esetleges védekezését előadja. Azonban tekintettel arra, hogy korábban már súlyos bűncselekményként elkövetett, így a menekült státusz megvonásával, a visszaküldés tilalmának az elve mellett Magyarország jogszerűen járt el. Így G.M. menekült minősége fent maradt, de a továbbiakban nem került elismerésre.

Forrás:

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=266106&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=351122

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2018-06/cp180089hu.pdf


Kapcsolódó cikkek

2022. október 3.

Politikust sem lehet öncélúan gyalázni, ténybeli alap nélkül bordélyházi látogatásaira célozgatni

Egy román regionális hetilap főszerkesztője cikkeiben bírálta az egyik ismert helyi politikust. A cikkek kapcsán a nemzeti bíróság úgy foglalt állást, hogy az azokban szereplő megjegyzések ténybeli alapot nélkülöző értékítéleteket és vulgáris kifejezéseket tartalmaztak, amelyek puszta szóbeszéden alapultak, így nem élvezik az Egyezmény védelmét. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben maga a kérelmező volt a provokáló fél, és nem az érintett politikus, a Bíróság osztotta a nemzeti bíróság döntését és megállapította, hogy a főszerkesztő elleni ítélet nem sérti az Egyezményt.
2022. szeptember 29.

Tranzitzóna már nincs, újabb elmarasztalás még van

A 2015 és 2020 között működő magyar tranzitzóna rengeteg jogi problémát vetett fel, és bár már több mint két éve megszűnt, az EJEB továbbra is ontja magából a Magyarországot elmarasztaló ítéleteket az egyezményt sértő gyakorlat miatt.