Nehézkes az Európai Ügyészség születése

Szerző: Kiss Anna
Dátum: 2016. március 4.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Ügyészség (EPPO) megvalósítása hosszú folyamat eredménye lesz, különösen, hogy már így is komoly „előélete” van: bár jogi alapjait a Lisszaboni Szerződés teremtette meg, az EU pénzügyi érdekeinek védelmére jóval korábban megszületett egy, azóta is fiókban heverő jogszabálytervezet.


Az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozásának jogi alapját a Lisszaboni Szerződés teremtette meg. A 86. cikk értelmében az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözése lesz az EPPO feladata. Az Európai Tanács rendelettel hozná létre ezt a szervezetet, az Európai Parlament egyetértésével. Az elképzelések szerint az Eurojustból születne, de működésének konkrét feltételeit még nem dolgozták ki. Semmit sem tudunk a pontos joghatóságáról és a nemzeti ügyészségekhez való viszonyáról. Utóbbi tekintetében vita folyik arról, vajon a tagállamokba delegált európai ügyész „egykalapos”, vagy „kétkalapos” legyen. Előbbi azt jelenti, hogy a delegált európai ügyész csak az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekben érdekelt, utóbbi esetben viszont a tagállami ügyészi feladatait is ellátná.

Az EPPO létrejöttének feltétele, hogy minden tagállam egyetértsen az Európai Tanács rendeletével. Ha a tagállamok nem szavazzák meg az EPPO-t egyhangúlag, akkor ebben az esetben legalább kilenc tagállamnak kell kérnie, hogy a rendelettervezetet terjesszék az Európai Tanács elé.

Hatáskör

Az eddigi elképzelések szerint az Európai Ügyészség az EU pénzügyi érdekeinek védelmében járna el, de hatásköre kiterjedne azokra a járulékos bűncselekményekre is, amelyek azonos ténybeli alapokon nyugszanak a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményekkel. Feltétel továbbá, hogy az együttes eljárás indokolt és szükséges legyen a hatékonyság érdekében. Mindig az uniós érdek a meghatározó. Ha ez nem mutatható ki, akkor a tagállam joghatósága áll fenn.

Szervezet

Az Európai Ügyészség szervezetét tekintve háromféle modell képzelhető el:
– az office,
– a kollégiumi és a
– hálózati modell

Feladat

Az Európai Csalásellenes Hivatal, az OLAF 2012-es adatai. A szervezet az egyik előszobája lehet az EPPO megvalósításának

Az Európai Ügyészség feladata lenne

– az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatása,
– a nyomozás lefolytatása,
– vádemelés a nemzeti bíróság előtt,
– vádképviselet a nemzeti bíróság előtt.

Az Európai Ügyészség jogállására, feladatainak ellátására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Tanács rendeletben határozza majd meg, mely ki fog térni a delegált európai ügyész tevékenységét szabályozó egyéb eljárási szabályokra, továbbá a bizonyítékok elfogadhatóságának feltételeire, és a feladatok ellátása során végzett eljárási cselekmények bírósági felülvizsgálatára is.

Bár az EPPO jogi alapjait a Lisszaboni Szerződés teremtette meg, az elképzelés sokkal korábban született. Miraille Delmas-Marty egyetemi professzor és csapata sok-sok évvel ezelőtt megálmodta az úgynevezett Corpus Jurist, az Európai Büntető Törvénykönyvet és Büntetőeljárási Jogot, mely az EU pénzügyi érdekeinek védelmére létrejött jogszabálytervezet maradt, benne a közösségi költségvetés sérelmére elkövetett különféle csalási tényállásokkal, nevezetesen:

– piac-spekuláció,
– korrupció,
– hivatali visszaélés,
– hűtlen kezelés,
– hivatali titoksértés,
– pénzmosás,
– bűnszövetkezet.

A Corpus Juris eljárásjogát három alapelv mentén képzelték el:

– európai territorialitás,
– bírói kontroll és
– kontradiktórius eljárás.

Az eredeti elképzelés szerint, az európai territorialitás elve alapján az uniós tagállamok a felsorolt nyolc bűncselekmény esetében egységes jogterületet alkotnak, ezért akarták már a múlt század kilencvenes éveiben létrehozni az Európai Ügyészség intézményét. Ezt a szervezetet olyan joghatóságként képzelték el, ami független egyrészről a tagállamok hatóságaitól, másrészről pedig a közösség intézményeitől is.

A mintegy húsz éve vitára bocsátott Corpus Juris hívei szerint a közösségi jog kikényszerítésének egyik módja mindenképp a bírói kontroll lenne, vagyis az, miszerint a tagállam bírósága járna el az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetén, és a nemzeti bíróság hozna döntést, az Európai Bíróság feladata pedig előzetes és jogorvoslati kérdésekre terjedne ki.

A harmadik elv, a kontradiktórius eljárás eszméje, amely arra a meggyőződésre épül, miszerint az a bizonyíték a legmegbízhatóbb, amely a kontradiktórius elvet tiszteletben tartó kihallgatásokból származik.

Bár a Corpus Juris mindvégig csak javaslat maradt, az Európai Ügyészség felállítása ma is aktuális az EU-ban, annak ellenére, hogy a tagállamok sokáig idegenkedtek egyfajta közös büntetőjog létrehozásától.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

Az EPPO megvalósítása hosszú folyamat eredménye lesz, melynek előszobájában szerepel mindenképpen a PIF-egyezmény (A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995-ös egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyvei 1996-ban és 1997-ben), valamint az OLAF (Európai Csalásellenes Hivatal) 1999-ben történő felállítása. Utóbbi hatásköre csekély, bizonyos közigazgatási vizsgálatok elvégzéséből áll.

Az Európai Bizottság 2001-ben Zöld Könyvben vitára bocsátotta az EPPO-val kapcsolatos elképzeléseit, majd a Zöld Könyv megállapításai alapján megalkották a már említett rendelettervezetet. Az Európai Bizottság álláspontja szerint az Európai Ügyészség olyan független szervezet, melynek élén az EPPO vezetője, az Európai Ügyész áll, tagjai pedig a tagállami igazságszolgáltatásba illeszkedő, delegált ügyészek. A szervezet sajátossága, hogy olyan speciális érdekek védelmére hozzák létre, mely kizárólag az EU pénzügyi érdekeivel kapcsolatos. A függetlenség megvalósításának a kulcsa, hogy az EPPO-hoz tartozó ügyészek nem utasíthatóak, sem a tagállam, sem az uniós szervek részéről.

A büntetőeljárást az Európai Ügyészséghez tartozó ügyek esetében úgy kell elképzelnünk, hogy a nyomozást ténylegesen a delegált ügyész vezeti, bár az Európai Ügyész nevében. Egyes nyomozási cselekményeket a delegált ügyész maga is elvégezhet, bár a gyakorlatban legtöbbször bevonja majd a nemzeti nyomozóhatóságokat, és természetesen együtt kell működnie az Europollal is. Ez leginkább az információ cseréjére korlátozódik. A vádemelésről az Európai Ügyész dönt, ő választja ki, hogy melyik nemzeti bíróság előtt emeljenek vádat.

Az EPPO felállításával kapcsolatos kételyek leginkább arra vezethetőek vissza, hogy a rendelettervezet sérti az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvét.

Kapcsolódó cikkek:


Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára
2019. szeptember 17.

Hosszú vajúdás – Az EU Alapjogi Chartájának margójára

Vajon van-e ok az ünneplésre? – teszi fel a kérdést a szerző annak apropóján, hogy 20 éve kezdődött az EU Alapjogi Chartájának története. Mint írja, a választ az fogja eldönteni, hogy a dokumentumnak közép- és hosszútávon sikerül-e az EJEE-hez és az EJEB-hoz hasonló, a kontinens országainak emberi jogi és jogállami standardjait alapvetően befolyásoló hatást kiváltania.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?
2019. szeptember 4.

Kötelező akadálymentesíteni a mozit?

Egy filmet, amit az egész városban csak egy moziban vetítettek, a mozirajongó kerekesszékes kérelmező nem tudott megnézni, mert a mozi nem akadálymentesített, és a mozi azt sem engedte meg, hogy a kérelmező a vendégektől segítséget kérjen. Az EJEB szerint a magánélethez és a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő jog sem sérült az ügyben, mert a kérelmező más mozikban és egyébként más módokon kellően gazdag társasági életet élhet, így az emberi kapcsolatai nem szűkülnek be olyan mértékben, ami az Egyezménybe ütközne. Az ügyben az érdeksérelem nem volt annyira súlyos, hogy az hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön.