Nem lehet feltétel nélkül megtiltani a volt sógorok házasságkötését

Az ügy férfi kérelmezője korábbi házastársának testvérét vette feleségül. A volt házastárs később megtámadta a frigyet, amelyet több mint tíz év elteltével a görög bíróság érvénytelenített is a korábbi házasságra tekintettel fennálló sógori rokonságra tekintettel. A Bíróság összehasonlító elemzést folytatott le, és megállapította, hogy a nem vérrokon korábbi sógorok házasságának feltétel nélküli tiltása nem illeszkedik az európai konszenzusba. Az egy évtizede fennálló házasság érvénytelenítése erre is tekintettel a házasságkötéshez való egyezményes jog aránytalan korlátozását jelentette.

Az alapügy

Az ügy egyik kérelmezője, Georgios Theodorou 1971-ben házasságot kötött, amelyből egy gyermeke is született. A pár azonban 1996-ot követően már nem élt együtt, a házasságot 2001-ben a bíróság fel is bontotta. 2005-ben Theodorou úr egyházi szertartás keretében feleségül vette korábbi házastársa testvérét, Sophia Tsotsorou-t (a másik kérelmezőt).

Egy évvel később a korábbi házastárs bejelentést tett az ügyészségen, amelyben a házasság érvénytelenségét állította arra hivatkozva, hogy a kérelmezők egybekelésük idején házassági rokonságban (sógori kapcsolatban) álltak egymással, így érvényesen nem köthettek volna házasságot.

A görög polgári törvénykönyv kifejezetten tiltotta a harmadfokú és közelebbi, nem vérszerinti (házassági) rokonok házasságát is.

2010-ben a bíróság érvénytelenítette is a kérelmezők házasságát arra tekintettel, hogy a férj korábbi házassága közte és Sophia Tsotsorou között sógori, azaz másodfokú házassági rokonságot hozott létre. A pár eredménytelen fellebbezését követően a házasságukat érvénytelenítő döntés 2015-ben jogerőre emelkedett.

A kérelmezők ezt követően fordultak a Bírósághoz az Emberi Jogok Európai Egyezménye házasságkötéshez való jogot garantáló 12. cikkének megsértésére hivatkozva.

Az EJEB döntése

Az EJEB elöljáróban leszögezte, hogy a 12. cikk csak a tagállamok belső joga szerinti házasságra vonatkozik, azaz nem vonja el a tagállamok döntéshozatali jogát abban a kényes morális kérdésben, hogy milyen kapcsolatokat ismernek el házasságként. Ahogyan azonban az EJEB a Parry-ügyben is rámutatott, e széles mérlegelési jog (margin of appreciation) azonban a nemzetközi egyezmények általános jellege miatt nem lehet korlátlan. A Rees-ügy pedig egyértelművé tette, hogy a tagállami korlátok a házasság intézményének lényegét nem vonhatják el.

A házasságkötéshez való Egyezményben garantált jog értelmezési kereteinek kijelölését követően az EJEB az érdemi vizsgálat részeként átfogó összehasonlító vizsgálatot végzett: az Európa Tanács negyvenhét tagjából negyvenkét állam jogrendszerét tekintette át.

A vizsgált országok közül huszonnégyben engedélyezett a korábban házassági rokonságban (azaz nem vér szerinti, hanem a rokonaik közötti házasság okán rokonságba kerülő) állók közötti házasság.

Tizenhat tagállamban létezik ugyan tilalom a korábbi rokonságra tekintettel, de ez a korábbi sógori kapcsolatra nem vonatkozik.

Az EJEB által megvizsgált államok közül csupán kettő, Olaszország és San Marino joga tiltja a korábbi sógorok házasságát, de ez a házassági akadály sem abszolút: az érintettek kérésére a bíróság kivételt tehet. Az összehasonlító vizsgálat eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a kérdésben kimutatható európai konszenzusba nem illik bele a volt sógorok közti házasság mérlegelés nélküli tilalma.

Az EJEB annak is jelentőséget tulajdonított, hogy a görög jog szerint a házasulni vágyó feleknek előzetesen nyilvánosan közzé kell tenni e szándékukat. A kérelmezők ezt meg is tették, a tervezett frigy ellen pedig ekkor senki, így Theodorou úr korábbi felesége sem tiltakozott. A volt házastárs tiltakozásáig az esküvőtől számítva közel másfél év telt el, az ügyész pedig a bejelentés után hét hónappal támadta meg az ekkor már két éve fennálló házasságot.

A héttagú kamara kiemelte, hogy a kérelmezők házasságkötése ellen a hatóságok sem emeltek kifogást, pedig a házassági anyakönyvi kivonat kiállítását megelőzően a házasság jogszerűségéről meg kellett, hogy győződjenek. A kérelmezők házasságkötésüktől az érvénytelenség jogerős kimondásáig eltelt több mint tíz évben a társadalmi és jogi megítélés szerint is házasságban éltek egymással.

A kormány védekezésében arra is hivatkozott, hogy a tilalmat “biológiai megfontolások” is indokolták. Az EJEB  azonban ezt az érvet sem tekintette elfogadhatónak, hiszen a kérelmezők nem álltak vérrokonságban egymással.

Minderre figyelemmel a héttagú kamara arra jutott, hogy a kérelmezők házasságának érvénytelenítése aránytalan korlátozását jelentette a 12. cikkben garantált házasságkötés jogának, ezért egyhangú döntéssel megállapította az egyezménysértést. Nem-vagyoni kártérítésként a Bíróság összesen 10.000 eurót is megítélt a kérelmezők részére.

(ejeb.atlatszo.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak
2019. november 13.

Gyermekek idegenrendészeti őrizete – EJEB-intő Törökországnak

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Törökországot kiskorúak idegenrendészeti őrizetével kapcsolatos többszörös jogsértés miatt. Kiskorú gyermek idegenrendészeti őrizetben tartása kivételes esetekben fordulhat elő, tekintettel arra, hogy kiemelten sérülékeny csoportról van szó.

Európai ítélet speciális energiaár-támogatás ügyében
2019. november 7.

Európai ítélet speciális energiaár-támogatás ügyében

A szerző az Európai Unió Bíróságának a fotovoltaikus napenergiát hasznosító létesítmények általi villamosenergia-termelés támogatása megszüntetésének kérdésében született ítéletét veszi górcső alá, mely az Agrenergy Srl, a Fusignano Due Srl kontra Ministero dello Sviluppo Economico-ügyben született.