Mondd, te kit választanál? – A német választási rendszer áttekintése – I. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szeptemberben új Bundestagról, azaz szövetségi törvényhozásról döntenek a németek. A magyar választási rendszert ’89/’90 fordulóján a német mintájára alakították ki. Érdemes tehát áttekinteni, hogy néz ki a német szabályozás, miben tér el a magyartól, különösen annak néhány évvel ezelőtti, jelentős módosítása óta.


A németországi választásra, csakúgy, mint nálunk, négyévente, de nem tavasszal, hanem szeptemberben kerül sor. A pontos időpontot – a kormánnyal és a tartományokkal történő egyeztetés után – a szövetségi elnök határozza meg.

A választás általános, közvetlen, egyenlő, titkos és szabad. Érdemes egy pillantást vetni az utolsó kitételre, mert ez a magyar Alaptörvényben nem szerepel. A választás szabadságának tartalma kettős: (1) A német polgárok szabadon dönthetnek a választáson való részvételről. Nincs tehát részvételi kötelezettség (ellenpélda: Belgium, Görögország, Olaszország, Törökország). (2) A választók számára biztosítani kell, hogy szabadon alakíthassák ki véleményüket a közügyekről, és meggyőződésüknek megfelelően szavazhassanak.

A választási rendszer

Csakúgy, mint mi, a németek is vegyes választási rendszert alkalmaznak. Az ország 299 egyéni választókerületre (OEVK; 200.000 választó/OEVK) tagolódik, ahol a legtöbb szavazatot szerző jelölt kapja meg a közvetlen mandátumot. (Magyarországon 106 OEVK van; 80.000 választó/OEVK.) A választás egyfordulós; érvényességi és eredményességi küszöb nincs.

A német rendszerben az egyéniek mellett 299 listás mandátumot is kiosztanak. A pártok tartományonként állítanak listát, amelyről az adott tartományban leadott szavazatok arányában azok a pártok részesülnek mandátumokban, amelyek országos átlagban elérték az 5 százalékot, vagy ha ez alatt is maradtak, legalább három jelöltjük szerzett közvetlen mandátumot. Utóbbi egy alkalommal történet meg: ’94-ben a PDS, az NDK állampártjának utódpárja listán csak 4,4 százalékot kapott, de mivel jelöltjeinek 4 OEVK-ben is sikerült győzniük, a párt 40 listás mandátumban is részesült.

Egy reprezentatív felmérés szerint a német választók 70 százaléka a közvetlen jelöltre leadott szavazatát tartja értékesebbnek.

A listás mandátumok tartományonkénti kiosztása, és az 5 százalékos küszöb aránytalanságokhoz, és így a szavazatok egyenlőségének sérüléséhez vezethet – állapította meg a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) 2008-ban. Ugyancsak alkotmányellenesnek nyilvánította a közvetlen és listás mandátumok elosztásának esetleges aránytalanságai miatt kiosztott kompenzációs képviselői helyek intézményét (Überhangmandat). Ezen a – Németországon kívül csak Skóciában és Új-Zélandon alkalmazott – kompenzációs módszeren a következőt kell érteni: valamelyik párt egy tartományban az OEVK-ket nagyobb hányadát szerzi meg, mint amennyi a listás szavazatainak az aránya. Ebben az esetben – az aránytalanságot orvosolandó – az érintett párt extra mandátumokban részesül. A BVerfG döntése mutatja, hogy bár a német rendszer az OEVK-en keresztül többségi elemet is tartalmaz, a választások végeredményének megállapítása, illetve a Bundestag összetételének meghatározásakor elsősorban az arányosságot tartja szem előtt. Az ítélet következményeként 2012 óta létezik egy másik fajta kompenzációs mandátum is (Ausgleichsmandat). Ezeket azok a pártok kapják, amelyek kisebb arányban nyertek OEVK-t, mint a listás szavazataik aránya. Tartományi szinten, és így eltérően szabályozzák, miként történik a kétféle kompenzációs mandátumok elosztása, amelyek száma változó, az aktuális választási eredményhez igazodik. A jelenlegi Bundestagban 33 képviselő szerzett helyet kompenzáció útján; a törvényhozás tagjainak száma az eredeti 598-ről 631-re emelkedett. Az egyetlen párt, amely 2013-ban nem profitált a 2012 óta létező kompenzációs mandátumokból a – csak Bajorországban induló – CSU volt. A párt ugyanis többséget kapott az összes bajor OEVK-ban, de listán a szavazatoknak „csak” a 49 százalékát szerezte meg. Így a bajor kompenzációs mandátumokból a többi párt részesült. Összehasonlításul: Magyarországon a közvetlen mandátumot nem szerzett egyéni jelöltekre leadott szavazatok kerültek a korábban létezett országos, kompenzációs listára. Az aktuális szabályok szerint ezek az „elveszett” voksok egyszerűen hozzáadódnak a listás szavazatokhoz.

A választásra jogosultak köre

Választásra a 18. életévüket betöltött, a választás napját megelőzően legalább három hónapja állandó németországi lakcímmel rendelkező német állampolgárok jogosultak, ha a magyarországihoz hasonló kizáró okok valamelyike nem áll fenn (közügyektől eltiltás stb.).

De mi a helyzet a külföldön élő németekkel? 2008-ban a BVerfG alkotmányellenesnek találta, hogy ők teljes egészében ki voltak zárva a választásokból. Így 2012 óta speciális szabály vonatkozik rájuk. A külföldön élő német állampolgárok két csoportja kapott választójogot:

•           Akik 14. életévük betöltése után legalább három hónapig megszakítás nélkül éltek Németországban, és kevesebb, mint 25 éve hagyták el az országot.

•           Akik ugyan nem teljesítik a két fenti feltételt, de „a németországi politikai folyamatokról közvetlen ismerettel rendelkeznek, és a németországi politikai döntések kihatnak mindennapi életükre.” Ennek fennállásáról a Szövetségi Választási Bizottság dönt eseti mérlegelés után. Tipikusan teljesíti a feltételeket például egy évtizedek óta külföldön élő, de Németországban lakóingatlannal rendelkezik személy.

Angela Merkel német kancellár. Habár a választópolgárok a törvényhozás összetételéről, és nem közvetlenül a kormányról, illetve a kancellár személyéről döntenek, 1961 óta a két legnagyobb párt, a keresztény- és a szociáldemokraták minden választás előtt megnevezték a kancellárjelöltjüket

Különösen érdekesebb, de mára a gyakorlatban elenyésző jelentőségű szabály, amely szerint az úgynevezett „státusznémetek” is rendelkeznek választójoggal. Ők azok, akik ugyan nem német állampolgárok, de az Alaptörvény értelmében németek. Azokról a menekültekről, kitelepítettekről, valamint házastársaikról és leszármazóikról van szó, akik 1937. december 31-én a Német Birodalom területén éltek. Az általános feltételeket (életkor, helyben lakás) ennek a személyi körnek is teljesítenie kell.

Jelöltállítás

Jelölt- és listaállításra automatikusan jogosultak a szövetségi vagy valamelyik tartományi törvényhozásban képviselettel rendelkező pártok. Egyéni jelölt állításához a többi pártnak, illetve a független jelölteknek OEVK-ként 200, tartományi lista állításához pedig a választásra jogosultak egy ezrelékének, de maximum 2000 választópolgár támogató aláírása szükséges. A feltétetek tehát könnyen teljesíthetők.

A magyarországitól gyökeresen különbözik, hogy a német választási törvény a pártok jelölt- és listaállításának belső menetét is szabályozza. E szerint az egyéni jelöltek személyéről az egyéni választókerületi alapszervezetben a tagok titkos, demokratikus szavazása útján kell dönteni. Ugyancsak titkos, demokratikus szavazással határoznak a párttagok a listákon szereplő jelöltek sorrendjéről. A jogszabály mindössze annyi eltérés enged meg, hogy a tagok által közvetlenül, e célra választott gyűlés is dönthet a jelöltek személyéről és a listás sorrendről. A jogszabály alkalmazásának tudható be, hogy nem ritka, amikor a pártok prominens politikusai alapszervezetük ellenállása miatt nem indulhatnak egyéni mandátumért, vagy nem kapnak előkelő listás helyet.

Habár a választópolgárok a törvényhozás összetételéről, és nem közvetlenül a kormányról, illetve a kancellár személyéről döntenek, 1961 óta a két legnagyobb párt, a keresztény- és a szociáldemokraták minden választás előtt megnevezték a kancellárjelöltjüket.

A szavazás menete

A szavazást megelőzően a választópolgárokat levélben értesítik a névjegyzékbe történt felvételről. A szavazásra vasárnap 8 és 18 óra között kerül sor. A szavazókörök szavazatszámláló bizottságai – ha a választópolgár magával vitte – az értesítő segítségével ellenőrzik, hogy a megjelent személy szerepel-e a névjegyzékben. A személyazonosság ellenőrzése érdekében elkérhetik a választópolgár személyi igazolványát vagy útlevelét. A gyakorlatban ettől – az értesítő felmutatása esetén – általában eltekintenek. A szavazócédulát a szavazófülkében kell kitölteni, a szokásjog alapján piros postairónnal. Miután a szavazóbizottság valamelyik tagja pipát helyez el a megjelent választópolgár neve mellett a névjegyzékben, a szavazó bedobhatja a szavazócédulát az urnába, amelyek nyílását eddig a pillanatig papírral fedték le.

A szavazókörök zárása után a Szavazatszámláló Bizottság tagjai megkezdik a voksok összesítését. Az eredményt továbbítják az Egyéni Választókerületi Választási Bizottság elnökének, aki – annak megállapítása után, ki szerezte meg a közvetlen mandátumot – továbbítja az eredményt a Tartományi Választási Bizottság vezetőjének. Ez a grémium megállapítja, ki szerzett mandátumot a tartományi listáról (Eleinte a d’Hondt-, később a Hare/Niemeyer-, újabban pedig a Sainte-Laguë/Schepers-módszer segítségével.), illetve, ki részesült kompenzációs mandátumban. Ezt követően továbbítja az eredményt a Szövetségi Választási Bizottság elnökének, aki tájékoztatja a közvéleményt a választások eredményéről.

Egy szavazat akkor érvénytelen, ha nem állapítható meg a választói akarat. A gyakorlatban a Választási Bizottságok elég nagyvonalúak; az ikszelés mellett elfogadják egyebek mellett a satírozást és az aláhúzást is.

A választás eredményét két hónapon belül, a Bundestag illetékes bizottsága előtt lehet megtámadni. A jogorvoslati eljárásban – a bizottság ajánlása alapján – a plénum hoz döntést. A keresetet akkor is vissza kell utasítani, ha ugyan a választási szabályok sérültek, de ezek nem voltak kihatással a mandátumok elosztására. A döntés ellen a BVerfG előtt lehet jogorvoslattal élni. Azonban még sosem fordult elő, hogy a karlsruhei alkotmányőri testület megváltoztatta volna a Bundestag döntését.

Ha valaki elvesztené a mandátumát, listás mandátum esetén a következő jelölt kapja meg azt. Egyéni mandátum esetén a képviselői hely a következő választásokig betöltetlen marad; a német jog nem ismeri az időközi választás intézményét.

Levélszavazás

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Szavazni levélben is lehet. Ezt a névjegyzékbe történt felvételről szóló értesítőben szereplő nyomtatvány kitöltésével, vagy az interneten lehet kérelmezni. A levelet főszabály szerint postai úton kell visszaküldeni. A választópolgároknak azonban lehetőségük van arra is, hogy a választás előtti négy hétben, félfogadási időben az illetékes polgármesteri hivatalban bejelentsék levélszavazási szándékukat, helyben kitöltsék a szavazólapot, és azt a hivatalban elhelyezett urnába dobják. A többség a „levélszavazásnak” ezt a módját preferálja. Külképviseleten csak azokban az országokban lehet szavazni, ahol nem működik megbízható postai szolgáltatás. Ellenőrzés híján kiüresedett, és 2013 óta nem is él a szabály, amely szerint a választópolgárok csak akkor szavazhattak levélben, ha valószínűsítették, hogy a választás napján akadályoztatva lesznek. Levélben szavazni egyre népszerűbb Németországban; 1957-ben, az első alkalommal kevesebb mint 5, 2009-ben már több mint 20 százalék élt a lehetőséggel.

Kampányfinanszírozás

A jelöltek és pártok többféle formában részesülnek kampánytámogatásban az állami és önkormányzati szervektől: ingyenes hirdetési lehetőség a közszolgálati médiumokban; költségtérítés nélkül használható plakátfelületek. Pénzbeli támogatás azonban – a BVerfG ezt alkotmányellenesnek nyilvánító ’92-es döntése óta – nincs. Azóta a pártok – a korábbi választásokon elért eredményük arányában – rendszeres állami támogatásban részesülnek, amely a működési költségek fedezése mellett a kampányfinanszírozásra is szolgál.

A választási szabályok bemutatása után, cikksorozatom következő részében a német pártrendszert fogom górcső alá venni.


Kapcsolódó cikkek

2022. augusztus 10.

Moneyball, avagy sport és jog: miben tud segíteni a sportelemzés módszertana a jogászi munka hatékonyabb mérésében és jobb döntések meghozatalában?

Az új típusú, kezdetben a baseballban használt elemző alkalmazások nemcsak a labdajátékokban, hanem a jog területén is hatékonyabb stratégiai döntések meghozatalát segíthetik – legyen szó egy ügyvédi perstratégia összeállításáról, a megfelelő érvelés megfogalmazásáról, egy új munkavállaló felvételéről vagy más döntések támogatásáról.

2022. augusztus 10.

A menekült kiskorú gyermekének helyzete

Az EUB azt vizsgálta, hogy ellentétes-e az uniós joggal, ha a tagállam menekült jogállást biztosít egy olyan harmadik országbeli állampolgár kiskorú gyermeke számára, aki az adott tagállam területén született, és másik szülője révén olyan harmadik ország állampolgárságával rendelkezik, amelynek területén nincs kitéve üldözés veszélyének.

2022. augusztus 1.

Milyen jogai vannak a légi utasoknak?

Késett a gépem, törölték a járatomat, nem vitt el a repülő, amire jegyem volt – egyre több légi utas kerül ilyen helyzetbe, a légitársaságok azonban nem minden esetben árulják el, hogy pontosan milyen kártérítésre és segítségre jogosult ilyenkor az utas – annak ellenére, hogy a szabályozás szerint kötelességük lenne. Kártérítési kisokos légi utasoknak a reptéri káosz útvesztőjében.