Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozási kérdései
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kérelmező céges gépén az őt helyettesítő kolléga gyanús fájlokat talált. Az adatok átvizsgálása során a munkáltató gyanús igazolásokat és számos pornográf felvételt talált a fájlok között. A kérelmező szerint a “személyes” névvel megjelölt meghajtó adatainak megismerésével a munkáltató megsértette magánélethez való jogát. A vállalati szabályzatokra is tekintettel azonban a Bíróság nem állapított meg egyezménysértést.
Az alapügy
Az ügy kérelmezője, Eric Libert 1976 óta a francia nemzeti vasúttársaságnál (SNCF) dolgozott, az eset idején mint az Amiens-i régió biztonsági egységének alelnöke. 2007-ben felfüggesztették állásából, mert a gyanú szerint hamisan állította egy jelentésében, hogy egy beosztott megengedhetetlen hangon beszélt egy kollégával. Az eljárást néhány hónappal később megszüntették, a kérelmező pedig kérte, hogy helyezzék vissza korábbi munkakörébe. A vasúttársaság egy másik pozíciót ajánlott neki, a kérelmező azonban ragaszkodott a visszahelyezéshez.
Ez 2008. március 17-én meg is történt. Ekkor a kérelmező érzékelte, hogy céges laptopját a cég lefoglalta tőle. Április 5-én a vezetőség meghallgatásra hívta, ahol közölték vele, hogy az őt helyettesítő kolléga a szolgálati számítógépen gyanús dokumentumokat talált, amit jelentett a vezetőségnek. Ezt követően a számítógépet átvizsgálták, ahol többek között a vasúttársaság biztonsági szolgálatának logójával ellátott igazolásokat, valamint jelentős mennyiségű pornográf kép- és videóanyagot találtak.
A kérelmező védekezésében kapcsolatban előadta, hogy saját számítógépe meghibásodását követően egy saját pendrive-ról kerülhettek a munkahelyi gépre a kérdéses dokumentumok. A “fun” című mappában talált pornográf felvételekkel kapcsolatban előadta, hogy azokat általa ismeretlen kollégái küldték neki a vállalat intranet rendszerén keresztül. A kérelmezőt a fegyelmi eljárást követően 2008. július 17-én elbocsátották, arra hivatkozva, hogy magatartása a vállalat etikai szabályzata és az informatikai eszközök felhasználói szabályainak megsértése mellett a biztonsági szolgálati vezetőktől elvárható példamutatással is összeegyeztethetetlen volt.
Libert úr a döntést megtámadta a bíróságon. Arra hivatkozott, hogy a számítógép “D” meghajtóját, amelyen a kérdéses tartalom is volt, “D:/ személyes adatok” elnevezéssel használta a gépen, így azt a munkáltató nem kutathatta volna át. Az elbocsátást azonban az első fokú Amiens-i Munkaügyi Bíróság és az Amiens-i Fellebbviteli Bíróság is helybenhagyta. A harmadik fórumként eljáró Semmítőszék 2012. júliusi döntésében a Fellebbviteli Bírósággal egyetértve arra jutott, hogy az elbocsátás jogszerű volt, mert a munkahelyi gépen tárolt adatokról vélelmezett, hogy azok az alkalmazott munkavégzéséhez kapcsolódnak, kivéve, ha az alkalmazott egyértelműen megjelöli a magánhasználatú adatokat. A vasúttársaság laptopjain a “D” meghajtó eredeti neve “adatok”, funkciója pedig a céges adatok tárolása. A francia bíróságok szerint a teljes “D” meghajtó átnevezésével a céges laptopon tárolt valamennyi, általa létrehozott fájlt pedig a munkáltató a meghajtó egyszerű átnevezésével nem minősítheti személyes adatnak.
A hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően a kérelmező az Egyezmény magán- és családi élet védelmét rögzítő 8. cikk megsértésére hivatkozva a Bírósághoz fordult.
Az EJEB döntése
A 8. cikk alkalmazhatósága
A francia kormány vitatta, hogy a 8. cikk egyáltalán alkalmazható lenne az ügyben. A Bíróság felidézte a Halford-ügyet, amiben a kérelmező irodájában két munkahelyi telefon volt, egyik kifejezetten a magáncélú hívások lebonyolítására. Az erről a telefonról indított hívásokat az EJEB a 8. cikk védelmi körébe tartozónak ítélte arra tekintettel, hogy a kérelmező hölgy alappal bízhatott az ezekről indított hívások bizalmasságában. Korábban a 8. cikk hatálya alá tartozónak minősítette az EJEB a Copland-ügyben a vita tárgyát képező munkahelyi e-maileket és a munkavállaló internethasználatának monitorozásából leszűrhető személyes adatokat is. Az EJEB tehát bizonyos körülmények között a magánélethez tartozónak minősíti a céges számítógépen tárolt adatokat, amennyiben azokat az alkalmazott egyértelműen privátként jelöli meg. Az EJEB a konkrét ügyben azt is figyelembe vette, hogy az SNCF vasúttársaság nem tiltotta, hogy a céges laptopokat az alkalmazottak magáncélra is használják. Minderre tekintettel nem volt akadálya a 8. cikk fényében az érdemi vizsgálat lefolytatásának.
A vasúttársaság mint állami szereplő
A 8. cikk szövege az állami (hivatalos magyar fordításban a “hatóság”) beavatkozást tiltja, illetve köti feltételekhez. Az EJEB ugyanakkor a nagykamarai Bărbulescu-ügyben kimunkálta, hogy bizonyos esetben az államnak a magánfelek közötti jogsértés ellen is védelmet kell nyújtania. Utóbbi esetben az államnak korlátozottabb a felelőssége, és a vizsgálati szempontok is eltérőek, így a Bíróságnak el kellett döntenie, hogy a vasúttársaságot az ügy megítélése szempontjából állami szereplőnek (“hatóságnak”) minősíti-e.
A francia kormány arra hivatkozott, hogy az SNCF üzleti tevékenységet folytat, alkalmazottaival magánjogi (munkajogi) kapcsolatban áll, munkajogi jogvitáit a polgári (munkaügyi) bíróság dönti el, így a cégnek az alkalmazottaival kapcsolatos aktusai nem tekinthetők állami cselekvésnek. Az EJEB ugyanakkor rámutatott, hogy a vasúttársaság monopol piacon közfeladatot lát el, állami felügyelet alatt, implicit állami garanciával működik, vezetőit az állam nevezi ki így a Kotov[GC], Liseytseva és Samsonov-ügyek fényében a 8. cikk szempontjából állami szereplőnek (“hatóságnak”) minősül.
Jogszabályi környezet, legitim cél, szükségesség egy demokratikus társadalomban
Az EJEB elfogadta, hogy a francia jog a kérdéses időben kellő egyértelműséggel szabályozta, hogy a munkáltató milyen feltételekkel vizsgálhatja át a céges számítógépeket. Eszerint a munkáltató a céges adatokhoz bármikor hozzáférhet, a személyesnek megjelölt fájlokat azonban csak “komoly kockázatot jelentő”, illetve kivételes esetben nyithat meg, ezeket is csak a munkavállaló jelenlétében (vagy annak időben való értesítését követően). A francia bíróságok alkalmazták is e feltételrendszert, és arra jutottak, hogy a kérelmező nem jelölte meg megfelelően a magánjellegű adatokat, így a munkáltató jogszerűen ismerte meg azokat.
A gépen tárolt adatokhoz való hozzáférés – a feltételek teljesülése esetén – a munkáltató jogos érdekét szolgálja, amit az EJEB az Egyezménnyel összhangban álló, legitim szabályozói célnak ismert el.
A francia bíróságok döntésének vizsgálata során az EJEB értékelte, hogy e fórumok a teljes “D” meghajtó átnevezését nem tartották megfelelő megjelölésnek arra tekintettel, hogy ez a meghajtó a céges adatok tárolására hivatott tárkapacitást biztosította, továbbá hogy a “privé” helyett “personnel” megjelölés (“privát” helyett “személyes”) és a pornográf tartalmat tároló “rires” (“vicces dolgok”) almappa-elnevezés nem utalt kellőképpen egyértelműen az adatok magánjellegére. A francia másodfokú döntés arra jutott, hogy bár a társaság megtűrte az esetenkénti magáncélú felhasználást, az etikai szabályzat előírásai szerint a céges számítógépeket csak munkára lehetett használni. Erre tekintettel a hazai fórumok a kihágás súlyával nem tekintették aránytalannak az elbocsátást.
Az EJEB a hazai bíróságok döntésének vizsgálata során kiemeli, hogy az ügy összes körülményének mérlegelésére e hazai fórumok a legalkalmasabbak, az EJEB pedig alapvetően azt vizsgálja, hogy a mérlegelés minden releváns szempontot figyelembe véve történt-e. Jelen ügyben az EJEB hangsúlyozta, hogy az Egyezményre épülő esetjog elismeri az államok bizonyos fokú mérlegelési jogát (“margin of appreciation”) is. Mindezek fényében a hét fős kamara úgy ítélte meg, hogy a francia fórumok megfelelő szempontokat mérlegeltek az ügy eldöntése során.
Megjegyezte ugyan, hogy a Semmítőszék is a “personnel” (személyes) szót használja a magáncélú adatok megjelölésére vonatkozó saját gyakorlatában. Arra is tekintettel azonban, hogy a vasúttársaság főszabályként tiltja a számítógépek személyes célokra való használatát, és hogy az összesen 1.569 pornográf fájl 787 megabájt tárhelyet foglalt el, az EJEB az eset összes körülményét figyelembe véve 6:1-es szavazataránnyal úgy döntött, hogy a francia bíróságok nem lépték át a mérlegelési jog biztosította kereteket, így mellőzte az egyezménysértés megállapítását.
A kérelmező az eljárás tisztességességét vitató, 6. cikkre alapított panaszát a Bíróság nyilvánvalóan megalapozatlannak minősítette.
Az alábbi cikk egy konkrét mezőgazdasági támogatási kérelem ügyében született uniós bírósági ítéletet mutat be.
Az EU az eladók termelői láncért viselt felelősségének szigorításáról döntött. Németországban már évek óta az értékesítők felelnek a termelőik emberi jog sértéseiért és környezetszennyezéseiért.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának az FGTI vs Victoria Seguros SA-ügyben hozott ítéletét ismerteti, melyben az alkalmazandó jog kérdését vette górcső alá
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!